Jasmine Miels
Név: Jasmine Miels
Születési hely: Spanyolország – Barcelona
Vér: félvér
Előtörténet:
1993 augusztus 2-án született, neves spanyol építész és cseléd anyja sarjaként. Szerelmüket a férfi édesapja nem nézte jó szemmel, így kitagadta fiát az őt megillető örökségből. Cseppet sem érdekelte a férfit, mivel jól menő vállalkozása volt, biztos megélhetést nyújtva kedvesének s hamarosan születendő gyermekének. Ám a várva várt napon öröm s tragédia egyaránt érte a férfit. Megszületett életerősen felsíró kislánya, kit Jasminenak nevezett el, ugyan akkor elveszítette élete szerelmét, ki a szülés folytán súlyos agyvérzést kapott s magatehetetlenül hanyatlott párnájára s maradt is úgy üres tekintettel örökre. Nem távozott el a földi világból, csupán magatehetetlen lett, mintha lelke elhagyta volna testét gyermeke születésekor. A férfi nem tudott elválni szerelmétől így egy külön szobába fektette a nőt, ápolót fogadott fel hozzá s megtiltotta a felcseperedő kislánynak hogy valaha is belépjen abba a szobába...
Jasmine semmit sem tudott erről....csendes csecsemő volt, alig sírt, sokat aludt, tünemény lett volna anyja szemében. Kisgyermekkorában is visszahúzódó, szótlan gyermek volt, egészen 5 éves koráig egy szót sem szólt. A folyton cserélődő babysittereket már követni sem tudta, lassanként felfogta hogy mindig más van vele, apja nem igen foglalkozott vele. 1 évet járt beszéletlensége miatt óvodába, hol eddig is remek kézügyessége tovább fejlődött. Látván hogy más gyermekért anyja megy érte, egyszer rákérdezett apjától ő érte miért nem megy anyukája...? A férfi megfeszült s szúrósan nézett a gyerekre, ki egy pillanat erejéig megrémült apja tekintetétől. Ezt a választ kapta:
Miattad nem megy....meghalt.....- s otthagyta szegény gyermeket eme zavaros szavakkal, ki aligha értette meg eme szavak jelentését. Többet nem kérdezte erről....
Általános iskolai tanulmányai jók voltak, szeretet olvasni s verseket tanulni, amikor csak tehette megragadott egy könyvet s ha kellett a hajnali pirkadatig bújta. Csendes, visszahúzódó volt, barátja nem igen akadt, de szívesen beszélgetett bárkivel, nehezen nyílt meg mások előtt, kissé zárkózott volt.
Egy napon apját külhonra szólította munkája, nyersen elbúcsúzott a lánytól ki lassanként rájött hogy kötelességből neveli, a szeretet s törődés távol állt tőle. Napokig ténfergett a kétszintes kertesházban pedig nagyon jól tudta mit akart...a szobába bemenni...Nem tudta miért tilos a bemenetel s hogy mi lakozik mögötte. Egy éjszaka azonban erőt vett magán s osonó léptekkel a második emelet folyosó végei szoba felé igyekezett. Remegő kezekkel megragadta a kilincset mi nem engedett, ám ekkor egy kérdő hang hallatszott az ajtó mögül, kulcs kattanása a zárban majd kinyílt az ajtó....
Mr Miels? - a kérdést egy öregasszony tette fel, ki amit meglátta a lányt megpróbálta becsapni az ajtót. Vékonyka, erőtlen lány volt, de a kíváncsiság felülkerekedett rajta s reflexének köszönhetően ellennyomott az ajtón s beslisszolt a szobába.
A látvány mely ott fogadta letaglózó volt. Egy ágyon egy nő feküdt mozdulatlan élettelen tekintettel. Azonnal felmérte a nő és közte lévő hasonlóságot s közelebb lépet. Öreganyó már semmit sem tudott tenni...Beletörődve a kudarcba a lány mellé lépet s rekedtes hangján megszólalt.
Az édesanyád....- felelte remegő hangján,előre tartva a Mr haragjától ha megtudja mi történt távolléte alatt. A lányka csak nézte a nőt, nem tudott betelni látványával mely így is gyönyörű volt, bár kicsit sovány. Remegő keze a nő keze után nyúlt s megfogta, miközben egy könnycsepp csurgott végig arcán.
