- 1. nap: Tofana di Roses, a nyugati falon
felvezető via ferratán. Lejövet a másik oldalon.
- nap: Esett az eső, és kicsit el is fáradtunk
az előző nap után. Délután négyre kisütött a nap, mindenki jó erőben
érezte magát, így megmásztuk az Averaut egy kis rövid via ferratán
keresztül. Ekkor már nagyon széttörte a lábam a bakancs.
- 2. nap: Monte Cristallo környéke. Sajnos a
lábam miatt nem tudtam a többiekkel tartani, ezért felfelvonóztam a 3000
m-en lévő házhoz, ahonan elmentem a Cliffhangeres függőhídhoz, ahol a többiekkel
volt talalkám. Közben volt hóvihar, majd napsütés. Sokáig vártam mire
megérkeztek, de egy teljesen kifáradt csapattal találtam magam szemben.
Zsuzsa és Túró a felvonó mellett döntöttek, mi pedig Benkesszel a felvonó
alatt rongyoltunk le a parkolóba. Én persze még egy darabig győzködtem
Benkeszt, hogy menjünk fel a felettünk tornyosuló Cristalló előcsúcsára,
de ő túl fáradt volt. Viszont lefelé kiválóan lehetett a törmelékben
bakancssízni. Ezzel persze kicsit lezúztuk a bakancsainkat, de én csak
örültem neki, hogy majd vehetek egy újat.
- 3. nap: Zsuzsa és Túró a Tofana di Mezo
csúcsára indultak a Punta Fiammes felőli ferratán, mi pedig Benkesszel a
Cinque Torrihoz megyünk mászni. Az eső nem kedvez nekünk, de szerencsére
csak délután jön és sikerül "elérnünk", hogy ne a sziklafalon kapjon el,
hanem a fal tövében. Ennek ellenére semmi sem ment meg minket a szarrá
ázástól. A többiekkel a Dibona háznál találkozunk.
- 4. nap: Utazás a Glocknerhez, beállt a rossz
idő. Heiligenblutban érdeklődünk az időjárásról, de sajnos csak két nap
múlvára ígérnek javulást. Keresünk egy kempinget. Már ránkfér egy
zuhanyzás.
- 5. nap: A rossz idő ellenére és egy rövid vita
után mégis úgy döntünk, hogy nekivágunk a Grossglocknernek. Igen rossz
időjárási körülmények mellett jutunk fel az Erzherzog-Johann házba.
Alig látunk két-három méternél többet magunk
előtt.
- 6. nap: Még mindig rossz az idő. Viszont nincs
tömeg. Sajnos egy lelkes lengyel csapat előttünk folyamatosan nyomja ránk
a havat. Fent a gerincen meg alig haladnak, csak feltartóztatnak minket. A
Scharté-nél semmi probléma, utána még egy rövid mászás és már a csúcson
vagyunk. A fent lévő osztrák csapat épp távozni készül. Egyedül maradunk
Ausztria legmagasabb csúcsán. Kilátás nincs, viszont hideg annál inkább és
vízszintesen eső hó. Ereszkedés, de előbb megint leelőzzük a lengyeleket, akik
visszafordultak. Felszedjük a cuccainkat a házban. Nagyon
hamar leérünk, csak a fenti hó a lenti gleccseren már eső formájában
érkezik. A hátizsákom meg egyre nehezebb lesz. A kötél csak szivja magába
a vizet. Még 300 m szint felfelé és máris a kocsinál vagyunk.
Csuromvizesen.
- 7.
nap:
Estére érkezünk haza, sikerült megúsznunk egy sátras alvást egy ausztriai
autópálya parkolóban. Az összes cuccunkból folyik a víz. Szeptember 3-a volt és
jó volt már egy kicsit a melegebb hazai tájakon.
