Tanuljunk számítógépül! :)
Németh Gábor
2004.10.18 -
A számítógép lelke (az operációs rendszer)
Programok (szoftverek) használata
Fájlok (files) és használatuk, vagyis fájlkezelés
Megnyitás, mentés, másolás, törlés
Adatbeviteli eszközök használata
Egyszerű felhasználóként gondoltam összeírok pár dolgot, amik talán segítenek neked is, hogy eligazodj és könnyebben boldogulj a számítógépek és a számítástechnika sokszor misztikusnak tűnő világában. Gyakran tapasztalom azt, hogy ha valaki be tudja kapcsolni a számítógépét (ami valljuk be, tényleg nem egy bonyolult feladat), már azt gondoljuk, használni is tudja. Mert csak kattintgatni kell az egérrel, az meg szintén nem bonyolult. De ez olyan, mintha azt mondanánk, ha valaki el tudja indítani az autóját (és miért ne tudná, hiszen csak be kell dugni a kulcsot és elfordítani), az már vezetni is tud, hiszen csak forgatni kell a kormányt és nyomkodni a pedálokat. Viszont a valóságban ez nem így működik. Szerencsére. Általában előbb mindannyian elmegyünk egy tanfolyamra, hogy megtanuljuk az autóvezetés csínját-bínját, mert különben jó esélyünk lesz arra, hogy súlyos pénzeket fizethetünk a rend őrei által ránk kirótt büntetés gyanánt. Nem is beszélve arról, mekkora károkat okozhatunk másoknak és magunknak is felelőtlen száguldozásunkkal.
Mindez igaz a számítástechnikában is. Különösen az Internet vonatkozásában, amit szokás információs szupersztrádának is emlegetni. Csupán annyi a különbség, hogy itt nincs rendőrség, hacsak a munkahelyi és egyéb hálózatok rendszergazdáit nem tekintjük annak. Az ő feladatuk a rájuk bízott hálózat biztonságos és hatékony üzemeltetése, ezzel együtt a felelőtlenek, randalírozók kiszűrése. Legyen eszedben, az otthoni gépeden, hálózatodon lehet, hogy Te vagy a rendszergazda? Lehetséges, hogy a Te feladatod, hogy fenntartsd a rendet? Akkor mégis csak jó, ha pár dologgal tisztában vagy. Nemde?
Ezen irományom célja, hogy gondold végig biztosan tudsz annyit a számítógépekről, a számítástechnikáról, hogy bátran nekivágj és önfeledten kattintgass az egereddel, és élvezd a száguldás örömét a neten.
Ha netán úgy éreznéd, hogy túlságosan is szájbarágósra sikeredett az irományom, kérlek, ne akadj fenn rajta. Sok kezdő felhasználót láttam már, de mindenkinek mással voltak gondjai, ami természetes is. Tehát, ha valami ismerős, vagy úgy érzed, ezt már tudod, azért csak olvasd át, hátha találsz benne olyat, amit én máshogy – de nem biztos, hogy jobban – tudok.
bitek, bájtok (bit, byte)
Csodálkozol, hogy mik is azok a bitek, meg bájtok, megabájtok, gigabájtok? Nos ejtsünk róluk pár szót. Az információ tárolásának alapegysége a bit. Ez egy érték, ami vagy 1 vagy 0. Mint a szobában a lámpa. Vagy ég, vagy nem ég. Ez egy információ. Mivel egy bitnek ez a két állapota lehetséges, azért a kettes számrendszer az alapja az egész számítástechnikának.
Hogy könnyebben boldoguljunk velük, a biteket csoportosítjuk. Elsődlegesen nyolcasával. Ekkor kapunk 8 bitből egy bájtot. Ugye milyen egyszerű? A bájtokat is csoportosítjuk. Mivel a kettes számrendszert használjuk a Kilobájt (KB) nem ezer, hanem 1024 bájtot tartalmaz. Ha 1024 KB-ot fogunk egy csokorba, akkor kapunk egy megabájtot (MB). Egy csokor MB (ami ugye tudjuk, hogy 1024 darabot jelent) alkot egy gigabájtot (GB), és így tovább, és így tovább.
hardver (hardware)
Ahogy sokan emlegetik: „a vas”. Azok, a kézzelfogható alkotórészek, amelyekből összeáll egy számítógép. Ilyenek a monitor, a billentyűzet, az egér, a ház, az alaplap, a nyomtató és még sorolhatnánk.
CD (Compact Disk)
Egy műanyag lemez belsejében lévő alumínium rétegen lézer sugárral elváltozásokat hozunk létre, tehát írunk rá. Később ezt az írást lézersugárral el is tudjuk olvasni. Léteznek csak egyszer és többször vagy más néven újraírható CD-k. Az egyszer írhatóak (jelölésük: CD-R) csak egyetlen alkalommal írhatóak. Pontosabban, ha íráskor „nem zárjuk le” a CD-t, egy későbbi alkalommal is tudunk hozzáírni adatokat. Viszont a már egyszer felírt adatokat nem tudjuk letörölni, vagy felülírni. Az újraírható CD-k (jelölése: CD-RW) hasonlóan a mágneses flopikhoz többször is írhatjuk. A korábban felírt adatokat törölhetjük illetve felülírhatjuk újakkal.
DVD (Digital Video Disk)
A mi szempontunkból teljesen hasonló, mint a CD, azzal a különbséggel, hogy sokkal több adat rögzíthető fizikailag ugyanakkora lemezen, mint a CD.
