lap tetejére
forrás
Éghajlata
Városkép
Látnivalók
Étterem és konyha
Éhajlata
A város cfb típusú óceáni éghajlattal rendelkezik. A nyár és a tél is viszonylag enyhe, a tavasz és az ősz pedig csapadékos, de hideghullámok mind a négy évszakban előfordulhatnak. Nyáron ritkán emelkedik a hőmérséklet 30 fok főlé, de néhány napra elérheti akár a 40 fokot is. A csapadék télen eső vagy hó formájában hull le.
Városkép
Párizs a feltevések szerint két szajnai szigeten, a Cité-szigeten és a Szent Lajos-szigeten terült el. Innen a Szajna mindkét partján terül el maga a város 1860-ban meghúzott határai közt, amelyet a 32 kilométer hosszú külső körút határoz meg. Az előbbi ovális formájú területen túl Párizs további két parkos területet is magáénak tudhat: a Bois de Boulogne és a Bois de Vincennes ligeteket. A városban további parkok is működnek (mint a Luxemburg-kert, a Jardin des Tuileries, a Parc de la Villette vagy a Parc de Belleville), de sok ház tetején is találni fás területeket.
Párizs fő folyója a Szajna, amely egy körívben folyik át délkeletről délnyugatra a városon. Így az északi Jobb Part kétszer akkora kiterjedésű, mint a déli Bal Part. Két kisebb folyó is húzódik a városban: a Bičvre, amely délről folyik a felszín alatt Párizsba és a Saint-Martin csatorna, amely északkelet felől részben lefedve érkezik a Szajnához.
A városban több kisebb domb is a található, melyek közül a jelentősebbek: a Montmartre és a Buttes-Chaumont a jobb parton, a Butte aux Cailles és a Sainte-Genevičve-hegy pedig a bal parton.
Látnivalók
Eiffel-torony
Arc de Triomphe – (Diadalív) a Place de Charles de Gaulle közepén lévő műemlék, Franciaország dicsőségének és a csatában elesettek emlékére
Les Invalides – I. Napóleon és több hadvezér síremléke
Conciergerie – középkori börtön
Opéra Garnier – a párizsi opera
Notre-Dame székesegyház a Cité-szigeten
Sacré Cœur-székesegyház
Samaritaine – 20. század elején épített áruház
Sorbonne – a középkorban alapított párizsi egyetem
Szabadság-szobor – a New York-i kisebb változata
Panthéon – templom, a legnagyobb franciák nyugvóhelye
Louvre – Franciaország legnagyobb múzeuma az 1848 előtti alkotások számára
Musée d’Orsay – eredetileg vasúti pályaudvarnak épült, ma az 1848 és 1914 közötti impresszionista és más alkotások kiállítóhelye
Centre Georges Pompidou (Beaubourg) – Kortárs Művészeti Múzeum, óriási közkönyvtár
Étterem és konyha
A 18. század vége óta Párizs híres az éttermeiről és magas színvonalú konyháiról, ahol aprólékos és művészien megtervezett ételeket kóstolhatunk. 1786-ban nyitotta meg kapuit a La Taverne Anglaise luxusétterem, amely a jövőbeli párizsi éttermek modelljévé vált a maga elegáns étkezőjével, széles menüválasztékával, vászonterítőivel, hosszú borlistájával és jól képzett személyzetével. Ugyan ebben az időszakban épült a Le Grand Véfour étterem a Palais-Royalban. A 19. század híres francia éttermei közé tartozott a Café de Paris, a Rocher de Cancale, a Café Anglais, a Maison Dorée és a Café Riche, melyek főként a Boulevard des Italiens közelében helyezkedtek el. Párizs számos ismert étterme a századforduló alatt nyílt, ilyen például a Maxim’s, a Ledoyen és a Tour d’Argent.
Manapság, Párizs városi lakosságának köszönhetően minden francia régió konyhája, valamint majdnem az összes nemzet konyhája megtalálható a városban, ahol több mint 9000 étterem üzemel. A Michelin Guide 1900 óta egy általános útmutatóval rendelkezik az éttermek számára, a legjobbakat 3 csillaggal jutalmazzák. 2018-ban értékelt 27 Michelin csillagos étterem közül 10 Párizsban található. Idetartoznak a klasszikus francia ételeket kínáló éttermek, mint például a L’Astrance, ahol a francia és az ázsiai konyhát ötvözik. Számos híres francia séf rendelkezik 3 csillagos étteremmel, köztük Pierre Gagnaire, Alain Ducasse, Yannick Alléno és Alain Passard.
Le Zimmer, a Place du Chateleten, ahol Géo Lafévre először vetette fel a Tour de France ötletét Henri Desrangenak 1902-ben. A klasszikus éttermek mellett Párizsban számos más tradicionális étterem is megtalálható. A kávézók először a 17. században jelentek meg, amikor először vettek kávét Törökországtól, majd a 18. századra a politikai és kulturális élet központjává váltak. A Szajna bal partján található Café Procope is ebben az időszakban nyílt. A 20. században a Szajna bal partján lévő kávézók: a Café de la Rotonde és a Le Dome Café Montparnasseban és a Café de Flore és a Les Deux Magots a Boulevard Saint Germainon, melyek ma is üzemelnek, írók, festők és filozófusok fontos találkozóhelye volt.
A bisztró egy olyan szerény dekorációval, árakkal és rendszeres ügyfélkörrel rendelkező étkezési hely, ahol az ismerőseiddel barátságos légkörben fogyaszthatod el az ételeket. Az elnevezés 1814-ben keletkezett, amikor az orosz katonák megszállták a várost. A „bistro” jelentése oroszul gyors, a katonák pedig gyorsan szerettek volna ételhez jutni, hogy visszatérjenek táboraikba. Az igazi bisztrók egyre ritkábbak Párizsban az emelkedő költségek, az olcsóbb etnikai éttermek versengése, valamit a változó étkezési szokások miatt.
A Brasserie eredetileg egy sörgyár melletti kocsma volt, mely minden órában sört és ételt kínált. Az 1867-es párizsi kiállítástól számítva vált híres étteremmé, ahol fiatal nők nemzeti kosztümökben szolgálták fel a sört és az ételeket. Manapság a sörözők, csak úgy, mint a kávézók ételeket is kínálnak az italok mellé.