5. Rész - 1. oldal

Január 7.

Már megint itt a reggel. Felkelek, és már ébren van Nerre. Nem szól semmit, és én sem. Odamegyek a szarvashoz, amit még tegnap vadásztak le a többiek - kivéve Nerre. Mert o itt volt. És vigyázott rám... Kedves volt tole. Áh?! Miket gondolok itt? Jaj... Na jó. Végül is csak na... Jaj, már megint,miket gondolok? Na jó, azt gondolok, ami akarok. De eloször enni akarok. Mert hát nem ettem tegnap. Odaülök a kajához, és Nerre is. Legalábbis hallom a lépteit. És azt is, ahogy leül. De nem merek ránézni. Nem tudom miért. Olyan furán érzem magam. Enni készülök. Hamm, hamm... És eszek... És eszek. Majd pedig abbahagyom. Végig nem néztem rá. De szerintem o sem nézett rám. De majd felnézek. Még esik a hó? És igen! Ez az idonem normális... Na jó. Aztán látom, Nerre felállt, és neki indul a hónak. És újra az a láthatatlan valami taszítja a havat. Már nagyobb mint mi... Ez nem normális. Nem értem. A hóban Nerre egy alagutat ás, vagyis az a valami ás utat. Mintha egy hal lenne a vízben. És eltunik a hóban. Elindulok én is kifelé. Az alagút nem tágas, de elférek. Nerre tovább megy, és találkozik egy fával. Feljajdul. Majd mellettem elsuhan, és egyenesen be a barlangba.
-Axi, segíts!- kiált. Mi van? Axi fáradtan felkel.
-Miben?-kérdezi.
-Meg kell fagyasztani az utat. Mielott beomolna. Locsold le vízzel!-sietteti.
-Jó, jó...-motyog Axi, felkel, és megy is ki. A szájából víz jön ki, amivel lelocsolja a havat, és az azonnal megfagy. És csillog. A földet is belocsolja. Ne! Az nem jó! Elcsúszunk akkor. De Axi ezzel nem töroik. Eltunik a hóban, majd újra megjelenik.
-Kész.-jelent.
-Jó, folytatjuk?-kérdezi Nerre. Rám néz.
-Igen!-mondom határozottan. Azt hittem, eddig észre sem vett.
-Akkor menjünk. Gyere, Axi, te is!-szól Nerre. Jó, megyünk. És újra abba a barlangba értünk. És a fa is le van locsolva. És sikamlós. Aztán Nerre valamilye tovább ás. Axi meg lelocsolja. De jó! Az egész fénylik! És tovább mennek, kanyarodnak, majd újra egy fa. És mennek tovább.
-És én itt mit segítsek?-kérdezem.
-Te itt maradsz mellettem, és te segíted a lelkem...-magyaráz Nerre. Ez okos?? Na, milyen meglepo Hát igen... Vannak még csodák. Na jó. Haladunk beljebb, nagy, és éles kanyarokat véve. Axi szorgalmasan fröcsköl.
-És miért megyünk ennyire cikázva?-kérdezem.
-Ez titok!-hallom Nerre hangját. Hipp-hopp eltunt. Ja, nem! Csak egy kanyart vett be.(Már megint.) Na jó, már télleg kíváncsi vagyok!
-Ness, csak várj! Mindjárt kész!-csitít tovább.
-Mi?
Megrázza a fejét. Majd elindul felfelé. Észre sem vettem, hogy ez az alagúg lejt. Nerre egyre feljebb megy hóban. Majd már látom a fényt az alagút végén. Axi is felmegy, majd rögtön le is megy.
-Juhé!- kiált. Most eltunt a jégben. És csúszik! De jó!
-Mi ez? -kérdezem.
-Csúszda. Neked csináltam!-mondta. Ez más Nerre. De azért lefekszem, és meglököm magam, és suhanok is! A kanyarokban a szélére csúszok, és egyre begyorsulok. És a végén hopp, egy kupac hóban landolok. Ez szuper!
-De jó! Ki kell próbálnotok!-kiáltok hangosan.
-Mi van?-nyöszörög Urrxi.
-Csúszda!-kiáltok.-Próbáld ki!
-Jaj, az meg mi?-kérdezi.
-Mi, mi, nézd meg!
-jó...-motyog, felkel, és feláll. Na végre! És Denna is kezd ébredni.
-Gyertek mind!!-kiáltok, örömömben. Mindenki felkel, és feláll. Követnek. Nerre egy utat vájt a hóban, ami még esett. Azután mentünk egy jó darabig, míg odaértünk.
-Ez az a csúszda. Bele kell ülni, és meghajtani magad. Aztán megy magától. A végén meg a hóba huppansz!- magyarázok izgatottan. Már Dirgó bele is ült.
-Úgy, hajtsd meg magad!- biztatom, mire szúrósan rám néz.
-Nem vagyok bébi!- majd elsuhan a jégen. Sebesen.
-Juj, na, most én jövök!- mocorgott Urrxi. Már be is ült, meghajtotta magát, és elsuhant.
-És ezt ki csináltra?- kérdezte Sensi elottem.

<<<4. rész - Seff és a "többiek"

2. oldal >>>