Pop zene

Ujjlenyomatok

A Pop története

Pop zene
A popzene manapság az egyik leggyakrabban használt összefoglaló kifejezés a könnyűzene, illetve a szórakoztató zene modern stílusirányzataira. Nem tartozik a fogalma alá:
A dzsessz, de a határterületen a jazz-rock (például Herbie Hancock) igen;
A népzene, de a folknak nevezett irányzat (például Joan Baez, Bob Dylan korai számai) igen;
A blues, de bizonyos irányzatai (például R & B) igen;
A klasszikus zene átdolgozása általában (például Swingle Singers), de bizonyos feldolgozások (például Bartók Béla Allegro barbaro című műve vagy Muszorgszkij Egy kiállítás képei című ciklusa az Emerson, Lake and Palmer előadásában (Pictures at an Exhibition), vagy akár Johann Sebastian Bach műveinek elemei a Procol Harum vagy az Ekseption előadásában) igen.

A popzene kialakulása Amerikában
A popzene a 20. század ötvenes éveiben, a rock and roll kialakulásával az Egyesült Államokban létrejövő szórakoztatóipari ág, a popkultúra része és paradox módon annak létrehozója. Újdonság, hogy a gyártás, a terjesztés, az eladás szakaszában egyaránt minden addiginál tudatosabban számol a lehetséges célcsoport(ok) gyorsan változó igényeivel, mi több, igyekszik formálni azt. A popzene a fiatalokat is komoly szokásokkal rendelkező, addig nem látott keresletet generáló fogyasztóknak tekintette, átalakítva ezzel az addig csak felnőttekre alapozott szórakoztatóipart. A kifejezés utal a populuxe-ra is, amely az Amerikai Egyesült Államokban az 1950-es évek elejétol az 1960-as évek elejéig vezető stílusirányzat volt és amely az ipari formatervezés és az ergonómia eredményeinek elterjesztésével elérhető áron, korszerű árukhoz kívánta juttatni a kisembert is.

A müszaki fejlödés és a popzene globalizációja
A 20. században folyamatos volt a fejlődés a hangrögzítés terén. A hanglemez, a fonográf megjelenése és elterjedése a rádió korszakában már a távollevő előadó zenéjének határokon túli terjesztését is lehetővé tette. A hanglemezek fejlődése lehetővé tette, hogy 3-4 perc helyett akár másfél órai zenei anyagot is rögzítsenek. A magnetofon volt az első eszköz, amely lehetővé tette a rádióban elhangzott zene másolását, a hanglemez megvásárlása nélkül (ezt a kazettás magnetofon még praktikusabbá tette). A televíziózás is segítette a zene terjedését. Mindez az 1950-es évek végére a zene globalizációjához vezetett, vagyis az újonnan alkotott zeneszámok szinte azonnal elérhetővé váltak a világ nagy részében.

A popzene és a klasszikus zene
A felsorolt műszaki vívmányok a klasszikus zene (komolyzene) terjedése számára ugyanúgy kedvezőek voltak, mint a szórakoztató célú zene számára. A nagyközönség azonban a szórakoztató zenét szélesebb körben igényelte és a marketing is ezt a zenét célozta meg.

A popzene a vasfüggöny korszakában
A jaltai világrend Európában mind jobban szétválaszotta az országok fejlődését. A vázolt műszaki lehetőségek az Elbától keletre csak az 1950-es évek végétől javultak. A békés egymás mellett élés meghirdetése – bár országonként különbözo mértékben – teret engedett a "nyugati" zenének az államszocializmus országaiban is. A "tiltjuk" kategóriából lassanként "tűrjük" kategória lett Magyarországon is. 1956 után a Szabad Európa Rádió keletre irányuló adásaiból és a luxemburgi rádió adásaiból egyre több akkori popzenét lehetett megismerni, bár az adásokat műszaki eszközökkel zavarták. Ez sokáig lehetetlenné tette a jó minőségű magnófelvételek készítését. Jellemző, hogy a Magyar Rádiónak az 1960-as években megindított adása, Komjáti György műsora, a "Magnósok, figyelem" címet viselte. Az 1960-as évek elejének bizonyos fokú enyhülése közepette a vasfüggöny mögött is megalakultak és egyre népszerűbbekké váltak a popegyüttesek. A klasszikusok közé tartoznak az Illés együttes, a Metro együttes és az Omega együttes, amelyet jellemző módon nyugati koncertjeiken Omega Red Star néven hirdettek.