---

Dhaos Doomseed

Születési hely: Lengyelország, Zakopane
Születési dátum: 1995. Feb. 7.
Aranyvér

Előtörténet
Dél-Lengyelországban vagyunk, közel a Szlovák államhatárhoz, egy korház folyosóján. Az óra lassan megüti az éjfélt, de ez látszólag senkit sem zavar. Egy szülőszoba ajtaja előtt 7 ember vár türelmesen. Ők főszereplőnk családja. Doomseed-ék, noha a család nem teljes: az anya bent van a szülőszobában és éppen életed ad hetedik gyermekének. A családban régóta él egy babona, ami úgy szól, hogy ha egy hetedik gyermeknek megszületik a hetedik gyermeke, az elképesztő képességekkel fog bírni. És hogy milyen képességekkel? Hatalmas varázserővel. Igen, minden egyes Doomseed lurkó, és a szülők is, de még az ő szüleik is mind egytől-egyig varázslók.
A falióra megütötte az éjfélt, az elbóbiskolt fiatalok megrémültek a hirtelen hangtól, ami megzavarta a csendet. Miután az óra elhallgatott, rá pár pillanatra a szülőszoba ajtaja kinyílt, és a főorvos lépett ki rajta. Odalépett a családfőhöz és így szólt:
-„Gratulálok Bratumil Doomseed úr. Fia született. Ne tessék félni, mindketten rendben vannak.”
A fiú a Dhaos nevet kapta, és ezúttal a babonájuk bevált, a gyermek valóban fantasztikus dolgokra volt képes. Fiatalon megmutatkozott a képessége, hogy ért a bűbájokhoz, de a szülei nem engedték őt otthon varázsolni. A mágustörvények tiltják az ilyesmit.
Dhaos sosem volt sportos testalkatú, inkább duci, kövér, és ahogy az szokott lenni, az ilyen testalkatú gyermekek gyakorta váltak a piszkálódás célpontjává. Ezzel kapcsolatban azonban egy történetre ki is térnék, hiszen ez megalapozza életének további útját.

