1956.-ban,
8 éves voltam. A
Csaba utcai Áltatalános
iskolába jártam. Október 23.
után apám nem
volt otthon, nem mondták meg, hol van. Tanulni,
délutánonként a
Külügyminisztérium
portájára mentem, nagymamámhoz.
Munkaidő után együtt
jöttünk haza gyalog. A Széna
téren jöttünk keresztbe, ahol az egyik nap
egy felfordított égő autóbuszt
láttam, körülötte
civilruhás fegyveres
emberekkel. Incidens nem történt. Az iskolában viszont, kedves osztálytársaim felakasztottak a fogasra a kék nyakkendőmmel. A tanító néni vett le onnan, megmentve az életem. Ezután sokáig én is tudomásul vettem az "ellenforradalom" megnevezést. Már felnőttként, apám barátjának lakásába költöztünk 1986.-ban. A pincében találtam régi újságokat, 1956.-ból. Az egyikben volt egy kis cikk a szinész munkástanács képviseletében Sinkovics Imre és Darvas Iván voltak a miniszterelnöknél, Nagy Imrénél. Kedvenc szinészeimről nem tudtam elképzelni, hogy ellenforradalmárok lettek volna. Ezután kezdtem érdeklődni a munkástanácsok iránt. Ismertem Lenin áprilisi téziseit, köztük, hogy "Minden hatalmat a szovjeteknek!" Tudtam az 1919.-es Tanácsköztársaságról. Mindkét helyen, a "tanács" szó ugrott előtérbe. Tanultam történelmet, a Közgazdaságtudományi Egyetemen politikai gazdaságtant. Tehát, Lenin az oroszországi munkástanácsokra akart támaszkodni, Kun Béláék ezt az utat követték, és feltehetően 1956.-ban is ezt a mintát vették át a munkástanácsok. Egy telefonhívásra jeletkeztem a Hegedős András által létrehozott Munkás Akadémiára. Sokat tanultunk az 1956-ig volt miniszterelnöktől és más oktatóinktól. Nagyon tetszett, hogy a kiemelt - miniszterelnöki nyugdíját a Munkás Alapítványnak adta, és a Munkás Akadémiára fordította. Ezidőben négy volt 56-os munkástanács-elnököt (illetve özvegyét) látogattam meg, akikkel kb. 3-3 órát beszélgettem. Szerettem volna egy dokumentumfilmet készíteni velük, de ez technikai akadályok miatt nem jöhetett létre. 1989. február 11-én megalakult a Baloldali Alternatíva Egyesülés. A 1988. őszén-telén a programalkotó vitákon 350 ember volt, köztük néhány ismerős is. (Például apám barátai is.) Én is alapító tagja lettem a BAL-nak. 1989. március 17. Önkormányzati konferenciát rendezett a BAL a Fészek Klubban , itt hallottam végre meggyőző magyarázatot a munkásönigazgatásra, a munkástanácsok szükségességéről. 1989. május elsején jelentünk meg a Városligetben először. A szórólapot én vittem, többször kellett még sokszorosítani a nap folyamán belőle. Személyesen azért tudtam könnyen azonosulni a munkástanács szellemiségéhez, mert értékelemző szakmám egyik "technikája": Pénzt, csak, mint sajátot kiadni!" Tehát, a munkacsoport tagjai gazdaként (mintha a sajátjukból adnák), gondolkozzanak a javasolandó megoldásban! A BAL történelmében a közös rendezvények, lépések, állásfoglalások a bal.hu honlapon megtalálhatóak. Inkább folytatom az élményeimmel: Találkoztam a BAZ-megyei Munkástanács volt 56-os elnökével, akit csak 1963.