|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lance Armstrong1996-ban áttétes hererákot diagnosztizáltak nála, ami áttéteket képzett az agyában és a tüdejében, de végül teljesen felépült és kigyógyult a betegségéből. 1997-ben saját rákellenes szervezetet hozott létre Lance Armstrong Alapítvány néven. 1999-től 2005-ig Tour de France-győztes volt, ő az egyetlen, aki hétszer nyerte meg egymás után a francia körversenyt. 2005. július 24-én, a 2005-ös Tour de France végén visszavonult a sportágtól, de 2009 januárjában ismét nyeregbe ült, és a 2009-es Tour de France-on harmadik lett. 1999-ben az American Broadcasting Company Wide World of Sports című sorozatában Év Atlétája-díjat kapott. 2000-ben Asztúria Hercege-díjat kapott Sport kategóriában. 2002-ben a Sports Illustrated az Év Sportolójának nevezte. 2002 és 2005 között Az Év Férfisportolójának nevezte ki az Associated Press. 2003, 2004, 2005 és 2006-ban A Legjobb Férfisportoló kategóriában ESPY-díjat kapott az ESPN-től, 2003-ban pedig megnyerte a BBC Tengerentúli Év Sportszemélyisége-díjat. Első visszatérés, Tour de France-sikerek Lance 2004-ben a U.S. Postal csapattal, legelöl 1-es rajtszámmal a hátán. 1998-ban tért vissza Lance a kerékpározáshoz, miután negyedik lett a Vuelta a Espanaán, majd 1999-ben megnyerte élete első Tour de France-át, négy szakasszal együtt. Megverte a második helyen álló Alex Züllét 7 perc 37 másodperccel, habár még nem bizonyította be tehetségét olyan nagy nevek mellett, mint Jan Ullrich (megsérült) és Marco Pantani (gyógyszert használt). A szakaszok közül megnyerte a prológot, a 8. szakaszt, a 9. alpesi szakaszt, egy egyéni időfutamot Metz-ben és egy második egyéni időfutamot a 19. szakasznál. 2000-ben Ullrich és Pantani visszatért, hogy megmérkőzzenek Armstrong-gal. Hat év után, Ullrich és Armstrong között végül eldőlt, hogy ki a győztes, mert Armstrong nyert 6 perc 2 másodperces előnnyel Ullrich-kal szemben. A 2000-es Tour-on Lance csak egy szakaszt nyert, mégpedig a második egyéni időfutamot a 19. szakasznál. 2001-ben 6 perc 44 másodperccel verte meg Ullrich-ot, 2002-ben pedig Ullrich felfüggesztés miatt nem vett részt a Tour-on, így Armstrong 7 perccel jobbat ment, mint a második Joseba Beloki. 2005-ben volt utoljára Armstrong-on a sárga trikó, ekkor nyerte meg hetedszerre is a Tour de France-t. 2003-ban Armstrong ismét első lett, Ullrich pedig a második. Párizsban az utolsó napon 1 perc 1 másodperc különbség volt az első két helyezett között. Lance U.S. Postal csapata nyerte meg a csapatidőfutamot a 4. szakasznál. Miközben Armstrong a 15. szakaszt nyerte meg, az egyik nézőnek beleakadt a táskája Lance kormányába, így leesett a biciklijéről. Ullrich már várta őt, ami becsületes versenyzésre vall. 2004-ben Armstrong ugyancsak első lett a Tour-on, mégpedig 6 perc 19 másodperces vezetéssel a német Andreas Klöden előtt. Ullrich negyedik lett, 2 perc 31 másodperccel. Armstrong megnyerte az öt legjobb egyéni szakaszt, továbbá még a csapatidőfutamot is. 1948 óta Gino Bartali után ő lett az első, aki három egymást követő hegyi szakaszt megnyert: a 15-et, a 16-at és a 17-et. Az Alpe d'Huez hegységen megrendezett egyéni időfutamos 16. szakaszt Armstrong tipikusan saját stílusában nyerte meg, két perccel jobbat tekerve, mint az olasz Ivan Basso. A 13. és a 15. szakaszon is elnyerte Basso elől az első helyet, a 17. szakasz utolsó 250 méterénél pedig jelentős előnyre tett szert Andreas Klöden előtt. Végül az utolsó, egyéni időfutamos 19. szakaszt is megnyerte, így saját rekordot állított fel szakaszgyőzelmeivel. 2005-ben megverte David Zabriskie-t az első szakasz időfutamánál 2 másodperccel. A Discovery Channel csapata nyerte meg a csapatidőfutamot, majd Armstrong az utolsó egyéni időfutamot. Rekordját felállítva, július 24-én ő haladt át először a célvonalon Champs-Élysées-nél, így hétszer megnyerve a Tour de France-t. Basso lett a második 4 perc 40 másodperces hátránnyal, Ullrich pedig a harmadik. |
|
|