Laboratóriumban használatos üvegféleségek
   A laboratóriumi eszközök közül igen sok készül üvegből, annak ellenére, hogy az üveg törékeny és a hőmérsékleti változásokra érzékeny.
    Előnye az átlátszóság és a kemikáliákkal szembeni ellenállóság.
    Hátránya, hogy törékeny és a hőmérsékleti változásokkal is kevésbé ellenálló.
    Tulajdonságait alapvetően az összetétele határozza meg; a szilíciumdioxidban dús üvegek nagymértékben ellenállnak a kémiai hatásoknak, míg az alkálidús üvegeket a savak, de még a víz is megtámadja.
    Adalékanyagok befolyásolják az üvegek felhasználhatóságát.

• Igen kevés alkálit tartalmaznak a tűzálló üvegek, melyek kalciumon kívül alumíniumot, cinket és bórt is tartalmazhatnak.
• A fém-gőzöknek ellenálló üvegek (nátrium-gőz lámpa) a szilícium-dioxid mentes alumoborát üvegek.
• A cérium-oxid tartalmú üvegek az ultraibolya fényt elnyelik, míg a kvarc és az alumínium-foszfát üvegek jól áteresztik.
• A Röntgen-sugarat a lítium-berillium-borát üvegek engedik át, míg az ólomüvegek elnyelik.
• Az üvegek színezésére vas-, kobalt-, króm- és rézoxidokat használnak.

• Lágyüveg, (thüringiai és jénai) 400-500 °C között lágyulnak, lineáris hőtágulási együtthatójuk általában 85-100 10^-7/°C.
• Keményüveg, (Pyrex, Ergon, "Geräte 20-as", Durán, Supremax) 500-600 °C környékén lágyulnak, hőtágulási együtthatójuk 30-50 10^-7/°C.
• Kvarcüveg hőtágulási együtthatója a legkisebb az üvegek között, a gyors hőmérsékletváltozást is jól bírja. Lágyuláspontja magas, kb. 1350 °C-ig alkalmazható, bár 1000 °C fölött jelentős az átkristályosodási sebessége, ami miatt hosszabb ideig nem tehető ki ilyen magas hőmérsékletnek (mikrokristályos szerkezetűvé válása folytán porózus lesz). Savanyú és semleges kémhatású anyagokkal szemben igen ellenálló. A kvarcüveget nagy hőmérsékletváltozásoknak kitett eszközöknél, nagy tisztaságot igénylő kémiai műveleteknél használják. Mivel az ultraibolya fényt átengedi, ultraibolya fényforrásokat és ultraibolya fény vizsgálatára szolgáló berendezések prizmáit, lencséit, küvettáit készítik kvarcból. Kvarcból igen vékony, rugalmas szálak húzhatók, amelyek precíziós műszerek lengő részének felfüggesztésére használhatók.

Általános használatú üvegeszközök
   A laboratóriumban leggyakrabban használt üvegeszközök:

kémcső melegítése

kémcsövek állványban

   A kémcsövet nyílt lángon melegíthetjük, ferdén tartva, végét a gázégő lángjának felső harmadába helyezve. Ha a folyadékot hoszszabb ideig kell forralni, akkor kémcsőfogóval fogjuk meg a kémcsövet. A kémcsőben lévő folyadékot a kémcső rázogatásával állandó mozgásban tartjuk a lökdösődő forrás elkerülésére, de közben a kémcső száját ne fordítsuk se magunk, se a szomszédos dolgozó felé.

főzőpoharak

Erlenmeyer lombikok

   A főzőpohár, Erlenmeyer-lombik, talpas lombik és a gömblombik fala vékony, nagyobb hőmérsékletingadozást is kibír. A folyadékot tartalmazó edényt kerámiabetétes dróthálóra, vagy kerámialapra állítva melegítjük. Gömbölyű fenekű lombikot nyílt lángon is melegíthetünk, célszerű azonban az egyenletes felmelegítés biztosítására az égőt állandó mozgásba tartani. Az edényeket felmelegítés előtt kívülről töröljük szárazra. Az erősen felmelegített edényt nem szabad hirtelen vasállvány lapjára helyezni. A forró vizet vagy oldatot - kivéve a forró tömény kénsavat - tartalmazó edényt hűthetjük hideg vízzel.

óraüvegek, kristályositó tálak

tároló üvegek

   A kristályosítócsésze általában vastagabb falú és kevésbé hőálló mint pl. a főzőpohár, ezért csak vízfürdőn melegíthetjük. Az óraüveget nem melegíthetjük, nem tűzálló. A vastag falú, öntött üvegedények, pl. folyadéküvegek, porüvegek, üvegkádak sem melegíthetők. Ha az elmondottakat figyelmen kívül hagyjuk, a helytelen használat következtében eszközünk elrepedhet.

mérőlombikok

mérőhengerek

   A folyadékok térfogatának mérésére szolgáló eszközök közül a mérőlombikok betöltésre, a pipetták és büretták kifolyásra, a mérőhengerek kiöntésre vannak hitelesítve.

pipetták

büretták

  Térfogatuk csak a megadott hőmérsékleten egyezik meg az eszközön feltüntetett értékkel. A térfogatmérő eszközöket nem szabad erősebben felmelegíteni, mert egyrészt kevéssé tűrik a hőmérsékletváltozást, másrészt lehűlve csak hosszú idő után nyerik vissza eredeti térfogatukat.
   A bemutatottakon kívül számos további üvegeszköz használatos a laboratóriumi gyakorlatban. Ezek többsége, mint pl. a hűtők készülékek - desztilláló berendezés, extraktor, stb. - részeiként szerepelnek. Ezekkel az üvegeszközökkel a gyakorlat során fognak megismerkedni.

Speciális üvegeszközök
   Gyakorlati szempontból (gyakori szétszerelés szükségessége, törésve-szély) célszerű a bonyolultabb üvegberendezéseket bontható elemekből öszszeállítani. Ez történhet gumi- vagy műanyagcsövekkel való összekötéssel, gumi- és parafa dugók alkalmazásával. A szerelésnek ez a viszonylag egyszerű és olcsó módja nem mindig célravezető. Az összekötéseken átáramló folyadék vagy gáz a kevésbé ellenálló gumival vagy műanyaggal reagálhat, szennyeződhet. Tökéletes csatlakozás valósítható meg csiszolatos illesztés segítségével. A csövek legmegfelelőbben kúpos csiszolattal csatlakoztathatók. Egyedi csiszolatok tokjai és dugói kölcsönös összecsiszolás eredményének megfelelően csak párjukkal illeszthetők.
   Normál csiszolatok nemzetközi szabványnak megfelelő méretekben készülnek. Az egyes méretek jelölésére a csiszolat legnagyobb átmérőjének mm-ben megadott mérőszáma szolgál. Azonos méretű normál csiszolatok tokjai és dugói tetszőlegesen cserélhetők. Gömbcsiszolatok szintén csövek összekapcsolására szolgálnak abban az esetben, ha a tengelyre merőleges irányú elfordulás lehetőségét is biztosítani akarjuk. Nagyobb átmérőjű üvegalkatrészek összeillesztésére síkcsiszolatokat használunk (pl. exszikkátor és fedele).
   A bonyolultabb berendezéseknek, de sok esetben egyszerű üvegeszközöknek is igen lényeges elemei a csapok, amelyek szintén csiszolással készülnek. Feladatuk folyadék- vagy gázáramok nyitása, ill. zárása. Árban és teljesítményben igen lényeges különbség van az atmoszférikus nyomáson használt kisméretű és a vákuumtechnikában alkalmazott nagyméretű csapok között.
   A kisebb átmérőjű, folyadékáramok zárására szolgáló csapok teste rövid, a dugójuk általában tömörüvegből készül, amelyen megfelelő furatok vannak. A nagyobb átmérőjű csöveken alkalmazott vákuumcsapok tokja a keskenyebb felén zárt, a testbe illő dugó üreges. Ez a zárás szempontjából előnyös, mikor vákuum van a készülékben, de hátrányos nagy nyomásoknál, mivel a nyomás a dugót a csapból kinyomni igyekszik. A csaptest és csapdugója általában normálcsiszolatoknak megfelelő méretben készül. Mivel a tökéletes zárás érdekében a csaptestet és dugót összecsiszolják, ezért a dugók azonos méretű csapok esetében sem cserélhetők. A dugó törése esetén a csaptestbe új dugó csiszolható.
   A csaptestben a csapdugót a bemaródás elkerülése végett csapkenőccsel kenjük, ami a sima csúszást, a forgatást biztosítja. A csap kenése csapzsírokkal, vazelinnel történik, ritkábban egyéb vegyszerek pl. kénsav, víz, vagy elfolyósodott foszfor(V)-oxid is számításba jöhetnek.
   Csapzsírral való zsírozás előtt a csapok és csiszolatok felületét valamilyen oldószerrel zsírtalanítjuk, majd a tökéletesen tiszta csapdugó felületére hosszirányban csíkozva megfelelő mennyiségű csapzsírt viszünk. Lassan, elforgatás nélkül a csaptestbe nyomjuk a dugót úgy, hogy a csiszolatok közé szorult levegő teljesen kiszoruljon, amit az mutat, hogy a csaptest a dugóval együtt egyenletesen átlátszóvá válik. Így végezve a zsírozást a csap tökéletesen zár, elforgatáskor nem lesz csíkos a levegő-, esetleg vízzárványoktól.
   Nagyon fontos, hogy amikor csiszolatos edényekben lúgos oldatot (KOH, NaOH) tárolunk, vagy a bürettát lúgos titrálásra használjuk, akkor ezeket az eszközöket rendszeresen tisztítsuk, a csapokat csapzsírozzuk, mert különben a csiszolatok nagyon nehezen választhatók szét, ˝összegyógyulnak˝.

Optikai üvegek
   Az optikai berendezésekben igen sok üvegből készült elem található. Az optikai üvegek lényeges jellemzője az, hogy milyen hullámhosszúságú fényt eresztenek át és nyelnek el. Néhány üvegféle fényáteresztésének határai a táblázatban találhatók.
   Az optikai berendezések legfontosabb, üvegből készült elemei a prizmák, lencsék és küvetták.
   A prizmák fényáteresztő anyagból készült síklapokkal határolt testek. A rajtuk áthaladó fény megtörik, irányt változtat. Az eltérítés mértéke függ a prizma törőszögétől, a fénysugár beesési szögétől és hullámhosszától. Így a prizma a kevert hullámhosszúságú fényt hullámhossza szerint szétválasztja, spektrumot hoz létre.
   A lencsék legalább egy görbült felülettel határolt, jó fényáteresztő anyagból készült optikai eszközök, vagy optikai készülékek alkatrészei.
   A küvetták folyadékok vagy gázok fényelnyelésének mérésére használt, átlátszó, párhuzamos optikai felületekkel határolt edények. Általában hengeres vagy hasáb alakúak. A vizsgált minta mennyiségének és fényelnyelésének megfelelően különböző méretben és különböző fényáteresztő képességű ablakokkal készülnek. Ritkábban változtatható fényúttal működtethető küvettát is használnak.
   Kis fényelnyelésű gázok mérésénél - tükrök küvettába való beépítésével - kis geometriai méret mellett is nagy rétegvastagságot (fényutat) biztosító küvettákat alkalmaznak.
   Az üvegeszközök optikai felületének tisztaságára ügyelni kell. Kézzel érinteni, megfogni nem szabad. A lencsék, prizmák a rájuk kerülő finom portól mókusszőr ecsettel tisztíthatók. Üveg és kvarc küvetták krómkénsavval és szerves oldószerekkel zsírmentesíthetők. Az optikai felületre rákerült folyadékcseppek finom papírzsebkendővel vagy papírvattával távolíthatók el.