a szabad verseny gazdasági szabályozó szerepét hangsúlyozó, az állam gazdasági beavatkozását elutasító közgazdaságtani és gazdaságpolitikai irányzat, amely szerint a gazdasági élet önmagára hagyatva, saját mozgása, automatizmusai, törvényei szerint képes a leginkább fejlõdni. Gondolatrendszere a kapitalizmus erõsödésével hódított tért a 18-19. században. Alapelvét (Laissez faire, laissez passer, 'hagyjatok mindent a maga útján menni') a fiziokraták jelszóként fogalmazták meg. Hívei voltak a klasszikus polgári közgazdaságtan képviselõi is. A 20. század elsõ felében, a világgazdasági válság (1929-33) hatására a gazdasági liberalizmussal szemben az állam gazdasági szabályozó szerepét hangsúlyozó nézetrendszerek (pl. keynesizmus) kerültek túlsúlyba. A gazdasági liberalizmus sajátos formája jelent meg a német (NSZK) gazdságpolitikában a II. világháborút követõ idõszakban (neoliberalizmus). Az 1970-es, 80-as években elsõsorban az USA gazdaságpolitikájában és közgazdászai körében nyert ismét tért a gazdasági liberalizmus (chicagói iskola). (Akadémiai Kislexikon 1989: 634)
(1) hagyni kell a dolgokat, hadd menjen minden a maga útján. A klasszikus gazdasági liberalizmus jelszava. (Akadémiai Kislexikon 1990: 19)
(2) a manchesterizmus, a szabadkereskedelmi iskola, a klasszikus gazdasági liberalizmus jelmondata. Lényege a formális gazdasági szabadság, amely a tõkés kizsákmányolás szabadságát jelenti (annyi, mint hagyja csinálni, hadd menjen minden a maga útján). (Idegen Szavak Szótára 1957: 417)
1. általános értelemben a gazdasági
liberalizmus eszméjének, gyakorlatának újjáéledése
a közgazdasági elméletben, illetve a gazdaságpolitikában.
2. A polgári közgazdaságtan egyik
irányzata, amely az 1950-es években alakult ki az NSZK-ban.
Képviselõi a szabad verseny (gazdasági
liberalizmus) szabályozta piacgazdaság hívei,
az állam gazdasági szerepét a szabad piac törvényeinek
fenntartásában, a monopóliumok korlátozásában
látják. Legjelentõsebb szószólói
W. Eucken és W. Röpke.
(Akadémiai Kislexikon 1990: 285)
A neoliberális gondolkodást jól kifejezi a Nobel-díjas Milton Friedmantól idézett mondás: "The business of business is business" -- vagyis, az üzleti vállalkozás törõdjön kizárólag a maga dolgával, amit azzal teljesít legjobban, ha a befektetõk számára a lehetõ legjobb megtérülést biztosítja. Ekkor járul hozzá leginkább a társadalmi jólét növeléséhez is, hiszen ekkor teljesíti leghatékonyabban saját társadalmi funkcióját. Ez a felfogás ... ellentétben áll azonban az úgynevezett alternatív közgazdaságtan elméletével. (Chikán A. 1997: 135)
a gazdasági liberalizmus gondolatrendszerére épülõ irányzat a polgári közgazdaságtanban; az 1960-70-es években bontakozott ki a chicagói egyetemen. Képviselõi (a legjelentõsebb M. Friedman) a szabad verseny gazdasági automatizmusaiban bíznak, ellenzik az állam beavatkozását a gazdaságba. A chicagói iskola által képviselt, a mennyiségi pénzelméletre épülõ gazdaságpolitikai koncepció a monetarizmus. (Akadémiai Kislexikon 1989: 336)
amerikai közgazdász. A chacagói egyetem professzora (1948-83). A polgári közgazdaságtan ún. chicagói iskolájának vezetõ képviselõje. A monetarizmus híve. A fogyasztási struktúrát elemzõ, pénzelméleti és a gazdasági stabilizációval foglalkozó tanulmányaiért Nobel-díjat kapott (1976). Magyarul megjelent mûvei: Infláció, munkanélküliség, monetarizmus (válogatott tanulmányok, 1986). (Akadémiai Kislexikon 1989: 611)
