---

Marcus Manet

Név: Marcus Nathaniel Manet
Születési idő és hely: 1993.augusztus 4. Franciaország - Párizs
Karakter kora: 17
Nem: Férfi
Vér: arany
Pálca: 14,5 hüvelyk, tiszafából, kentaurszőr maggal, kígyófej alakú markolattal.
Gyűrű: Egy egyszerű fekete matt gyűrű.


Előtörténet:

Egy kis részlet a múltból: Valamikor 2004-ben, Rue De Cascade - Igazgatói iroda

- Te mégis mit képzelsz? Azt hiszed, hogy bármiféle jogod van ahhoz, hogy meg mondd nekem, mit csináljak? Nehogy azt hidd, hogy félek tőled! A fiad pedig… – sziszegte fogai között a kviddicset és reptant okító tanár, miközben homloka izzadságcseppektől gyöngyözött, s ujjai alatt meggyűrődött a pergamen. Theodorl Manet arcára csak egy széles mosoly húzódott, majd felállt a kényelmes bőrfotelből, s ujjai öltönyének gombjaira siklottak.
- Nem hiszem, tudom…- Halkan ejtette ki a szavakat penge vékony ajkain, melyek ismét mosolyra húzódtak.
- Ha a fiamnak netán bántódása esne, te látod majd a kárát…- Szólalt meg, s bár szavai fenyegetést tartalmaztak, hangvétele mégis nyugodt volt, mintha csak szimpla baráti beszélgetésen lettek volna. Lassan lépett ki az asztal mögül, határozott léptekkel indult meg a kijárat felé, de onnan egy pillanatra még visszatekintett az igazgatóra.
- Ami a támogatásomat illeti, vedd úgy, hogy megvan…És ne feledd, mi nem létezünk. - Ismételten egy elégedett mosoly terült el az arcán, majd jó üzletember módjára, kiegyensúlyozottan hagyta el az irodát, s eltűnt az éjszakában…


Mesélő:
2004-et írtunk, a világ megváltozott, fejlettebb lett, Franciaországban a gonoszt leigázták, s győzedelmeskedett a jó. Ugyan már, tényleg képes vagy elhinni ezt az ostobaságot? Hogyan is lehetett béke? Az ördög sosem alszik, s bár nyíltan senki sem mondta ki, mindenki sejtette, hogy a múlt árnyékot vet a jelenre, s talán a jövőre is. A varázslótársadalom még ragyogva, s fellélegezve élte a mindennapi életét, de a háttérben valami készülődött. Ahhoz, hogy megtudjuk, mi is várt Kanadára, kénytelenek vagyunk visszarepülni az időben.
Az 1960-as években Zacharius Theodor Manet, későbbi főszereplőnk nagyapja kereskedőként társult be annak idején a Titkos Társaság csoportjába. Gazdagságával, eszével, s ötleteivel a csoport egyik kiemelkedő tagja lett, bár sosem nevezte ki magát vezetőnek, hisz nem ez volt a cél. Úgy akartak hatalmat szerezni, hogy másokat eltiporjanak az útjukból, s mégse derüljön fény az igazságra. Leendő vezetőket akartak kinevelni a varázslótársadalom ifjú és gazdag porontyai közül, ezért az évek alatt beépültek a társadalmi életbe. Zacharius a családja érdekeit tartotta szem előtt, tudta jól, hogy a Társasághoz tartozva mindig is kiemelkedő tagjai lesznek a társadalomnak...


