A World Wide Web

A WWW kétségtelenül az Internet legnépszerûbb szolgáltatása. Alapelve rendkívül egyszerû: ha

a különbözõ számítógépeken elhelyezett weblapok, mint csomópontok (node) között
kapcsolatokat (link) alakítunk ki, és
lehetõvé tesszük az egyes weblapok közötti "közlekedést" vagy navigációt a kapcsolatokon keresztül egy megfelelõ program, pl. egy "böngészõprogram" segítségével,

akkor az így kapott un. hipertext struktúra lehetõvé teszi, hogy az egyes weblapokon elhelyezett információk minden olyan weblapról elérhetõvé váljanak, amely része a weblapok és kapcsolatok segítségével kialakított "világméretû háló"-nak (woldwide web). Emellett bármelyik weblap hozzátehet új információkat a rendszerhez, illetõleg adott szempontok szerint csoportosíthatja, (át)szervezheti a weblapokon megjelenõ információkat. Az így kapott struktúra néhány jellemzõje:

tartalmilag

folyamatosan változik (dinamikus), de mind a hozzáférhetõ információ, mind a kapcsolatok száma rendkívüli ütemben növekszik,
teljesen decentralizált, az információs tartalmat maguk a felhasználók alakítják ki (a központosítás bûvöletében élõk nagy bánatára, bár sosem adják fel),
az információk egy része ellenõrizetlen, így sok álhír, "pletyka", dezinformáció is megjelenik, de ezek nagy részét a felhasználók észreveszik és elõbb vagy utóbb, de kiszûrik (un. öntisztulási mechanizmussal rendelkezik);

kialakítását (architektúráját) és hozzáférhetõségét tekintve pedig

független a számítógépek földrajzi elhelyezkedésétõl,
független a számítógépek konkrét kialakításától, azaz a számítógépes hardvertõl és a rajta futó operációs rendszertõl (platformfüggetlen),
világméretû, a földrajzi, kulturális, stb. határokon átívelõ (globális),
szolgáltatásai nyilvánosak, túlnyomórészt ingyenesek, és elvileg bárki által igénybe vehetõk (populáris).

A hipertext napjaink egyik leghatékonyabb információszervezési elve, amely elsõsorban a szöveges formában megjelenített információk közötti kapcsolatokra vonatkozik. A multimédia információk, azaz a képek, hangok, videók megjelenése esetén már nem hipertextrõl, hanem hipermédiáról szokás beszélni. Sokak szerint a hipertext, ill. hipermédia népszerûségét annak köszönheti, hogy az általuk megvalósított információszervezési elvek az emberi gondolkodás asszociatív sajátosságait tükrözik.

A WWW esetében két alapkérdést érdemes megválaszolnunk:
(1) hogyan kaphatjuk meg, kereshetjük vissza az általunk keresett információkat, és
(2) hogyan tehetünk fel mi is értékes információkat a WWW-re.
Az információ-visszakeresés a WWW-n alapvetõen kétféleképpen valósulhat meg: böngészéssel és interaktív kereséssel, un. keresõrendszerek vagy keresési indexek használatával. A böngészés során
(1) egy weblapból kiindulva egy kapcsolatot aktivizálunk (a gyakorlatban rákattintunk az egérrel),
(2) majd az így kapott weblapon vagy egy másik kapcsolatot aktivizálunk,
(3) vagy pedig visszalépünk ("back"), és más irányban, azaz más kapcsolatot aktivizálva navigálunk tovább mindaddig, amíg a keresett információhoz el nem jutunk.
Nyilván egy jól szervezett struktúrában ez a fajta keresés nagyon hatékony lehet. Ennek érdekében sokan készítenek

saját linkgyûjteményeket ("kedvencek"),
tematikus weblapokat,
linkgyûjteményeket több témában és rendszeresen frissítve (un. portálok, ilyen pl. a www.startlap.com),
a könyvtárak szakkatalógusának mintájára un. információkatalógusokat vagy virtuális könyvtárakat, ahol a linkeket témájuk szerint egy rendszerint hierarchikus, többszintû osztályozási rendszer szerint rendezik el (pl. www.yahoo.com vagy a magyar weben a www.hungary.com/hudir),
és teljesen elektronikus könyvtárakat, amelyekben könyvek helyett letölthetõ állományok vannak, és a keresett állományokhoz a könyvtár osztályozási rendszerében böngészve juthatunk el (pl. www.mek.iif.hu).

