Bruno Stora
Név: Bruno Stora
Születési hely: Svédország, Karlstad
Vér: sárvérű, viszont mivel nem ismerem a szüleimet, erről fogalmam sincs
Előtörténet:
1994. augusztus 1.-én születtem Svédország Karlstad városában. A szüleim Kim és Fred Stora alkoholisták voltak, munkájuk se igazán volt. Engem se terveztek, csak mondjuk úgy, hiba csúszott a számításba, és mivel anyám későn vette észre, hogy terhes és elvetetni nem tudta a babát, ezért megszülettem. Mondanom sem kell, nem volt felhőtlen, boldog az első néhány évem, de erre nem igazán emlékszem.
4 éves voltam, mikor az ősök beadtak az árvaházba. Addig kellettem nekik, míg valami hasznot tudtak húzni belőlem, mert hát a munkanélküli segély összege vagy mi a szösz gondolom nagyobb, ha van egy gyerek is. Tehát ott nevelkedtem, de sosem voltam jó gyerek. Szinte folyton büntetésben voltam, mert verekedtem, elvettem mások dolgait, de hát mi mást várhattak volna a nevelők, mikor engem is vertek kiskoromban, és aki kapja marja alapon volt minden otthon?
Már fiatalon kipróbáltam az egészségre ártalmas szeretek. Drog, cigi, alkohol, de ezek közül csak az alkoholt szoktam fogyasztani, a másik kettő nem nyerte el a tetszésemet. Nem vagyok részeges, hiszen a nagyobb gyerekek az árvaházban mindig mondogatták, hogy milyen alkoholista szüleim voltak, és én nem akartam azzá válni.
Magamnak való gyerek voltam, nem igazán barátkoztam senkivel, és folyton bajba kerültem. Főleg ez a miatt volt, hogy nem tűröm, hogy beszóljanak nekem, ha nem tetszett, amit valaki mondott, akkor szimplán behúztam neki. 11 éves voltam, de már akkor se mondhatták rám, hogy vézna vagyok, mikor az egyik velem egykorú srác valamit odamondott nekem, ami hát nagyon nem tetszett, és egy jobb egyenes landolt az arcán. Ezt a kis jelenetet más is látta, egy szőke hajú lány, ki velem egykorú volt, de sosem beszéltem vele. Nagy meglepetésemre odaállt elém, és egy embereset behúzott nekem, de az még jó pár napig látszott a szemem alatt. Dühös voltam, mert megütöttek, ráadásul egy lány, de nőneműeket sose vertem meg, ezért akkor se tettem. Viszont becsültem benne, hogy ki mert állni ellenem. Két nap múlva újra találkozunk, de akkor már megszólítottam. Beszélgetni kezdtünk, és az évek alatt barátság alakult ki köztünk, ami az én esetemben ritka. Monával azonban kölcsönösen tiszteltük egymást, és bár néha húztuk egymás agyát, mindig jóban maradtunk.
Ezután jönne az a rész a történetben, hogy „és boldogan éltek, míg meg nem haltak.” Azonban nem ez történt. 14 éves voltam, mikor egy akkor 16 éves srác belém kötött. Próbáltam visszafogni magam, és nem szétverni az arcát, de csak mondta, mondta a magáét, mire én nekiestem, és ütöttem ahol értem. Kiáltozni kezdett, mire jött egy csapat nevelőnő, és leszedtek róla. Büszke voltam magamra, hogy egy két évvel idősebb gyereket így elvertem, ám a többiek nem így látták. Sajnos nem jó kölyköt vertem laposra, Clark Johnson ugyanis az árvaház igazgatójának a fia volt, így bepereltek, és a fiatalkorúak börtönébe kerültem, mert eltörtem Clark karját. Monától el akartam volna még köszönni, de ezt se engedték, egyből ültem a rendőrautóba, és ennyi. Eredetileg egy évet kellett volna bent maradnom, azonban rossz magaviselet miatt többször meghosszabbították a büntetésemet. Egy évből így lett kettő.
Ami a varázsló világgal való kapcsolatomat illeti, sokáig nem tudtam, mi is van velem. A börtönben tűnt fel, hogy valamiféle erővel rendelkező személy lennék. Volt pár fura esetem, mikre akkor nem találtam magyarázatot. Egyszer például verekedésbe keveredtem a cellatársammal, és egy szép monoklival lettem gazdagabb, ahogy azt este a fürdőben észrevettem. A tükörben szemléltem sebemet, ami egy kicsit fájt, mikor hozzáértem, de amikor csak fölötte volt a kezem, a fájdalom csökkenni kezdett és mikor elvettem a kezem, arcom újra a régi volt. Mondanom sem kell, eléggé meglepődtem, és azt hittem, megzakkantam.
