Szikszay Johanna
Születési név: Szikszay Johanna :
Vér: félvér
Előtörténet:
1993. április 16-án a kolozsvári Renée Descartes utca egyik háza hirtelen megváltozott, nem volt olyan csendes, mint ahogy az lenni szokott úgy általában, főleg, mert nem sokkal a szomszédok számára kissé furcsa változás után egy mentőautó szirénázott végig az utcán, és megállt a kapu előtt, aztán meg el is ment, és újra csend lett. Nem igazán tudták mire vélni ezt az egészet, de este minden tiszta lett mindenkinek, megszületett a Szikszay házaspár első gyermeke, egy hónappal a remélt és előrejelzett dátumnál korábban, egy kutyának hála. De egészséges, aranyos kis szőkeség, és alig sír, újságolta mindenkinek a boldog apuka, Szikszay ügyvéd úr. Igen, felesége, Etelka is jó egészségnek örvend, bár ez kezdetben nem úgy mutatkozott, de mindenki rendben van már. És örült mindenki, az egész utca, hogy semmi baj nincs. Nos ilyen körülmények között jött tehát a világra a kislány, aki a keresztségben később a Johanna nevet kapta, sietve, korábban a vártnál egy kórházi szoba sápadt fényében, ezen a tavaszi délutánon. Kvibli édesanyja és mugli édesapja ekkor még semmit sem sejtett lányuk képességeiről. Johanna nagy szeretetben cseperedett fel ott a város egy leggazdagabb részében, szőke buksija és folytonos mosolya nevetése boldoggá tette szüleit is, csupán egy idő után kezdett megmutatkozni, hogy valami úgymond nincs rendben vele. Öt éves korában a nevelőnő hatására kissé bedurcult, és ekkor közelében váratlanul elkezdtek szétrobbanni az üvegtárgyak. Ez még nem egyszer ismétlődött meg, ahányszor, csak felidegesítette kicsit valaki, máris szétment körülötte minden törékeny, egy iső után szülei szobájából még a tükröket is eltávolították, nehogy baja essen. Azonban amint túlesett kissé megkésett dackorszakán ismét minden rendben lett, ezt illetően, de valami más furcsaság jelent meg ehelyett. Most ha jókedve volt, akkor levegőbe tudott emelni tárgyakat, és anyja ekkor kezdett el gyanakodni, hogy a kislány bizony nagy valószínűséggel már elhunyt nagyszüleire ütött, akik varázslók voltak, apja fekete mágus, anyja ugyancsak kvibli. Kissé meg is ijedt, hogy akkor most a lánya boszorkány, és mit fog ezzel kezdeni a férje, de az ügyvéd úr egészen jól fogadta. A kislány a Martion mágustanoda falai közé került 11 évesen, kitanulni az alapokat. Szülei nagy meglepetésére a jól nevelt és mindig elegáns egyszem lányuk helyett kissé megváltozott gyereket kaptak vissza a mádosik tanév végén, ugyanis Johanna egyre inkább egyéniség lett ott töltött évei alatt. Édesanyja majdhogynem szívrohamot kapott, amikor meglátta egykor tejfelszőke és fehér szoknyácskás kislányát zöld hajjal, lelógó fülbevalókkal, hennamintával a fél tetsén, és persze nem túl elegánsan öltözve. Ez aztán kompromisszumokhoz vezetett, de nem ért el túl sokat a konzervatív anyuka, lázadó kislánya nem volt hajlandó túl sok mindent megváltoztatni, zöld hajtincs is maradt, ruhatára ugyanúgy, színes, és egyedi, elvégre ruhái többségét ő maga készítette már egy idő után, saját elképzelései alapján. A vidám kislány egy igazi színfolt lett az utca életében, és végül a családéban is, lassan elfogadták, hogy 15 éves korára a henna mellé tetoválás is került a hátára, hogy folyton énekel, és szerepel, és hogy mindig a rúnanatant bújja, mert annál jobban semmi sem érdekelte, ha már egyszer kiderült, hogy abban igazán tehetséges. 16. születésnapját követően végre nagy örömére levelet kapott a Mysteriotól is, és szüleitől elbúcsúzva indult útnak, színt vinni a nagy iskola falai közé, is megtanulni mindazt, amit a nagypapa már nem adhatott át neki.
Kinézet:
Johanna magas karcsú lány, tejfelszőke tincsekkel, és egyetlen egy rikító zölddel, mely arcát keretezi. Bőre rendkívül fehér, ám haja miatt, nem igazán tűnik sápadtnak. Szemei élénkzöldek, és mindig figyelnek, minden apró részletet megnéznek, fürgén kutatkodva az őt körülvevő világban. Arcán szinte állandó a mosoly. Szeret feltűnően öltözködni, ruhái nagy részét már maga készíti, és ez meg is látszik egyediségükön. A lehető legleképesztőbb párosításokra is képes. Elválaszthatatlan hozzátartozója a tánc és a zene, nem szokatlan tőle, hogy tánclépésben vonul ki akár a táblához is az óra kellős közepén. Kedves arca szépnek mondható, és állandóan valami megfogó kisugárzás jellemzi, nem lehet nem észrevenni. Két vállán méretes tetoválás terpeszkedik, stilizált angyalszárnyakat mintázva, kevés sminket hord, de az a kevés is tud feltűnő lenni, hiszen éppen róla van szó, a feltűnés élő példájáról.
Jellem:
Mindig vidám lány, aki imád táncolni, illetve szerepelni. Nem meglepő, ha Hamletet szavalva támad rád a kertben, vagy éppen valaki más szerepét magára öltve leszel elkapva egy beszélgetés erejéig. Szeret mosolyogni, nevetni, szinte semmi sem tudja letörni. Folyton kedves, aranyos, néha kissé naiv és gyerekes is tud lenni. Nem éppen az érettségéről híres, de őt így kell szeretni, ha már egyszer ilyen, mindig próbál vidámságot csempészni az emberek életébe, a mindennapokba. Viszont, ha elhiszed, hogy ennyire egyoldalú, akkor hatalmasat tévedsz, mert vannak neki is rossz pillanatai, és ha igazán felhúzzák, akkor minden kötél szakad, igazi szörnyeteg tud lenni ilyenkor. Még szerencse, hogy az ilyen alkalom nagyon is ritka. Barátkozó típus, nem szokása visszahúzódni, és minden adandó lehetőséget megragad, jelszava: ragadd meg a pillanatot.