Angusz Nuada
Név: Angusz Nuada
Születési hely, idő: Írország, 1995. 07. 20.
Vér: Aranyvér
Előtörténet:
Ez a történet is, mint minden más ugyanúgy kezdődött. 1995. 07. 20 20:00 –kor születtem apám birtokán, ebből adódóan szüleim tisztavérű nemesek. A születésem körülményeiről nem tudok sokat, de annyit tudok hogy mi történt a születésem után. Titokban jöttem világra, ezért a szüleim féltettek, úgy érezték, hogy nem vagyok ott biztonságban így hát egy határozott döntést hoztak, miszerint leküldenek a közemberek világába, mert ott biztonságosabb körülmények várnak, de ott se akárhova, hanem Írország egyik árvaházába. Anyám egy ő általa kiválasztott árvaház elé tett le egy kis kosárban, és egy levelet helyezett rám, majd eltűnt. Szemem sötét volt, mint az éjszaka, a hajam is szintúgy. A levélben egy kérelem volt, hogy fogadjanak be, illetve egy név. Igen, ez az én nevem volt, amit anyám adott nekem, mikor megszülettem. Így lett a nevem Angusz Nuada.
Az idő teltével felcseperedtem. Az árvaház nem állt jól a gazdagság terén, így hát szegény környezetben nevelkedtem. Barátokat eleinte könnyen szereztem, de akivel megismerkedtem, azzal mindig történt valami, olykor jó, olykor rossz, de főképp az utóbbi. Az árvaházban emiatt elátkozottnak csúfoltak és nem mertek nagyon a közelembe jönni. Természetesen, mint mindenkinek úgy nekem is volt egy szerelmem. A lány szintúgy fekete hajú, de kék szemű volt. Haja hosszú volt, mely a nyakáig ért. Arielnek hívták a, de hamar befogadta őt egy család, így hát a szívem egy része letört. Az életem szürke volt és magányos, egyetlen kedvenc foglalkozásom a rajzolás volt. Általában a hangulatomhoz megfelelő képeket rajzoltam. Misztikus lényeket illetve szörnyeket, vagy kígyókat rajzoltam, amiket a többiek nem tudtak értékelni, sőt mi több, nem is akarták látni. Egyedüli barátom a sötétség és a magány volt egészen addig, amíg egy olyan dolog nem történt, ami mindent megváltoztatott. 15 éves lehettem azon a napon, mikor egy vándor bűvész látogatta meg az árvaházat. Az előadást igen nagy figyelemmel követtem, mivel valami megragadt akkor. A vérem forrni kezdett, és úgy éreztem, mintha hívogatott volna ez a titokzatos művészet. Az előadás alatt többször is szemkontaktust váltottam a bűvésszel, aki immáron kiderült, hogy egy mágus. A mutatvány végén rögtön oda is mentem hozzá, majd hozzászóltam. Nagyon érdekelt a foglalkozása, de ő nem is törődve a mondataimmal, egy kérdést tett fel nekem, ami azóta is megmaradt bennem.
- Hiszel a varázslatban?
Ez a kérdés igen csak felkavart, hiszen nem tudtam hinni benne, de valahol legbelül éreztem, hogy létezik ilyen. Meglepődve, de igennel válaszoltam a mondatára. Ezek után egy kis tesztelés következett. Elvitt egy lakatlan, lepusztult épületbe, ami nem volt messze az árvaháztól, majd egy szokatlan kéréssel állt elő. Azt akarta, hogy használjam a pálcáját. Nem tudtam, hogy hogyan kell vagy hogy miért kért ilyet tőlem, de beleegyeztem és kipróbáltam. Elsőre semmi sem történt, sőt másodjára sem. Kezdtem elszomorodni, viszont az elhagyatott épületben volt egy szép rózsa. Ebben az időszakban volt a legszebb, a nap pont rásütött a betört üvegű ablakon keresztül, ezzel egy szép látványt alkotva, de én észre se vettem addig, amíg a virág hervadni nem kezdett. Szirmai elszürkültek, majd leszakadtak és elporladtak és a szára lehajlott Ez egy nem mindennapi látvány volt a számomra, sőt a mesterem számára is újdonság volt, végül a próbán sikeresen átmentem, majd jött a nehezebb része.
