Beépítési tanácsok padlásfeljáró létrához:

Bár a padlásfeljáró létrák beépítése nem látszik túl bonyolultnak, ez csak a látszat. Mint ahogyan az épületek is sokfélék, a födémek sem egyformák, ám többnyire betonból készültek. S mivel a létra beépítéséhez nyílást kell vágni a födémbe, a betonból készülteknél ezt csak szakember tudja kellõ szakértelemmel és felelõsséggel elvégezni. Ha már szakemberhez kell fordulnunk, akkor olyan iparost válasszunk, aki az adott helyre megfelelõ padlásfeljáró kiválasztásában is segít és annak szakszerû beépítését is felelõsséggel vállalja. Betongerendás födémszerkezetek esetében tehát semmiképpen ne magunk próbálkozzunk a létra beszerelésével, mert ez a feladat a számunkra túl nehéz, és sok veszélyt rejt. A fafödémek esetében jobb helyzetben vagyunk, mert a gerendák helyét könnyû felderíteni, és a tokkeret beillesztéséhez szükséges nyílás kivágása sem okozhat különösebb gondot. A gerendák helyét a padlástérbõl lehet a legkönnyebben meghatározni. Deszkázott fedésnél, pl. a szegezés vonalában futnak, a besimított felületet megbontva is könnyû kideríteni, hogy hol vannak, és mekkora a közöttük levõ távolság. Ez a padlásfeljáró beépítéséhez szükséges méret, hiszen a tok szélességének legalább 1 cm-rel kisebbnek kell lennie a gerendák közötti távolságnál.
A létra kinyitásához szükséges hely biztosítása alapján határozzuk meg a nyílás helyét, és jelöljük ki a nyílás méretét is. A nyílásnak derékszögûnek kell lennie, amit az átlókon mért távolsággal ellenõrizhetünk. Elõbb célszerû négy lyukat fúrni a födémre feljelölt nyílás sarkaiba, és ha átlósan azonos távolságra vannak egymástól, a gerendák között is szimmetrikusan helyezkedik el a nyílás kontúrja, akkor nyugodtan kivághatjuk a nyílást.
Ha a gerendák 70-90 cm távolságra vannak, akkor a padlásfeljáró tokjának külön tartókeretet kell készíteni, amit a gerendák oldalához csavarozva rögzítsünk. E célra csak száraz, palló vastagságú faanyagot használjunk, amit lehetõleg nagy fatelepeken célszerû megvásárolni. A nem szárított faanyag vetemedésre hajlamos, ami késõbb a feljáró keretének deformációját okozhatja, ezáltal majd az ajtó megfelelõ záródását is gátolhatja. Az ilyen tartókeret elemei is merõlegesen és kellõ szilárdsággal csatlakozzanak egymáshoz, mert ez a biztosítéka a tok korrekt beillesztésének.
A kialakított és méretpontos nyílásba becsukott állapotban, felülrõl helyezzük bele a feljárólétrát. Ehhez két ember kell. A tokot ékeljük ki, mégpedig a hosszú oldalak mentén. Az ajtó alulról általában a mennyezet síkjával azonos szintbe kerüljön. Ebben a helyzetben ékeljük ki, és próbaként nyissuk ki az ajtót, majd engedjük le a létra tagjait. Az ékek a rögzítõ csavarok vonalába kerüljenek, mert a kötõelemek átmennek rajtuk, és csak így lesz kellõ szilárdságú a tok rögzítése, amihez oldalanként 3-4 db, 6x80-100 mm-es facsavart használjunk.
A teljesen lenyitott létra vége az ajtó nyitáshatárolóinak maximális kitérésénél a padlóra támaszkodjon. Ha hosszúnak bizonyulna, akkor kis eltérés esetén a legtöbb gyártmánynál az ajtóra erõsített legfelsõ létratag helyzetén mód van kb. 2 cm-nyit állítani. Nagyobb eltérés esetén a felesleget fûrészeljük le.
Nagyon fontos, hogy a létrát semmiképpen ne bontsuk meg, az ajtón a létrát ne helyezzük az eredeti helyénél jelentõsen távolabb, mert az ajtó csak az eredeti felfogási helyeken szilárd, máshol ez nem garantálható. Ezzel nemcsak a garanciát veszítjük el, de balesetveszélyessé tehetjük a padlásfeljárónkat. Nagyon fontos még az is, hogy a rugós elõfeszítés jól mûködjön. Az ajtó lenyitásakor a felsõ harmadában tartsa meg az ajtót és a rajta levõ, még összecsukott létrát. Ha ez nem következik be, akkor a feszítõrugón állítani kell, mindkét oldalon azonos mértékben. Ellenkezõ esetben a pántok idõvel ferdére kopnak. 

(A fenti tanácsok az ezermester honlapjáról származnak.)