Szlovénia túra 2011 09 03-05


(További képek a túráról a http://myriders.atw.hu/ oldalon.)

Válság ide, válság oda, munkahelyem kétes jövője, semmi nem számít, elkapott a láz. Egy nagyobb utat terveztem szeptember elejére, Románia, Bulgária, Görögország, majd visszafelé Szerbia, Montenegró, Bosznia, és Horvátország. Egész évben erről álmodoztam. Na, ezt mosta el a válság. A szabim szeptember 02-től ketyegett, volt két hetem a semmire. Kínomban az utolsó pillanatban elkezdtem gyorsan társat keresni egy ki költségvetésű Szlovéniai túrára. Nem volt jelentkező, az időjárás előrejelzés pedig három nap után komoly esőzéseket, viharokat jósolt a térségbe. Mindenesetre, szeptember 05-ig még jó idő lesz. Szeretném bejárni Szlovénia hegyvidékét, és talán leruccanok a tengerhez. Szeptember 03-án hajnalban kapkodva indulok.


Még előző, nap lecseréltem a kopott hátsó gumit egy új blokkos MITAS terepgumira. Csak jókat olvastam róla, és 190 KM/h-ig bírja. Ilyen sebességgel felpakolva biztos nem fogok menni.

A tábori cuccom, konzervekkel, szerszámokkal és egyebekkel a moci oldaldobozaiban alapvetően mindig készen áll. Már csak kolbász, kenyér, iratok és némi ruha kell.

Még a magyar oldalon, egy gázvezeték nyomvonalán belekóstoltam a könnyű terepbe, hogy kiderüljön a felszerelés, és a dobozok új rögzítése bírja-e a strapát. Bírta. Viszont úgy 120-as tempó felett, rossz úton, vagy pöffös oldalszélben kissé belengett a két súlyosan megpakolt oldaldoboz, és az egész járművet oldalirányba himbálta. Változtatnom kell a felfüggesztésen. Rédicsnél határátlépés szinte észrevehetetlen volt, a kutya sem kérdezte mit keresek arrafelé. A Szlovén oldalon egy pár méteres szakaszért azonnal szükségem volt autópálya matricára, annak ellenére, hogy nem terveztem autópálya használatot. A szlovén kútnál csak féléves motoros matrica kapható, ezért visszamentem a magyar oldalra, és vettem egy egyhetes matricát. Rögtön az első kilométereknél kiderült, hogy a GPS térképem igencsak elavult. Sebaj, pontos célom nincs, és ráérek. Ptuj előtt megállít egy rendőr, útelzárás egy kerékpáros maraton miatt. Várjak vagy két órát. Egy fenét, kis mellékutakon, földutakon keresztül megpróbáltam kikerülni a rendezvényt, de négy faluval arrébb ismét belebotlottam a közegbe. Itt már csak fél órát kellett várnom. Kizárólag mellékutakon, és néha murvás vagy földutakon közlekedtem. A GPS csak vékony vonallal jelölte némelyiket, vagy nem jelölte. Ha számomra ígéretes útvonalnak tűnt belevágtam.

Végre elértem a hegyvidéket. Élveztem a keskeny kanyargós, sokszor hajtűkanyarokkal tarkított útvonalat. Gyakorlatilag minden cél nélkül motoroztam a hegyek között alapvetően nyugatnak tartva.

Ritkán álltam meg fényképezni. Nem vagyok nagy fotós, gyakran eszembe sem jutott, hogy elővegyem a telefont. Fényképező-gépet nem is vittem magammal. Átléptem a Ljubljana- Kranj vonalat, és megálltam bámészkodni Bledben a tóparton. Egy Bledi utca látképe. Egy kellemes útvonalon a hegyek között haladtam tovább nyugat felé. Nem siettem, inkább csak nézelődtem. Estefelé Bohinj közelében jártam, ahol a GPS környékbeli kempinget jelzett. A kemping árakon kissé meglepődtem. Sátorhely, egy személyre, plusz kúrtaxa közel húsz EUR. Nem volt kedvem tovább keresgélni, lenyeltem a keserű pirulát. Jobb lett volna az összeg feléből inkább úgy 150-200 Km-t motorozni. Fogy a benzinpénz. Tavaly Boszniában a Kotori Öbölben közvetlenül a tengerparton összesen 7 EUR-t fizettem. Itt Bohinj-ban 20 EUR-ért felverhettem a sátrat az erdőben a köves, gyökeres területen. A tó vize kristálytiszta, és fenemód hideg volt. Azért egy gyors fürdést megkockáztat-tam este, és másnap reggel is. Éjszaka valamilyen madár nyekergett a sátram mellett. Először azt hittem a környéken kempingező fiatal gyerekek viccelődnek, és adnak ki titokzatos hangokat. Amikor a hang már a sátram mellől krákogott, kinéztem, és a lámpám fényében egy rántani való csirke méretű madár, nem túlságosan ijedten, inkább sértődötten távozott a helyszínről. A vacsorám maradéka érdekelhette. Szétcibálta a szemetes zacskómat. Reggelre sűrű ködbe borult minden. A sátorról csepegett a víz. A reggeli mártózás közben, az ébredező napfényben, a hegyekről lehömpölygő köd fokozta az amúgy is pazar látványt. A kora délelőtt ismét a hegyek között motorozva talált.

Kis falvakon, tanyákon át vezetett utam.