Részlet a múltból: Rue De Cascade Varázsló Képző Iskola - Április körül - 2009

Gyorsan kapkodtam a lábaim egymás után, rohanva szeltem át a iskola udvarát az éjszakában, miközben arcomat vágta a hűvös, hideg szél. Talpaim könnyedén gördültek előrébb, minden erőmet beleöltem a futásba, mintha csak az életemért küzdenék. Ám ez mégsem az, inkább vadászatnak nevezném. Kergettem azt a szerencsétlent, aki fültanúja volt egy beszélgetésnek, amit nem kellett volna hallania. Egyre közelebb kerültem hozzá, még egy kis nyújtózkodás és…Elrugaszkodva a talajtól előre ugrottam, s rávetettem magam az üldözöttemre, majd az esés után, egymásba gabalyodva gurultunk a rögekkel borított tóparton.
- Mit akarsz tőlem?? – kérdezte riadtan Felix, egy ártatlan diák, akivel amúgy semmi bajom sem volt. Én mégis úgy ragadtam meg az ingét, mintha ő lenne az esküdt ellenségem. Görcsösen szorongattam, mígnem sikerült felülkerekednem rajta, s a földhöz szorítva, dühös tekintettel figyeltem őt.
- Kár volt odajönnöd, megmondtam, hogy semmi közöd ahhoz, amit ott csinálunk! – rivalltam rá, ő pedig reszketve pislogott vissza rám, remegett, mint egy nyárfalevél, s láttam az arcára kiülő félelmet.
- Ígérem, hogy nem beszélek róla senkinek, ígérem…kérlek, Marcus, engedj el, barátok vagyunk…- nyekeregte remegő hangján. Nem tudtam, hogy mit tegyek, ideges voltam, a gondolataim csak úgy cikáztak. A Társaság vagy Felix? Ők vagy Felix? Ha életben hagyom, akkor a saját létemet is kockáztatom…Míg ezen gondolkodtam, térdét a gyomromba illesztette, jó erősen, úgy, hogy egy pillanatra meggyengült a szorításom, s levegőért kapkodva előre rogytam. Ennyi idő elég volt ahhoz, hogy újra futásnak eredjen. Nekem viszont éppen elég volt ahhoz, hogy meghozzam a döntést. A tó partján értem utol, s ismét dulakodni kezdtünk. Már nem tudom, hogy pontosan hogyan történt, de teljes erőből meglöktem őt, s miután lefejelt egy kisebb sziklát, a teste élettelenül zuhant bele a fagyos tóba. Riadtan figyeltem az eseményeket, ilyesmire nem számítottam, s néhány pillanatig csak ledermedve álltam, figyelve az eseményeket.
- Megöltem..- ismételtem halkan a szavakat, majd hirtelen elkapott a pánik. Gyorsan körbepillantottam, de egy lélek sem járt ott, mindenki az Álarcos bállal foglalatoskodott. Akkor elfutottam a helyszínről, s néhány napig kerültem a feltűnést…


Mesélő:

Hogyan is lehet az, hogy egy ilyen fiatal fiú képes ilyen aljasságra? Nem kell túl messzire nyúlni, elég csak átlapozni a fiú történetét. Marcus Nathaniel Manet egy gazdag, francia, aranyvérű családba született. A szülők kapcsolata azonban nem tartott sokáig, hamar véget szakítottak kapcsolatuknak, s Marcus az édesanyjánál nevelkedett, egész pontosan tíz éves koráig. Mindez hosszú idő, s igen kellemes gyermekkor. Édesanyja egy rendkívül elragadó teremtés volt, mindent megadott fiának, élete utolsó pillanatáig. Marcus egy igen elkényeztetett kölyök volt, elég rossz magatartással, s ez csak romlott, miután végignézte édesanyja szenvedéseit, melyet egy ismeretlen, genetikai betegség okozott…Miután az anya meghalt, egyértelmű volt, hogy a fiú az édesapa gyámsága alá kerül, aki ekkorra már újra házasodott, s feleségül vett egy angol nőt, akihez párosult egy mostohagyermek is, a nő előző házasságából.