Mi történt vele? - kérdezi elcsukló hangon, remélve ez egyszer igaz választ kap. Hosszú néma csend után az anyó megszólalt, számára már úgy is mindegy volt.
Agyvérzést kapott születésed pillanatában...azóta csak így fekszik....- átkarolta a lány vállát kinek lassanként patakokban hullottak a könnyei, most már érti apja kislánykorában miért mondta azt hogy miattad....Az asszony nem bírta vigasztalni a lányt, míg nem annak elapadtak könnyei s szipogva körbenézett a szobába. Két hatalmas s egy kisebb szekrény kapott helyet az egyik s másik sarokban.
Azokban az ő dolgai vannak? - ha apjától nem, legalább a tárgyakból s ruháiból valamiképp megismerhetné anyját. Anyó bólintott s az elengedte anyja kezét. Felnyitotta az egyik szekrényt s lassanként áttanulmányozta annak tartalmát. Mikor végzett célba vette a másikat mire az anyó felszisszent. Nagyon jól tudta mi rejlik benne. A lány még gyorsabban feltépte a szekrény ajtaját s kíváncsi tekintetével bejárta a különböző ládákat. Sorra kinyitogatta őket, nem értette a bennük lapuló latin szavú irományokat, így hát sorra maga mögé tette őket. Míg nem az egyikben egy másik keskenyebb tok volt. Pálca volt benne...Értetlenül méricskélte a botot, míg nem úgy döntött magával viszi a szobájába. Ekkor 10 éves volt...
Az évek múltával semmi különös nem történt, apja nem jött rá hogy járt a szobába, másnap megígérte anyónak hogy sosem fog róla beszélni. Ám ahogy növekedett úgy lett egyre keserűbb is, azért halt meg anyja mert ő világra jött s apja azért nem szereti mert elvette élete szerelmét. Lassan összeállt neki a kép míg nem saját magát is utálni kezdte, bár ez nem látszott rajta csupán saját magát marcangolta vele. Az évek múltak s egyre többet tudott meg dolgokról .Utána járt a pálca eredetének s rájött hogy mágusok varázslási kelléke. Okos lány volt hamar rájött hogy lakozik benne némi mágiára való hajlam, s arra hogy félvér az anyja által. De miért titkolta el apja előle, miért nem beszélt sosem a dologról? Sosem tudja meg tőle... Izgatta a téma, éjt nappallá téve olvasott róla csak úgy szívta magába a rengeteg érdekességet s információt, míg nem továbbtanulásának következő állomását nem kellett megválasztania. Keresett kutatott iskolák után, míg nem rá nem akadt a Mysterio Feketemágusok iskolájára. Elküldte jelentkezési lapját, mire rövid időn belül választ is kapott, felvételt nyert. Apjának persze nem tetszett hogy oly messzire megy a szülői háztól,- bár sejtelme sem volt róla miféle iskola az - ,de ezt a lányt nem érdekelte. Bepakolt egy nagy bőröndbe s meg sem állt Újzélandig...
Kinézet:
Alacsony 164cm, karcsú, törékeny, bőre hófehér mintha nap sosem érte volna, hosszú fekete haj féloldalasan elválasztva, sötétbarna szemek. Farmer, pulcsi, edzőcipő, szeret kényelmesen öltözni, sötét színek kedvelője mi sminkjében is megnyilvánul. 2 ezüstnyaklánc lóg nyakában melyektől sosem válik meg, mindkét kezén 3-3 gyűrűt visel.
Jellem:
Kompromisszum készség működik benne, csendes természetű. Nem szereti a vicceket és a bohócokat, egyáltalán nem szeret társaságban középpontban lenni. Nehezen oldódik fel, de ha megtörtént igazán jó kedélyű, szeret beszélgetni, persze nem magáról, nehezen tárulkozik fel valaki előtt még mindig. Aki veszi a fáradságot és az időt kedves teremtést fedez fel benne, igaz jó barát lehet, igaz neki sosem volt, de kialakulhat az idő folyamán. Céltudatos, magabiztos, de ritkán ő is meginoghat.