A házak szinte összeértek a köztük kanyargó keskeny út felett. Az utak a hegyvidéken általában egy sáv szélességűek, természetesen szembejövő forgalommal. A helyiek rutinosan, udvariasan közlekednek, ami nagyon nem igaz a turistákra. Találtam egy turisztikai tájékoztató táblát a környékről. Bohinj, Julijske Alpe. Bejelöltem rajta az éjszakai kempingem helyét. Csodaszép környék.

A következő éjszakát a hegyekben Triglav környékén terveztem tölteni, de a sötétedő égbolt, és a távoli dörgések meggondolásra késztettek.

Kora délután inkább déli irányba vettem az irányt a Szlovén-Olasz határ mentén. Egy függőhíd került az utamba. Élmény volt rajta átkelni. A híd alatt a már megszokott kristálytiszta víz.

Néha igen magasról szemlélhettem a tájat. Sokszor jól jött a terepgumi, ha a szembejövő fát szállító, vagy szénás traktorok elöl le kellett húzódni.

Egy tipikus hely az útvonalon. Itt bizony még két felpakolt motor sem férne el egymás mellett.

A határ mentén gyakran áttévedtem Olaszországba. Gyakorlatilag zavartalanul oda-vissza járkáltam a két ország között a hegyi utakon.

A hegyvidéki környék nagyon szép, és a magyar szem számára különleges, de egy idő után kezd megszokottá válni. Lassan elértem a tengerpartot.

Koper-t, Izola-t, majd Portoroz-t jártam be.

Egy kis bámészkodás után nekiláttam kempinget keresni. A LUCIA kempinget találtam a közelben közvetlenül a tengerparton. Itt egy sátorhely egy főre 14 EUR-ba került.

Megint jó kis kavicsos terület. Sehol egy fűszál. Szegény sátram. Azért letelepedtem, és úsztam egy jót a tengerben. Nem volt olyan tiszta, mint a hegyi tó vize, viszont nem is volt olyan hideg.

Készülődik a vihar. Éjszaka volt is szél meg eső rendesen. Szerencsére a lakókocsik, és a fák a legrosszabbtól megvédtek, a sátor a helyén maradt. Hihetetlen, hogy nem ázott be. Reggel a néha előbukkanó napfényben némi szárítkozás, újabb úszás, kiadós reggeli, aztán sátorbontás következett. A felhők meg csak gyűltek…..

Szerettem volna megnézni a Skocjan barlangot, ezért arrafelé terveztem az útirányt. (Na, ezt nem láttam:) Kezdett sötétedni. Valami takarta a napot.

Pillanatok alatt úgy eleredt az eső, hogy mire egy benzinkútnál tető alá értem, már bőrig áztam. Szóba elegyedtem a szintén ott "csepegő" szlovén motoros csapat tagjaival, akik biztosítottak a felöl, hogy a motorosok számára nyugat Szlovéniában elszabadult a pokol. Napokig esni fog, és vonul az egész kelet felé. Ők bizony alig várják, hogy egy kicsit csendesedjen, és azonnal húznak haza Ljubljana-ba.

Felvettem az esőruhát, ami már csak a szél ellen védett, alatta tiszta víz voltam. Az esőben még a környéket sem láttam. Tanakodtam, ázzak-fázzak egyedül. Még motoros társam sincs, aki biztasson. Mit ér a kaland, ha csak az ázásról szól. Eldöntöttem irány Magyarország, ott még süt a nap. Annyi engedményt azért tettem, hogy semmi autópálya, mellékutakon próbálkozom, és majd haladok, ahogy a helyzet engedi. Egész úton hol eset, hol szakadt. Alig akadt néhány száraz aszfaltdarab. Ljubljana-tól kissé keletre Sevnica környékén, elállt az eső. Megálltam ebédelni. Talán, ha húsz percet tébláboltam, rágtam a kolbászt-kenyeret, mire ismét leszakadt az ég.

Úgy a Maribor-Ptuj vonalig, gyakorlatilag egész Szlovénián át elkísért az eső. Itt végre kitisztult az ég. felhők voltak ugyan, de már nem olyan fenyegetőek. Levettem az esőruhát, és menetközben szárítottam a ruhát magamon. Szerencsémre nem volt hideg.

Rögtön bátrabb lettem, és megint nem volt olyan sürgős a haladás. Nem számított mit mond a GPS, mentem tovább kedvem szerint. Szegény nem győzte újratervezni az útvonalat. Nem tudta, hogy a fejemben már megint nincs úti cél. Helyenként a terepgumi ismét jól jött.

Megint kezdett komolyabban felhősödni.

Egy kis pihenő a Dráva partján. Egy utolsó megálló a magyar határ közelében.

Este hét körül újra itthon. Keszthelytől pár kilométerre esett rám pár csepp eső, de semmi komoly nem lett belőle. Azóta szép időnk van. Inkább meg sem nézem a neten a Szlovéniai időjárást. Megütne a guta, mert tuti, hogy ott is ragyogóan süt a nap. Az út alig volt több mint 1.100 Km. Többnek tűnt. A hegyekben a kanyargós szerpentineken, és a keskeny változatos utakon inkább az élmény volt több, nem a kilométer. Ennyi fért a három napos útba úgy, hogy szinte folyamatosan motoroztam. Jó volt!



(További képek a túráról a http://myriders.atw.hu/ oldalon.)