-ban, az általános amnesztia során engedtek ki a börtönből. Ő mesélte: "A szabadulásom után a Vörös Csillag Traktorgyárban lettem szerszámkészítő. Egyszercsak behívatott az igazgató: Rudikám, baj van a hidraulika üzemben, szivárog az olaj a hengerekből. Kinevezlek a hidraulika üzem vezetőjének, oldd meg a problémát!" Én lementem az üzembe, és 3 hónapig, csak beszélgettem az emberekkel. Kérdeztem tőlük, mi lehet a hiba oka. Utána, már csak a raktári ki-és bevételezési jegyeket írtam alá. Más dolgom nem volt, mindenki tudta, hogyan dolgozzon. A vattaemberek pl. patika-tisztaságot varázsoltak az üzembe, nehogy egy porszem beférkőzzön a henger és a dugattyú közé." Ez nekem nagyon tetszett. Egyszer találkoztam a debreceni MDF-es, majd MIÉP-es véresszájú képviselővel, Dénes Jánossal is. Tudtam, hogy a Kőbányai Gyógyszer Gyárban volt a munkástanács tagja. Megkérdeztem tőle, mit csináltak 56-ban. - Hát, széttéptük, elégettük, a káderlapokat. - És még? - Csatlakoztunk az Általános sztrájkhoz. - És még? - Kondicionáltuk a baktérium-tenyészetet, mert, ha elpusztunak, vége a gyárnak is. - Akkor tulajdonosként gondolkodtatok? :-) Ezen kissé elgondolkodhatott, mert utána nem hallottam nyilatkozni. "A "Baloldali Alternatíva" Egyesülés szombathelyi tagcsoportja - a mozgalom alapelveinek megfelelôen - üdvözli a Rába Mosonmagyaróvári Mezôgazdasági munkásönkormányzati kísérletük sikerét." Ott voltam. Elég sokat mászkáltunk az épületek között a munkástanács elnökével. Ezalatt leglább ötször mondta: "Itt még mindig a komcsi vezetők vannak a vezető beosztásokban!" Az ötödik kinyilatkoztatásakor megkérdeztem: "Mond, pajtás! Láttál te már igazi kommunistát vezető beosztásban?" Elkomorult, gondolkodott, majd azt mondta: "Hááát, nem." "Akkor miért nevezed őket kommunistáknak? Mondj sztálinistát, karrieristát, de feleslegesen ne emlegesd a kommunistákat!" 1989. október 9. Szombathelyi Tagcsoport: Felhívás az ÉLGÉP Körmendi Gyáregysége dolgozóinak támogatására. Ez a munkástanács elfoglalta a gyárat. Elmentem hozzájuk, beszélgettünk. Kértek, hogy hozzam össze őket az Ipari Miniszterrel, hogy kaphatnák meg a gyárat. Sikerült Pál László miniszterhelyettessel találkozást megbeszélni. A portán vártam a körmendi elnököt, aki 5 percet késett. "Ne haraguj, de most kaptunk egy 150 Millió Ft-os megbízást konténergyártásra, és nem akartam a dokumentáció nélkül idejönni." Még a liftben elmondta, hogy az egyik munkástanács-tag, akit Seftes"-nek hívtak, mert tejeszacskókban hozott a gyárba szilvát eladni, bement a kocsmába, és az ott iszogató tanácstaggal megállapodott egy 50 Millió Ft-os kerítésépítő munkáról. A miniszterhelyettes meghallgatott minket, és természetesen azóta sem történt előrelépés az ügyben. 1989. június 30. Önkormányzati kerekasztal rendezése a HNF székházában. Önkormányzati mozgalom néven új csoportosulás alakul. Ebben is részt vettem, de csak egy beszélgetés jut eszembe, amit a MASPED teherszállítók Pillangó utcai telepén folyattam a munkástanács szóvívőjével: Péter, hivatalosan a karbantartó üzem vezetője volt. Elmondta nekem, hogy a jelenlegi 400 főből, 100-at el kell majd bocsátani. " Ezt, mint üzemvezető mondhatod, de, mint a munkástanács képviselője, nem. Amit tehetsz, oda mész a kapunál ücsörgő Jani bácsihoz, és megkérdezheted: "Jani bácsi! Ha megszerezzük a telepet, fejenként évi 1 milliós árbevételt kell csinálnunk! Van valami tipped? ... És