Alexander Winterburst
Születési név: Alexander Winterburst
Születési hely: Finnország, Roveniemi
Vér: Félvér
Előtörténet:
1994 Április 12. A tavasz köszöntével, egy új élet született a Roviniemitől pár kilométerre fekvő Winterburst család házában. Egy fiú, akinek nem szántak túl hosszú életet, már a születésénél is elgondolkodtató volt, hogy érdemes e életben hagyni, ha úgy se fog sokáig élni. A szülők viszont ragaszkodtak, hozzá így nem hagyták meghalni a kicsit, akinek később az Alexander keresztnevet adták. Anyja AINO közönséges mugli, aki a közéletben, egyszerű ügyvédi szerepkört töltött be, apja pedig, VÄINÖ, a Finn mágiaügyi minisztérium alkalmazottja, a fiú gyengesége ellenére nagyon szerették őt, s nem akarták elfogadni, azt amit jósoltak az orvosok, vele kapcsolatosan. Alexanderen bizony ahogy cseperedett külsőleg is meglátszottak a gyengeség nyomai. Sovány testalkat, sápadt, fehér bőr, hófehér haj, s acélszürke szemek. Hogy az utóbbi kettő mi miatt van nem tudni, sokan azt mondják, hogy a fiú nagyapjától örökölte ezeket a külső jegyeket, mások azt mondják hogy a gyengeség okozta pigment hiányok miatt lett ilyen a külseje. A fiú viszont meghazudtolva a jóslatokat, nem adta meg olyan könnyen magát a halálnak, hiszen nem hogy az egy évet, de még a hatot is megérte, s bár sokat betegeskedett, s gyenge volt, nem úgy tűnt, mint aki bármely percben meghalna. Vidám, de mégis vissza húzódó gyerekként ismerték meg aki szeret barátkozni, ámde csendes, és mintha valamilyen belső magány környékezné. Szeretett érdeklődni az új dolgok iránt, s 8 éves korára lehagyta a saját korosztályát. Gyenge volt, viszont okos. Nem beszélt sokat, de amikor igen, akkor okosakat szólt, lassan kezdett megnyílni előtte az esély, hogy talán normálisan be tud majd illeszkedni, és elképzelhető hogy még boldogabb kort is ér meg.
Egyszer azonban, az apja, meghívást kapott a Japán mágusszövetségi gyűlésre, ahova úgy gondolta, hogy az akkor már 8 éves fiát is magával viszi, had lásson ő is világot. Az utat hajóval tették meg, viszont Japán partjaitól nem is olyan messze, egy óriási viharba keveredtek, aminek az lett a vége, hogy az amúgy sem túl erős hajót szétcincálta, az amúgy sem gyenge vihar, s az óriási hullámok szétszórták a part menti sziklákon. A hajótörést senki se élte túl, kivéve egy valakit. Alexandert, akiről bár senki se tudja, de csodálatos módon túlélte a szerencsétlenséget, s testét valahol Hokaidó partjainál mosta ki az óceán. Nem sok esélye lett volna egyedül, de talán a sors fintora, vagy a szerencse oka, hogy a fiút megtalálták. Egy középidős férfi, HIDEKI Takahiro aki hazavitte, hogy otthonában ápolja a sérült, fehér hajú fiút, aki két napi eszméletlenség után tért magához, viszont úgy tűnik történt valami. Nem emlékezett semmire, mondhatni a nevét is teljesen elfelejtette, mint ahogy a családját, s az egész múltját is. Úgy tűnik teljes amnéziába szenvedett, s hogy ez hosszan, vagy rövid távon tartó lesz e, ekkor még senki sem tudta. A férfi és családja viszont nem hajította ki a rémült, tehetetlen fiút, hanem magához vette, s elhatározta, hogy saját fiaként fogja felnevelni, s új nevet is kapott. TAKEHIKO, vagyis Hegyi herceg. Mint később megtudta, talán éppen a haja miatt kapta, s hogy a férfi a vonásaiból képes volt megállapítani, hogy a fiú valószínűleg Északról érkezett. Alexandernek nem lett volna oka azt mondani, hogy rosszul bántak vele, na meg össze hasonlítási alapja sem volt, hiszen múltjára nem emlékezett még az eset után évekkel sem. Hideki régi vágású ember volt, s úgy is nevelte a fiút, mintha vérbeli Japán lenne. A férfi családára vissza menőleg mind tiszteletre méltó ember volt. S a Shogunátusi időszakban még az ősei között is voltak igazi hadurak. Így a fiút is ebben a büszke szellemben nevelte. Megtanította sok mindenre, különöböző harcművészetekre, a Japán nyelvre, kulturálisan, és gondolatilag teljesen átalakult a fiatal Alexander élete, olyan lett, akár egy szamuráj, hiszen valahol Hidekinek ez is volt a célja. S csodák csodájára, már teste se volt olyan