November 1. Mindenszentek ünnepe Azoknak az üdvözülteknek a közös ünnepe,akiket nem avattak szentté,illetve a kalendárium név szerint nem emlékezik meg róluk.A mindenszentek keresztény ünnep.A halottak napjának vigíliá- ja,azaz ünnepi előestéje ez,így e két nap összekapcsolódik.A hozzátartozók temetőjárása azonban már októberben megkezdődik.Rendbehozzák a sírokat,krizantémmal,őszirózsával,az elmúlás virá- gaival díszítik őket.Ilyenkor az ismeretlen halottakra is gondot fordítanak az emberek.Mindenszen- tek estéjén az eltávozottak emlékére megszólalnak a harangok és gyertyák gyúlnak.A lobogó lán- gok a folyamatosan változó árnyak,a múlt emlékezetei tovább erősítik az elmúlással kapcsolatos élmé- nyeinket.A halottak napi árnyak sokasága beborítja,átszövi az örök élethez fűződő hitünket,an- nak valóságtartalmát,igazi értékét.A halottak napja az élet,az örök élet országának napja. Mindenszentek-kép (német Allerheiligenbild) legkorábbi példája egy X. századi német misekönyvből való. A miniatúra a Bárányt imádó szentek és angyalok sorait ábrázolja. A XIV. századtól kezdve a Bárányt fokozatosan a Szentháromság képmása helyettesíti, vagy az Atyaistené, akit rendszerint pápai díszben jelenítenek meg, amivel szintén a Szentháromságra, illetve a római egyház egyetemességére (kizárólagosságára) kívánnak utalni. A Szűzanya is helyet kaphat az Isten trónja mellett (Mária megkoronázása). E változat szöveges alapja az Arany legendában található meg. A katolikus ünnepnek saját liturgiája volt, a Mindenszentek litániája, amelynek szövegét rendszerint szentírási idézetekből állították össze. Mára az ünnep lassacskán elsorvadt. A gyakorlatban halottak napjának vigíliája lett belőle. November 2. Halottak napja November másodikát 1030 környékén a Cluny-i bencés monostor apátja,Odilo vezette be,és megszab- ta,hogy kapcsolják össze egy sor kiegészítő imával és alamizsnával.Ezt a halottakról való megemlé- kezést átvette az egész egyház.November másodika,mint halottak napja a XIII.század végére gyakorlatilag általánossá elfogadottá vált.Az ünnep napját úgy választották,hogy a mindenszentek napját kövesse. Ez a nyugati kereszténységben november elseje. Február 2.Urunk bemutatása. Gyertyaszentelő Boldogasszony Urunk bemutatásának ünneplése a IV. századtól kezdve általános volt. A nyugati liturgiában Szűz Mária tisztulásának , és a fénynek ünnepe lett. A görög liturgia a találkozás ünnepének nevezi, mert ekkor találkozott Krisztus az emberiséggel Simeon és Anna prófétaasszony személyében. A római katolikus vallás Gyertyaszentelő Boldogasszonynéven ünnepli ezt a napot.A szentelt gyertya Krisztust jelképezi.Az újszülött mellett a keresztelésig gyertyát égettek,de szintén a betegek,illetve a halott mellett is. Nagyobb ünnepeken,húsvétkor,karácsonykor ezt a gyertyát gyújtották meg. Azért szenteljük meg az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön bennünket is. József és Mária ez alkalommal mutatta be áldozatként a két gerlicét vagy galambfiókát. Ekkor szentelték az Úrnak az elsőszülött fiút. Jézus bemutatása a jeruzsálemi templomban előírt vallásos cselekmény volt. Az elsőszülött fiúgyermeket Istennek szentelték a szülők. A Kivonulás könyve előírja az elsőszülött bemutatását és megváltását a templomban. Az ókori Rómában tavaszkezdő nap volt, fáklyás engesztelő körmenetet tartottak, amelyben a pogány rómaiak körbejárták a város bálványszobrait. Ennek megkeresztelése a gyertyás körmenet ezen a napon. A szentmise a gyertyák megszentelésével kezdődik, majd a gyertyás körmenet következik. Február 11. A betegek világnapja II. János Pál kezdeményezésére 1993-tól február 11. A betegek világnapja. 