---

Pénelopé Reage

Születési név: Pénelopé Reage
Születési hely: Franciaország – Párizs
Születési idő: 1994. január 1.
Vér: Aranyvérű


Előtörténet:
1993. december 31-én az emberek Párizsban csodálatos napra ébredtek. Franciaország lakói elözönlötték az üzleteket, hogy amit nem vettek meg estére, azt most bepótolják. Így kezdődött ez egy kertes házban is. Egy házaspár lakott benne. Varázslók voltak. Családjukban mindenki aranyvérű volt. Nem utálták a muglikat, sőt nagyon jó kapcsolatot alakítottak ki velük mindig.
A Reage család régóta fent állt az emberek között. Családfájukat egészen az ezer 1400-as évekig vezethető vissza. Már akkor is természetfeletti képességkel bírtak.
Most várták első gyermeküket. A nő hasában egy kislány fejlődött ki. Január közepére várták a gyermeket, így biztosak voltak abban, hogy még van idejük a kicsi érkezéséig.
A férfi egy csókot adott a nőnek azzal sietett a dolgára. Sokáig volt távol, így nem tudhatta, hogy otthon mi történik.

Pontosan 19:00-kor indult meg a szülés. A nő nehezen szülte meg a gyermekét. Sokáig vajúdott. A férje mikor hazaért ijedten vette észre, hogy lakásukban senki sincs. A szomszédok csak annyit mondtak neki, hogy egy mentő állt meg a házuk előtt, majd elment. A férfi azonnal a kórházba rohant. Ott a nővérektől tudta meg, hogy felesége lassan, kínok között hozza a világra gyermeküket. Már éjfél is elmúlt, amikor az orvos kijött a műtőből. Örömmel mondta az édesapának, hogy a lánya egészségesen született. Így indult Pénelopé Reage élete.

A szülők tudták, hogy a lány különleges. A közelükben élő muglik viszont nem. A lány 7 éves volt, amikor különös dolgok lettek körülötte. Amikor az egyik barátnőjével sétálgatott egy kis erdőben, hirtelen fénycsóvák repkedtek körülöttük. Kis barátnője elájult, de elmondása szerint Pénelopé - akit csak Pén-nek hívtak- szembeszállt valakik ellen. A lány még csak 8 éves volt. A körülöttük élők ekkor kezdtek el gyanakodni. Összesúgtak a háta, és családtagjai mögött, pletykáltak és rémtörténeteket kezdtek el egymásnak mesélni, hogy épp kivel, mit, mikor és hogyan csinált. Sokáig keresték az alkalmat, hogy lecsaphassanak a családra. De ők ezt nem várták meg és végül 2003-ban egy kis falucskába költöztek, mely még a térképen sincs fent. Közel volt Párizshoz, így a fővárosban most is sok időt töltöttek.

A lánynak mindig is ez volt a kedvenc városa, hisz olyan sok szép dolog történt itt vele. Bár régi lakásába soha nem mentek vissza. Az új helyen tiszta lappal indulhattak.
10 éves korában egy nevelőnő került hozzájuk, aki elkezdte a lányt tanítani varázslatokra. Pén eddig is tudott pár dolgot a varázslók világáról, de most, hogy valaki tanítja sokkal, de sokkal több mindent tudott meg.

12 éves korában kezdődött el az, ami minden tinédzser lány életébe bekövetkezik. Ez nem volt más, mint a fiúk. Minden srác utána nézett az utcán. Sok korabeli lány megutálta, hisz minden fiú szinte vele akart járni. Őt viszont ridegen hagyták a fiúk. Bármennyire is bókoltak neki és küldték a szebbnél szebb ajándékokat ő mindent elutasított. Senki sem tudta ennek az okát. A titok pedig az volt, hogy a lány egy nála 20 évvel idősebb férfiba volt szerelmes, aki az apja is lehetett volna. Ezt persze senkinek sem árulta el. Még a legjobb barátnőjének sem.

Egy évvel később a lány születésnapján sok ember gyűlt össze. Rokonok, barátok. Családjukban az, aki betöltötte a 13. életévét az hivatalosan boszorkány vagy varázsló lett. Így történt a lánynál is. Két ünnepséget rendeztek. Az egyiket reggel, míg a másikat este. Ezen mindenki ott volt, aki számított a lány életében. Senki sem gondolt arra, hogy ez a csodás nap ilyen tragédiába fullad. Az emberek táncoltak, ettek és Pénelopé rengeteg ajándékot is kapott a vendégektől. Már jó ideje tarthatott a születésnapi ünnepség. Egyszer csak nagy ricsaj támadt kint. Egy óriási fény, majd pár ember rontott be a házba. Se a szülők, se senki, akinek volt varázsereje nem volt felkészülve a támadásra. Akik nem voltak meghívva és kívülről láttak az eseményeket csak egy nagy robbanást hallottak. Senki sem tudja, hogy mi történt ott, csak azok, akik bent voltak a lakásban.
A varázslók robbanó bűbájt szórtak a házkülönböző pontjain, majd hirtelen eltűntek. Mindenki meghalt. Kivéve Pénelopé és édesapja húga, Carla. A nő magához vette a lányt, és Görögországba vitte. Új életet próbáltak kezdeni, de ez nehezen ment. Pén minden éjjel újra szenvedte, azt a tragikus eseményt. Születésnapját nem is nagyon akarta meg ünnepelni. Mindenki mosolygósnak látta. Belül viszont borzalmas gondolatok kavarogtak benne. Ekkor változott meg igazán a lányt.

Az új helyre nehezen illeszkedett be, hisz elzárkózott sokáig az emberek elől. Amikor kijött az emberek megbámulták, hisz szépsége ugyan úgy megmaradt.
Már egy éve éltek a faluban, amikor a lány találkozott egy emberrel. Épp a közeli erdőben sétált, amikor furcsa, ijesztő hangokat hallott. Sose mutatja ki félelmét, de mivel most nem volt vele senki sem, így megijedt. Főleg azért, mert hangokat is hallott. Kifelé kezdett el futni. Hirtelen neki ütközött egy fiúnak. Kék szemei voltak és szőke haja. A lány szíve nagyot dobbant. Gyorsan összeismerkedtek. Carla furcsállta, hogy unokahúga sokat jár az erdőbe. Pénelopé mindennap találkozott a fiúval, akivel mindent megosztott. Egyik nap a fiú elmondta legnagyobb titkát: ő már ölt embert. Nem is egyet, többet. A lány egy kissé megrémült, de a fiú megnyugtatta, hogy őt sose bántaná. Pén megkérdezte, hogy kiket, és mikor. A srác nem tudta, hogy kik voltak azok, de a dátumot pontosan tudta. 2007. január 1. A lány arca megfeszült. Keze ökölbe szorult. Társa nem értette ezt a nagy változást. Gondolataiban kezdett el keresgélni, majd hirtelen rájött mindenre. Hirtelen elsápadt. Csak annyit mondott, hogy ő nem akarta, majd eltűnt.
Pénelopé azon a napon fogadta meg, hogy megkeresi és megöli azokat, akik a családjával végeztek.

16 éves koráig nyugodtan élt nagynénikéjével. Majd jött egy levél melyben az állt, hogy a lány felvételt nyert a Mysterio Feketemágusképző iskolába. Örült. Szülei halála óta, tiszta szívből örült valaminek. Tudta, hogy itt megtanulhat mindent, ami ahhoz kell, hogy fogadalmát beteljesítse. Nagynénje a lánynak szerencsehozóként egy nyakláncot adott, amin egy angyalszárny van medálként. Azelőtt a nap előtt, hogy elindult volna még egyszer kiment az erdőbe. Nyávogást hallott. Rögtön a hang irányába ment, és meg is találta annak a gazdáját.
Egy aprócska kis vörös macskát talált, aki tökéletesen illett a lányhoz. Mindig is szerette az állatokat, de valami miatt sose volt neki saját. Most végre volt neki egy. A macskát Hoppinak nevezte el. Valamilyen betegség folytán a cica örökre akkora maradt mintha most lenne csak 1 hónapos. Rögtön tudta, hogy új kis kedvencét el kell vinnie az iskolába.
Így hát nem egyedül indult el, egy új élet felé…

Kinézet:
Pénelopénak hosszú vörös haja van, ami kissé hullámos. Mindig szabadon hagyja, nem szereti feltűzni és lófarokba rakni, de ha így van, akkor is csodálatosan néz ki. Szeme ég kék, szemhéját zölddel festi. Ajka mindig pirosra van rúzsozva, ami tökéletesen illik fehérkés bőrére. Ruhái általában zöldek. Előnyben részesíti a szoknyákat. Családjában minden nő szoknyát szokott hordani, így van ez nála is. Nyakában ott lóg nagynénikéjétől kapott medál. Kezén egy karkötő van, amit még 13. születésnapjára kapott a szüleitől. Ezt a két ékszert hordja. Annyira nem rajong ezekért a kiegészítőkért.
Ha így se ismeri fel valaki, akkor rögtön tudni fogja, hogy ki az, hogy egy édes kismacska van folyamatosan a nyomában. Vagy a vállán, vagy mellette, de az is lehet, hogy valamelyik zsebében rejtőzik.

Jellem:
Régen mindig nevetett és mosolygott. Ez sajnos már csak a múlté. Most már komor, egyenes és néha lenéző. Senkit sem enged a közelébe, mert fél, hogy valaki, aki nagyon ismeri, egyszer hátba támadja.
Ha pánik van ő az első, aki megnyugtat mindenkit. Nem szokott félni, ha mégis akkor nem mutatja ki. Nehezen ismerhető meg. Ritkán beszél, ha mégis akkor érdekes dolgokról tud elbeszélgetni.
Művelt. Szinte mindenhez hozzá tud szólni, amiről hallott már. Ha épp nem ismeri a témát, figyelmesen hallgat.