Hír: Két Szabó Család
(Kategória: Egyéb)
Küldte: admin
Tuesday 23 April 2019 - 19:21:46
A rádióban
Harmincnyolcadik hete játssza a rádió „ A Szabó-család” című folytatásos játékot, hetenként kétszer is sugározva egy-egy epizódot. Harmincnyolcadik hete, tehát majdnem háromnegyed, éve hallgatják, sok százezren a nyugodt-bölcs Szabó bácsi,
A rádióban
Harmincnyolcadik hete játssza a rádió „ A Szabó-család” című folytatásos játékot, hetenként kétszer is sugározva egy-egy epizódot. Harmincnyolcadik hete, tehát majdnem háromnegyed, éve hallgatják, sok százezren a nyugodt-bölcs Szabó bácsi, az örökmozgó Szabó néni, a gyerekek: Bandi, Laci, Icu, a szépasszony meny: Irén és Pétiké, a kis unoka eseteit. Kalandjaikat a szerelem, az otthon és munkahelyük birodalmában, botladozásaikat és örömeiket, apró-cseprő ügyeiket a mindennapi életben, melyek mégis olyan érdekesek és mulatságosak, hiszen mindannyiunk életének örömei, bánatai, izgalmai. A Szabó-család hozzánőtt a hallgatók szívéhez, de legfőként a mama, a hangos-harcos, gyermekeiért „oroszlánként” küzdő, csupaszív Szabó néni.
A rádió Bródy Sándor utcai dramaturgiáján levelek százai. Egyszerű emberek, kedves pestiek, vidékiek Írásai a Szabó-családhoz, elsősorban a Mamához és a Papához. Gratulációk, aranyos sorok. Jó néhány levél kerülő úton érkezett, íróik a Lapály utca 27/b-be küldték őket, a rádióbeli Szabó-család címére. Ezek a levélírók valóban azt hiszik: igazi, élő munkás família életéről szólnak a hétről hétre megújuló játékok és Szabó bácsi valóban a régi angyalföldi gyár nyugdíjasa. Szabó néni igazán a Lehel téri piacra jár bevásárolni, Laci tényleg szerelmes a részeges Zsiga szenvedve tűrő feleségébe, Angélába és Icu, a legkisebb Szabó-gyerek, a kedvenc vitathatatlanul bukásra áll érettségi előtt. A képzeletbeli Szabócsalád sok-sok ezer ember szemében, szívében valósággá vált, s ez egyben fémjelzi hitelüket, ügyeik életközelségét is. És a posta, a nagyhírű magyar posta jó helyre: a rádióhoz továbbítja levelüket. Mert a levélirányító hivatalban is hallgatják, ismerik a Szabó-családot.
Beleolvasok a levelekbe. „A Szabó-család nő- tagjainak szeretettel: a nyolc Judák-gyerek” — hangzik egy dísztávirat. „Icu ne menjen orvosnak, nem neki való — tanácsolja Titsch József mérnök — és Angéla váljon el Zsigától, Zsiga gyógyíttassa magát és legyen rendes ember.” Csehszlovákiából ír Lányi Erzsébet. ,.Nem tudom, igazi család-e, vagy színészek játsszák; kérem, írják meg. mert nagyon szeretem őket.” Katies Teréznek, Istvándiból az a problémája: „... miért nem köszönt Pétiké, mikor bejött a szobába?” És a rengeteg javaslat: foglalkozzanak a bürokráciával, az újításokkal, vegyenek be egy brigádot is a cselekménybe! A nők nagy részének ez a fő fájdalma: miért akar Laci elvált asszonyt elvenni, amikor annyi kedves, szolid leány van, hiszen azzal az asszonnyal úgyse lesz boldog!
— S ezek csak a levelek — mondja a dramaturg. — Mellettük hány telefont kapunk még.
— Meddig folytatják a Szabó-család történetét?
— Ameddig bírjuk eseménnyel. Angliában, Csehszlovákiában három éve játszik a rádió egy-egy ilyen „családi” hangjátékot. Nem tudják abbahagyni — olyan nagy a siker. Az ötvenedik folytatáshoz mi is bizonyosan eljutunk, akkor akarjuk majd „leleplezni” a játék íróit és szereplőit, akik közül hangról bizonyára többeket felismertek már.