6 évvel később Dhaos születése után, Marek és Marlene, az ikrek, akik csak két évvel voltak idősebbek öccsüknél kihívták őt, és még pár pajtásukat játszani, hógolyózni. Dhaos eleinte vonakodott a dologtól, de aztán szülei rávették, hogy menjen. Ám a játék hamar csúnya véget ért. Mivel minden gyerek jóban volt Marekkel és Mardene-el, ezért mindenki Dhaos-t támadta a lövedékekkel. Dhaos egy fenyőfa mögött talált magának fedezéket, de tudta jól, hogy úgyis jön majd valaki, aki azt megkerüli, és közvetlen közelről dobja meg őt. Ez be is következett, az egyik fiú közvetlen Dhaos mellett bukkant fel, és már készült a támadásra. Ám Dhaos érzékei gyorsabban reagáltak, mint azt a fiú várta volna. Dhaos átfogta a srác tarkóját és teljes erőből hozzávágta annak arcát a fa törzséhez. A fiú orrcsontja azonnal beesett annak üregébe, és számos foga is kitört a helyéről.
Mareknek sikerült egyedül megőriznie lélekjelenlétét, befutott a házba, hogy szóljon szüleinek, hívjanak mentőt, de mire kihívták, és visszaértek volna a sérült gyermekhez, az addigra annyi vért vesztett, hogy már akkor sem lehetett volna megmenteni, ha már akkor ott van az orvos.
Szülei nagyon felháborodtak ezen, azon pedig még inkább, hogy Dhaos a megbánás, az érdeklődés legkisebb jelét sem mutatja tette iránt.
Ezek után Dhaos-t a szülei 16 éves koráig szobafogságra ítélték. Tudták, hogy abban az időben fog megjönni a levél, hogy mehet-e a Lengyel mágus és boszorkányképző intézetbe, ahol ők is tanultak. Tudták, hogy addig viszont még Dhaosnak általános iskolába kell járnia, de bíztak benne, hogy hat idősebb testvére mindig rajta tartják a szemüket, és megakadályozzák a lehetséges szörnyűségeket.
A dolgok akkor kerültek ismét rossz mederbe, mikor Dhaos 13 éves lett, és minden testvére elvégezte már az általánost.
Dhaos nyugodtan ült a padjában, leghátul. Csupán azért ült ott, mert minden osztálytársa hallott rémtettéről, mert féltek tőle és kiközösítették. Ahogy ott ült, az ajtó kivágódott, és bejött a domináns fiúnak tartott osztálytársa. Ez a fiú, noha tettei eltörpülnek Dhaos gaztette mellett, több gonoszságot vitt az iskolába, mint főszereplőnk. Úgy festett, ma akarja „megkoronázni” magát, azzal, hogy Dhaos-t veszi a piszkálódás célpontjába. Oda lépett a pad elé, lesöpörte a földre Dhaos könyveit és fennhangon megszólalt:
-„Na, mi az? Már össze sem szeded a holmidat, dagi?”
Dhaos tudta, hogy a tanárok is bal szemmel néznek rá, így megőrizte hidegvérét. Amúgy is, azzal sokkal jobban fel lehet bőszíteni az ilyen bolondokat, hogyha nyugodt marad az ember. Dhaos így felelt:
-„Látom téged nem tanítottak meg rá, hogy ne piszkáld mások holmiját, jól sejtem, ugye? Biztos akadt a szüleidnek jobb dolga is, semmint hogy veled törődjenek.”
A válasz azonnal megtette hatását, a fiú feje azonnal vörösre változott, és inkább ledobta magát a helyére. Az osztálytársak kuncogtak, valószínű örültek annak, hogy valaki végre megleckéztette azt a fiút, bár az ő szemükben mindkét végkifejlett jó emlékkel töltötte volna el őket.
Az óra elkezdődött. Röviddel a becsengetés után megjelent a tanár is, és a jelentés után Dhaos arra lett figyelmes, hogy apró dolgok csapódnak az arcához. A gonosz fiú volt az, aki egy papírlapot dugott el a padjában, arról tépkedett cafatokat, galacsinná gyúrta őket, és dobálta velük Dhaos-t. Dhaos tudta, hogy most nem tudja megleckéztetni a fiút, a tanár miatt, de talán majd később, a tanítás után.
Amint véget ért az óra, és mindenki elindult, hogy elhagyja az iskolát Dhaos látta még újdonsült barátját, amint biciklijével trükközik az iskola udvarán. Dhaos is felszállt a maga biciklijére, és elindult. Kisvártatva a fiú mellé hajtott, és felkiáltott:
-„Hé, pufi! Egy verseny az utca végéig? RAJT!”
Azzal elindult, ám balszerencséjére, amint kiért az iskola előtti kereszteződésre, egy, a megengedettnél gyorsabban hajtó autó elcsapta. A szemtanúk aztán mind azt állították,hogy Dhaos lökte őt ki az autó elé.
Ismét csend borult a Doomseed házra. A család fontolóra vette, hogy Dhaos-nak kéne egyáltalán mágiát tanulnia.
Dhaos két évvel késöbb elvégezte az általánost, és bár hiába volt kitűnő tanuló, egy középiskola sem volt hajlandó felvenni őt, a baleset híre elért minden intézet igazgatójához, és féltették állásukat, diákjaik és a saját életüket.
Dhaos, hogy elüsse a maradék két évet a varázslóképzőig kertészkedni kezdett, de senki sem akarta, hogy nála dolgozzon, így jóformán csak az otthoni kertet tartotta fenn.
Eltelt a két év, és a várva várt levél megérkezett, és pontosan azt a hírt hozta, amire már mindenki számított. Mindenki, kivéve egy valaki.
A mágusképző nem akarta, hogy Dhaos náluk tanuljon. Gyermekkorát túl zűrösnek találták ahhoz, hogy majd később felelősségteljes és odaadó varázsló legyen belőle. A család látta, hogy Dhaos el van keseredve, próbálták is vigasztalni, de tudta jól, hogy ők sem szeretnék, ha mágiát tanulna, így inkább elindult szobája felé. Alighogy megtette az első lépést, egy másik, vérvörös boríték esett a semmiből a földre, pont Dhaos elé. Felvette, kibontotta, majd a vörös papíron az ezüst betűket fennhangon olvasni kezdte:
-„Tisztelt Dhaos Doomseed úr.
Sajnálattal vettük tudomásul, hogy önt a helyi mágusképző intézet nem hajlandó kiképezni mindarra a csodálatos tudományra, amely minket illett. Ugyanakkor örömmel közöljük önnel, és kedves családjával, hogy ön felvételt nyert a Mysterio Feketemágus képző intézménybe.
Az intézmény Új-Zéland közelében van, kísérőnk segítségével könnyedén ide talál majd. A szükséges felszerelésről szülei gondoskodnak majd, ők tudják, hogy önnek mire lesz szüksége.