Egy másik esetnél mosdót sikerült felrobbantanom ne kérdezzétek hogy. Annyira emlékszem, hogy ideges voltam nagyon, mert azelőtt tudtam meg, hogy meghosszabbítják a büntetésemet, pedig aznap szabadultam volna. Mikor az eset történt, a wc kagyló szimplán darabjaira esett egy hanghatás kíséretében. Ezután hiába bizonygattam, hogy nálam semmilyen robbanó anyag vagy szerkezet nincs, és fogalmam sincs hogy történt, természetesen nem hittek nekem, átvizsgálták a ruhámat, cuccaimat a cellámat, de nem találtak semmit. Büntetésképpen egy hét magánzárkát kaptam, elszigetelve a többiektől, na nem mintha annyira hiányoztak volna.
Szerdai nap volt, mikor levelem jött, és kivittek a cellámból egy szobába, ahol elolvashattam. Arcomon két éve először mosoly terült el, mert tudtam, szabadulok. Valami Mysterio Feketemágus képzőtől jött, miben azt írják, hogy varázsló vagyok, és hogy felvételt nyertem. Szóltam az őrnek, aki ott volt velem a szobában, hogy az igazgatóval kell beszélnem. Vonakodva bár, de beleegyezett, látta a komoly szándékot az arcomon. Fél óra múlva meg is ejtettük a találkozót, hol megmutattam neki a levelet. Nem tudtam, hogy fog rá reagálni, de lazán fogadta, amin meglepődtem. Mint kiderült, az egész családja varázslóvérrel rendelkezik, de neki nem jutott ebből, ennek ellenére tisztában van ezzel a világgal. Elengedett a suliba, és hangjában kis megkönnyebbülést lehetett érezni, hogy végre megszabadul tőlem. Innentől engem ez nem is érdekelt, örültem, mikor kiléphettem a börtön kapuiból. Ott egy taxi várt rám, aki a reptérre vitt. Előtte a félretett pénzemből vettem pár melegítő szettet, majd felszálltam a gépre. Mikor felszálltunk, fellélegeztem, hogy végre megszabadultam arról a helytől, és talán jobb lesz az életem.
Nem tudom, hogy sikerül majd beilleszkednem börtönviselt múlttal és nem túl barátságos jellemmel, de megszoksz, vagy megszöksz alapon folyik majd a jövő.
Kinézet:
180 cm magas vagyok szóval nem mondhatják rám, hogy apróra nőttem. Hajam barna, és a szemem is sötétbarna. Stílusom kicsit hip-hopos, általában melegítőt hordok. Testem edzett, ami főleg annak köszönhető, hogy két évet töltöttem a fiatalkorúak börtönében, hol nem maradsz élve, ha puhány vagy. Előtte is jártam kondizni, szóval a felsőtestem, és a lábaim is izmosak. Bal felkaromon egy nonfiguratív tetoválás van.
Jellem:
Nem épp azok közé a srácok közé tartozok, akikkel az anyucik meg apucik szívesen látnák kislányaikat, de sose akartam az lenni. Mindig kiállok a véleményem mellett, ha kell erővel. Nem áll messze tőlem az erőszak, de vallom, hogy lányokat soha nem ütünk meg, annyi emberség még van bennem. Nem tűröm se azt, hogy parancsolgassanak nekem, se azt, hogy belém kössenek. Kicsit agresszív természetű vagyok, azonban szándékosan nem keresem a bajt, ám sajnos vagy nem, a baj általában megtalál. Barátom nagyon kevés van, ezt ki kell érdemelni. Sose dobálózok ezzel a szóval.
Nem riadok vissza semmitől, a legnagyobb őrültségben is benne vagyok, még ha az életveszélyes is, elvégre egyszer élünk, és inkább bánjam, hogy megtettem, mint azt bánjam, hogy nem tettem meg valamit.
Az emberekkel általában hűvös vagyok, emiatt gyakran bunkónak titulálnak, pedig csak kivételes esetekben vagyok goromba, de akkor az az egyén megérdemli. Nem a türelmemről vagyok híres, bár a fiatalkorúak börtönében ezt a képességet fejlesztettem.