Rákosmenti Közponi-Régió galambkiállítás Budapest 2007 |
A kiállításon az előző évekhez hasonlóan sokfajta galambot láthattak az oda látogató érdeklődők. A kiállítás egyik fő résztvevője volt a Magyar King Klub. Több száz galambot állítottak ki ennek a fajtának a magyar és szlovák tenyésztői. A tornacsarnokban berendezett kiállítási ketrecek csaknem felét a fajtaklub kiállítása foglalta el. A III. fajtacsoportba, tyúkgalambok csoportjába tartozó galambok sokfajta színváltozatban megtekinthetők voltak. |
A röpgalambok száma a várttól elmaradt. Az előző évekhez képest úgy tűnik, hogy a kiállítók egyre jobban meggondolják melyik kiállításokon vegyenek részt és az idei magas takarmányárak hatására igyekszenek a lakhelyükhöz közelebbi kiállításokat előnyben részesíteni. A tenyésztői bázisok kialakulása a röpgalamboknál úgy tűnik egyre inkább a vidék, Dél és Közép-Magyarország felé tolódik el. A kiállításon megtekinthetők voltak a 2007-es év MRTOE magasröptű magyar deres versenyein legeredményesebben versenyző tenyésztő galambjai. Holovics György abszolút bajnok lett és galambjai mind egyéni ketrecben, mind volierben láthatók voltak a kiállításon. |
A budapesti magsröptű keringők közül a volierben kiállított koszorús nyakú vörös színválozatot emelném ki Hajnal Kálmán tenyészetéből. Éveken keresztül figyelve ennek a színváltozatnak a kiállításokon való szereplését látható, hogy a szín egyre inkább kivilágosodott és a vörösfakó színen át egyre inkább a sárga szín irányába változik. Végre itt láthattunk intenzív vörös színű galambokat. |
A sok érdekesség között a legtöbb látogató a parlor pergő galambok ketreceinél állt meg és érdeklődve figyelték a ketrecfüggvényen szereplő fajtanevet. Nekem szerencsém volt, mert találkoztam a tenyésztővel Gergely Andréval. Néhány szóban elmesélte, hogy e fajtának a magyarországi ismertsége igen csekély. A pergő galambok fajtacsoportjába tartozik. Nem csapatban szálló galambok, hanem egyéni „röptetés” alkalmával mutatják be képességüket. Úgynevezett talajon forgó galambok. Miután elrugaszkodnak a talajról forgásba kezdenek és ezt a mutatványt ismétlik miután lábaikkal újra földet érnek. A forgás és a röpteljesítmény egy-két hátrabukfencből és néhány másodpercnyi „röpülési” időből áll, miután a galambok lábaikkal a talajra érkeznek. A legértékesebb példányok a forgásokat olyan sorozatokban produkálják több méteren keresztül a talajon hátrafelé forognak úgy, hogy magukat a faroktollaikkal hátrafelé lökdösve egy guruló labdára emlékeztetnek. |
Németh László Kiskunfélegyháza |