megtört, s ahogy teltek az évek egyre erősebb lett, nem volt szüksége gyógyszerekre sem. Megtanult bölcsen gondolkozni, és hűnek lenni. Illetve tiszta fejjel gondolkozni. Nyugodt ember lett, szerette a zenét, s értett a Katana forgatásához is s bizony bár nem vérszerinti Japán volt, de az idők teltével teljesen úgy viselkedett , mintha ő maga is az lenne. Szerette, és tisztelte a nevelő apját, hiszen sok mindent kapott tőle. Tudást, megbecsülést, és szeretetet is. Viszont, hogy mágus vér is folyik az ereiben, az 14 éves koráig rejtve maradt. Ekkor történt ugyanis, hogy a nevelőapja egyik régi ismerőse látogatást tett a családnál, s amikor meglátta a lugasban gyakorló fehér hajú fiút, meglátta benne azt amit Hideki több évig nem vett észre. A férfi ugyanis egy félvér mágus volt, így képes volt felismerni azokat, akikben az a vér benne van. Így ismerte meg Alexander későbbi mesterét, aki megtanította az alap dolgokra, amit egy ilyen korú fiúnak tudni kell. Ezen idők után , a férfi akit a fiú csak ARATA mesternek emlegetett, többször fordult meg náluk, s mondhatni két évig majdnem hogy ő is teljes életet élt a családdal. Senki se tudja miért, de rengeteg időt fordított arra, hogy a fiú , aki még csak most tudta meg mi is valójában, két év alatt, elfogadható tudást szerezzen. Persze eközben a fiú bővítette más tudását is, de próbált nem szégyent hozni a család fejére, így mondhatni, volt hogy pihenés nélkül tanulta végig a napokat, abban a rejtett fás, erdős résszel körülvett lugasban, ahol majdnem leélt egészen 8 évet.
A tanítások sikerrel jártak, viszont ahogy a családja, úgy ő is tudta, hogy itt nem folytathatja tovább a tudása bővítését, s bár ő maradni akart itt, a nevelő apja mégis azt szerette volna, hogy menjen és lásson világot. Nem tudja senki, még maga Alexander se, hogy miért de úgy érezte, hogy a férfinak valami célja van vele, hogy elküldi. Vagy az ő hasznára, vagy csak a sajátjára, ezt nem tudta, de nem szegült szembe az akaratával. Arata az indulás előtti napon viszont a fejébe nézett, s sok mindent látott meg. Az öreg, valószínűleg mikor ezt megtette, már akkor tudta a fiú történetét, viszont nem mesélte ezt el neki. Csupán csak a valódi nevét, s azt mondta, mostantól ezen a néven mutatkozzon be a világnak, hiszen ez a valódi. A fiú megfogadva a tanácsokat, össze szedte, a személyes dolgait, illetve amit a nevelőapjától, és tanítójától kapott, s így indult el végül kiválasztva a Mysterio-t, hogy bővítse a tudását.
Kinézet
177-180 Centiméter körüli magasság. Izmos , ámde karcsú testalkat. Bár fiatalabb korában ezt el nem lehetett volna mondani róla, de miután a balesete történt, s megedződött, testileg és lelkileg is óriási folyamaton ment keresztül. Látszik rajta a folyamatos tréning nyoma. Haja mint születésekor, hófehér szemei pedig acélszürkék. Bőre sápadt, világos, gyakran össze lehet keverni egy albínóval, pedig igazából nem az. Ruházatilag, mivel sokáig egy helyen élt, a Japán stílusu ruházkodást, köztük kimonót is hord, viszont van néhány Farmere , illetve pólója is, általában, a két véglet, fehér, avagy fekete színben. Nem hord ékszereket, mivel vissza húzódóbb típus, így ha van neki pénze nem szereti azt kimutatni.
Jellem
Tanulékony, kedves, és tisztelet tudó fiú. Fiatal korában vissza húzódó volt, ezt most is el lehet róla mondani. Ha nincs rá szükség, akkor ritkán beszél, de ha úgy hozza, hogy el szeretné mondani a véleményét, bár megválogatva a szavait, de nem fog hallgatni. Szereti a csendet, és a nyugalmat, viszont nem iszonyodik a társaságtól, hiszen alapjába véve, barátkozó jellem, még ha sokan furcsának is találják, hogy egy északi fiú, így viselkedik, de hát sokan nem ismerik a múltját. Mivel az „új „ életét a japán kúltúrában élte, így átvette annak szokásait is, amit szeret. Szeret néhány hangszeren zenélni, a harcművészetet gyakorolni, vagy csak néha gyakorolni a fegyverével, olyankor nyugodtnak és szabadnak érzi magát. Szeret ezen kívül olvasni, illetve ha olyan emberrel akad össze, akivel össze mérheti atudását. Erős benne a verseny szellem.