Természetesen mind az írásához, mind az olvasásához erre alkalmas meghajtóra van szükségünk.
fájl (file)
Számítógépül fájloknak (angolul files) nevezzük az adathalmazokat. Sokféle fájl létezik, függően attól, hogy mi célból, milyen alkalmazással lettek létrehozva. Azt hiszem elég lesz, ha csak néhányat említünk meg amikor beszélünk róluk.
hajlékony lemez (floppy vagy FD)
Egy hajlékony műanyag korongon mágnesezhető réteg helyezkedik el és ezen a rétegen a meghajtóban lévő fej mágnesesen tudja írni és olvasni az adatokat. A hajlékony lemez a magas fordulatszám hatására válik viszonylag merevvé, így írhatóvá, olvashatóvá. Nagyon érzékeny a por szennyeződésre ezért van egy viszonylag merev, zárt műanyag tokban, ami csak meghajtóba történő behelyezéskor nyílik ki a fej számára.
hálózat (network)
Különálló számítógépek egymáshoz történő csatlakoztatásával kialakuló valamit hívjuk hálózatnak, mivel az összekötő kábelek rengetege emlékeztethet egy pókhálóra. Természetesen ma már nem csak kábelekkel csatlakozhatnak a gépek egymáshoz, hanem infravörös sugarakkal vagy rádiófrekvenciásan is.
megahertz (MHz)
A hertz (Hz) a rezgésszám, a frekvencia mértékegysége. Itt elég, ha annyit tudunk róla, hogy a megahertz a hertz milliószorosa, és a processzor (CPU) vezérlő órajelét jelölik vele. Magyarul, minél nagyobb ez a szám, annál gyorsabb a processzorod és általa a géped is. De nem csak ettől függ a géped gyorsasága.
merev lemez (hard drive vagy HDD)
Szokás őket wincseszternek (winchester-nek), vincsinek, vinyónak is nevezni. Hasonlóan, mint a flopilemeznél, itt is mágnesezhető réteg van vékony korongokon, amik egy légmentesen lezárt dobozban forognak óriási sebességgel az író-olvasó fejek előtt, valamint a fejek is mozognak. Ezek általában a gép belsejében, beépítve találhatóak, de egyre több helyen találkozhatsz úgynevezett mobil rack-kel, ami azt jelenti, hogy egy merev lemez egység van beépítve egy könnyedén eltávolítható és csatlakoztatható keretbe. Valamint léteznek uesbés (USB) merev lemezek is.
pendrájv (Pen drive)
Gyakorlatilag hordozható memóriakártya, amit USB felületen csatlakoztathatunk a gépünkhöz. Adatokat tárolhatunk rajta és vihetjük egyik gépről a másikra. Telepíthetünk rá kész operációs rendszert, így bárhol használhatjuk a saját beállításainkat.
USB (Universal Serial Bus)
Univerzális, soros csatlakozó felület. Egyre több eszköz csatlakoztatható ezen a felületen a számítógéphez (például: monitor, nyomtató, pendrájv, stb.).
szoftver (software)
A vas lelke. Vagyis amitől a gép „életre kel”. Itt két csoportot különböztetünk meg. Az egyik az operációs rendszer, ami meghatározza a gép teljes működését. Összehangolja „a vas” alkotórészeinek munkáját. Biztosítja a második csoportba tartozó úgynevezett felhasználói programok, vagy alkalmazások számára a megfelelő környezetet. Lehetőséget biztosít a felhasználó számára, hogy programokat, írjon vagy futtasson, vagy adatokat használjon, vagy tároljon a gépen.
operációs rendszer
Ahhoz, hogy az összeillesztett, összecsavarozott vagy kábelekkel csatlakoztatott hardverelemek „életre keljenek” kell egy operációs rendszer. Hogy mi is ez? Ez is egy program, egy szoftver, ami a gép bekapcsolásakor betöltődik a memóriába, ellenőrzi a rendelkezésre álló eszközöket, irányítja, összehangolja a működésüket és felületet biztosít a felhasználó számára, hogy használatba vegye, alkalmazásokat futtasson rajta. Tehát vele együtt számítógép a számítógép, nélküle csak „vas”. Most nem káromkodunk, csak megemlítünk néhány ismertebb operációs rendszert: Unix, DOS, Windows (3.x, 95, 98, NT, 2000, XP), OS/2, Linux (sokféle disztribúció), BeOS, FreeBSD, MacOS.
alkalmazás (application)
Mindazon programok összessége, amiket mi felhasználók futtatunk a gépeinken. Ezek lehetnek akár játékok, zenéket, filmeket, videókat lejátszó programok, de lehetnek komoly munkavégzésre alkalmas programok vagy éppen programok írását lehetővé tévő fejlesztői környezetek.
kezelő felület
Az a felület, amit az egyes szoftverek használata során a képernyőn látunk, ahol lehetőségünk van közölni a géppel (utasítást adunk neki), hogy mit is akarunk csinálni. A kezelő felület lehet karakteres (lásd: DOS, Linux terminál), vagy grafikus (lásd: MacOS, Windows, X).
Bármilyen is a kezelő felület, ne feledd: a számítógép az csinálja, amit mondtál neki, és nem azt amit szeretnél.
Remélem, érted a különbséget!
Felhasználóként talán nem kell nagy mélységekbe hatolnunk a számítógép megismerésével kapcsolatban, de néhány dolgot azért jó, ha tudsz. Alapvetően a billentyűzet és az egér szolgál arra, hogy a felhasználó – aki Te vagy - irányíthassa a gépet. A monitor az a felület, ahol a gép kommunikál a felhasználóval – vagyis veled. Léteznek már olyan operációs rendszerek és alkalmazások, amelyeket hanggal, a mikrofonba beszélve irányíthatunk, de ezek még nem általánosak, ezért nem foglalkozunk velük, csak megemlítjük őket. A nyomtató, ami lehet színes, vagy fekete-fehér, tintasugaras, vagy lézer, margaréta-kerekes, vagy mátrix. Meg még ki tudja hányféle. Nos, a nyomtató arra való, hogy bizonyos adatokat papírra nyomtatva is megörökíthessünk, legyen az akár egy program lista, egy vers, egy adathalmaz vagy egy kép.
