Laboratóriumi gyakorlat
Eszközök
Porcelán edények
porcelán eszközök
A zománcos porcelán eszközök hasonló kémiai és mechanikai tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az üvegedények. Porcelán tégelyekben, tálakban és csónakokban szilárd halmazállapotú anyagokat is melegíthetünk. A hőmérséklet jóval magasabb lehet, mint üvegedények használatakor. A porcelán tálat az égő mozgatásával, a tégelyt enélkül is melegíthetjük közvetlen lángon. Nagyobb falvastagságuk miatt azonban a porcelán edényeket nem szabad hirtelen felmelegíteni, ill. lehűteni, ezért fokozatosan erősítsük vagy csökkentsük a hevítést.
A porcelán mozsár anyagok porítására szolgáló, törővel ellátott, vastag falú, belül többnyire mázatlan eszköz.
A szűrésnél használatos Büchner-tölcsér és Witt-féle szűrőlemez valamint az exszikkátorok betétje, kanalak, stb. ugyancsak porcelánból készülnek.
Üveg és porcelán eszközök tisztítása
Az üvegedények és az üvegből készült laboratóriumi eszközök tisztítása általában vízzel és üvegmosó kefével történik szintetikus mosószeroldat felhasználásával. Makacsabban tapadó szennyeződések - ha súrolással kárt nem okozunk - kefével, súrolószerekkel távolíthatók el. A kefével el nem érhető helyekről valamilyen szemcsés anyag (pl. márványdara), szűrőpapír darabkák és mosófolyadék keverékével való rázogatással távolítható el a szennyezés.
Ha vízzel nem sikerül a szennyeződés eltávolítása, akkor kémiai tisztítással próbálkozhatunk. Amennyiben ismerjük a szennyeződés anyagát, általában könnyen tudunk találni olyan reagenst, amely képes azt oldani. Ha nem ismerjük, akkor kis mennyiségű tömény lúggal, savval vagy királyvízzel próbálkozhatunk. Jó eredményt érhetünk el krómkénsav alkalmazásával, amely egyúttal zsírtalanít is.
Krómkénsavat 20-30 g kálium-dikromátnak 1 dm3 koncentrált kénsavban történő oldásával készíthetünk. A tisztítandó eszközt egy-két órára feltöltjük krómkénsavval, vagy egy nagyobb edényben krómkénsavba merítjük. A krómkénsav többször felhasználható. Ha színe barnás-vörösből zöldre változik, akkor redukálódott, elvesztette hatóképességét. Megemlítendő, hogy az így tisztított üveg felületén kevés króm(VI)-oxid marad szennyezésként.
A zsírtalanítás egyéb oxidáló oldatokkal, 30 %-os H2O2 és tömény kénsav 1:1 arányú elegyével, gyengén lúgos permanganáttal, vagy 1 dm3 koncentrált kénsavban oldott 20 g nátrium-nitrit és 5 g nátrium-perklorát 80 °C-os oldatával is elvégezhető.
Az eszközöket tisztítás után többször kiöblítjük csapvízzel, majd kevés desztillált vízzel, a víz lecsorgása után szűrőpapírra állítva állványon vagy szárítószekrényben szárítjuk. Tiszta levegő átszívatásával - különösen ha előzőleg alkohollal vagy acetonnal öblítettük az edényt - meggyorsíthatjuk a szárítást.
Az üvegeszközök és edények falát védőréteggel (pl. paraffin, cerezin) ajánlatos bevonni akkor, ha az üveg és a benne lévő anyag között nemkívánatos kölcsönhatás várható.
Igen ellenálló filmet lehet kialakítani üveg felületén teflonból. Politetrafluor-etilén vizes szuszpenzióját a bevonandó felületre porlasztják és három percre 380 °C-ra hevítik. Így a kémiai hatásoknak nagyon jól ellenálló felületet kapnak.
Sok esetben igen előnyös, ha az üvegeszközök belső felületét víztaszítóvá tesszük. Ilyenkor a vizes oldatok belőlük utánfolyás nélkül teljes mennyiségben kiönthetők. A víztaszító, szilanizált felület kialakítása előtt az edény felületét letisztítjuk és megszárítjuk. Ezután metil-klórszilánnal benedvesítjük, majd benzol oldattal átöblítjük, és hagyjuk megszáradni. Végül vízzel alaposan kiöblítjük. A felületen kialakult víztaszító szilikon nem távolítható el szerves oldószerekkel, szappannal, detergenssel, de a híg lúg oldat lassan elroncsolja. A víztaszító réteg legjobban úgy őrizhető meg, ha teljesen szárazon vagy vízzel töltve tároljuk.
Tovább