Cseng a telefon: Női hang jelentkezik.
— Halló, itt egy másik Szabó-mama. Csakhogy háromgyerekes helyett nyolcgyerekes. Kérem, foglalkozzanak egyszer a sok gyermekesek problémáival is ...
Túri András
Újpesten
A Szabó-család portáján kopogtatott, egy Szabó-családot keresett fel a sok tízezer közül az újságíró, Újpesten, a Rákóczi út 44. szám alatt.
A krónikás Szabó bácsija — szellőzőlakatos az Izzóban — még messze van a nyugdíjtól. Nagyobb fiát sem minisztérium íróasztala mellé emelte a munkáshatalom — ma is fizikai dolgozó az Orvosi Műszergyárban. A kisebb gyerek, a 18 esztendős ifjabb Józsi már inkább képzelhető a rádió író-szülte Lacijának: gépkocsiszerelő.
Feri, az idősebb fiú, korán nősült — jól választott. Felesége Palotán üzemi konyhán dolgozik. Az Anonymus utcai kis otthonukban már két gyerekágy is van. Az ifjabb Feri öt, az apró Gyuszi négyéves. Szabó-fiúk — Szabóunokák.
De hallgassuk a családfőt.
— Szabó József vagyok, 48 éves, TMK-lakatos. Ha a gyárban valami elromlik, minket hívnak, hozzánk küldik. Megcsináljuk tisztességgel, gondosan. 1700—1800 forintot viszek haza havonta. Remélem, nálunk is lesz nyereségrészesedés... Moziba ritkán jutok,, „dajdajozni” nem szoktam, csak vasárnap, ebéd után hajtok fel pár deci bort — jót tesz a gyomornak ...
— Bánt, hogy a még velünk élő fiam otthon szűkszavú. Alig-alig szól. Rendes ember, belevaló gyerek — de hát felnőtt s úgy látszik, kevés a türelme hozzánk, öregekhez. Politikáról Szűcs szaktárs, műhelyfőnök beszél velem, ő ért hozzá, jól — jobban tudja a világ dolgát, mint én. S igazat ad nekem, mikor azt mondom: jó ez a nyugalom, a békesség, a biztos kereset — a munka.
— Esemény elkerül, kalandtól óvakodom, zűrzavartól irtózom... A családos embernek nincs is ilyesmire szüksége.
Az élő, a valóságban választott Szabó-család nagyszerű asszonya a mama. Az Egyesült Izzóban állt a gépek mellett. Miért a múlt idő? Mert már több esztendeje nincs az üzemben, nem lehet, nem mehet. Elhasználta erejét a háború kínja, két felnevelt gyerek. S most, mikor elérte a sokat álmodott könnyebbet, makacskodik a szíve.
Gondolni sem szabad arra, mi lett volna a sorsa egy súlyos szívbeteg munkásasszonynak húsz esztendővel ezelőtt. S mi történt most, nemrégen? Híres doktorok vizsgálták, nővérek ápolták: 1957-ben a városmajori szanatóriumban megoperálta a professzor. A műtét sikerült, megmentették az életét. Balatonfüreden, a világhíres szívkórházban pihent, s aztán visszajött — haza, Újpestre. Vigyázza a család — s ő vigyázza a családot.
S Szabó néni az országszerte ismert névrokonok történetéről így beszél:
— Rádiónk van, hallgatom a Szabóékat. Tetszik Angéla, jól csinálja a szerepét, a garázda részeg szegény felesége, nem is érdemel az ura egy ilyen kedves, rendes asszonyt... Aranyos pofa az a rumlis lány, még iskolába jár, s már párt választott. A Szabó nénit meg irigylem — csak most tudom —, nekem a cipelést, a járkálást orvos tiltja — öröm lehet a méreg is, amikor a kofával perlekedik az ember... Találgatom, miként oldja meg a legutolsó fordulat: a szabadalmi csalás rejtelmeit a vizsgáló Bandi... Alig várom a kedd estét, vajon mi történik a Szabó-családdal...