Adatok tárolására, mozgatására használunk még hajlékony lemezeket (más néven flopikat), CD-ket, DVD-ket, pendrájvokat. Hogy csak a legismertebbeket említsük. Ne feledd, hogy a flopi mágnesesen tárolja az adatokat, ezért vigyázz, hogy soha ne kerüljön erős mágneses térbe, mert az adataid megsérülhetnek, elveszhetnek. A CD-k optikai úton tárolják adatainkat, ezért a mágneses tér nem okoz problémát. Viszont a felületük nagyon könnyen karcolódik. A karcok pedig eltérítik, szétszórják az olvasó lézersugarat, az adatok hozzáférhetetlenné válnak. Továbbá a túlzott meleg sem tesz jót nekik, ugyanis deformálódhatnak és többé nem lehet őket elolvasni.
Eleinte az volt az alap eset, hogy egy darab számítógépről és annak használatáról beszéltünk. Manapság viszont, köszönhetően az egyre olcsóbb áraknak, már nem csak a munkahelyeken, hanem az otthoni felhasználás során is egyre több gépet kötünk hálózatba. Egyik ok amiért ezt tesszük, hogy ne kelljen adatokkal, fájlokat flopin, CD-n, pendrájvon, tehát manuálisan áthurcolni egyik gépről a másikra, hanem a felhasználó(k) az összeköttetésen keresztük könnyedén cserélhessenek fájlokat, adatokat egymással.
A hálózat kialakításának is lehet több verziója. A legáltalánosabb amikor kábeleken keresztül csatlakoznak a gépek egymáshoz. De csatlakozhatnak infravörös csatolókon (mint a tv és a távirányító), vagy rádiófrekvenciásan is (mint egyes autóriasztók vagy garázskapuk és a távirányítójuk). A lényeg mindenképpen az, hogy az eddig különálló gépek lehetőségeit megsokszorozzuk, a velük elvégezhető munkát hatékonyabbá tegyük.
Az egy adott helyen, telephelyen, lakásban kialakított hálózatokat szokás LAN-nak (Local Area Network) nevezni. A sok LAN összekapcsolásából alakult ki az Internet, amihez ma már egyre több otthoni gép, és hálózat is csatlakozik. Gyakorlatilag az egész Földet átfogó számítógépes hálózat. Nagyon sok előnnyel és néhány káros mellékhatással is, amikre jó, ha fordítasz némi figyelmet. Szerencsére nem vagyunk egyformák. Éppen ezért vannak emberek, akik másokat ki akarnak használni, másoknak kárt akarnak okozni. A számítástechnika világában ez úgy nyilvánul meg, hogy kártékony programokat úgynevezett vírusokat, férgeket írnak és terjesztenek. Ellenük pedig védekezni kell, hacsak nem akarod, hogy a géped ne azt tegye, amire Te utasítod, hanem azt amire valamely elvetemült programozó utasítja, az általa megírt kártékony programmal. Rossz esetben fizikailag is kárt okozhat neked. Használhatatlanná téve a gépedet. Persze az sem jó eset, ha „csak” az adataidat lopja el. Talán inkább ez a rosszabbik eset.
A számítógép lelke (az operációs rendszer)
Itt is csak azt tudom mondani, hogy felhasználóként nem nagyon kell beleásnunk magunkat az operációs rendszerek lelkivilágába, de használatukról talán nem árt, ha ejtünk pár szót.
Mi is az az operációs rendszer?
Röviden. A számítógépedet alkotó hardverelemek működést vezérlő program.
Bővebben. Talán tudod, hogy a gépedben van egy alaplap, ezen található egy központi feldolgozó egység (Central Processing Unit – CPU), amit processzornak hívunk, és lényeges, hogy milyen sebességgel dolgozik. Különböző csatlakozófelületeken az alaplaphoz kapcsolódnak a perifériák (billentyűzet, egér, monitor, nyomtató, stb.). Ezek működésének összehangolásáért felelős az operációs rendszer. Olyan, mint a karmester a nagyzenekar élén. Nélküle a sok kiváló muzsikus nem tudja olyan szépen eljátszani az adott szimfóniát. Ahány karmester, annyiféleképpen szól a szimfónia ugyanannak a zenekarnak az előadásában is. Tulajdonképpen ez is egy programcsomag, ami a gép bekapcsolásakor betöltődik a gép memóriájába, a gép életre kel és szolgálatkészen várja az utasításaidat.
Mivel itt most alapvetően az úgynevezett személyi számítógépek és használatuk ismertetése a cél, csak a Windows és a Linux operációs rendszerekről fogunk beszélni. Egyrészt, mivel ezek a legelterjedtebbek, valamit személyes tapasztalatom is csak ezekkel van. Hallomásból ismerem, de nem volt még szerencsém az Apple cég által gyártott számítógépeken futó MacOS nevű operációs rendszerhez. Igazából nem is egy-egy operációs rendszert szándékozom bemutatni, hanem általánosságokra akarom felhívni a figyelmed, amik nagyjából hasonlóan működnek. Lassan olyanok, mint az íratlan szabályok. Mint az, hogy az autóban milyen sorrendben vannak a pedálok. Úgy gondolom, jó ez az autós hasonlat, hiszen az autó már a mindennapjaink szerves része, és a számítógép is azzá válik.