Őszintén várjuk érkezését:
Lucius Benedict Fenris
Sideris Valbraith
Demien Remus Cornwalde”

Amint befejezte az olvasást, apja felüvöltött:
-„Nem mész te semmilyen átokverte sötétmágia iskolába! Főleg nem a világ másik végére!”
A család hangosan káromolni, átkozni kezdték az iskolát, és néha Dhaos-t is, de ő mit sem törődött mindezzel. Őt csak az érdekelte, hogy kapja meg mindazt, amire szüksége lehet, és már úton is van.
-„Mire lesz szükségem ebben az iskolában? Adjátok oda, és már itt sem vagyok.” Mondta.
-„NEM MÉSZ SEHOVÁ!” Üvöltötte teli torokból az apja, és már kapott is varázspálcája után, felesége megpróbálta megakadályozni, hogy bármit is varázsoljon Dhaos-ra, de a művelet balul sült el. Rávetette magát férjére, aminek következtében a varázslat eltévedt, telibe találta a csillárt, ami leszakadt, és Bratumil-t odaszegezte a padlóhoz. Azonnal szörnyet halt. A plafonban csüngő, immár szigeteletlen vezetékek egymáshoz értek, szikrát vetettek, amik a szőnyegre hullva lángra lobbantották azt. Dhaos tudta, igyekeznie kell, de testvérei rá vetették magukat, hogy megakadályozzák őt a távozásban. Termetét kihasználva minden családtagján felülkerekedett, egy mozdulattal levetette magáról őket, akik a falakon csapódtak és elájultak, elvette varázspálcáikat, valamelyik csak engedelmeskedni fog neki. Az anyja mást nem tudott csinálni, térdre rogyott és zokogni kezdett, kisvártatva ő is lángra kapott. Dhaos elrohant, kapkodva összeszedte a legnagyobb bőröndöt, és beledobálta az összes ruháját. Még átkutatta apja holtestét, elvette tőle a mágikus bankjuk kulcsát, és nagy mennyiségű mugli pénzt, kinyitotta az ajtót, és elindult a legk

Kinézet
140 centiméter magas, Kövér, testes fiú. Szőkés barna haja két oldalt lelógva a válla alá ér. Szeme világoszöld. Arcát borotválja. Általában az iskolás egyenruháját hordja, ám lábbeliként egy Lengyel katonai csizmát, amivel térdig érő hóban ugyanúgy lehet futni, mint homokon. Ékszereket nem hord. Járása szűk, merev, lépései hangosan kongnak. Ha egy helyben áll akkor kihúzza magát. Társalgás közben a partnere arcát és szemeit fürkészi.
Az övébe beletűzve 7 varázspálca van, ezek még a családtagjaihoz tartoztak, mikor még éltek. A nyolcadik pálca, Marlene pálcája az, amelyiket képes használni.

Jellem
Nem zárkózott, de nem is nyílt. Nem talál élvezetet mások kínzásában, de ha valaki akadályozza a céljai elérésében, akkor gyakran nyúl az erőszak fegyveréért. Jó mágikus képességekkel bír.
Szeret kertészkedni. Jelleme hűvös, nem mutatja sose jeleit a szomorúságnak, vagy boldogságnak.
Gúnyos mondatai csípnek, mint a csalán, és kerüli a fizikai érintkezéseket, kontaktusokat, nem szereti, ha hozzáérnek.
Odaadó, kedves, őszinte, művelt, gyors észjárású, okos, kevély.