Rendszertan

A biológia talán legnehezebb része a rendszertan. A rengeteg élõlény "csoportokba" foglalása nem kis dolog volt. Rengeteg rendszerezõnek köszönhetjük a munkáját. Azonban az új technológiák miatt úgy tûnik, hogy egyre inkább át kell majd formálni a rendszertant.
Régebben a növényeket és állatokat hasonlóságuk vagy egy-egy kiragadott tulajdonságuk alapján rendszerezték. Az így munkálkodó embereket nevezzük mesterséges rendszerezõknek. A leghíresebb mesterséges rendszerezõ volt a svéd Carl Linné is. Késõbb már a fajok rokonságát vették alapul. Ezek a rendszerezõk a természetes rendszerezõk. Legnagyobb természetes rendszerezõ volt Charles Darwin. Egy rövid példával könnyen lehet szemléltetni.
Vegyünk egy erdei egeret (Apodemus sylvaticus) és egy házi egeret (Mus musculus). Látszólag ugyanolyanok, csak kis különbségek vannak köztük. Azonban elég hihetetlennek hangzik, hogy valójából távolabbi rokonok mint az ember és a csimpánz! Ugyanez felfedezhetõ a latin nevek különbségében is.
A mai technikákkal már csak a fajok rokonságát veszik alapul, így érthetõ, miért kell egyes részeket áttervezni.
Rendszertani kategóriák:
Mindegyik kategóriának megvan a saját definíciója. Definíciók közül a 3 legfontosabbat és 2 kiegészítõt írok le.
Törzs: a második legnagyobb rendszertani kategória; az ide tartozó élõlények csak 1-2 lényeges tulajdonságban egyeznek meg.
Osztály: a törzstõl kisebb rendszertani kategória; az egy osztályba tartozó élõlények több lényeges dologban is hasonlítanak egymásra.
Faj: az egyik legkisebb rendszertani kategória és a rendszertan alapegysége; azon élõlények csoportja, amelyeknek külsõ és belsõ tulajdonságai azonos nemnél és fejlõdési szakaszban lényegében megegyeznek és magukhoz hasonló termékeny utódot képesek létrehozni.

Alfaj: a fajnál kisebb rendszertani kategória; az azonos alfajba tartozó egyedek különböznek a faj többi egyedétõl és önálló elterjedési területük van.
Fajta: a fajnál kisebb rendszertani kategória; a termesztett növényekre vagy a tenyésztett állatokra használjuk ezt a fogalmat. Az azonos fajtájú egyedek különböznek a faj többi egyedétõl, de nincs önálló elterjedési területük.

A rendszertani kategóriák növekvõ sorban:

Ország                                                    Azonban még itt is megkülönböztethetünk más kategóriákat. Vannak ezek között még más kategóriák is, úgymond "köztes világok" . Pl.:
Törzs                                                       Alország, altörzs, alfaj, alosztály, alrend, stb... De vannak máshogyan is elnevezett kategóriák, pl: szuperrend. A szuperrend a rendnél
Osztály                                                    nagyobb de az alosztálynál kisebb rendszertani kategória.
Rend
Család
Nemzettség
Faj

Latin nyelvben az egyedek mindegyike két nevet kap. Ez jelöli magát a fajnevet és a nemzetség nevét is. Lássuk ezt is egy pldán keresztül. Az erdei macska latinul a következõ: Felis sylvestris. Ebbõl az elsõ név jelöli, hogy a cicus nemzetségét, a második magát a fajnevet.

5 országot különböztetünk meg: prokarióták, egysejtû eukarióták, állatok, gombák és növények országa. A prokariótákhoz tartoznak a baktériumok és a kékbaktériumok, az egysejtû eukariótákhoz a moszatok, papucsállatkák, sugárállatok, tehát az egysejtû növények és egysejtû állatok. A növényeket, állatokat és gombákat összefoglalóan nevezhetjük többsejtû eukariótáknak is. Az ábra jól szemlélteti, hogy mibõl mi alakult ki.
                                                                                                


