![]() ![]()
|
|
Ujjlenyomatok
|
|
Zenei stílusok
A capella: a klasszikus zenei terminológiából átvett fogalom, amely kisérőhangszer nélküli éneklésre vonatkozik. Az a capella a popban előszőr a "Doo-Wop" előadók megjelenésével vált ismertté. Napjainkban kiváló képviselője a King's Singers vagy itthon a Cotton Club Singers. "Tátika" együttesek gyakorta próbálják a capella bizonyítani az énektudásukat.
Acid House: Egy, a Chicago-House-on alapuló stílus. A nyolcvanas évek közepén jött létre basszus és dob alapokon, TR 808 komputer közreműködésével.
Acid
Jazz: Inkább marketing, mint zenei fogalom, amely mögött nem
húzódik meg jól körülírható zenei irány. 1987 táján került az
elnevezés forgalomba, amikor minden acidként volt ismert, így a
dzsessz is. Acid House néven később a londoni funk-jazz előadókat
emlegették. Korai képviselői: Incognito vagy K-Creative.
Acid Rock: 1966-67-ben a flower-power idején, az akkori
garázs-rock zenekarok gyűjtőneve, amely utalt a zenével párhuzamosan
terjedő, kábítószerekhez kapcsolódó szubkulturára is. A
psychedelikus rocktól abban különbözik, hogy képviselői kevesebb
hangsúlyt helyeztek a produkció "eladására", stilizálására. Az
acid-hatások ezzel szemben a hangszeresek játékában - például a se
vége, se hossza gitárszólókban - nyilvánultak meg. Ismert
képviselője volt a Grateful Dead.
Ambient: Brian Eno műhelyének egyik találmánya. Hasonlóképpen
elvarázsolt, mint a new age, de sokkal intellektuálisabb
tartalmakkal.
Ambient House: Hasonló az előbbihez, de nem a
koncerttermekben és stúdiókban, hanem a klubokban. A DJ-k kissé
visszavesznek a tempóból, s máris szól az ambient house.. A pophoz
szokott füleknek azonban ez a zene is úgy hangzik, mint egy
Kalacsnyikov-sorozat.
Bluegrass: egyfajta country stílus kifinomult banjo- és
gitártechnikával, melynek játéka közben a zenész finom körmeit
páncélszerű acélkarmok védik. Például: Bill Monroe és The Scruggs.
Boogie: rock - ritmus, amely a 40-es évek
jazz-zongora-stílusából, a boogie-woogie-ból (ahol a jobb kéz blues
figurákat játszik, míg a bal szabályos ritmusról gondoskodik)
származtatható. A gitárosok a "Boogie" szó hallatán egyből Lynyrd
Skynyrd- ill. ZZ Top-ritmusokra gondolnak.
Chill Out: egy kis lazítás a táncparketten: a ritmus szinte
megállásig csökken, hogy a táncoló közönség az Ambient House és más
lassú ütemek alatt kifújhassa magát. Szükség esetén párnák kerülnek
a földre.
Cock Rock: nyers rock, többé-kevésbé nyálas szövegekkel. Nem
a tyúkokról, hanem a kakasokról szól. Mint például a régi Aerosmith.
Coctail Jazz: Az, ami az amerikai hotelekben koccintás és
szökőkút-csobogás között hallható. Vagy langusztaevés közben. Nem
túl tolakodó, de általában jó jazz-zongoristák játsszák, akiknek
pénzre van szükségük, és akik utána otthon Living Colourt és
Helmetet hallgatnak.
Cowpunk: a country és a punk keveréke. Állítólag a londoni
Camden Town metrómegállóból származik.
Cyberpunk: San Franciscóból származó számítógép-szubkultúra,
melynek kedvenc zenészei Macintoshokon komponálnak, power-vitamin
italokon élnek és napi 23 órát a "virtuális valóságban" töltenek,
ahol a lézer és egy fűnyíró keverékéből hozzák létre a
hangzásvilágukat. Úttörői: Frontline Assembly, Coil. Billy Idolnak
viszont kb. annyi köze van a Cyberpunkhoz, mint a Borussia
Mönchengladbachnak a világbajnokság végkifejletéhez.
Death Metal: sötét Heavy Metal stílus. Floridai eredetű - az
Egyesült Államok nyugdíjas-paradicsoma. Egyik jelentős képviselőjük
egyik sora így hangzik: "The End The End The End" - mindez
természetesen ordítva.
Deep House: a House x-edik variációja. Semmitmondó szövegek,
soul-os, gospelszerű ének és egy újra meg újra fölcsendülő
zongora-futam.
Disco: a 70-es évek közkedvelt lüktető ritmusú zenei stílusa.
Előnye az volt, hogy többé senki sem figyelt az énekre, így kevésbé
elismert tehetségek is egy csapásra szupersztárokká nőhették ki
magukat - még ha annak árán is (lásd a takarítónő Donna Summert),
hogy a mikrofon előtt kellett önkielégítést végezniük.