László Miklós
Esti Hírlap 1960.03.13
Ezen hír származási helye: Szabó család hangjáték emlékoldal
( http://users.atw.hu/mrszabocsalad/news.php?extend.13 )
(Kategória: Egyéb)
Küldte: admin
Tuesday 23 April 2019 - 19:21:46
A rádióban
Harmincnyolcadik hete játssza a rádió „ A Szabó-család” című folytatásos játékot, hetenként kétszer is sugározva egy-egy epizódot. Harmincnyolcadik hete, tehát majdnem háromnegyed, éve hallgatják, sok százezren a nyugodt-bölcs Szabó bácsi,
A rádióban
Harmincnyolcadik hete játssza a rádió „ A Szabó-család” című folytatásos játékot, hetenként kétszer is sugározva egy-egy epizódot. Harmincnyolcadik hete, tehát majdnem háromnegyed, éve hallgatják, sok százezren a nyugodt-bölcs Szabó bácsi, az örökmozgó Szabó néni, a gyerekek: Bandi, Laci, Icu, a szépasszony meny: Irén és Pétiké, a kis unoka eseteit. Kalandjaikat a szerelem, az otthon és munkahelyük birodalmában, botladozásaikat és örömeiket, apró-cseprő ügyeiket a mindennapi életben, melyek mégis olyan érdekesek és mulatságosak, hiszen mindannyiunk életének örömei, bánatai, izgalmai. A Szabó-család hozzánőtt a hallgatók szívéhez, de legfőként a mama, a hangos-harcos, gyermekeiért „oroszlánként” küzdő, csupaszív Szabó néni.
A rádió Bródy Sándor utcai dramaturgiáján levelek százai. Egyszerű emberek, kedves pestiek, vidékiek Írásai a Szabó-családhoz, elsősorban a Mamához és a Papához. Gratulációk, aranyos sorok. Jó néhány levél kerülő úton érkezett, íróik a Lapály utca 27/b-be küldték őket, a rádióbeli Szabó-család címére. Ezek a levélírók valóban azt hiszik: igazi, élő munkás família életéről szólnak a hétről hétre megújuló játékok és Szabó bácsi valóban a régi angyalföldi gyár nyugdíjasa. Szabó néni igazán a Lehel téri piacra jár bevásárolni, Laci tényleg szerelmes a részeges Zsiga szenvedve tűrő feleségébe, Angélába és Icu, a legkisebb Szabó-gyerek, a kedvenc vitathatatlanul bukásra áll érettségi előtt. A képzeletbeli Szabócsalád sok-sok ezer ember szemében, szívében valósággá vált, s ez egyben fémjelzi hitelüket, ügyeik életközelségét is. És a posta, a nagyhírű magyar posta jó helyre: a rádióhoz továbbítja levelüket. Mert a levélirányító hivatalban is hallgatják, ismerik a Szabó-családot.
Beleolvasok a levelekbe. „A Szabó-család nő- tagjainak szeretettel: a nyolc Judák-gyerek” — hangzik egy dísztávirat. „Icu ne menjen orvosnak, nem neki való — tanácsolja Titsch József mérnök — és Angéla váljon el Zsigától, Zsiga gyógyíttassa magát és legyen rendes ember.” Csehszlovákiából ír Lányi Erzsébet. ,.Nem tudom, igazi család-e, vagy színészek játsszák; kérem, írják meg. mert nagyon szeretem őket.” Katies Teréznek, Istvándiból az a problémája: „... miért nem köszönt Pétiké, mikor bejött a szobába?” És a rengeteg javaslat: foglalkozzanak a bürokráciával, az újításokkal, vegyenek be egy brigádot is a cselekménybe! A nők nagy részének ez a fő fájdalma: miért akar Laci elvált asszonyt elvenni, amikor annyi kedves, szolid leány van, hiszen azzal az asszonnyal úgyse lesz boldog!
— S ezek csak a levelek — mondja a dramaturg. — Mellettük hány telefont kapunk még.
— Meddig folytatják a Szabó-család történetét?
— Ameddig bírjuk eseménnyel. Angliában, Csehszlovákiában három éve játszik a rádió egy-egy ilyen „családi” hangjátékot. Nem tudják abbahagyni — olyan nagy a siker. Az ötvenedik folytatáshoz mi is bizonyosan eljutunk, akkor akarjuk majd „leleplezni” a játék íróit és szereplőit, akik közül hangról bizonyára többeket felismertek már.
