Etha Rosso
Születési név: Etha Rosso
Születési hely: Olaszország, Velence
Vér: Aranyvér
Előtörténet:
Angol és olasz szülők gyermekeként születtem Itáliában, Velencében 1995-ben. Attól függetlenül, hogy a szüleim is aranyvérű varázslók, anya újságíróként dolgozott, egy híres magazinnál, apa pedig olyan otthonülő fajta volt. Nem nagyon járt sehová, kivéve a barátait. Velük gyakran rendezett focimeccseket. Néha még anya és én is beálltunk a fiúkhoz.
Óvodába nem jártam, hiszen apa mindig tudott rám vigyázni. Ha nem is volt tökéletes a \"rám figyelő\" képessége akkoriban, anya akkor sem hozott el tőle és adott be egy olyan intézménybe, ahol vigyáznak rám.
A házunk Velencében állt, egy eldugott kis utcában. Tudni kell, hogy Velencében általában megmozdulni nem lehet a turistáktól. De voltak olyan kis utcák ahol egy termetesebb ember már nem fér el. A világot látni vágyó emberek az ilyen helyekre nem nagyon találtak el. Egy ilyen kis utcáról nyílt a lakásunk ajtaja. Belülről kicsit komor hangulata volt. Régi bútorok sorjáztak a fal mellett, sötétzöld színben pompázó kanapé állt az ezer éves szőnyegen, a TV-vel szemben. Talán ezektől a sötét színektől lett a festészetem is olyan furcsa. Ez az egyik hobbim. Már kiskoromban is azzal foglalatoskodtam, hogy festegettem, mivel apa nem nagyon figyelt rám. Természetesen 6 évesen még nem voltam annyira fejlett ebben a művészeti ágban, mint mostanában. A képeim a saját ellentéteim. Én magas vagyok, és világos színekben pompázok, míg a festmények sötétek és bizarrak. Általában.
A másik furcsaság amit apukám figyelmetlenségének köszönhetek, az az, hogy még első osztály előtt megtanultam olvasni. Hiszen a képek készítése mellett az olvasás lett a másik elfoglaltságom. Persze, nem a folyamatos olvasás, hiszen nagyon kicsi voltam még akkor. De a sok újsággal amiket anya hazahordott, csak fejlődni tudtam. Egy hobbit űzök még ezen a kettő dolgon kívül, a táncot. Sohasem jártam versenyekre, külön tanárhoz is csak kevés ideig, de ezt szerettem majdnem a legjobban, Hiszen nem kellett hozzá szinte semmit sem előkészíteni. Csak a zenét, de azt meg majdnem mindenhonnan lehetett \"szerezni\". Nem is olyan fontos hozzá. Ha a szívedben él a zene, akkor már nem kell törődni a világgal. Te táncolsz a szíved ritmusára és kész. Hogy más mit gondol rólad, az meg már nem érdekes.
Az első osztályt, egy Velencéhez közeli városban, Mestrében kezdtem. A mugli barátaimmal való kapcsolatom nem volt hosszú életű. Hiszen az ő öltözködésük, szokásaik és a családjuk is teljesen más volt, mint az enyém. A furcsa divatérzékem nem a varázsló szülők miatt van, hanem valamiért így alakult ki. Így hát barátokkal sem büszkélkedhettem. Ha sikerült valakivel közeli kapcsolatba kerülnöm, annak hamar vége lett, mert ők soha nem jöhettek át hozzánk. A szüleim ellenezték, hogy bárki is beléphessen a lakásunkba a rokonokon és a szüleim barátain kívül, akik persze nem voltak különbek tőlünk.
Anyáék imádták a varázsló múltjukat, ezért nem akarták, hogy kilógjak a sorból: nekem is tanulnom kell! Már születésemkor elhatározták, hogy amint lehet elküldenek egy ilyen speciális suliba. Sokat hallottunk már a Mysterio-ról, ráadásul csak jót, ezért apáék számára nem volt kérdés, hogy hova küldenek. Így kerültem ide.
Kinézet:
Hosszú, kócos szinte fehérnek ható szőke hajam van. A bőröm úgyszintén a lehető legfehérebb. A szemem is furcsán világos kék, amitől a tekintetem egy őrült tekintetére emlékeztet. Magas vagyok hosszú lábakkal, vékony testalkattal, amit ki is használok. Mindig a legfurcsább ruhákat veszem fel, amik szintén világosak, habár már megfordult rajtam a fekete öltözék is. Szokták is mondani: Még a legnagyobb hóban is rikítok a világosságommal.
Jellem:
Vidám, mosolygós csajszi vagyok. Mindig optimista és csak a legsötétebb napjaimban pesszimista. Szeretem a színeket, de a fehér és a vörös hódít nálam. A tehetségem a táncolásban és a festésben élem ki. És, mint azt a külsőm is tükrözi, teljesen \"őrült\" vagyok. De nem a bolondokházából szabadult, elvetemült, hálóköntösben rohangáló őrültekre gondolok az \"őrült\" jelző alatt. Megvan a dolgokról a véleményem, amiket általában meg is mondok, attól függetlenül, hogy megbántok-e vele valakit vagy nem. A hazudozás legkisebb formája sem férhet meg mellettem. Szeretek olvasni mindent bármennyi mennyiségben.