Arany
János életrajza nem olyan látványos, mint a kortárs Petőfié vagy Jókaié.
Ifjúkori vándorszínész kalandja kudarccal végződött, s mivel hazatérve idős
szüleit súlyos betegen találta, életét mintegy vezeklésként rendezte be, példás
hivatalnokká vált. Attitűdjére haláláig jellemző a feladatteljesítő
beállítottság; igaz, ennek ellentételeként kifejlődött benne a gúzsba kötve
táncoló ember belső szabadsága, a dolgok és a „világ” ironikus, illetve humoros
eltávolításának képessége.
Arany csak messziről adózhatott elismeréssel barátjának a pesti forradalomban játszott szerepéért. Ahogy Petőfi, ő sem került be az első népképviseleti országgyűlésbe: korteskedés híján alulmaradt a vármegyei főjegyző ellenében. 1848 áprilisában írt és azon nyomban megzenésített Nemzetőr dala ponyván is megjelent. Petőfi rábeszélésére elvállalta A nép barátja című néplap szerkesztőtársi feladatkörét Vas Gereben mellett, a tényleges szerkesztésbe azonban Szalontáról nem folyhatott bele, s elégedetlen volt a lap színvonalával is. Azt tervezte, hogy maga indít néplapot, Népszabadság címmel. 1848 novemberében két hétig táborba szállt a szalontai nemzetőrökkel Arad védelmében. 1849 májusában állást vállalt a belügyminisztériumban, követte a kormányt Debrecenből Pestre. Az orosz csapatok bevonulását követően néhány napig bujdosásra adta fejét, s utána még hónapokig várta letartóztatását.
1882. október 22-én
hunyt el.Öregkori vallomásai aggastyánt sejtetnek, holott csak 65. esztendejét
töltötte be.