digitális videoállományok

digitális videoállományok

képarány (pl. az MPEG szabványban több, mint 10 lehetséges képarány van definiálva)

képváltási frekvencia (a video adatfolyamban másodpercenként tárolt állóképek száma; pl. az MPEG szabványban itt is több lehetséges képváltási frekvencia van definiálva)

4:1:1 ("consumer quality"; a luminanciasík vízszintesen négyszer akkora felbontású, mint az "alulmintavételezett" Cb és Cr színkülönbségi síkok; az alulmintavételezés azt használja ki, hogy az emberi szem a fényerõre érzékenyebb, mint a színekre)
2:1:1 vagy 4:2:2 ("professional quality"; a luminanciasík vízszintesen kétszer akkora felbontású, mint a Cb és Cr színkülönbségi síkok)
4:2:0 (a luminanciasík vízszintesen és függõlegesen is kétszer akkora felbontású, mint a Cb és Cr színkülönbségi síkok)

különbözõ mértékben tömörített képkockák, képfajták (gyakorlatilag minden videotömörítési eljárás kétfajta képtípust, önállóan tárolt ún. kulcsképeket és más képekhez viszonyítva megadott ún. deltaképeket használ (az MPEG szabványban I, P és B képek fordulnak elõ, ld. alább); míg a kulcsképeket önállóan, állóképként tömörítjük (intraframe tömörítés), az ún. képkockák közötti (interframe) tömörítés lényege az, hogy a deltaképek esetén legtöbbször a képek változását célszerû tárolni, figyelembe véve a képek egyes részleteinek (ún. makroblokkjainak) az elmozdulását is (ez az ún. mozgáskompenzáció))

referenciaképek vagy kulcsképek (I képek; pl. a JPEG szabvány szerint állóképként tömörített képek)

megjegyzés: a video adafolyamban ezeket a képeket lehet megkeresni egy index segítségével (vagyis ha nem adjuk meg a kódoláskor, hogy hány képenként legyen egy referenciakép, a video adafolyamban nem lehet keresni, "pörgetni" - vagyis csak szekvenciálisan, azaz irtózatosan lassan...)

köztes képek (P képek; kódolásuk elve az, hogy a képet a megelõzõ I vagy P referenciaképhez képest adjuk meg, ha a kép és referenciaképe között kevés az eltérés; ha azonban ez nem jelent számottevõ tömörítést, a képet egyszerûen I képként tároljuk)
átmeneti képek (B képek; kódolásuk elve az, hogy a képet a megelõzõ és a rákövetkezõ I vagy P referenciaképekhez képest adjuk meg, vagyis B képek esetén két referenciakép is rendelkezésre áll, amelyekhez képest az eredeti kép megadható; itt is igaz azonban, hogy ha ez nem eredményez számottevõ tömörítést, a képet egyszerûen I képként tároljuk)
képsorozatok vagy szekvenciák kialakítása (pl. IBBPBBPBBPBBI...; ebben az esetben minden 12. képkocka I kép, amely azt eredményezi, hogy ha egy kép valós idejû elõállítására a legkisebb 23,976 fps képváltási frekvenciánál 1/23.976 = 41.7 ms áll rendelkezésre, akkor 41.7*12 = 0.5 s miatt mindig lesz másodpercenként két önállóan kódolt I referenciakép; a B képek számát tapasztali úton határozzák meg, figyelembe véve, hogy minél több B kép van a szekvenciában, annál nagyobb tömörítés érhetõ el, azonban párhuzamosan a képminõség is csökken)

fontosabb videoformátumok (mind a tömörítést vagy kódolást, mind a kitömörítést és lejátszást a gyakorlatban a legtöbb videoformátum esetén ún. kodekek teszik lehetõvé, amelyekbõl manapság annyi van, mint égen a csillag - ezen próbálnak segíteni az ún. kodekcsomagok, amelyek pl. az Internetrõl letölthetõek, és egy ideig megoldják a lejátszási gondokat)

AVI (video/x-msvideo; a Microsoft kismértékû tömörítést tartalmazó digitális videoformátuma)
MOV (video/quicktime; eredetileg az Apple MacIntosh gépek kismértékû tömörítést tartalmazó digitális videoformátuma volt, ma már Windows környezetben is használják)
MPG vagy MPEG, ritkábban MPE és MPV2 vagy MP2V (szabványos digitális videoformátum; nagy hatékonyságú veszteséges tömörítést valósít meg; a kódolási eljárás aszimmetrikus, azaz egy kódolatlan állomány tömörítése sokkal hosszabb idõt vesz igénybe, mint a kódolt állományok dekódolása lejátszáskor)

MPEG1 (video/mpeg; max. 1:140 arányú tömörítést valósít meg; pl. ilyen a kb. VHS minõséget biztosító Video CD-k tömörítési formátuma)
MPEG2 (video/mpeg2; max. 1:200 arányú tömörítést valósít meg; pl. ilyen a DVD-k tömörítési formátuma)

MPEG Audio Layer 3 (azaz MP3) vagy Dolby AC3 tömörítésû hangcsatornákat tartalmazhat

BIN / CUE vagy ISO (a CD-krõl készített "bináris kép", amely lehetõvé teszi pl. az eredeti CD veszteségmentes archiválását és a lemez meghibásodása esetén a CD reprodukálását; pl. Video CD-k vagy Super VCD-k esetén egy megfelelõ segédprogrammal az MPEG formátumú adafolyam kimásolható az állományból)
DivX (általában AVI formátumba ágyazott, MPEG4 formátumú video; az MPEG mellett az Interneten jelenleg legelterjedtebb videoformátum)

Boda István, 2004. augusztus 20.