EZEK TÉNYLEG NEM VICCELNEK!
Írta: Flamma - Dátum: 06.10.2010 18:37
Tudom, hogy most mindenkit a vörösiszapos „baleset” foglalkoztat leginkább, amely el sem volt képzelhető eddig, mert ugye ebben az országban legalább egy éve a normalitásnak esélyt sem adnak, de 2006-óta ezt is magabiztosan jelenthetjük ki. NINCSENEK VÉLETLENEK! Ha valaki meg akarja érteni az országban történteket, akkor kövesse a világban zajló eseményeket, és annak adjon katonai stratégiai értelmet. Ha ércekről van szó, akkor jelzem, hogy a réz és a többi fém ára is rekordot dönteni igyekszik, és ezért nem az a kérdés, mit idézett elő a közvetlen környezetében a kiömlő zagy, hanem azt is, hogy milyen jelzés volt ez és kiknek!
Teljes hír
Tudom, hogy most mindenkit a vörösiszapos „baleset” foglalkoztat leginkább, amely el sem volt képzelhető eddig, mert ugye ebben az országban legalább egy éve a normalitásnak esélyt sem adnak, de 2006-óta ezt is magabiztosan jelenthetjük ki. NINCSENEK VÉLETLENEK! Ha valaki meg akarja érteni az országban történteket, akkor kövesse a világban zajló eseményeket, és annak adjon katonai stratégiai értelmet. Ha ércekről van szó, akkor jelzem, hogy a réz és a többi fém ára is rekordot dönteni igyekszik, és ezért nem az a kérdés, mit idézett elő a közvetlen környezetében a kiömlő zagy, hanem azt is, hogy milyen jelzés volt ez és kiknek!
Lehet a világon zajló eseményeket meg nem érteni, de amikor radioaktív elemek kerülnek szóba, akkor én felteszem magamnak a kérdés, hogy miért éppen atomreaktorokat akarnak építeni újabban Pakisztántól, Indián, Egyiptomon keresztül Venezueláig mindenhol a világon? Tudtátok, hogy Dél-Afrika az oroszoktól szerzi be eztán a nukleáris fűtőanyagát? Feltettétek magatokban a kérdést, honnan kerül ennyi urán a kemencékbe? Miért beszélnek az atomfegyverek leszereléséről és miért kötelező Izrael beterelése a karámba?
Japán békül Kínával, Medvegyev Algériával tárgyal, Afganisztánban a békéről kezdtek komoly tárgyalásba akkor, amikor a cián-zsidók tőlünk még több katonát akarnak „beáldozni” éppen akkor, amikor a többiek azt sem tudják, hogy vonuljanak ki onnan! A jordán király újra figyelmeztette Izraelt a építkezései befejezésének szükségszerűségéről, de közben az USA arra figyelmeztet, hogy ha Ahmadinedzsad sokat jár Libanonba, akkor ezzel háborús veszélyt idézhet elő. A nagyon hallgatag angolszász zsidók is megszólaltak és letették a voksot Izrael mellé. Európa etnikai hőzöngései, a megszorító intézkedésekre adott polgári megmozdulások és közben a terror-veszéllyel való riogatás remekül időzített átvezető, elterelő hadművelet része.
Az oroszok elkezdték firtatni az ún. demokratikus választásoknál tapasztalt anomáliákat egy angol példa alapján, s közben Putyin kihangsúlyozza, hogy a védelmi-biztonsági kérdésekben elkövetett mulasztásokat sokkal keményebben kellene büntetniük. A sok liberós persze nem akarja megérteni, hogy ha két orosz kapja a zsidók fizikai Nobel-díját, az nem csak elismerés, hanem egy direkt jelzés is, ugyanúgy, mint a Szocsiban megrendezni kívánt olimpia kérdése. A titkos diplomácia zajlik már ezerrel, de be kell lássam, hogy le vagyok maradva egy-két fázissal én is.
