Thomas Gledhill
Születési név: Thomas Gledhill
Születési hely: Szingapúr, Szingapúr
Vér: Félvér
Előtörténet:
1993. december 4-én születtem egy holdvilágos éjszakán. Apám Andrew, Angliából származik és születésem óta vérfarkas. Anyám Marie, Szingapúrban született.
Mielőtt én megszülettem volna, édesapám Angliában dolgozott, élt és tanult, de egyik éjszaka óvatlan volt és megtámadta őt egy vérfarkas. 22 éves volt, épp hogy el tudott menekülni előle, de sikerült túlélnie. Azóta is küzd a kórral, főleg, mikor teliholdas éjszaka van. Anyámmal nem sokkal később találkozott, mikor úgy döntött, hogy elutazik Angliából, mivel az aranyvérű családok túl mocskosnak találták őt. Szerintem soha nem volt mocskos, inkább ők voltak azok. A saját szülei nem voltak képesek arra, hogy elfogadják, a saját családja. De térjünk vissza a lényegre…
Édesanyámmal Szingapúrban találkozott, mikor ide költözött 24 évesen. Anyu egy kis fűszerboltban dolgozott, mint a tulaj lánya. Apám ott találkozott vele, amikor a farkasölőfű főzetéhez ment hozzávalókat vásárolni. Anyu varázstalan, de valamit megérezhetett apámban, mert azonnal egymásba szerettek. Sokan nem nézték jó szemmel, hogy miután találkoztak, rá egy évre össze is házasodtak, de hát ez van. Rá három évre meg megszülettem én. Tiszta apám vagyok, de hát ez van…
Apám azóta a Szingapúri Mágiaügyi Minisztériumban dolgozik, persze senki nem tud arról, hogy vérfarkas. Vagy legalábbis csak nagyon kevesen, és azok közül is csak akik számítanak. Ők szoktak neki segíteni ilyenkor.
Amúgy apám bájitalkeverő, vagy méregkeverő, ahogy a rosszmájúak mondanák. Tisztességes, soha nem szeretett átverni senkit. Aranyvérű létére mindig is érdekelte a mugli világ, ezért is tetszett meg neki anyu.
Amióta együtt vannak, Szingapúr belvárosában vettek egy lakást, háromszobás, fürdő, konyha, erkély, minden, ami kellhet egy háromfős családnak.
Édesanyám azóta is a fűszerkereskedésben dolgozik, segít a nagyapának, nehogy már egyedül vigye a boltot. Anyu ismeri a mágia világát, miután apu bevezette, és hát azóta a nagyszüleim is. De érdekes, ők mindig is szerették aput, már abban a pillanatban, amikor bemutatták egymásnak őket. Azóta viszont az angliai nagyszülők nem is írtak… Vicces, még én sem hiányzom nekik, pedig apu mindig küld nekik egy levelet karácsonykor, és abban az egész évet megírja nekik, hogy mi történt vele, velem és hát úgy az egész családdal. De nem reagálnak. Anya mindig mondja, hogy ne adjuk fel. Majd egyszer biztos válaszolnak.
Egyébként sokan mondják, hogy külsőre tiszta apám vagyok, de belsőre meg anyám. Mondjuk a nagyi állandóan azzal zaklat, hogy milyen egy komisz kölyök lesz belőlem, majd ha felnövök. Azóta is éljük napsütötte életünket Szingapúrban, apunak mindig segítünk átvészelni a teliholddal és az átváltozással járó napokat, dolgozunk és tanulunk. Jó mi?
Ja, amúgy apám 1964-ban született, anyu meg 1968-ban, csak a miheztartás végett, nehogy valakit megkeverjenek az évszámok meg az adatok, meg hasonlók.
Persze ez idő alatt, míg varázstalan iskolába jártam, külön kaptam oktatást mágiából is, hogy ne érjen majd felkészületlenül az iskola. Amint betöltöttem a 16-dik életévemet, levelet kaptam a Mysterio Mágusképzőből, hogy felvettek. Azóta a Cruoris - ház diákjaként tengetem mindennapjaimat, és igyekszem a legjobb tudásom szerint teljesíteni, meg persze az otthoniakkal is foglalkozni.
Kinézet:
Kinézetre tiszta apám vagyok, de akkor részletezem is. Körülbelül 175-180 centi magas vagyok, amolyan sportos, mégsem az a kigyúrt állat. Rövid, hollófekete hajam álladóan kócosan áll és általában a szemembe lóg, de nem igazán izgat. Ha zavar, majd levágatom.
Smaragdzöld szemeim mindig kíváncsian csillognak, de ha valaki nagyon jól megfigyel, akkor észreveheti, hogy ez csak egy álca. Hófehér bőrömet dettó apámtól örököltem, de vicces, ha sokat kint vagyok a napon, azért megfog, és nem égek le. Talán anyámtól is örököltem valamit? Nocsak, vannak még meglepetések.
Ruhákban hát nem’tom. Mikor milyen kedvem van, olyan ruhát kapok magamra. De általában a kényelemre, és a sportos kinézetre hajtok. Koptatott farmer, tornacipő, felülre meg egy laza póló valami hülye felirattal, vagy képpel. Mondom, mikor milyen kedvem van.
Egyetlenegy ékszert hordok, amit a keresztelőmre kaptam, milyen meglepő, még a nagyiéktől. Ezüst láncon egy ezüst medál, amiben egy kígyó tekergőzik, s pici smaragd szemeivel mindig valakit figyel. Persze ez nem mágikus medál, de nagyiék szerint már nagyon régóta a család tulajdona, és mindig egy fiú örökli. Hát akkor már ilyenem is van.
Jellem:
Tipikusan keverék, vagyis minden jóból és rosszból van belőlem egy kicsi. Oltárian kíváncsi tudok lenni, apám mindig be is szól érte, de emellett tudok én komoly is lenni. Néha túl komoly. Ráadásul egyszer vagy nagyon leegyszerűsítek mindent, vagy nagyon túlkomplikálom a dolgokat. Szívás…
Amúgy imádok sportolni, szóval abból minden jöhet, bármi is legyen az. Na jó, majdnem bármi. Szal foci, röplabda, futás, úszás, és ehhez hasonló jó dolgok. Alapjáraton szeretek ismerkedni mindenkivel, de vannak olyan napjaim, amikor már a legelső ember arcát se csipázom, szóval akkor nagyon be szoktam gurulni. Mondom én, tiszta hangulatingadozás…
Viszont aki nagyon jól ismer, és akit a barátomnak tekintek, az lassan ráébredhet arra, hogy ez a jófej srác nem is annyira érzi jól magát a bőrében. Sokan csak a felszínt látják meg bennem, hogy tiszta hülye vagyok, elhülyülök mindent, de ez csak egy fal, amivel körülveszem és megvédem magam. Édesapám betegsége miatt sokkal bizalmatlanabb vagyok az emberekkel, mint más korombeli kölykök. Hiába vagyok jó arc mindenkivel, nem sok emberben bízom meg.
Lényeg, tudok én undok és haragos lenni, ha nagyon felhúznak. Alapban egyébként tiszta nyugodt vagyok, és sok mindent eltűrök, de hát ez már így szokott lenni. Amolyan mindent bele, de van, amit senki nem tudhat rólam. Még a saját családom se.