Amikor veszel egy számítógépet, talán meg sem fordul a fejedben, hogy milyen operációs rendszert fogsz feltelepíteni. Pedig nagyon lényeges kérdés. Mint már mondtam, nem mindegy ki vezényli a zenekart. Döntsd el, mit is akarsz a gépeddel leginkább csinálni, mire is akarod legtöbbet használni. Dolgoznál rajta? Igazából a gyereknek vetted, hogy tudjon rajta játszani? Te magad akarsz zenéket, képeket, videókat létrehozni, szerkeszteni, tárolni? Szeretnétek az Interneten száguldozni? Ugye amikor autót vásárolsz, akkor is végig gondolod, hogy mit szeretnél vele leginkább csinálni. Csak hétvégi úrvezetőként néha elviszed a családot kirándulni, nyaralni. De akár taxizhatsz is. Városi forgalomban autózol többet, vagy hosszú távolságokra mész rendszeresen? Talán inkább áruszállításra kellene egy megfelelő autó? Milyen legyen? Benzines, vagy dízel, esetleg átalakíttatod gázüzeműre?
Ahogy az autódnak sem kell minden részletét ismerned, de a főbb jellemzőit, tulajdonságait azért ismerni akarod, és ezt jó is teszed. Ugyan így van az operációs rendszerekkel is. Mint az autókkal, ezekkel is mindegyikkel meg lehet oldani minden feladatot, de lehet, hogy az egyikkel könnyebben, a másikkal döcögősebben.
Bármelyiket is választottad (mint mondtam, maradjunk a Windows és a Linux mellett), bekapcsolás után eltelik egy kis idő amíg a rendszer „feláll”. Gyakori hiba – szerintem -, hogy otthoni windowsos gépeken csak egy felhasználó van definiálva még akkor is, ha a családból többen használják is ugyan azt a gépet. Célszerűnek tartom, hogy ahányan használják a gépet, mindenkinek legyen saját profilja, ahova csak ő lép be, és a saját ízlésének megfelelően állítja be környezetet. Itt biztonságban tudhatja a csak számára fontos adatokat, fájlokat, nem piszkálja el a többieknek fontosakat.
Programok (szoftverek) használata
Fájlok (files) és használatuk, vagyis fájlkezelés
A számítástechnika őskorában a fájloknak maximum 12 karakterből állhatott a nevük. Ebből az első nyolc volt igazán a fájl neve, a kilencedik karakter egy pont „.” volt, majd ezt követte három karakter amelyek a fájl „kiterjesztését”, fajtáját jelölték. Ilyen jelölések windowsos környezetben még mai használatosak.
Csak példaképpen néhány:
.com parancsfájlokat jelöl
.exe végrehajtható, futtatható fájlok
.txt egyszerű szöveg
.rtf formai elemeket is tartalmazó szövegfájl
.doc a Microsoft Word nevű szövegszerkesztőjének a formátuma
.xls a Microsoft Excel nevű táblázatkezelőjének a formátuma
.sxc az OpenOffice.org táblázatkezelőjének a formátuma
.sxw az OpenOffice.org szövegszerkesztőjének a formátuma
.jpg tömörített képformátum
.htm hipertext formátum
A Linux nem használja, de felismeri és kezeli a fenti formátumokat.
Ma már szinte tetszőleges hosszúságú fájlneveket használhatunk minden rendszerben, de azért célszerű ha tartózkodunk a túlzásoktól. Nem kell, hogy egy táblázatnak ez legyen a neve:
Kimutatás a 2004 évi minőségi mutatók alakulásáról az időjárás változásainak függvényében.xls
Célszerűen rövidítsünk. Maradjon meg az értelme, felismerhető legyen, és mégis rövid. Valahogy így:
Kimutatas2004minmut.xls vagy Kimutatas_2004_min_mut.xls
Mindkettő jó, a második olvashatóbb. Bizonyára észrevetted, hogy aláhúzás „_” karaktereket használtam a szóköz „ ” helyett. Ennek az az oka, hogy ugyan az utóbbi években fejlesztett rendszerek már megengedik a szóköz használatát a fájlnevekben, mégsem tartom célszerűnek. Ugyanis főleg most, hogy egyre általánosabb az internet használata, még találkozni lehet néha olyan szerverrel (kiszolgálóval) amelyik nem támogatja ezt. Viszont az aláhúzás tökéletesen megfelel a célnak. Tagolja, olvashatóbbá teszi a fájlnevet és mégis minden rendszer folyamatosnak érzékeli.
Manapság már a legtöbb helyen megengedett az ékezetes karakterek használata is a fájlnevekben. DE. Én mégis azt javaslom, kerüld a használatukat. Ugyanis vannak szabványosított karakterkészletek, de túl sokan vannak. Egyelőre még nem dőlt el melyik is lesz a befutó, de úgy tűnik, talán majd az UTF-8 illetve az UTF-16 jelölésűek lesznek azok. Velük lehet egységesen az összes nemzeti karakter megjeleníteni. Hogy ezek mit is jelentenek, majd később ráérsz megtudni.
Addig is, míg ez nem lesz általános, javaslom, kerüld az ékezetes fájlnevek használatát. Valószínűleg sok bosszúságtól kíméled meg magad, ha megfogadod a tanácsomat.
Vannak rendszerfájlok, amelyek az operációs rendszer részei, ezek az egyszerű felhasználó elől általában rejtve vannak. Éppen azért, hogy ne tudd összekuszálni a rendszert. Legalábbis, ne túl könnyen. Egy jól beállított rendszerben az egyszerű felhasználó hozzájuk sem férhet.
