digitális
videoállományok
-
képarány (pl. az MPEG szabványban több, mint
10 lehetséges képarány van definiálva)
-
4:3 (a normál televíziós technika képaránya)
-
16:9 (eredetileg az ún. HDTV képanyára)
-
képváltási frekvencia (a video adatfolyamban másodpercenként
tárolt állóképek száma; pl. az MPEG
szabványban itt is több lehetséges képváltási
frekvencia van definiálva)
-
23.976 fps (frame/s, azaz kép/másodperc; néha Hz-ben
adják meg)
-
24 fps (pl. mozifilmek esetén használatos)
-
25 fps (pl. a PAL vagy SECAM televíziós szabványokban
használják)
-
29.97 fps (pl. az NTSC televíziós szabványban használják)
-
...
-
60 fps
-
képfelbontás
-
VHS minõség, kb. a stúdióminõség
fele (pl. PAL/SECAM: 320x288; NTSC: 320x240)
-
stúdióminõség (pl. PAL/SECAM: 720x576; NTSC:
720x480)
-
tömörítés (videoállományok esetén
mindig veszteséges)
-
szimmetria (a kódolás és dekódolás erõforrásigényének
viszonya)
-
képsíkok és ezek felbontási aránya (MPEG
esetén, YCbCr színmodell mellett)
-
4:1:1 ("consumer quality"; a luminanciasík vízszintesen négyszer
akkora felbontású, mint az "alulmintavételezett" Cb
és Cr színkülönbségi síkok; az alulmintavételezés
azt használja ki, hogy az emberi szem a fényerõre
érzékenyebb, mint a színekre)
-
2:1:1 vagy 4:2:2 ("professional quality"; a luminanciasík vízszintesen
kétszer akkora felbontású, mint a Cb és Cr
színkülönbségi síkok)
-
4:2:0 (a luminanciasík vízszintesen és függõlegesen
is kétszer akkora felbontású, mint a Cb és
Cr színkülönbségi síkok)
-
különbözõ mértékben tömörített
képkockák, képfajták (gyakorlatilag minden
videotömörítési eljárás kétfajta
képtípust, önállóan tárolt ún.
kulcsképeket
és más képekhez viszonyítva megadott ún.
deltaképeket használ (az MPEG szabványban I,
P és B képek fordulnak elõ, ld. alább); míg
a kulcsképeket önállóan, állóképként
tömörítjük (intraframe tömörítés),
az ún. képkockák közötti (interframe) tömörítés
lényege az, hogy a deltaképek esetén legtöbbször
a képek változását célszerû tárolni,
figyelembe véve a képek egyes részleteinek (ún.
makroblokkjainak) az elmozdulását is (ez az ún. mozgáskompenzáció))
-
referenciaképek vagy kulcsképek (I képek; pl. a JPEG
szabvány szerint állóképként tömörített
képek)
-
megjegyzés: a video adafolyamban ezeket a képeket
lehet megkeresni egy index segítségével (vagyis ha
nem adjuk meg a kódoláskor, hogy hány képenként
legyen egy referenciakép, a video adafolyamban nem lehet keresni,
"pörgetni" - vagyis csak szekvenciálisan, azaz irtózatosan
lassan...)
-
köztes képek (P képek; kódolásuk elve
az, hogy a képet a megelõzõ I vagy P referenciaképhez
képest adjuk meg, ha a kép és referenciaképe
között kevés az eltérés; ha azonban ez nem
jelent számottevõ tömörítést, a képet
egyszerûen I képként tároljuk)
-
átmeneti képek (B képek; kódolásuk elve
az, hogy a képet a megelõzõ és a rákövetkezõ
I vagy P referenciaképekhez képest adjuk meg, vagyis B képek
esetén két referenciakép is rendelkezésre áll,
amelyekhez képest az eredeti kép megadható; itt is
igaz azonban, hogy ha ez nem eredményez számottevõ
tömörítést, a képet egyszerûen I képként
tároljuk)
-
képsorozatok vagy szekvenciák kialakítása (pl.
IBBPBBPBBPBBI...; ebben az esetben minden 12. képkocka I kép,
amely azt eredményezi, hogy ha egy kép valós idejû
elõállítására a legkisebb 23,976 fps
képváltási frekvenciánál 1/23.976 =
41.7 ms áll rendelkezésre, akkor 41.7*12 = 0.5 s miatt
mindig lesz másodpercenként két önállóan
kódolt I referenciakép; a B képek számát
tapasztali úton határozzák meg, figyelembe véve,
hogy minél több B kép van a szekvenciában, annál
nagyobb tömörítés érhetõ el, azonban
párhuzamosan a képminõség is csökken)
-
fontosabb videoformátumok (mind a tömörítést
vagy kódolást, mind a kitömörítést
és lejátszást a gyakorlatban a legtöbb videoformátum
esetén ún. kodekek teszik lehetõvé, amelyekbõl
manapság annyi van, mint égen a csillag - ezen próbálnak
segíteni az ún. kodekcsomagok, amelyek pl. az Internetrõl
letölthetõek, és egy ideig megoldják a lejátszási
gondokat)
-
AVI (video/x-msvideo; a Microsoft kismértékû
tömörítést tartalmazó digitális videoformátuma)
-
MOV (video/quicktime; eredetileg az Apple MacIntosh gépek
kismértékû tömörítést tartalmazó
digitális videoformátuma volt, ma már Windows környezetben
is használják)
-
MPG vagy MPEG, ritkábban MPE és MPV2 vagy MP2V (szabványos
digitális videoformátum; nagy hatékonyságú
veszteséges tömörítést valósít
meg; a kódolási eljárás aszimmetrikus, azaz
egy kódolatlan állomány tömörítése
sokkal hosszabb idõt vesz igénybe, mint a kódolt állományok
dekódolása lejátszáskor)
-
MPEG1 (video/mpeg; max. 1:140 arányú tömörítést
valósít meg; pl. ilyen a kb. VHS minõséget
biztosító Video CD-k tömörítési formátuma)
-
MPEG2 (video/mpeg2; max. 1:200 arányú tömörítést
valósít meg; pl. ilyen a DVD-k tömörítési
formátuma)
-
MPEG Audio Layer 3 (azaz MP3) vagy Dolby AC3 tömörítésû
hangcsatornákat tartalmazhat
-
BIN / CUE vagy ISO (a CD-krõl készített "bináris
kép", amely lehetõvé teszi pl. az eredeti CD veszteségmentes
archiválását és a lemez meghibásodása
esetén a CD reprodukálását; pl. Video CD-k
vagy Super VCD-k esetén egy megfelelõ segédprogrammal
az MPEG formátumú adafolyam kimásolható az
állományból)
-
DivX (általában AVI formátumba ágyazott, MPEG4
formátumú video; az MPEG mellett az Interneten jelenleg legelterjedtebb
videoformátum)
Boda István, 2004. augusztus 20.