1858-ban ezen a napon jelent meg a Szűzanya Soubirous Bernadett 14 éves francia lánynak Lourdes-ban, majd február 15-én a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt. E helyen 1864-ben templomot építettek, amelynek IX. Pius pápa bazilika címet és előjogokat adományozott. Lourdes-ban a zarándokok száma évente több mint félmillió és a természetes módon meg nem magyarázható gyógyulások száma is több ezerre tehető. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését.” Egyre több templomban február 11-én csoportosan kiszolgáltatják a szentséget azoknak, akik előzőleg kérik azt. November 11. Márton nap A legenda úgy tartja,Szent Márton alázatból ki akart térni püspökké választása elől,a ludak óljába rejtő- zött,azok pedig gágogásukkal elárulták.Innen a "Márton lúdja " elnevezés.Szent Márton az egyik legnép- szerűbb középkori szent volt. December 6. Miklós A néphagyomány szerint a Mikulás-csomag onnan ered,hogy az eredeti létező Miklós püspök egyszer egy-egy zacskó aranyat tett egy szegény ember ablakába a három lánya részére,hogy tisztességesen tud- janak férjhez menni.Azóta ezt az ajándékozási formát nevezzük Mikulás-csomagnak.Az idő folyamán még- is kitudódott a titok,hogy a jótevő maga Miklós püspök.De kiderült ez abból is,hogy december 5-én,név- napja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozza a gyerekeket mindenféle édesség- gel.Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte "Noel Baba"-nak,ami azt jelenti: "Ajándékozó Apa".Az eredeti Szent Miklós legendához kapcsolódó szokásokat az Új-Amszterdamba (New York) bevándorló holland te- lepesek honosították meg az Újvilágban a XVII.században. December 8.Szeplőtelen fogantatás ünnepe Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, december 8-án arra emlékezünk, hogy Mária fogantatásának első pillanatától kezdve - Krisztus megváltó érdeméből - mentes volt az áteredő bűntől és annak következményeitől. Ez az ünnep különösen kedves a római nép számára, hiszen a dogmát városukban hirdették ki. December 8-án reggel a hívősereg a híres Spanyol térre vonult a Szeplőtelen Fogantatás szobrához. Később római tűzoltók virágkoszorút akasztottak a Mária-szobor karjára, annak emlékeként, hogy 1857-ben a pápai állam tűzoltói helyezték a szobrot a harminc méter magas oszlopra, ahol ma is áll. A pápa is rózsakoszorúval érkezett a térre, amelyet a Mária-szobor tövéhez helyeztek, majd így imádkozott a Szűzanyához: ...Őrködj különös módon a családok felett, hogy a szentség által megpecsételt szeretet uralkodjék a házastársak között, hogy gyermekeik a jó és az igazi szabadság útján járjanak, hogy az idősek azt érezhessék, hogy figyelem és szeretet veszi őket körül... Ó Anyánk, imádkozz érettünk, imádkozz a nyomor, az igazságtalanságok, erőszak, gyűlölködés, rettegés és háborúk miatt szenvedő emberiségért. IX. Piusz pápa 1854. december 8-án hirdette ki a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. Három évvel később, 1857-ben Róma belvárosában, a Spanyol térrel szomszédos Mignanelli téren szobrot állítottak a dogma kihirdetésének emlékére. A harminc méter magas oszlop tetején álló szobor három évig tartó restaurálási munka után ismét teljes szépségében tündököl. Január 6. Vízkereszt Vízkereszt napján a keresztény egyház a napkeleti bölcsekre emlékezik,akik Máté evangéliuma szerint Bet- lehemben ajándékokkal hódóltak az újszülött Jézus Krisztusnak.Jézust a Jordán vizében Keresztelő Szent Já- nos keresztelte meg.A hagyományok szerint ilyenkor vizet és sót szentelnek a templomokban. Vízkereszt, korábban Szentkereszt a latin egyház Epiphania Domini, „az Úr megjelenése” elnevezésű, január 6-án tartott ünnepének magyar neve. Vízkereszt a „karácsonyi tizenketted” (12 napos ünnep) zárónapja. (Innen az ünnep angol neve: Twelfthday, Tizenkettedik nap”) A 354 napos holdév és a napév közt kereken 11 nap a különbség, s az évkezdéskor beiktatott pótnapok – a naptár más pontjain is találkozhatunk ilyenekkel – a különbséget voltak hivatottak eltüntetni Európa luniszoláris parasztnaptáraiban. A nép később e 12 nap („számos napok, csonka hét, regölő hét”) időjárásából jósolt az újév időjárására nézve. Epiphania görög szó, azt jelenti: „megnyilvánulás”. A pogány görög kultuszokban az istenség megjelenését, és annak évenkénti megünneplését jelentette. Az őskeresztény egyház szinkretista hajlandóságából arra következtethetünk, hogy időpontja a pogány korban is az év elejére esett, a visszatérő napfényt köszöntő téli ünnepkör része volt. Epiphania ünnepe először a III. században tűnt fel a keleti egyházban, mint Krisztus születése napja. Száz évvel később azonban Róma úgy látta jónak, hogy Krisztus születését a „Legyőzhetetlen Nap” (Sol Invictus) pogány ünnepével, a népszerű Mithras napisten születésnapjával (dec. 25.) egyeztesse, ezért Epiphania hamarosan új jelentést kapott. Nyugaton a háromkirályok imádásának, keleten pedig Krisztus Jordán folyóban való megkeresztelkedésének az ünnepe lett. Az utóbbi gondolatot később a római egyház is átvette, sőt hozzácsatolták Jézus első csodájáról (a víz borrá változtatásáról a kánai menyegzőn) való megemlékezést, azt tanítván, hogy e három evangéliumi esemény Jézus istenségének első „megnyilvánulásai”, epiphánéi. A Születés csodája vagy a kánai menyegzőé e tekintetben nem szorulnak külön magyarázatra. Jézus megkeresztelése viszont talán igen, mivel nem maga az esemény vagy Keresztelő Szent János szavai nyilvánítják ki Jézus istenségét keresztény felfogás szerint, hanem a Szentlélek megjelenése és az égi hang, mely „ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.” (Mt 3,11–17.) Úr napja Úrnapja az Oltáriszentség ünnepe,amelyen fényes istentiszteletet és körmenetet tartanak. A pünkösd kettős ünnepe utáni tizedik napra (csütörtökre) a katolikus naptárban úrnapja esik. Ezen a napon "Krisztus titokzatos testét" (Corpus Christi Mysticum) az oltáriszentséget ünnepli az egyház. Kötelező - piros betűs - ünneppé 1264-ben IV. Orbán pápa tette földije, Lüttichi Szent Júlianna (?1258) hatására, aki egy látomásában a teliholdat látta, melyből egy darabka hiányzott. Júlianna a látomását úgy értelmezte, hogy a Hold az egyházi évet (!) jelképezi, amelyből valami hiányzik, mégpedig az oltáriszentség ünnepe. Az ünneppé nyilvánítás közvetlen előzménye a híres, Raffaello által is megfestett bolsenai csoda volt. A pápa épp Orvietóban időzött, amikor hírül vitték néki, hogy a közeli Bolsenában az ostya a pap kezében úrfelmutatáskor vérezni kezdett. (L. Nagy Szent Gergely hasonló nagycsütörtöki csodáját.) A pápának maga felé hajlott a keze: Úrnapja időpontjának megválasztásával saját nevét, - névünnepét is fényesebbé tette. Augusztus 15. Szűz Mária mennybemenetele A katolikus egyház Szűz Mária mennybemenetelét ünnepli e napon.A Mária-ünnepek átszövik az egész egy- házi évet.Ezek között ez egy kiemelkedő ünnep a hívők számára.Ilyenkor hallani nagy zarándoklatokról is , amikor az emberek elindulnak egy-egy Mária -kegyhelyre. December 28. Aprószentek ünnepe Ez a nap a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe,akiket Heródes a kis Jézus keresé- sekor megöletett. Virágvasárnap Húsvét előtti utolsó vasárnap.A virágvasárnappal kezdődik a nagyhét.Virágvasárnapot a pálmák vasárnap- jának is nevezik. Virágvasárnap Virágvasárnap ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását: sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták. Az előttejáró és utána tóduló sokaság így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! (Mt 21, 8). Ennek nyomán került az ünnep szertartásai közé a pálmás, Európa északi tájain pedig a barkás körmenet. A körmenet tehát jeruzsálemi eredetű, ahol a legutóbbi időkig minden esztendőben megismétlődött a jeruzsálemi püspök személyében az Úr jelképes bevonulása a szent városba. A körmenet népe a falakon kívül gyülekezett. Itt történt a pálmaszentelés. A kapukat bezárták a menet előtt, csak később nyitották meg. A püspök szamárháton vonult be, a kanonokok és hívek pedig ruhájukat terítették eléje. Nagypéntek Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősítette. Ez volt a felirat: „A názáreti Jézus, a zsidók királya!” A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva. A zsidó főpapok azért kérték Pilátust: „Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem azt, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.” De Pilátus azt felelte: „Amit írtam, azt megírtam!” Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szőve. Ezért megegyeztek egymás közt: „Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.” Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek. Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány. Nagyszombat Az ősegyházban a nagyhét három utolsó napján Krisztus halálának emlékezetére eloltották a gyertyákat és csak a föltámadás ünnepére gyújtották meg újra. Az újtűz nagyszombati kultuszát előmozdította a pogány szakralizmus hagyatéka is. A germánok isteneik tiszteletére tavaszi tüzet gyújtottak, hogy elégessék a tél, sötétség, pusztulás démonait, és így földjeiknek termékenységét biztosítsák. Bonifác, a németek apostola, ezt az ősi szokást a nagyszombati tűzszenteléssel, és annak egyházias értelmezésével helyettesítette. Az egyházi szimbolikában a kialvó, majd újra fellángoló tűz jelképezi Krisztust. Más magyarázat szerint a kovakő, amelyből tüzet csiholnak: Krisztus, a tűz pedig: a Szentlélek, amelynek útját, kiáradását a Megváltó előkészítette. A liturgikus gyakorlat ma is él: a gyertyát, a feltámadó Krisztus jelképét megszentelt tűz lángjánál gyújtják meg. Ez általában úgy történik, hogy a tavaly szentelt barkára tüzet csiholnak, és ennél gyújtják meg a gyertyákat, illetőleg az örökmécset. A templomi hagyománynak sajátos népi fejleményeként az istensegítsi asszonyok pimpóval, vagyis virágvasárnap szentelt ággal gyújtanak tüzet az elkészítendő húsvéti eledelek alá. Húsvét Az írások szerint Jézus az eltemettetése utáni harmadik napon visszatért a földre, s itt tartózkodott még negyven napot. Föltámadásával az egyházi évben újabb bőség időszaka köszönt az emberekre (feltéve, ha van mit enniök), ami ötven napig, pünkösdig tart. A húsvétnak mint tavasz-ünnepnek is a föltámadás a fénypontja. A naptári fordulatot nemcsak a "sódar behozatala", hanem tűzszentelés is jelzi; eddig is láthattuk, minden "negyvenedik" ünnepnapon (karácsonykor, gyertyaszentelőkor, illetve húshagyókor és most, húsvétkor) tűzünnep is járta. Ilyenkor a nép otthonában kioltotta a régi tüzeket, hogy az új, szentelt tűzzel gyújtson új világot. A tűzszenteléshez, akárcsak a farsang temetésekor, most is "halotti" máglya szolgáltatta a lángot. Ez volt az ún. "Júdás-égetés" vagy "Pilátus-égetés" (változata pedig a "Júdás- vagy Pilátusverés"). A nagyhét valamelyik napján a gyerekek nagy dérrel-dúrral a templom elé hordtak mindenféle ócska ládát, hordót, egyebet, s ott darabokra hasogatták őket. E roncsokból rakták aztán a tűzszenteléshez való nagyszombati máglyát. (Harmadnap ide, harmadnap oda, a föltámadást az egyház is már nagyszombat este megünnepli.) A föltámadás ábrázolása terén a művészek a tridenti zsinatig sokszor figyelmen kívül hagyták a Szentírásban foglaltakat, ahol az is olvasható, hogy a sírhoz zarándokoló szent asszonyok a sírt nyitva találják, és angyali szózatból értesülnek a történtekről. A középkor és a reneszánsz festőit a földre visszatért Jézus személyénél jobban foglalkoztatta annak isteni lényege. Ezért a föltámadást a mennybemenetelhez hasonlóan értelmezték. Krisztust természetfölötti lényként a levegőben lebegve, fényes mandorlával övezetten jelenítik meg a kitárult sír felett, kezében a föltámadás zászlajával, miközben a földön a sír elvakított vagy alvó őrei henteregnek. Az egyház nem vette jó néven a két esemény összevonását, mert az szükségtelenül hangsúlyozta Krisztus napisteni vonásait. A sír száján át egyenesen az égbe emelkedő sugárzó alak inkább megfelelt a tavaszpont kapuján átkelő Nap megtestesülésének, mint a dogma szerint a földre testi valójában visszatért Megváltó ábrázolásának (lásd Matthias Grünewald Isenheimi oltárának szárnyképén). A levegőbe emelkedő sugárzó Krisztus asztrológiailag megfelel a Kos jegyben exaltatióban lévő ("emelkedő") Napnak. Május 3. A szentkereszt megtalálása Legendába hajló históriája szerint Nagy Konstantin császár édesanyja, a később szentté avatott Ilona buzgólkodására 320 szeptember 14-én ásták ki a Kálvária földjéből. Mindhárom kereszt előkerült, külön a titulus, vagyis az INRI–tábla, amelyet Pilátus az Úr keresztjére tűzetett. Nem lehetett megállapítani, hogy a három közül Krisztus melyiken adta ki lelkét. Ezért Makárius jeruzsálemi püspök mindhármat hozzáérintette egy halálos beteg asszonyhoz. Az egyiktől meggyógyult. Így jelentődött ki, hogy melyik Krisztus keresztfája. A császárnő a kereszt egy részét és a szögeket fiának küldte Konstantinápolyba, a másik rész ezüst tartóba foglalva Jeruzsálemben maradt. Ezt a püspök minden nagypénteken nyilvános imádásra tette ki. Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe E napon ünnepli az egyház a megtestesülés,Isten Fiának Mária szűzi méhében történt fogantatásának ünnepét, azaz Gyümölcsoltó Boldogasszonyt.Kilenc hónappal Jézus születése előtti nap,melyen Gábor főangyal megvitte Názáretbe Máriának a megtestesülés örömhírét (angyali üdvözlet). Hamvazószerda A negyvennapos nagyböjt kezdete.A virágvasárnapról megmaradt pálmák elégetése után a hamvakat a pap megszenteli,a hívők homlokára vele keresztet jelöl és emlékezteti őket,hogy porból lettek,porrá lesznek. Nagyböjt A római egyházban a VII.század elején vált szokássá a hamvazószerdától kezdődő nagyböjt,a szokást II.Orbán pápa 1091-ben iktatta törvénybe. Július 2. Sarlós Boldogasszony Erzsébetnél, Keresztelő Szent János jövendő anyjánál tett látogatását (latinul Visitatio) ünnepelte. Az ünnepnap megválasztásába egy kis hiba csúszott. A szóban forgó esemény idején az evangélium szerint Erzsébet a szülés előtt állt (Lk 1,39–56), fia születését azonban már az ősegyház 8 nappal korábban, június 24-én megünnepelte. Ez lehet az oka, hogy a XVII. század derekától az ünnepet törölték a hivatalos római naptárból, de mivel a nap az aratás kezdetére esik, a közelmúltig jelentős dátum maradt, persze nem eredeti tartalma szerint, hanem aratóünnepként. Nálunk, hogy a többi Mária – („ősmagyarul” Boldogasszony) – ünneptől megkülönböztessék, a Sarlós Boldogasszony nevet kapta. Népünk nem Péter-Pálkor kezdte az aratást, ahogy a kalendárium előírta volt, hanem e Boldogasszony-ünnep másnapján. Az ünnep hiedelem- és hagyománykincse nagyon gazdag. Virágszentelés, szegények istápolása, anyaság, de legfőképp az aratás a tárgya. Az ezen a napon szedett fűszernövények és persze a gabonafélék szentnek számítottak, varázserőt tulajdonítottak nekik. E napon csak jelképesen dolgoztak, a szerszámokat megáldatták a pappal, a búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek. Az aratást másnap szent rítushoz illő áhítattal kezdték. Tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdepeltek és imát mondtak. A munkát a föld szent, keleti sarkában kezdték (napkelet!), az első két kévét keresztbe rakták. Mindez az „életet” jelentő új kenyérnek szólt, és benne tudván tudatlan a sarló, kasza alatt elhulló gabonaistennek, akinek kultusza Jézus Krisztus testének, a szent ostyának tiszteletében napjainkig töretlenül tovább él. Régi gyakorlat és hagyomány szerint sarlóval az asszonynép aratott, és nyomukban járva a férfiak kötözték a kévét. Közvetlenül ebből ered, hogy a nép szimbolikus szemléletében a Szűzanya arat; Fiára hagyja, hogy gyűjtsön, és a búzát a konkolytól elválassza (Mt 13,26–30).