Dub: a 70-es évek elején, Lee "Scatch" Perry által
kifejlesztett reggae forma, melyből hiányzik az ének, hogy helyet
biztosítson egy hatalmas iramban kattogó kenyérpirítónak.
Electro: a hip-hop egy eléggé letűnt formája a 80-as évekből,
melyben a beatbox és a szintetizátor dominált. Például: Afrika
Bambaata.
Freestyle: hip-hop körökben megkülönböztető elnevezés. Előre
megírt szövegek nélküli éneklést jelent; tehát improvizációt. A
legtöbben meg sem mernek vele próbálkozni, ami talán jobb is. Az
igazi hip-hopperek szerint az igazi hip-hopperek pedig csak
freestyle-ban nyomják.
Funk: a feketék szlengjén angolul azt az izzadságszagot
jelenti, amely szex közben érezhető. Az 50-es években egy
jazz-formára értették; a 60-as években pedig a James Brown-féle,
basszus-hangsúlyos, fekete dance-music elnevezése lett.
Gangsta-Rap: rap fajta, melynek szövegei bűnözők és
rendőrgyilkosságok körül forognak. Ezért aztán hihetetlenül
népszerű. Úttörője: Ice Cube.
Garázs-rock: eredetileg azt a 1017 amerikai rock együttest
takarta, akik a 60-as évek közepén, a brit pop-invázió után
léteztek, és gyakran nem jutottak tovább a garázsban tartott próbák
színvonalánál. Mára ez persze divatossá vált.
Glam Rock: a "glamour rock" rövidebb formája. Egy a 70-es
évek elején virágzó stílust jelent, amely később meleg hangzása és
még melegebb öltözködési stílusa miatt háttérbe szorult.
Megszólaltatói igen androgén hatást nyújtottak. Pl.: T. Rex, The
Sweet, Slade, David Bowie.
Glitter Rock: hasonló, csak itt tudatosan törekedtek a
tinédzser arcra, és ez nem annyira kifinomult, mint a glam rock.
Képviselő: Gary Glitter.
Gospel: a fekete templomi éneklésre alapozó énekirányzat.
Mózesről, Jerikóról és természetesen az Úrról szól. A
gospel-énekesnők ritkán nyomnak 120 kilónál kevesebbet. A soul
leglényegesebb alkotóeleme és a legfontosabb ének-iskola.
Gótikus-rock: post-punk stílusirányzat fekete ruhákban és az
élet halott dolgairól. Képviselői: Fields Of The Nephilim, Sisters
Of Mercy.
Grindcore: death metal-örökös. Gyakori témája a megcsonkítás
és az elrothadás. Előfordult már, hogy ilyen koncerten döglött
patkányokat dobtak a közönségbe.
Groove: minden, ami egy zenei darabot pörgőssé tesz. A Dance
korában szinte a legfőbb kritériummá vált.
Hardcore: minden, ami fáj a fülnek. Csak azért veszik, mert
egyébként eladhatatlan.
Hip-hop: a jelen kor minden valószínűség szerint
legjelentősebb zenei stílusa. A rap-től abban különbözik, hogy egy
hip-hop lemezen nem kell feltétlenül rappelni. Egyébként utcazene
New Yorkból, amely csak a graffitikkel és a breakkel együtt képezi
az őt megalkotó - túlnyomóan fekete - generáció életérzését. A
videókon általában, a rapperekhez hasonlóan kikötött cipőfűzőben és
égő szemetesek körül táncolnak. Az elnevezés egy rímből származik:
"To the hip hop, hippedy hop". Ilyen egyszerű a világ.
House: a szintetizátorra és sequenzerre alapozó tánczenék
gyűjtőneve. Chicagóból ered, a 80-as évek közepéről. Azóta elterjedt
és rengeteg ágra osztódott. Képviselői: mindenki, akinek sípja van,
kivéve a futballbírókat.
Industrial: a 80-as évek rock-fajtája. Valódi, a fém-iparból
származó zajokkal operál.
Jump: a Rhythm and Blues egy irányzata. A 40-es években
mindenekelőtt bulik kedvelt zenéje volt. Az ehhez passzoló táncot
"Jive"-nak hívták.
Lovers Rock: reggae balladák a 70-es és a 80-as évekből. A
rockhoz semmi köze. Úttörője: Gregory Isaacs.
Mariachi: Tradicionális mexikói lakodalmas zene trombitával
és sok akusztikus gitárral. Herb Alpert "amerikanizálta".
New Age: Meditatív hangulat-zene, állítólag terapeutikus
tulajdonságokkal - ami a legtöbb esetben annyit jelent, hogy a
hallgató annyira ellazul, hogy szép lassan elalszik zeneélvezet
közben. Először a San Francisco környéki egészséges
életmód-boltokban árulták, azután hódította meg a lemezkiadókat. Ma
a különböző alternatív gyógy- és életmódok gyűjtőneve - az erdők
muzsikájától kezdve a kínai acélgolyókig.
New Beat: elég heves európai techno-fajta. Mindenekelőtt
belga diszkókban hallható. Érezhető rajta az Industrial és a Hi-NRG
hatása.
New Country: (új ország) természetesen nem létezik ilyen, de
ha arról van szó, hogy olyan emberek, mint Garth Brooks és Billy Ray
Cyrus jobban eladhatóvá váljanak, akkor a zeneipar igen kreatív
nyelvújító tud lenni.
New Romantic: még egy reklámfogás. A megnevezés egy zenei
irányzatra vonatkozik, amelyet a 80-as évek elején a Spandau Ballet
szépségei testesítettek meg - a lényeg az volt, hogy a hajuk szépen
álljon.
New Wave: ami a punk után jött. Tagadta elődje nihilizmusát,
és visszahozta a popot. Például a Police.
Pomp Rock: a rock kedvelt formája a 70-es években, amely
klasszikus motívumokkal és teátrális előadásmóddal dicsekedhetett.
Úttörői: Emerson, Lake and Palmer.
Post-punk: minden, ami az alkalmazkodni képtelen, keményebb
stílusú zenében a punk után jött, és azt legalább egy ici-picit
idézte - még ha ez kizárólag a gitáros fülbevalóját jelenti is.
Power-pop: 1978 májusa és augusztusa között így nevezhetjük a
punk akkori, szokatlanul dallamos változatát.
Prog-Rock: a progresszív rock rövidítése - egy forma, ami a
pszihedelikus rockból fejlődött ki.
Psychedelic: az, ami 1966 és 1968 között mindig akkor
történt, amikor a zenészek LSD-t nyomtak. A dallam, a szövegek, a
ruhák és a frizurák - mind egy kicsit furcsák.
Punk: eredetileg a 60-as évek amerikai garázs-rockját
jelentette. Azután újjáéledt, hogy nevet adjon az összebiztostűzött
irokézeknek és a kíséretükben hallható elhangolt gitároknak. Eleinte
a királyi család, később minden más ellen is szólt.
R&B: ha nincs hely, ezt is írhatjuk a Rhythm and Blues
helyett
Raga Rock: az acid rock egy fajtája. Gitárhangsúlyos zene
szitár-betétekkel. A 60-as évek végén gyakrabban volt hallható -
amióta Sri Chimnoy öregszik, kihalás veszélyezteti.
Raggamuffin: reggae-dancehall-fajta. Szövegileg tiszta
férfidolog - melegek itt csak kigúnyolásra számíthatnak
Rap: eredetileg a feketék beszélő éneklési módja. A hip-hop
része.
Rasztafári: Egy a reggae-n belüli ideológiai mozgalom. A
rasztafárik az afrikai államok egyesítésében hisznek ("Africa
United"), és a fehér társadalmi rendben az abszolút gonoszt látják.
A név egy etiópiai császár nevéből ered, akiben sokan Afrika
egyesítőjét látták.
Rave: 14 - 17 évesek hatalmas bulija hatalmas helyeken (akár
gyárcsarnokokban is) és a zene, amelyet ott hallhatunk.
Retro-nuevo: régi dolog új csomagolásban, mint pl. a Spin
Doctors vagy a Black Crowes.
Rhythm and Blues: fekete tánczene, amely a big-band korszak
végén keletkezett. Nem jazz és nem gospel.
Rockabilly: az R& B és a Hillbilly-Country keveréke. Elvis és
Jerry Lee Lewis találta föl az 50-es években.
Rock Steady: lassúbb a Blue
Beat-nél, és sokkal lassúbb a Ská-nál. Alton Ellis 60-as évekbeli
slágeréről ("Get Ready To Rock Steady") kapta elnevezését.
Salsa: csípős paradicsomszósz és egyben az összes
latin-amerikai zene gyűjtőneve, amelyet New York-ban játszanak.
Scat-Singing: jazz-éneklés, szabadon improvizálva. Tiszta
szótag-zsonglőrködés.
Ska: a reggae korai formája. Az 50-es évek végén keletkezett
R& B és jamaikai zenei elemekből.
Soca: a calypso és a soul vegyítve Trinidadból.
Spagetti House: house ... na vajon honnan is?
Speed Metal: gyorssebességű metál.
Swingbeat: a 80-as évek végének egyik fekete tánczenéje,
amely a rap kemény ütemeit és a soul lágy dallamát összeköti.
Például: Bobby Brown
Techno: brutális house kemény, gyors ütemekkel. Hivatalosan
Detroitban keletkezett, de a legnagyobb népszerűséget mégis
Németországban és Belgiumban érte el.
Thrash: a Speed Metáltól csupán lassúbb ritmusában
különbözik. Punk-elemeket is használ.
World Music (világzene): kerek a világ, és évezredek óta
zenélnek rajta, a zeneipar azonban ezt furamód csupán néhány éve
vette észre: Azóta a polinéz termékenységi énekeket, a pakisztáni
meditációt és a tadzsik lakodalmast "világzene" címen adja el
mindenhol.
Web page Designed by Beszt 2009 All Rights Reserved