a polgári közgazdaságtanban elterjedt pénzelmélet, amely szerint a pénz értékét, az árszínvonal alakulását a forgalomban levõ pénz mennyisége határozza meg. A mennyiségi pénzelmélet híve volt D. Ricardo is, aki a papírpénzforgalom törvényszerûségeit tévesen alkalmazta a nemesfémpénzek forgalmára. A mennyiségi pénzelmélet modern felfogásában (pl. M. Friedman szerint) a forgalomban levõ pénz mennyiségének tudatos szabályozása a tõkés gazdaság irányításának hatékony eszköze (ld. monetarizmus). (Akadémiai Kislexikon 1990: 179)
a mennyiségi pénzelméletre alapozó közgazdaságtani irányzat, a keynesizmus felfogásával szemben megfogalmazott gazdasági koncepció. A monetarizmus szerint a forgalomban levõ pénz mennyiségének szabályozásával befolyásolni lehet a gazdasági folyamatokat. Az elsõdleges gazdasági feladat a monetáris egyensúly fenntartása, mivel a pénzforgalmi egyensúly megbomlása kihat az egész gazdaságra. A monetarizmus képviselõi (a legjelentõsebb M. Friedman) a gazdasági életben nagyobb jelentõséget tulajdonítanak a piaci tényezõk szabad érvényesülésének, mint az állami beavatkozásnak. (Akadémiai Kislexikon 1990: 218)
angol közgazdász, gazdaságpolitikus. 1915-tõl a brit kincstár tanácsadója, a versailles-i béketárgyalásokon a brit delegáció tagja. A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete (1936) címû fõ mûvében elvetette azt a feltételezést, hogy a tõkés piacgazdaság automatizmusai biztosítják a teljes foglalkoztatást. A gazdasági bajok orvoslására az állam aktív gazdaságformáló szerepére épülõ koncepciót dolgozott ki. További mûvei: A béke gazdasági következményei (1919). (Akadémiai Kislexikon 1989: 950)
azon törekvések elvi alátámasztása, amelyek az átfogó ökológiai katasztrófa elkerülésére a gazdálkodás teljes rendszerét (ökoszisztémák, szervezetek, emberek) figyelembe vevõ, emberléptékû és konstruktív (azaz változtatásra és cselekvésre orientált) megközelítést sürget.
Az alternatív közgazdaságtan hívei elvetik a hagyományos közgazdaságtan bizonyos sarkalatos pontjait (önérdeket követõ szervezet és ember, a gazdasági növekedés mint elsõdleges gazdasági cél) s a valóságos gazdasági rendszerek radikális átalakítását tartják szükségesnek ahhoz, hogy az emberiség elkerülhesse a totális társadalmi és ökológiai katasztrófát. ...
... az alternatív közgazdaságtan szerint (más tényezõk megléte mellett) társadalmilag felelõs (és nem önzõ), emberléptékû (és nem elidegenedett, monumentális) szervezetekre, vállalatokra lenne szükség.
Az alternatív közgazdaságtannak a szervezetre vonatkozó alapelvei (...)
a természet egy kisebb vagy nagyobb (körülhatárolható) része, ahol a környezet és a benne élõ növény- és állattársulások kölcsönhatásából az élõ és élettelen összetevõk között folytonos anyag- és energiaforgalom zajlik.
ÖKOSZISZTÉMA
Ökoszisztémának tekinthetõ pl. a lombhullató erdõ, a sivatag vagy egy nádas, ill. egy pocsolya. Egy ökoszisztémán belül az anyagok ki- és beáramlása sajátos körforgalomban történik. Az ökoszisztéma összetevõi: élettelen anyagok (víz, ásványi sók stb.), termelõ szervezetek (producensek), fogyasztók (konzumensek) és lebontók (reducensek). Az ökoszisztémák egymáshoz kapcsolódnak és egymással a legmagasabb fokú ökoszisztémát, a bioszférát alkotják. (Akadémiai Kislexikon 1990: 366)
a vállalatnak társadalmi felelõssége is van, és ennek jegyében mûködése során mintegy szûrõt alkalmazva racionálisan dönt a morálisan elfogadható alternatívák között. (Chikán A. 1997: 135)