Aztán vannak még egyéb formátumok, amiket az egyes alkalmazások használnak. Ezek nincsenek – annyira – elrejtve, de ha valamiről nem tudod micsoda, inkább ne piszkáld, ne töröld. Nehogy valami helyrehozhatatlan hibát kövess el.
Minden felhasználó – így Te is – hozhat létre saját fájlokat. Ezek leggyakrabban valamilyen szövegfájlok. Mivel tapasztalatom szerint egy kezdő felhasználó (angolul: user – ejtsd: juzer) legkönnyebben valamilyen szövegszerkesztő programmal kerül kapcsolatba és készít saját irományt. Még ha csak egy feljegyzés is az. De lehetnek kép fájlok is, főleg, hogy ily robbanás szerűen terjednek a digitális fotómasinák. A velük készített képeket is le kell tölteni egy számítógépre. No persze nem mindegy, hogyan.
Adataid, fájljaid biztonsága érdekében célszerű, ha megtanulod, mik is azok a mappák, vagy más néven könyvtárak.
Láttam már nem egy olyan gépet, amelyiken totális káosz uralkodott. A fájlok szanaszét voltak szórva mindenhova. Amikor valamit kerestünk, egy csomó idő eltelt, mire megtaláltuk. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor belépsz a lakásodba és ami a kezedben van, mindent bedobálsz az előszoba közepére. Aztán ha valamire szükséged lesz, akkor túrhatod át az egész kupacot, hogy megtaláld. Ugye a lakásodban máshol tartod a könyveidet, máshol a zoknijaidat, megint máshol az evőeszközöket. Képzeld el, ha mindezeket meg még egy csomó mást is egy nagy kupacban tartanád! Huhh! Bele se merek gondolni.
Fogd fel úgy a mappákat, mintha a lakásodat folyamatosan bővíthetnéd, átalakíthatnád a bármikor létrehozható bármennyi mappával. Célszerűnek tartom, ha egy kicsit átgondolod, a mappáid felépítését, egymásba ágyazását. Úgy, mintha egy lakást terveznél. Ott is úgy tervezel, hogy a WC lehetőleg ne a konyhából nyíljon, a spájz pedig ne a hálószobádból.
Ha a gépedben csak egy merev lemez van, és az sincs felosztva több partícióra – részre –, akkor használd a rendszered által részedre biztosított saját – home – mappát, amelyben annyi almappát hozol létre, amennyit csak akarsz. Akár egyiket a másikon belül, vagy éppen mellette.
Valahogy így nézzenek ki a mappáid:
Home (ez a Te saját mappád)
├─ kepek
│ ├─ fotok
│ │ ├─ szuletesnap
│ │ │ ├─ 2002
│ │ │ ├─ 2003
│ │ │ └─ 2004
│ │ └─ eskuvo
│ ├─ rajzok
│ ├─ animaciok
│ └─ aktok
├─ videok
├─ filmek
│ ├─ szinkronnal
│ │ ├─ amerikai
│ │ └─ francia
│ └─ felirattal
├─ zenek
├─ szovegek
└─ adatok
Remélem, nem túl ijesztő így első ránézésre. A valóságban ennél sokkal több szintű mapparendszert fogsz használni, és mégis mindennek tudni fogod a helyét. Egy pillanat alatt megtalálod, nem kell sokat keresgélned. Csak annyi a dolgod, hogy amikor elmentesz egy bármilyen fájlt, a helyére mentsd. Ha még nincs neki, akkor készítsd el, hiszen egy pillanat alatt megteheted.
Gyakran tapasztalom azt, hogy a felhasználók nem tudják a mappákat hatékonyan kezelni. Nem tudják, hogy a rendelkezésükre álló lemezterületen tetszés szerinti mennyiségben és struktúrában hozhatnak létre mappákat.
Te ne tartozz közéjük!
Ezek után nézzük a hálózatba kötött gépeken milyen lehetőségeink vannak. A hálózatok milyenségébe inkább ne mélyedjünk bele. Az alapvető lehetőségek és korlátok nagyjából azonosak. Hogy az általad éppen használt hálózaton mi, hogyan működik a rendszergazda (elvileg) úgy is tájékoztat, mielőtt először csatlakoznál.
A lényeg, sehol ne pazaroljuk az erőforrásokat. A hálózaton lehetnek olyan fájlok, amiket többen is használ(hat)nak. Lehetnek olyan mappák, vagy fájlok, melyekhez semmilyen jogot sem kapsz, és lesznek olyanok, amelyekhez csak olvasási jogod lesz. Ha megnyitsz egy fájlt, figyeld, mert a rendszered jelzi, hogy csak olvasási (read-only) jogosultsággal nyitottad meg. Ez azt jelenti, ha valamit módosítasz benne, ugyanoda nem mentheted vissza. Csak egy olyan helyre, ahova rendelkezel írási jogosultsággal. Ezeket a jogokat a rendszer gazdája osztogatja. Persze nem a szeszélyei szerint, hanem a rábízott hálózat biztonságát és hatékony működését szem előtt tartva.
Ha úgy alakul, hogy egy eddig számodra nem hozzáférhető mappát, vagy fájlt kellene használnod - úgy tűnik előléptettek :) -, akkor fordulj bizalommal a rendszergazdához, de legjobb, ha ezt a főnököd teszi. Így a rendszergazda is tudni fogja, hogy nem csak egy magán akcióról van szó, hanem ténylegesen a munkádhoz kell a hozzáférés.
Ha már hálózat, akkor említsük meg az elektronikus levelezést, az e-mail küldést és fogadást. Lehetőleg kerüld az úgynevezett lánclevelek küldözgetését. Tudod, amelyeknek az utolsó sorai valami olyasmit mondanak, hogy küldd tovább ennyi, meg annyi ismerősödnek. Ez semmire nem jó azonkívül, hogy feleslegesen terheli a hálózaton az adatforgalmat. Rengeteg bosszúságot okozva a többi felhasználónak. Legyen eszedben: ez nem csak rajtad múlik, de rajtad is.