Cseng a telefon: Női hang jelentkezik.
— Halló, itt egy másik Szabó-mama. Csakhogy háromgyerekes helyett nyolcgyerekes. Kérem, foglalkozzanak egyszer a sok gyermekesek problémáival is ...
Túri András
Újpesten
A Szabó-család portáján kopogtatott, egy Szabó-családot keresett fel a sok tízezer közül az újságíró, Újpesten, a Rákóczi út 44. szám alatt.
A krónikás Szabó bácsija — szellőzőlakatos az Izzóban — még messze van a nyugdíjtól. Nagyobb fiát sem minisztérium íróasztala mellé emelte a munkáshatalom — ma is fizikai dolgozó az Orvosi Műszergyárban. A kisebb gyerek, a 18 esztendős ifjabb Józsi már inkább képzelhető a rádió író-szülte Lacijának: gépkocsiszerelő.
Feri, az idősebb fiú, korán nősült — jól választott. Felesége Palotán üzemi konyhán dolgozik. Az Anonymus utcai kis otthonukban már két gyerekágy is van. Az ifjabb Feri öt, az apró Gyuszi négyéves. Szabó-fiúk — Szabóunokák.
De hallgassuk a családfőt.
— Szabó József vagyok, 48 éves, TMK-lakatos. Ha a gyárban valami elromlik, minket hívnak, hozzánk küldik. Megcsináljuk tisztességgel, gondosan. 1700—1800 forintot viszek haza havonta. Remélem, nálunk is lesz nyereségrészesedés... Moziba ritkán jutok,, „dajdajozni” nem szoktam, csak vasárnap, ebéd után hajtok fel pár deci bort — jót tesz a gyomornak ...
— Bánt, hogy a még velünk élő fiam otthon szűkszavú. Alig-alig szól. Rendes ember, belevaló gyerek — de hát felnőtt s úgy látszik, kevés a türelme hozzánk, öregekhez. Politikáról Szűcs szaktárs, műhelyfőnök beszél velem, ő ért hozzá, jól — jobban tudja a világ dolgát, mint én. S igazat ad nekem, mikor azt mondom: jó ez a nyugalom, a békesség, a biztos kereset — a munka.
— Esemény elkerül, kalandtól óvakodom, zűrzavartól irtózom... A családos embernek nincs is ilyesmire szüksége.
Az élő, a valóságban választott Szabó-család nagyszerű asszonya a mama. Az Egyesült Izzóban állt a gépek mellett. Miért a múlt idő? Mert már több esztendeje nincs az üzemben, nem lehet, nem mehet. Elhasználta erejét a háború kínja, két felnevelt gyerek. S most, mikor elérte a sokat álmodott könnyebbet, makacskodik a szíve.
Gondolni sem szabad arra, mi lett volna a sorsa egy súlyos szívbeteg munkásasszonynak húsz esztendővel ezelőtt. S mi történt most, nemrégen? Híres doktorok vizsgálták, nővérek ápolták: 1957-ben a városmajori szanatóriumban megoperálta a professzor. A műtét sikerült, megmentették az életét. Balatonfüreden, a világhíres szívkórházban pihent, s aztán visszajött — haza, Újpestre. Vigyázza a család — s ő vigyázza a családot.
S Szabó néni az országszerte ismert névrokonok történetéről így beszél:
— Rádiónk van, hallgatom a Szabóékat. Tetszik Angéla, jól csinálja a szerepét, a garázda részeg szegény felesége, nem is érdemel az ura egy ilyen kedves, rendes asszonyt... Aranyos pofa az a rumlis lány, még iskolába jár, s már párt választott. A Szabó nénit meg irigylem — csak most tudom —, nekem a cipelést, a járkálást orvos tiltja — öröm lehet a méreg is, amikor a kofával perlekedik az ember... Találgatom, miként oldja meg a legutolsó fordulat: a szabadalmi csalás rejtelmeit a vizsgáló Bandi... Alig várom a kedd estét, vajon mi történik a Szabó-családdal...
László Miklós
Esti Hírlap 1960.03.13
Ezen hír származási helye: Szabó család hangjáték emlékoldal
( http://users.atw.hu/mrszabocsalad/news.php?extend.13 )