Pelle István
Budapest, 1907. július 26.
Buenos Aires, 1986. március 6.

A BBTE, a BTC és a BTSE tornásza. /Egy Pelle-levél részlete: "... Szívemben mindig artista voltam, s talán éppen ez a körülmény magyarázza versenyzői pályafutásom során észlelhető nyugalmamat, mert tudat alatt én nem amatőr sportemberként, hanem ingyenes artistaként végeztem publikum előtt gyakorlataimat, de legalábbis az artista vér dolgozott bennem, mert én nem féltem a közönségtől, hanem ellenkezőleg, nekem nagyon tetszett publikum előtt dolgozni." 1925 és 1936 között Magyarország hétszeres összetett és huszonnyolcszoros szerenkénti bajnoka. Tizenegyszeres válogatott. Három olimpián /1928, 1932, 1936/ indult. Legnagyobb sikerét a Los Angelesi olimpián aratta, ahol lólengésben és műszabadgyakorlatban érdemelte ki az aranyérmet. Korabeli tudósítások szerint a harmadik elsősége egy elveszett versenyjegyzőkönyv miatt hiúsult meg. Összetettben és korláton ezüstérmes lett. A magyar tornasportnak ő szerezte az első olimpiai és világbajnoki aranyérmet /1930, nyújtó/. A harmincas évek kiemelkedő képességű tornásza volt, s még jogi doktorátust is szerzett. A második világháború után a tengerentúlra távozott és artistaként járta a világot.

Női kéziszercsapat 1956
Bodó Andrea
Keleti Ágnes
Kertész Aliz
Kororndi Margit
Köteles Erzsébet
Tass Olga

A verseny megkezdése előtt nem voltak kedvezőek az előjelek. Kertész Alíz a szerversenyen megsérült, Molnárné Bodó Andrea a lábát fájlalta, Lemhényiné Tass Olga az olimpiai faluban hagyta a szalagját. A nehézségek hamar megoldódtak és néhány perccel később hat hófehér jersey-ruhába öltözött csinos magyar lány, elkezdte kéziszergyakorlatát. Az öt piros-fehér-zöld színű szalag között, még csak érdekesebben hatott Lemhényiné kezében az egyetlen szivárványszínű szalag, amelyet a verseny színhelyén szereztek. A zene ritmusához tökéletesen igazodó mozdulatok pillanatok alatt nagy sikert arattak a közönség körében. A jól sikerült gyakorlatot a pontozóbírók is magas pontszámokkal értékelték. Lányaink sikere, a magyar tornasport első csapat olimpiai bajnokságát jelentette.

Pataki Ferenc
Budapest, 1927. szeptember 18.

12 évesen egy cirkuszlátogatás után szeretett bele az akrobatikába. Horváth István, a tornasport nagy egyénisége lett a testnevelő tanára, és ennek is köszönhette, hogy 1932-ben ifjúsági bajnokságot nyert. Két évvel később már a felnőttek között is ő a legjobb talajon. 1944-ig a VII. kerületi Levente Egylet, majd a Bp. Vörös Meteor tornásza. 1938 és 1956 között harminchat egyéni és öt csapatbajnokságot nyert. Legnagyobb sikerét az 1948-as londoni olimpián érte el, ahol a talaj eredményhirdetésekor az ő tiszteletére szólt a Himnusz. Csapatban és lóugrásban bronzérmet érdemelt ki. " Kisgyerek koromban artista és olimpiai bajnok szerettem volna lenni. A háború miatt azonban úgy tűnt, sosem adatik meg nekem az utóbbi. Londonba 31 évesen kerültem, akkor, amikor már közeledtem pályafutásom végéhez. " Mindkét vágya teljesült, hiszen visszavonulása után sokáig az Állami Artistaképző Intézet tanára volt.

Keleti Ágnes
Budapest, 1921. január 9.

Tizenhét évesen az NTE tornásza, majd a háború után a Postás, a TF és a Bp. Dózsa versenyzője. Minden idők legsikeresebb magyar női sportolója. 1940-ben szabadgyakorlatban nyerte első magyar bajnokságát. Pályafutását megtörték a megkülönböztető törvények és távol került a tornatermektől. A londoni olimpián súlyos sérülése miatt nem indulhatott. Ötszörös olimpiai bajnok /1952: talaj, 1956: kéziszercsapat, felemáskorlát, gerenda, talaj/. Az 1954-es római vb kétszeres győztese /felemáskorlát, kéziszercsapat/. 1947 és 1956 között volt válogatott. Sokszoros magyar bajnok. 1957-től Izraelben él, az izraeli tornasport létrehozója, az ottani TF tanszékvezető tanára, a válogatott edzője, szövetségi kapitánya, a torna sportiskola vezetője. Az 1983-as budapesti torna vb-n járt először ismét idehaza. 1992-től a magyar sport kiemelkedő versenyzőinek, a Halhatatlanok Klubjának tagja.

Ónodi Henrietta
Békéscsaba, 1974. május 22.

Öt évesen a Békéscsabai Előre Spartacus szakosztályában kezdte az ismerkedést a tornasporttal. Az Unyatyinszki házaspár irányításával készült versenyeire. Első bajnoki aranyérmét az 1985-ös serdülő ob-n nyerte. A következő esztendőben ifi, junior és IBV - sikerek jelzik egy rendkívüli tehetség kibontakozó tudását. 1988-ban és 1989-ben a mesterfokú bajnokság győztese. 15 évesen, Brüsszelben a felemás korláton nyert aranyérmével ő lett a magyar tornasport első női Európa-bajnoka, talajon bronzérmes. Az athéni Eb /1990/ kétszeres bronzérmese /összetett egyéni és talaj/. Egy évvel később az indianapolisi világbajnokságon második lóugrásban. A sokszoros magyar bajnoknő sorozatban volt az Év tornásznője /1989-92/. Szülővárosában 1992-ben érettségizett, az utóbbi években az Egyesült Államokban folytat egyetemi tanulmányokat.

Korondi Margit
Celje,1932.június 24.

Édesapja testnevelő tanár volt és a BBTE szakosztályában tornászedzőként dolgozott. A kis Gréti a tornaszerek közt töltötte szabadidejét:"...valósággal belenőttem a versenytornába, amely akkor egészen más volt, mint manapság". Tizenhat éves korától a Vasas tornásza, 1949-ben óriási fölénnyel nyerte a középiskolai bajnokságot. Egy év múlva már a válogatottba is bekerült. Az 1951-es berlini főiskolai világbajnokságon a talajon aranyérmes, az összetett egyéniben a harmadik helyen végzett. Helsinkiben /1952/ a tornászmezőny legfiatalabbjaként nyert olimpiai bajnokságot felemás korláton második volt összetett csoportban és harmadik összetett egyéniben, gerendán , műszabadgyakorlatban valamint kéziszergyakorlatban. A bukaresti VIT-versenyen súlyosan megsérült és három évre abbahagyta a tornát, az 1956-os nyári játékokra csak nagy rábeszélés után a csapatsiker érdekében utazott. Melbourneben a kéziszercsapattal olimpiai bajnokságot, az összetett csapatversenyben ezüstérmet nyert. Ausztráliából Amerikába utazott a Sports Illustrated magazin által szervezett túrára és az Egyesült Államokban telepedett le, több városban tornaiskolát szervezetett. Beverly Hillsben él.

Magyar Zoltán
Budapest, 1953. december 13.

A kimagasló képességű tornász 1965 és 1980 között az FTC versenyzőjeként, Vígh László edző irányításával érte el sorozatban nagyszerű eredményeit. A lólengés koronázatlan királyaként két olimpián /Montreal 1976, Moszkva 1980/ is aranyérmet nyert. Moszkvában a csapattal bronzérmes. A Magyar-vándor, az orsó, és a szökkenő-vándor bemutatása az ő nevéhez fűződik. Sokszoros magyar bajnok. Európa- /1973 Grenoble, 1975 Bern, 1977 Vilnius/ és világbajnokságokon /1974 Várna, 1978 Strasbourg/ sorozatával bizonyította, hogy kedvenc szerén ő a legjobb. Sokszor volt az Év tornásza és háromszor választották az Év sportolójává /1974, 1978, 1980/. Az FTC örökös bajnoka. Torna szakedző. Az Állatorvostudományi Egyetemen szerzett diplomát, és hivatásának él. Tagja a MOB-nak, és 1991 óta a magyar sport kiemelkedő versenyzőinek, a Halhatatlanok Klubjának.

Csollány Szilveszter
Sopron, 1970. április 13.

Meg van a harmadik magyar aranyérem! Most már férfi olimpikonjaink sem "szüzek" a dobogón, ráadásul az első érem mindjárt arany. Csollány Szilveszter gyűrűn 9.850-es eredménnyel a szer koronázott királya, olimpiai bajnok lett. A dunaújvárosi fiú nagy esélyeseként érkezett Sydneybe, s esélyeshez méltóan már a selejtezők során is a legjobban szerepelt ezen a szeren. Atlantában szintén gyűrűn volt ezüstérmes, pályafutása során eddig tíz medáliát gyűjtött be a világversenyeken, de az igazi nagy ereklye, az olimpiai arany még hiányzott a kollekcióból. Fantasztikus gyakorlatába a közönség is többször beletapsolt, s nem lehetett vitás, az ő teljesítménye volt messze legjobb a mezőnyben. Egy egész tizeddel előzte meg a második helyen végzett görög versenyzőt.

Borkai Zsolt
Győr, 1965. augusztus 31.

Hétéves korától rendszeres látogatója a Rába ETO tornaszakosztályának. Érettségi után átigazolt a Bp. Honvédhoz, és ekkortól vált nemzetközileg ismert tornásszá. Az 1985-ös, osló-i Európa-bajnokságon holtversenyben aranyérmes a nyújtón /világhírű újítása, hogy szaltó után egy kézzel kapta el a rudat/. Az 1987-es, rotterdami világbajnokságon lólengésben /holtversenyben/ állhatott a dobogó legmagasabb fokára. Legnagyobb sikerét - sérülése ellenére - a szöuli nyári játékokon /1988/ aratta, ahol lólengésben /hármas holtverseny után/ akasztották nyakába az olimpiai aranyérmet. Sokszoros magyar bajnok, 1987-ben és 1988-ban az Év tornásza, majd sorozatos sérülések miatt visszavonult /1992/. 1989-ben a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán testnevelő tanári oklevelet szerzett. A németországi Öhringenben kezdte edzői pályafutását.