Az ember néha át kell hogy értékelje kijelentéseit, vagy leírt gondolatait. Ez így korrekt. Így van ez a
mostanában többször bírált modell-hozzáállás kapcsán is. Vannak kivételek.... Ő megígérte, és jött.
Kérésemre smink és felesleges faxni nélkül...A vasárnap délutáni napsütés a hideg ellenére szikrázva tündökölt. A Modell a találkozóra pontosan
érkezett. Hiába jött kísérőjével (mostanában ez is új trendi) látszott, hogy kissé idegenkedve pislog rám... Amikor pár teszt-fotó céljából ráemeltem a gépet, látható volt egy-egy apró hátrálási kényszer önkéntelen mozdulata. Aztán, hogy ne húzzam az időt, lassAn oldódott a légkör, villámgyorsan kialakult egy megfelelő kontaktus közöttünk. Ragyogó sorozat született, méltó módon mindkét félhez. Hiába, aki komolyan veszi az ilyesmit..... Sőt, a végére már egész jól össze is melegedtünk. Még mindig arcomon érzem nyelve érintését, felsejlik bennem forró lehellete ahogy a fülemet keresgélte. Nadrágomat hazaérve várta a mosógép, mert amikor combomra került közben a feje, hát... az a nedves folt elég rendesen ott maradt. Sőt: mondhatni azt igy, szó szerint a tenyeremből is evett már...Mint írtam, a készült képek örök mementóként tanúsítják: ilyen egy jó fotós-modell kapcsolat. A készült képekkel nem törődött különösebben. Virtuális szimpátiát se hazudott mostanáig, csak hogy hozzájusson
azokhoz minél előbb.

Malvin, megkedveltelek. Nem kicsit...