Megnyitás, mentés, másolás, törlés
Most, hogy már remélem tudjuk, mik is azok a fájlok, ejtsünk néhány szót a használatukról is. Lássuk, mire is használjuk őket!
Mint az előbb már említettem, sokféle a felhasználók által létrehozott fájl létezik. Ezek sokféle célt szolgálhatnak. Általában ezért hozzuk létre őket, mert szükségünk van rájuk hosszabb, vagy rövidebb távon, de lehet, hogy csak szórakozásból, kedvtelésből alkottuk őket. Mondjuk, létrehozunk egy szövegfájlt, mert sokkal olvashatóbb, mintha az amúgy is gyatra, sok esetben a magunk számára is olvashatatlan kézírásunkkal készítettük volna el. Így mindenki számára jól olvasható. Majdnem, olyan az egész mintha írógépet használtunk volna.
Szóval létrehoztuk. Most vagy kinyomtatjuk – ha van mivel –, és mentés nélkül bezárjuk az alkalmazást amivel létrehoztuk, vagy „elmentjük”. Mit jelent ez?
Nos, azt jelenti, hogy lesz egy kinyomtatott példányunk papíron, amit ha mondjuk egy önéletrajzot, vagy pályázatot írtunk, leadunk a megfelelő helyre és soha sem látjuk többé viszont. Valamint marad egy „elmentett” másolatunk is a gépünkön, amit tetszőleges számú alkalommal ismét megnyithatunk, kinyomtathatunk akár változatlanul is, de akár bele is javíthatunk. Például hozzáírjuk a közben elvégzett iskolákat, tanfolyamokat. Ezek után ismét vagy kinyomtatjuk, vagy csak egyszerűen elmentjük. Tehát, továbbra is őrizünk belőle (legalább) egy példányt. Ez egy nagyon hasznos dolog, mert bármit, bármikor meg tudunk nyitni, majd akár nyomtatni vagy elektronikus levélben, „e-mailben” elküldhetjük valakinek. Vagy csak egyszerűen elmentjük másik mappába, akár ugyan azon, vagy valami más néven. Ez viszont azt fogja eredményezni, hogy egy idő után nem, vagy csak nagyon nehezen fogod megtalálni azt a fájlt, amit még tavaly készítettél és halványlila dunsztod sincs, hova is mentetted le, hol is találod meg. Jó esetben emlékszel legalább a fájl nevére – mondjuk: oneletrajz.doc -, ekkor a kereső használatával meg tudod találni. Persze, lehet, hogy több hasonló nevű fájlt találsz, csak más és más mappákban. Ekkor vagy egyenként kinyitogatod őket, hogy lásd, melyik is az igazi, vagy ha jól megszervezted a mappákat, akkor biztos kézzel rákattinthatsz.
Ha megtaláltad, csak egyszerűen rákattintasz az egereddel és az operációs rendszered tudja, hogy milyen alkalmazással is nyissa meg a azt a fájlt. Azt hiszem, a megnyitásról nem kell bővebben beszélnünk – pedig lehetne –, mert ezt nagyon könnyen megtanulja mindenki.
A törlés szintén az egyik legkönnyebben megtanulható és elvégezhető művelet, amit a fájljainkkal tehetünk. Időnként célszerű, hogy a régi, idejét múlt, már senkit sem érdeklő, semmilyen szempontból nem fontos fájlokat letöröljük, hogy ne foglalják a helyet, valamint átláthatóbb legyen a káosz, könnyebben megtaláljuk azt ami igazán fontos. Azt viszont mindenképpen jegyezd meg, hogy melyik fájlkezelő alkalmazás, miképpen töröl. Mert nem mindegyik dobja a kukába a fájlt!!!! Egyes fájlkezelők használják a kukát, tehát amikor rákattintasz a törlés opcióra, vagy megnyomod a Delete billentyűt, a kiválasztott fájl nem törlődik véglegesen, hanem, egy kukának, papírkosárnak nevezett átmeneti tárolóba kerül. Innét még visszahozható, ha időközben mégis rájöttél, hogy nem kellett volna kidobnod. Mint otthon is a szemetes. Amíg nem viszik el a szállítók, vagy nem teszed Te magad egy olyan helyre, ahonnan már nem tudod visszahozni, mindaddig némi kukázással újból használhatod.
Még néhány fontos dolog a fájlokkal és kezelésükkel kapcsolatban.
Kísérletezz bátran! De ne „éles” fájlokkal. Ne olyanokkal próbálkozz, amelyek fontos információkat tartalmaznak, hanem inkább hozz létre hasonló tulajdonságú fájlokat és velük próbáld ki, hogy mi is történik, ha ezt, vagy azt csinálsz.
Ezalatt azt értem, hogy amikor feltelepítesz egy programot, mihamarabb próbáld megtanulni a használatát. Olvasd el a hozzátartozó leírást, vagy a helpjét (Súgó vagy F1 billentyű), eleinte hagyd bekapcsolva a napi tippeket. Tudod ez az a kis ablak, ami a legtöbb program minden indításakor jópofa, hasznos tippeket ad. Sokat lehet tanulni belőlük. Ha valamit meg kell csinálnod, ne az „éles” dokumentumon, fájlon kísérletezz, hanem csinálj egy kísérleti fájlt, amin bátran kipróbálhatod az ötleteidet, aztán ha megfelelő az eredmény, alkalmazd „élesben” is. Ezt mintha az előbb már mondtam volna. :) Például a különböző szövegformázási lehetőségeket is egy valami akármilyen begépelt szövegen gyakorolhatod. Használd bátran a TAB billentyűt (a bal szélen találod a Q mellett az a hosszúkás), ismerd meg mire is jó. Próbáld ki, a margók állítgatásának hatásait (a szöveged fölött a számsoron látsz „tolókákat”). Tologasd őket jobbra, balra és nézd meg, mi változik.