Az újdonsült mesterem befogadott magához, majd tanítani kezdett. A körülmények mindössze annyiban változtak, hogy faluról-falura, városról-városra jártunk. Nem voltam az a hú de jó diák, de sokmindent sikeresen megtanultam abban az 1 évben. Ez idő alatt hihetetlenül boldog voltam, olyannyira hogy még a világot is színesebbnek láttam. Ez jó volt, de nem tartott sokáig, hiszen akármilyen jó nevelő volt, mégis volt neki is egy gyengesége. Az ő gyengesége egy betegségben nyilvánult meg, melytől már régóta szenvedett. Egy ideig nem tudtam róla, de amikor rosszabbodott a helyzet, akkor már én is rájöttem a és szomorú lettem. A legközelebbi kórházba mentünk az eset után, ahol kiderült, hogy egy gyógyíthatatlan fertőzés áldozatául esett, majd nyugtatni kezdtek minket, hogy nem fertőző, de azért engem is átvizsgáltak, viszont nem találtak semmit, de őt berendelték. A kórházból sokszor lógott meg rejtélyes okokból, amire nem tudtam rájönni soha, de mindig visszajött. Egy napon viszont ismét rosszul lett, olyannyira hogy mozogni se tudott. Innentől egyre rosszabb lett az állapota. Az orvosok nem tudtak segíteni rajta, és így még rosszabb érzés fogott el. Az utolsó nap igen különleges és szomorú volt. Nagyon későre járt, mikor a mesterem így szolt.
- Fiam. Látod azt a táskát? Menj oda. Találsz benne 2 dolgot. Vedd ki és nézd meg.
Úgy is tettem és egyből meg is néztem a táska tartalmát, ami egy levél és egy könyv formájában nyilvánult meg. A levél egy különleges pecséttel rendelkező borítékban volt, míg a könyv egy kissé öreges és kopott külsőnek örvendhetett, de a tartalma teljesen egészséges volt.
- Bontsd fel.
Szólalt ismét fel a mester. A borítékban egy annál is érdekesebb levél volt, amit hamar el is olvastam. A levél tartalma sikeres felvételről szólt egy varázsló képző iskolába, benne a nevemmel, de elsőre nem tudtam elhinni. A szemem könnybe lábadt, mikor rájöttem a mesterem szökéseinek indokára, az volt a legnagyobb álma, hogy lásson engem a varázsló képző iskolában és azt akarta, hogy elvégezzem az iskolát, de ezt már nem tudta közölni velem. Mikor a mesterem felé fordultam, már halott volt. Keze és az arca elsápadt, de mégis nyugodt illetve mosollyal teli arccal nézett rám. Boldog volt, és boldogan hagyott itt. Még mindig emlékszek az arcára, a nevelésére, szerető és apai természetére, a kis bajuszára, a zöld szemére, és a barna hosszú hajára.
A halála után hamar eltemették, majd ezután visszakerültem az árvaházba, de hamar meg is lógtam. A táskámba csak a legfontosabb cuccaimat pakoltam, illetve a könyvet és a levelet. A könyvet még szökés előtt átolvastam, hátha találok benne valami információt, majd a benne fellelt tudás egy kis részét használva szöktem meg. Még a mesterem tanulhatott ebből a könyvből valószínűleg.
Miután kijutottam nem tudtam, hogy hogyan induljak el, de ez nem tartott sokáig, mivel egy idegenbe botlottam. Ki tudja, hogy véletlen, vagy szándékosan, de egy mágusba botlottam. Ez a mágus egy nő volt, de csuklyát viselt, így nem tudtam a kinézetét megállapítani, de mégis segítőkésznek bizonyult, mintha már ismert volna. Segített nekem az iskolába eljutni, elkísért és vigyázott rám az út során, ez egy idegentől elég fura volt, ami zavart ugyan, de nem fordítottam arra nagyobb figyelmet, hiszen egyetlen célom, ami a szemem előtt lebegett, az az iskolába való eljutás volt. Az út során jobban megismerkedtem az idegennel, aki kedves és barátságos, illetve beszédesnek bizonyult. Az út végén egy erszénnyel ajándékozott meg, majd egy kedves mondattal búcsúzott tőlem, ami így szólt.
- Vigyázz magadra… Majd eltűnt és most itt állok az iskola kapuja előtt, megtört szívvel, szomorúan, de büszkén és készen a tanulásra.
Kinézet:
Angusz öltözködése egyhangú. Inkább a sötét színezetű öltözetekért rajong. Jellemében nagy szerepet tölt be ruházata, illetve a kisugárzásában is sok segítségek kap ettől. Haja félhosszú tüskés. Szeme sötét, mint a legsötétebb éjszaka. Tekintete általában nyugodt és érzelemmentes, bár ez a hangulatától függ. Termete magasság szempontjából nem haladja meg a 185cm-t. A testsúlya 75kg ami még belefér az átlag testsúllyal rendelkező emberek csoportjához.
Jellem:
Angusz egy kedvtől függően változó hangulatú személynek tűnik első benyomásra, aki kedves, de igen visszahúzódó, véleményekkel teli személyiségnek mutatja magát, viszonylag bele is tudja élni magát, de ez nem a valódi énje. Igazából ő egy kissé gonosz, titokzatos személy, aki határozott és igen talpraesett, kissé szerény, de mégis célratörő, viszont nem nagyravágyó, aki fel tudja találni magát bizonyos helyzetekben. Nem nagyon szeret a múltjáról beszélni, mert ez felkavarja. Félve áll hozzá az ismeretlenhez, de ezt is csak a maga érdekében teszi.