A fiú így édesapja házába került, egy francia magánbirtokon élte tovább az életét. Már az első hónapokban megtapasztalta azt, hogy abban a házban a szigor, a kétszínűség, s a hazugság uralkodik. Mostohaanyja egy ribanc volt, aki a mindennapjait szépítkezéssel és vásárlással töltötte. Ha férfi vendég érkezett, akkor heves flörtölésbe kezdett, mindezt a gyerekek szeme láttára. Marcust ez nem igazán bosszantotta, néha még örült is annak, hogy apjával kibabrál a sors, hisz mégis csak elhagyta őket annak idején és nem viselkedett apához méltóan. A húgocska, Camille, fiatal korához képest igen vagány kislány volt, s ugyan anyja jelenlétében mindig bájosan viselkedett, mint egy hercegnő, azonban, ha csak ketten voltak otthon , állandóan fenyegette a mostohabátyját, hogy beköpi őt az apjánál. Marcus mindezt nem vette először komolyan és szokása szerint kutakodott apja dolgozószobájában, mígnem egy napon az apja jól pofon vágta, s elmagyarázta a fiának, hogy ha érvényesülni akar az életben, akkor sose hagyjon maga után szemtanút…Ekkor kezdődött igazán az apa-fiú kapcsolat, az okítás, s a fegyelmezés. Bár a fiú sosem kedvelte apját, a tőle tanult dolgokat mégis hasznosnak érezte, ezért meg is fogadta. Ugyan tiltottá vált előtte apja dolgozószobája, ő ezek után is bejárt, de immár figyelt arra, hogy ne legyen szemtanú…Alig telt el fél év, mikor megkapta a Rue De Cascade levelét, s értesült arról, hogy sikeres felvételt nyert az intézménybe. Ott megkezdve tanulmányait és sosem adott esélyt arra, hogy kikezdjék őt. Igen jól teljesített az iskolában, eszes diák volt, bár nem sokat tanult. A legtöbb dolgot megjegyezte, néha pedig különféle praktikákhoz folyamodott, hogy teljesítse a tantárgyakat.
Ahogy teltek az évek, Marcus úgy növekedett, s egyre jobban beilleszkedett az új családi életbe. Mostohaanyja és mostohahúga továbbra sem voltak a szíve csücskében, de megtanulta kontrollálni az érzéseit. Családjuk továbbra is a „kihasznállak-megzsarollak-fogadjunk” életvitelt folytatta, s mindenkinek voltak titkai és előre megszőtt tervei. Titkon mindkét gyerek utálta a maga-maga szülőjét, s éppen ezért néha képesek voltak összedolgozni, csak azért, hogy kiborítsák az őseiket. Minderre azonban csak nyáron volt idejük, ugyanis ha visszatértek az iskolába, maguk mögött hagyhatták a famíliát. A fiú elsős volt, mikor meghívást kapott a titkos iskolai szövetségbe, s onnantól kezdve a személyisége még jobban megváltozott. Egyre jobban izgatta kíváncsiságát a hatalom, s az, hogy mi lesz, ha egyszer kikerül a Rue De Cascade falai közül. A csoport hű tagja lett, információt sosem szolgáltatott ki, s lassan a titkos iskolai társaság egyik mozgató rugójává vált.
Ez ment egészen tavaly júniusig, amikor az épület falai között hatalmas tűz ütött ki, és a szörnyű katasztrófában több diák is meghalt. Marcus és a társaság néhány tagja életben maradt, de jól tudták, hogy ott már sosem fol

Kinézet:
Marcus egy középmagas, sportos, mégis vékonyabb testalkatú fiú. Rövid sötétbarna haja van és kékeszöld szemei. Hiú a külsejére, ezért mindig ad az öltözködésére. Általában a sportosan elegáns vonalat követi, általában farmert hord valamilyen pólóval, inggel, mellénnyel és zakóval. Szereti az olasz bőrcipőket, ha teheti olyat visel. Néha elengedi magát, főleg, ha sportol, olyankor egy sortot és pólót vesz fel.

Jellem:
Belső tulajdonságok: Elég nehéz őt kiismerni, van benne valami titokzatosság. Igen dörzsölt és ravasz. Általában vagány és talpraesett, nem fél senkitől, véleményt is alkot, néha gúnyos, gyakran szarkasztikus. Mégis, nem sokan ismerik igazi valóját, vannak olyan emberek, akik előtt színlel. Mivel az iskolába igen sokan járnak, így több lányt is csőbe húzott már, ha kell romantikus lelket alakít, ha kell, vagány lázadót, ha kell, csöndes visszahúzódót. Csak a legszűkebb baráti köre és a társaság egykori tagjai ismerik igazi valóját. Akik azt hiszik, hogy ismerik, azok egy jóvágású, jó humorú és kapós fiatalemberrel találják szemben magukat. Nagy színész, nem sok őszinte szó hagyta el a száját életében. Imád fogadni, s élvezi a veszélyes helyzeteket. Nincs túl sok érzése, azt is mondhatnánk, hogy egy érzéketlen dög. Ha van is, azt jó mélyen elzárta a szívében…vagy mégsem?