                                                                                                                                    Az evolúció

Az evolúció fogalma szorosan hozzákapcsolódik a rendszertanhoz. Hogy mi is az evolúció?  Az evolúció elméletet Darwin dolgozta ki. Ez kimondja, hogy a földi élet a valaha élt õsi formákból alakult ki fokozatos fejlõdéssel.
Darwin az evolúciót, vagyis a fajok fennmaradását a természetes szelekcióval magyarázta. A természetes szelekció a rátermettebb egyedek elterjedését segíti elõ és a kevésbé rátermett egyedek háttérbe szorulását, kiküszöbölõdését jelenti. A természetes szelekciót több tényezõ eredményezi:
 Az élõlények egy része szükség szerûen el fog pusztulni  ivarérettség elõtt. Így a jobb örökletes tülajdonságokkal és mutációkkal van lénygesen nagyobb esély az elszaporodásra. A mutáció az örökítõanyag véletlenszerû megváltozása, ami lehet kedvezõ és kedvezõtlen. Általában kedvezõtlen. de ha jobb gének jönnek létre, az élõlényeknek sokat segít. Késõbb ezek a gének elterjednek a populációban és még távolabbra is. Tehát a jobb génekkel rendelkezõk továbbadják saját jó tulajdonságaikat. Az élõlényekben sok millió év kedvezõ mutációi halmozódtak fel, így látszólag olyan, mintha valaki megteremtette volna a világot, amibe tükéletesen beillenek az állatok. A középkor és az ókor embere valószínûleg ezért gondolta Isten mûvének (engem ne értsen félre senki, hitem szerint az evolúció Isten akarata). Az evolúció elmélete a biológia szinte minden ágának fontos rendezõ elve, és így nagyon sok tudományos érv támasztja alá az evolúció elméletét.

                                                                                                                        Rendszertan részletesebben

Prokarióták országa: ezek a legõsibb élõlények. Nincs sejtmagjuk (nincs valódi hártyával határolt sejtmagjuk). Ide tartozik a baktériumok és kékbaktériumok törzse. Az örökítõ anyaguk a sejtplazmában található.méretük 1-10 mikométer körüli. Az eukariótáknak sokkal több sejtszervecskéjük van. A prokariótákban nincsenek színtestek.
Baktériumok: a Föld legelterjedtebb élõlényei. Kiváló alkalmazkodó képességükkel és gyors szaporodásukkal akár szélsõséges helyeket is meghódítottak. 1 g talajban több millió él belõlük. Egy tanterem levegõjének 1 m3-ében 3 millió baktérium élhet. Alakjuk változatos. Vannak gömb (kokkus) , pálcika (bacillus) és csavart (spirillum) alakúak. Fénymikroszkóppal (is) lehet õket látni.
Szaporodásuk: Osztódással szaporodnak, ezt hasadásnak nevezik. A kettéosztódott baktériumokok örökítő anyagai megegyeznek. Akár 20 percenként is osztódhatnak. Ez ivartalan folyamat, azonban előfordulhat ivaros folyamat is. Ilyenkor örökítőanyagot adnak át egymásnak. Ezt konjugációnak nevezik. A baktériumok egy része rendelkezik bizonyos szexfaktorral (F+ ). Ezek a hímjellegűek. Természetesen vannak női jellegűek is (F- ). A hímjellegű plazmahidat létesít és a saját örökítőanyagának egyik láncát (általában csak egy részét, de előfordul teljesen is). A hímjellegűben maradt DNS is kiegészül a saját láncával és a Női jellegűbe beépül az átadott lánc. Így jobb géneket juttat a női jellegű baktériumnak. Ez nem szaporodás, hanem örökítőanyag-átadás. Ezt nevezzük horizontális géntranszfernek.
Baktériumok DNS-e: 1 nagy gyűrű alakú DNS-ük van. Ez egy kóli baktériumnál akár 1 mm hosszú is lehet. Ezt nem tekintik igazi kromoszómának, egyesek mégis baktériumkromoszómának nevezik. Kromoszóma: Eukaritóák örökítő anyagának darabja. A nagy DNS-en kívül lehet néhány kisebb, gyűrű alakú DNS is. Ezek a plazmidok.
Baktériumspóra: Ez nem szaporító sejt, hanem túlélő képződmény.Kedvezőtlen körülmények között az örökítőanyag és a sejtplazma egy része kis területre zsugorodik és körő ellenálló tok képződik. Nagyon lelassul az anyagcseréje, szinte meg is szűnik. A spóra nagyon szélsőséges körülményeket is képes elviselni. Pl.: a lépfene spórája 130 °C-os hőmérsékletet is kibír néhány percig.
Felépítésük:  

Vissza