te, hogyan tudsz 1 milliót összehozni?" És, ha azt mondja, hogy csodálatos virágállványokat tud hegeszteni betonacélból, akkor ezt lehetővé kell tenni! Az év végén, majd kiderül, hogy hozta-e az 1 milliót." Voltam a kőbányai Porcelángyárban is. A bejáratnál, a folyosón egy tábla, rajta, hogy a munkástanács a szakszervezetet akarja lecserélni. Panaszolták, hogy nagyon kevesen vannak. Megkérdeztem, mi bajuk van a szakszervezettel. Tulajdonképpen, csak az, hogy nem csinálnak semmit. Amikor másodszor is odamentem, már az volt kiírva, hogy a "A munkástanács együtt harcol a dolgozói tulajdonért a szakszervezettel!" A létszámmal nem volt probléma. :-) 1989. október 23. A Munkástanácsok Parlamentjének 1956. október 31-i ülésén elfogadott alapelveket tartalmazó plakát ragasztása Budapesten. Nagy kaland volt! :-) 1989. december 2. Részvétel az 1. országos munkáskonferencia megszervezésében. Ekkor kértek fel, hogy vegyek részt a Munkástanácsok Információs Irodája munkájában. Ettől kezdve a 4 fős Irodában én voltam, aki látogatta a munkástanácsokat. 1990. február 24. Részvétel a 2. országos munkáskonferencia (a "Munkásparlament") megszervezésében. Társszervezõként a Munkástanácsok Országos Szövetsége megalakulásának segítése. Állásfoglalás a Munkástanácsok Országos Szövetségének megalakulásáról. Itt lettem munkatárs. Összeállítottam egy füzetet, amelyben minden jogi, módszertani információ - emberi nyelven benne volt, ami szükséges lehetett egy új munkástanács megalakulásához, tevékenységéhez. És, persze, utaztam az országban. Nagyhalász, Zsákgyár, a Szegedi Kender-Juta leányvállalata: A kultúrházban várt 52 fő. - Hogy vagytok, mi újság? - kérdeztem. - Áh, nagyon kevesen vagyunk, senki nem vesz minket figyelembe. - Miért, hányan vagytok? - Hát, mi, 52 fő. - És hányan dolgoznak itt? - 900-an. - Mik a követeléseitek, terveitek? - Szét akarjuk verni a szakszervezetet, és leválni az anyavállalattól. - Hányan vannak a szakszervezetben? - Mind a 900 fő. - Ti is tagok vagytok? - Igen. - Magatokat akarjátok szétverni? - Nem, a Kovács Józsit, a szakszervezeti főnököt, aki megszavazta az igazgatónak az 1 milliós prémiumot. - Megnéztétek már a szakszervezeti tagkönyvben az alapszabályt? Hány százaléknyi tag kell ahhoz, hogy közgyűlést hívjatok össze, és ott döntsetek? - Hááát, nem. - No, idefigyeljetek! Május van, és mindenki várja az üdülési beutalókat, és a tanszersegélyt. A szakszervezettől! De, egyáltalán! Hogy lehet egy ringben, kétfelé boxolni? Az anyavállalat és a szakszervezet ellen! Birtos, hogy ketten, kiütnek! Döntsétek el, mi a fontosabb! Augusztusban megkeresett a munkástanács elnöke. - Na, mi újság, hányan vagytok? - 400-an. - Micsoda?! - Hát, tudod, abbahagytuk ezt a szakszervezeti marhaságot. - És, most, miben segíthetek? - Elhoztam a termék-listánkat, vevőket kéne szerezni. Arra már nem emlékszem, hogy tudtam-e tanácsot adni. 1990. július 14-én (A Bastille lerombolásának évfordulóján) összejött a három munkástanács szövetség, a BAL által szervezett Munkástanácsok Országos Szövetsége (kb. 50 munkástanács), a Rácz Sándor által szervezett Munkástanács '56 (19 munkástanács), és az MDF munkásérdekvédelmi tagozatának