Ha egy fájl használata során valami hibát vétettél és észre is veszed, ne ess kétségbe, hogy most mi van. Inkább nyomd meg a Ctrl + z billentyűket. A billentyűzeted bal alsó sarkában találod a Ctrl billentyűt. Tartsd lenyomva és nyomd meg a z billentyűt is. Most engedd el mind a kettőt és azt látod, hogy amit legutóbb tettél, az nem is történt meg. Beállítástól függően kb. 20 lépést tudsz visszamenni a tetteid között.
Ha mégsem tudod kijavítani a hibát, akkor csukd be a fájlt, de ügyelj arra, hogy mentés nélkül tedd ezt. Ugyanis ekkor még a gépeden az eredeti, jó fájl található meg, amit újra megnyithatsz, és most már jobban odafigyelve elvégezheted a szükséges feladatokat, hiba nélkül. Csak akkor mentsd el a fájlt, ha biztos vagy benne, hogy jól csináltál mindent.
Adatbeviteli eszközök használata
Azt hiszem, itt mindenki elsődlegesen a billentyűzetre gondol, és igaza is van. A billentyűzet az elsődleges adatbeviteli eszköz. De ide sorolhatjuk még az egeret, mikrofont, a vonalkód leolvasót is. Meg még néhány más dolgot, itt most nem foglalkozunk velük.
Hála a grafikus felhasználói felületnek (GUI – graphic user interface) és az egérnek, azt tapasztalom, hogy a billentyűzet használata egyre inkább háttérbe szorul. Hogy is értem ezt?
Gyakran látom, hogy valaki adatokat visz be egy programba – mondjuk egy Excel táblázatba – és ahogy beírt egy adatot, nem az Enter megnyomásával érvényesíti a bevitelt, hanem inkább megkeresi az egeret és azzal kattint. Pedig sokkal közelebb van a keze pillanatnyi helyzetéhez a két Enter billentyű közül valamelyik, mint az egér. Ezáltal lassúbb, kevésbé hatékony és fárasztóbb a munkája. Pláne, ha naponta többször, akár több százszor végzi ezt a felesleges munkát. Azt hihetnénk, egy idő után mindenki rájön, hogyan teheti a munkáját kényelmesebbé és mégis gyorsabbá. De nem. Ismerek olyan felhasználót, aki még öt év számítógép használat után is az előbb leírt módon visz be adatokat. Mint a sikítós titkárnő. :)
Talán az egér bizalomgerjesztőbb? Lehet. Sokkal kevesebb gomb van rajta, mint a billentyűzeten és bárhova pozicionálható. Tudom magamról, amikor először ültem számítógép elé, az én hajam is égnek állt ennyi billentyű láttán. Fel nem bírtam fogni, hogy tud valaki vakon gépelni. Aztán lassan én is belejöttem.
Szóval, ne félj a billentyűzettől. Amikor a korai időkben még nem létezett a GUI – ugye tudod, miről beszélek? – és az objektum orientált programozás, a programozók, de a felhasználók is a billentyűzetet püfölték egész álló nap. Ezért is van az, hogy egy rendes programban mind a mai napig mindent meg lehet csinálni csupán a billentyűzet használatával. Ennek praktikus okai vannak. Hiszen a kéz folyamatosan a billentyűzet felett tartózkodik, ha a könyöködön, vagy a csuklódon megtámasztva gépelsz, mindent elérnek az ujjaid különösebb karmozgás, erőlködés nélkül. Próbáld csak ki!
Gyakran tapasztalom, hogy nem használják a billentyűzet jobb szélén lévő kis számbillentyűket. Ha laptopod van, ne keresd! :) Vajon miért? Persze nem azokra gondolok, akik naponta sok ezer adatot pötyögnek be, hanem a kezdőkre, akik ugyan lehet, hogy már két – három éve használják a számítógépet, de valahogy nyűgnek tekintik, nem nagyon barátkoznak meg vele. Nézd csak meg, ha a jobb kezedet kissé jobbra mozdítod, máris a számbillentyűzet felett találod. Itt már nem is kell semerre mozgatnod, csak az ujjaid megfelelő pozicionálásával minden számot elérsz. Az már programtól függ, hogy egy adat beírása után kell-e Entert nyomnod, hogy érvényesítsd a bevitelt, vagy csak egyszerűen a bal kezednek kézre állóan a TAB billentyű megnyomásával tudsz továbblépni.
A TAB az egyik fontos billentyű, amit sokan mégsem ismernek. Ha jól tudom, nem hivatalos szabvány, de azon kívül, hogy szövegszerkesztő programokban a pozicionálást segíti elő, még arra is használhatod, hogy az egyes menüpontok között „ugrálj” vele. Ha csak magában nyomod, akkor előre, ha a Shift -tel együtt, akkor vissza.
Nagyon jó példa erre az Opera böngésző program. Abban mindent meg tudsz tenni csak a billentyűzetet használva.