Az interaktív keresést lehetõvé tevõ keresõrendszerek lényegében hatalmas adatbázisok, amelyek a könyvtárak tárgyszókatalógusaihoz hasonló funkciót látnak el: a visszakeresendõ weblapok legfontosabbnak tekintett részeit (például a címét és elsõ néhány sorát vagy - nagyobb rendszerek esetén - a weblapon megjelenõ összes szöveges információt) automatikusan feldolgozzák, és a bennük szereplõ szavakból egy kereshetõ indexet építenek fel (pl. www.google.com). Érdekes, hogy a feldolgozást végzõ programok, az un. "robotok" rendszerint a WWW böngészési lehetõségeit használják ki, adott idõközönként végigjárva a weblapok között kialakított összes kapcsolatot.

Ha nemcsak keresni akarunk a WWW-n, hanem mi is szeretnénk értékes információkat feltenni a webre, akkor

elõször el kell készítenünk egy (vagy több) weblapot a megfelelõ kapcsolatokkal,
tesztelnünk kell az így kialakított hipertext struktúrát, majd
fel kell tennünk egy olyan számítógépre, amelyen egy un. web-szerver program fut.

A weblap-készítés egyik lehetséges módja az, hogy elõször egy felhasználó-barát, un. wysiwyg HTML-szerkesztõ programmal gyorsan elkészítjük a weblapok "nyers" változatát, majd egy szövegszerkesztõ program (pl. Jegyzettömb vagy Notepad) segítségével javítjuk a weblapok kódját. Ehhez természetesen a weblapok leírására szolgáló alapvetõ nyelveket ismernünk kell. Ilyenek például:

HTML (Hypertext Markup Language), hipertext struktúrát leíró "jelölõ" nyelv, a weblapok leírásának alapvetõ nyelve
CSS (Cascading Style Sheets), un. stíluslapok elkészítését lehetõvé tevõ nyelv, amely a HTML formázási lehetõségeit bõvíti ki
különféle script nyelvek (pl. JavaScript), amelyek egyszerûbb programok beillesztését teszik lehetõvé a weblapokba
a Java programozási nyelv, amellyel komplett programok, un. appletek építhetõek be a weblapokba.

Bonyolultabb esetekben a weblapokat nem mi készítjük elõre el (statikusan), hanem lehetõvé tesszük a felhasználók számára, hogy un. ûrlapokat tölthessenek ki, és ezeknek az adatait küldjék el arra a számítógépre, amelyen egy web-szerver program fut. Ezeket az adatokat azután egy általunk készített program dolgozza fel (pl. CGI felületen kommunikálva a web-szerverrel), és a kapott adatoktól függõen készíti el dinamikusan azt a weblapot, amelyet a web-szerver az ûrlapot elküldõ felhasználó számára el fog küldeni. Ilyen elven mûködnek egyébként a WWW keresõrendszerei is.

Feladatok:

1. Keressen a WWW-n olyan weblapokat, amelyek a hipertext és hipermédia fogalmával foglalkoznak, és foglalja össze a lényegüket!

2. Keresse meg az alábbi könnyûzenei számok szövegét (lyrics), és küldje el õket a kapott weblap címével és a keresés lépéseinek leírásával együtt e-mailben:

Mick Jagger: Hard Woman ("She's a hard woman to please ...")
Scorpions: Obsession ("Girl I don't think of you ...")

3. Gyûjtsön össze olyan webcímeket, amelyek vagy könyvek teljes szövegét (etext), vagy könnyûzenei számok szövegét (lyrics), vagy pedig mozifilmek feliratait (subtitles) tartalmazzák! Vegye fel õket a "kedvencek" közé egy Texts mappán belül létrehozott Etext, Lyrics és Subtitles nevû mappákba! Írja ki az így kapott Texts "kedvenc" mappa tartalmát egy bookmark.htm nevû fájlba (az Internet Explorer Fájl menüjének Importálás és exportálás... menüpontja segítségével), és küldje el csatolt fájlként!

4. Keressen keresõrendszereket és/vagy információkatalógusokat a WWW-n, és vegye fel a kapott címeket a "kedvencek" közé a Keresõrendszerek mappa Indexek és Katalógusok mappáiba! Küldje el a kapott címeket egy keresok.htm csatolt fájl segítségével! Próbálja ki, hogy a különbözõ keresõrendszerek mennyire hatékonyan használhatóak az elsõ és második feladat megoldásában (például ugyanarra a keresõkérdésre hány találatot kap, és ebben vannak-e telitalálatok), és írja le a tapasztalatait!

2002. november 20.