kb. 80 munkástanácsa. Előző nap, pénteken összejöttünk mintegy 25-en az MDF székházban, hogy megfogalmazzuk a kiadandó közös nyilatkozatot. Rácz Sanyi bácsi javasolta, hogy az igazgatókat a munkástanácsok válasszák, ez benne kell, legyen a Nyilatkozatban. Szavaztunk, 60 % igen-szavazat. Az egyik MDF-es jelvényes fiú, felugrott és kirohant. Pár perc múlva Furmann Imrével, az MDF akkori alelnökével jött vissza. - Ezt ne csináljátok! - mondta Furmann. - Ebből polgárháború lehet! - Mi közünk nekünk a polgárokhoz? Mi munkások vagyunk! - mondtam félhangosan. Persze kihagyták, kíváncsian vártuk a másnapi rendezvényt. A Körcsarnokban jöttünk össze. Az első 5 perc után bejelentették, hogy minden szakértő, támogató menjen k a teremből, mert zártkörű ülést tartanak. Kimentünk. Körbe sétáltunk a folyosón, figyeltük a kiszűrődő hangokat. Egyszercsak ezt hallottam bentről: Te is MDF-es vagy! Miért nem teszed fel a kezed? Szóval, dúlt a demokrácia. :-( Egyszercsak kicsapódik az egyik ajtó, ahol éppen voltam. Rácz Sanyi bácsi robban ki rajta, és, nekem önti ki a szívét: Képzeld el, le büdöskommunistáztak! Jót nevettünk rajta. De hétfőn, leültem vele beszélgetni. 3 óra után, ezt mondtam: - Tudod, Sanyi bácsi, te tényleg kommunista vagy, de nem úgy, ahogy ők gondolják, hanem, mint igazi közösségi ember. - Lehet, hogy újra kéne olvasnom Marxot? - Hááát, lehet! :-) A Munkástanácsok Országos Szövetsége, tehát, megalakult. Néhány héttel később hívnak Nyírmadára, az Állami Gazdaságba. Munkástanácsot akarnak alakítani. Na, lássuk! Leültetnek a vörös posztós asztalhoz, középre. Mellettem az a Jóska ült, aki behívta Furmannt. Folyik a diskurzus, Jóska elém tolta a nyilatkozatukat: Az MDF Nyírmadai szervezete le akarja váltani a szakszervezetet, és létrehozni helyette a munkástanácsot. Egyszercsak feláll egy overálos fiatalember, és elmondja, hogy összeszorul a szíve, amikor látja, hogy a traktor fordulásakor kidönti a kerítést. Rákiabáltam: - Mi közöd ahhoz a kerítéshez? Nem a tiéd! Te szakszervezetet akarsz, nem tulajdonos akarsz lenni! Harcolj a beutalóért, meg a nőnapi hóvirágért! Végül megalakult a munkástanács - persze Józsi elnökleével. A kijáratnál megszólított: - Nem tudnál segíteni? 300 vagon almánkat nem tudjuk eladni, miután a szovjet piacot lezárták. - A te kertedben termett? - Dehogy, az Állami Gazdaságban. - Akkor mi közöd hozzá? Te szakszervezetet akarsz! Ez a munkástanács feküdt le a bekötő úton, hogy ne vihessék el a privatizált erőgépeket. Ez a munkástanács hozott a budapesti munkástanácsoknak egy teherautónyi almát, és csak a benzinköltséget számították fel. (1 kg alma 3 Ft volt) 1 évig tudtuk vinni a munkástanács-vonalat. 1991.-ben újabb összejövetelen választották Palkovics Imrét elnökké, akit már a herendi porcelángyár munkástanácsa is kizárt. Ahogy megtudtam ezt a választási eredményt, odamentem a terem elé, és a kiözönlő küldöttekkel közöltem, hogy én nem szolgálok egy "sárga szakszervezetet", elköszönök. A nyírmadai Jóska borult a nyakamba. Az Irodánk további 3 tagja, csak félórával később hagyta ott a MOSZ-t.. Nem vagyok
exhibicionista, dolgoztak a többi barátaim is. De
az
élményeikről beszéljenek ők!
|