Nagyecsed

 

 

Szabolcs-Szatmár Bereg megye keleti, részén , az egykori Ecsedi- láp szélén, a Kraszna folyó mellett fekszik a város.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyecsed honlapja#

Nagyecsed és az Ecsedi-láp

A település neve nem ismeretlen az ország távolabbi részén élőknek sem, hiszen az itt volt híres Ecsedi-láp.
A város közelében fekvő Sárvár domb már a neolit korban (Kr. e. 6000- 8000) lakott volt, valószínűleg a körülötte elterülő lápi védettség hatására.
A település kialakulása közvetlenül a honfoglalás utáni időkre tehető, amikor már földvára és monostora van. Az eddig fellelt első írás, amely Ecsedről megemlékszik, 1217-ből való „Zomoy prestoldó volt Eched faluból”, a Váradi tüzespróba könyvből.

Sárvár – földvár – hamar kicsinynek bizonyult, terjeszkedni kezdett, de a láp miatt csak a kiemelkedő földrészeken volt lehetőség a terjeszkedésre. A megoldást a négy közeli szigeten 1353-ban megkezdett és kibővített építkezés jelentette. A szigeteket összekötve jött létre a hajdani Ecsedi vár, melynek megépítésére I. Károly 1334-ben adott engedélyt a Báthori családnak.  A vár 1354-re felépült, és meghatározó szerepet töltött be a település további életében, hiszen 1770-ig országos események és alkudozások színhelye volt.
A XV. század végére a vármegye egyik legfontosabb erőssége. Erre az időszakra esik Ecsed történetének talán egyik legjelentősebb dátuma, 1490, amikor Báthori András szabadságlevelet adott a községnek, amely a mezővárossá válás alapját jelentette.

1608-ban Báthori Gábor emelte fel és látta el privilégiumokkal. Ecsed uradalmi központtá vált, 6 vármegyében 80 község és város tartozott hozzá, jelezve, hogy ez az időszak volt a fénykora. Báthori Gábor meggyilkolásával először kincstári tulajdonba került a vár és az uradalom, majd 1619-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem foglalta el, akinek az 1624-es bécsi békével aztán a tulajdona lett.

Fontosnak tartotta a várat, hiszen 1621-ben ide hozatta, és itt őriztette Szent István koronáját, a Szent Koronát.
1645-ben a vár és az uradalom a Rákóczi-család tulajdonába került. Az udvar 1701-ben leromboltatta a várat, mint a szabadságmozgalmak esetleges támasz- át. 1703. október 9-10-én megnézte a lerombolt várat és elhatározta, hogy újjáépíti és korszerűsíti az erődítményt, mely 1707-re elkészült. A várost annyira magáénak érezte, hogy felvette az Ecsed ura címet.

A szatmári béke után a várat átadták a németeknek, akik egy ideig ott maradtak, de 1718-ban az udvari tanács elrendelte a vár lerombolását.
A korszerű építményt igen gyorsan lerombolták és széthordták a környező települések, megyék lakói. Így az ecsedieket megfosztották kiváltságaiktól, és Ecsed városa kamarai kezelésbe került.

1746-ban Károlyi Ferenc megvette a Rákóczi örökrészt, két évvel később pedig a kamarai részt, de nem ismerte el a mezővárosi kiváltságokat. A város lakói Mária Teréziához fordultak és úrbéri pert indítottak régi kiváltságaikra hivatkozva. Ez a per a „Száz éves per” néven lett híres, hiszen 1877-ben fejeződött be. A pert ugyan megnyerték az ecsediek, de elvesztették mezővárosi rangjukat.

A mezővárosi cím elvesztésével lakói nem tudták vállalni a rendezett tanácsú várossá való átszervezés anyagi terheit, ezért a település nagyközségi besorolást kapott.

A község fejlődése az Ecsedi-láp 1898-as lecsapolásával veszi kezdetét, amikor a Kraszna - csatornát 1898. május 20-án megnyitották. Így új termőföldeket tudtak feltörni, és megindult Nagyecsed terjeszkedése.
A századforduló történelméhez hozzátartozik a kivándorlási láz és a változások sora. A fejlődést jelzi, hogy megoldódott az ivóvízellátás, orvosi rendelőt és gyógyszertárat építettek. Megindult az állami iskola bővítése, tűzoltószertárt és pályaudvart építettek. A vasút megépítésével Nagyecsed bekapcsolódott a környezete és így az ország vérkeringésébe. A kivándorlás mellett megjelentek községünkben a zsidó családok, akiknek nagy része kereskedő volt, így elősegítették a település jobb ellátását.

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződéssel az eddigi központi szereppel rendelkező Ecsed határtelepülés lett, ami azzal járt, hogy menekülők sokaságát kellett befogadnia a községnek.
A második világháborúban igen sokat vesztett Nagyecsed, sokan elvándoroltak vagy nem tértek vissza a harcmezőről, másokat pedig elhurcoltak.

 

A település jövőjét nagymértékben befolyásolta a villamos áram termelésére alkalmas szivattyútelep megépítése 1928-ban, amely műemlék, és ma is működőképes. Meghatározó jelentősége volt az 1945-ös földreformnak, amelynek következtében alakult ki a községben a kis- és középbirtokos réteg. Az 1951-ben létrejött a szövetkezeti csoport ugyancsak fontos változások kezdetét jelzi a községben.
A tanácsrendszerben először, mint önálló tanácsú község szerepelt Szabolcs-Szatmár megye mátészalkai járásában, majd a járások felszámo–lásával nagyközségi közös tanács székhelyközsége lett.
1956 után fejlődött a nagyközség a legnagyobb mértékben. 1960-ban érte el legmagasabb lélekszámát, a 9348 főt. Számos új középület, áruház és magán-ház épült, üzletek nyíltak, valamint fejlődtek a művelődési feltételek. Bővült az általános iskola, és 1965-ben megnyitotta kapuit a település első gimnáziuma. Ebben az időben épült fel a község művelődési háza, amelyben helyet kapott a már korábban létrejött községi könyvtár is.
Az 1960-ban végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálás újabb nehézséget okozott a település életében, de megpróbált talpra állni. Törekvésének eredményeként így a nyolcvanas évekig lassú, de állandó fejlődést mutatott.  1981-1982-ben történik a vízműtelep üzembe helyezése, ami lehetővé tette 800 lakás bekapcsolását a vezetékes vízhálózatba.
A korszak nagy iparosítási programja elkerülte Nagyecsedet, ezért a Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet lett a település vezető gazdasági egysége és legfőbb foglalkoztatója. Így azonban a település mezőgazdasági jellegű maradt.

Az 1989/90-es évek igen jelentős változást eredményeztek nemcsak az ország, de Nagyecsed életében is.
A demokratikusan megválasztott önkormányzat a település fejlesztését, megtartó erejének fokozását tűzte ki célul. A társadalom demokratizálódása mellett a városiasodás fordulatát is hozta a községnek és lakóinak. Az 1990-es évek nagyléptékű, felgyorsult ütemű fejlődése jelentősen megváltoztatta a nagyközség működési és életfeltételeinek színvonalát.

 

Ezek alapján elérkezettnek látta az időt a település vezetősége, hogy újból a magyarországi városok sorába kerüljön Nagyecsed. Erre 1997. július 1-jén került sor, amióta Nagyecsed 507 év után ismét városi címmel büszkélkedhet.