Tegnap a térképet böngésztem az iszapfolyással kapcsolatban, mert felvetődött a kérdés, hogy milyen katonai haszna lehet az „elárasztásnak”, s gyorsan Bakuban kötöttem ki. Nézzetek rá a térképre! Olyan közel van Bagdadhoz, hogy szinte kézzel el lehet érni, s nem olyan régen Olstein és kis szagértő zsiráfjai ott (p)oroszkáltak energetikai ügyletekben. Nem tudom elképzelni, hogy ne lett volna egy-két nemhivatalos találka és megbeszélés, hogy mi lesz, ha rosszul viselkednek! Nem féltem Orbánt, hisz eléggé sikerült az agyát lepucolni már Tel-Avivban annyira, hogy borozdát már nem lelni rajta, ezért nem hiszek abban sem, hogy megértette: a tűzzel és a vízzel nem szabad játszadozni! Nem zárható ki, hogy Dagesztán irányából erősen nyugatra tevődik át a „petárdadurrogtatás”, mert a visszavágónak most kell jönni! Most, vagy soha!
No nem „tenortámadás”-okra gondolok, mert ilyesmi nincs, ahogy „tenoristák” és antiszemitizmus sem, vagy az exodus és sok egyéb műfogalom, amely egy ál-valóságot volt hivatott megteremteni, ál-Pintérekkel, ál-Eli Vizelekkel. A veszély most abban van, ebben a zűrzavarban, hogy valakiknek, valakinek, ha elég jól aládolgoznak a szolgálatok és megtámogatják eszközökkel és anyagokkal, rágyúr olyan cselekedetekre, amivel a cionrezsim már azért tud valamit kezdeni, mert ők termelték ki a helyzetet, elkeseredettséget, haragot, gyűlöletet és sok egyebet, amelynek gyümölcsét most kezdik ízlelgetni.
Ha terrortámadásnak minősített eset következik be, azt valójában az általuk működtetett terror ellenterrorjaképpen értelmezhető, hatás-ellenhatás önkioltó mechanizmusának következményeképpen jön létre. Ez törvényszerű így be is fog következni Murphy-törvénye alapján. De most inkább foglalkozzunk legalább egy gondolat erejéig az Aradi Vértanúkkal!
Aktuális a kérdés minden nap, mert emberek harc és valódi küzdelem nélkül soha nem lehetnek tanúi a vérnek és nem hősként, hanem oktondi fogyasztókként kerülnek a tepsibe, csak az időseket tekintve is 100 támadásról, rablásról, gyilkosságról számolnak be a „titkos” statisztikák. Sajnos ez kell a népnek, hogy felébredjen, és keze ökölbe szoruljon annak, aki túléli. A vértanúk nem haltak hiába, ha nem éltek hiába, mert életük a példa, haláluk pedig ennek törvényszerű következménye, amely igazolja életüket. Halni csak az igazságért érdemes, nem a tárgyakért, pénzért, földi hatalomért, amiért valójában élni sem érdemes, mert aki ezért él, az érdemtelen, s érdemet a küzdelemben vívhat ki az ember.
Forró őszt ígértem nektek, s elhihetitek az illetékes „elftársak” jó felfogóképességgel rendelkező tagjainak már nem csak a tenyere, hanem a halántéka is izzad, s már a tarkójuk felé sugárzik ki a melegség, ahogy közelít felé a hideg vas. Viseljék „méltóseggel”, ahogy eddig viseleték a hülyeségüket! Nem mondom, hogy könnyű lesz, de szükségszerű mindezen a próbán keresztül mennünk, mint a parázson.
Az események nagyon felgyorsultak, de az emberek tudata is egyre nyitottabbá válik. Nem szükséges mindenkinek hinni abban, amit teszünk, mert éppen elég azoknak, akiknek mindebben sors-szerep jutott. Az áldozatok tekintetében a „leírható veszteségekről” már – gondolom – a zárszámadások a megfelelő helyeken elkészültek ez ügyben, s éppen ezért már meg sem lepődök, ha most egyre több „anomália” veszi kezdetét mind a természeti és mind a nem természeti-jellegű katasztrófák tekintetében.
Posta Imre
(Megjelent a www.postaimre.com honlapon 2010. október 06-án)