Felhasználók, profilok (users, profiles)
Nem tudom, hogy van-e saját autód, vagy egyáltalán van-e jogosítványod, de biztosan utaztál már autóban. Tehát tudod, hogy sok mindent beállíthatsz magadnak, ahogy neked tetszik. Persze ez nem jelenti azt, hogy másnak is megfelelnek ezek a beállítások. Például az ülés távolsága a kormánytól, a háttámla dőlésének szöge, ezekhez kell igazítanod a visszapillantó tükrök beállításait is. Hogy csak a legismertebb beállításokat említsem. Ha valakinek kölcsön adod az autódat, akkor természetesnek tartjuk, hogy ő elállítja ezeket azért, hogy neki is kényelmes és biztonságos legyen a vezetés. Aztán amikor visszakapod, Te szintén visszaállítasz mindent a saját ízlésed, kényelmed, biztonságérzeted szerint.
Nos, a számítógépeknél is van egy csomó dolog, amit testre szabhatunk, beállíthatunk. Amit biztosan észrevettél már, hogy szinte minden gépen más háttérkép van beállítva. Van aki a családtagjai fotóját, van aki a kedvenc háziállata képét, valaki más az autója, vagy álmai autója képét teszi háttérképnek, esetleg éppen csak egy szép, vagy érdekes képet, vagy talán éppen semmit sem. Beállíthatod az egész ablakrendszer stílusát is. Milyen színekben jelenjen meg, milyen betűtípusok legyenek használatosak az egyes alkalmazásokban, saját listád legyen a zenelejátszó programodban, ésatöbbi, ésatöbbi.
Több helyen találkoztam olyan családi géppel, ahol csak egyetlen felhasználó volt definiálva a gépen annak ellenére, hogy a család 2-5 tagja használta rendszeresen a gépet. Ki erre, ki arra. A régebbi személyi számítógépeknél (ZX Spectrum, Commodore) nem merült fel ez a lehetőség, de a PC-k megjelenésével és munkahelyeken történő alkalmazásával jogos igényként jelentkezett, hogy egy gépen többen is dolgozhassanak úgy, hogy mindenki a sajt beállításaival használhassa a gépet. Főleg, amikor a gépeket már hálózatban kezdték el használni, majd elkezdtek e-leveleket (e-maileket) küldözgetni az egyes felhasználók. Ugye természetesnek vesszük, hogy nem olvassuk el egymás leveleit? Tehát más és más postafiókot használunk mindannyian. A valós életben (IRL – In Real LIFE) sem bontjuk ki azt a levelet, ami nem a mi nevünkre szól, hanem a családunk más tagjáéra. Nos, az e-levelekre is tartsuk be ezt. Ma már minden operációs rendszer képes ugyan azon a gépen több felhasználói profil kezelésére. Éljünk ezzel a lehetőséggel.
A gépre először egy operációs rendszert kell telepíteni. Ha kiválasztottad, melyik legyen az (ne feledd, egyszerre több is lehet a gépeden), telepítsd fel, és a telepítés során célszerű létrehozni a rendszergazda/root/superuser felhasználó mellé legalább egy felhasználót akkor is, ha csak Te magad használod a gépet, vagy ha többen is fogjátok nyúzni, akkor célszerű, ha mindenkinek lesz egy saját profilja. Ezt csak ő használja, úgy állítja be, ahogy neki tetszik. Célszerű, bár nem feltétlenül szükséges jelszóval levédeni az egyes profilokat. No nem mintha titkolózni kellene egymás előtt, de akár még ez is lehet, hanem meg kellene szoknunk azt, hogy időnként mi magunk is másik gépet is használunk, nem csak a sajátunkat, illetve mások is használhatják a miénket. Mondjuk, vendégségbe megyünk valamely barátunkhoz, rokonunkhoz, vagy éppen ők ugranak be hozzánk. Előfordulhat, hogy vendégeskedés közben támad elfojthatatlan kényszerérzetünk, hogy számítógépezzünk. Ugye nem lenne jó, ha végig ott állna a házigazda mögöttünk és árgus szemekkel figyelné mit is művelünk a gépével, elolvassuk-e a leveleit, netán az ő nevében küldünk valakinek egy pocskondiázó irományt. Na de ne tételezzük fel a legrosszabbat, de nem kell az intim szféránkat megosztani másokkal, ha nem muszáj. És nem muszáj.
Biztonsági megfontolásokból sem célszerű, ha nem használunk profilokat. Még ha csak Te magad használod is a géped, javaslom, a rendszergazdai jogosultságú felhasználó mellé hozz létre még egy korlátozott jogokkal felruházott juzert (usert=felhasználót), és onnan intézd a dolgaidat. Pláne, ha internetet is használsz. A root vagy rendszergazdai jogosultságú profilt csak akkor használd, ha valami hardver vagy szoftver telepíteni akarsz a gépedre, vagy karbantartást akarsz végezni rajta. Minden más esetben használd csak a másik, korlátozott jogú profilodat.
Különösen fontos ez, amennyiben mobil eszközt használsz. Legyen az bármiféle számítógép (laptop, notebook, PDA vagy akár telefon). Hihetetlen mennyiségben hagynak el emberek mobil számítástechnikai eszközöket. Ezek egy része idővel előkerül, de egy részük új gazdát talál magának. Az adataiddal együtt.
Remélem, most már belátod, miért kell(ene) minden gépen több felhasználói profilt definiálni és azokat jelszóval levédeni. Ha Te magad nem tudod, hogyan kell, kérdezd meg az általad használt gép rendszergazdáját, mutassa meg neked.
Ha eddig eljutottál, az azt jelenti, talán nem írtam nagyon zöldeket és okulsz belőle. Ha úgy gondolod, hasznodra volt, hogy szántál annyi időt az oldalamra, hogy végig olvasd irományaimat, kérlek, mutasd meg barátaidnak, ismerőseidnek is. Ne hagyjuk őket sötétben tapogatózni. :)
Kedvenc programjaim: