Fazakas László, Hegedűs Ernő, Hennel Sándor:
A
Szent Korona őrzése
A
koronaőrök, a koronaőrség.
Heraldika
Kiadó Budapest 2002. 286 o.
A
történelmi eseményekkel foglakozó kiadványok között figyelemre méltó " A Szent Korona őrzése" című mű. Új nézőpontból dolgozza fel
a magyar királykoronázási jelvényegyüttes történetét.
Gazdag irodalma van a korona-történetnek, de eddig nem olvashattunk
összefoglaló művet arról, hogy maga az őrzés, a Szent Korona és a koronázási
jelvények meglétének, használható állapotban maradásának a feltételei hogyan
alakultak az évszázadok során. Az őrzés kiemelkedő jelentősége ad választ arra,
hogy miért válhatott a Szent Korona a magyar királykoronázások nélkülözhetetlen
és mással nem pótolható kincsévé.
A
szerzők arra vállalkoztak, hogy a magyar koronázási jelvényekre vonatkozó
irodalmat, levéltári anyagokat újraolvasva megkeressék azokat a mozzanatokat,
néha csak utalásokat, melyekből kihámozható az őrzésre vonatkozó információ.
Ezen túlmenően sok új dokumentumra, személyes ismeretre, visszaemlékezésre
támaszkodva mutatják be a közel ezer éven át folyó
tevékenységet. A könyvet olvasva érthetővé válnak azok az erőfeszítések,
melyeknek egy célja volt, a koronázás eszközei meglétének biztosítása.
Igyekeztek elkerülni a már ismert köztörténeti tények leírását, a
terjengősséget, ugyanakkor kellő részletességgel és pontossággal tárják elénk a
tárgyukhoz tartozó eseményeket.
Nem
tekinthetjük a könyvet alapműnek, de üdvözölhetjük benne azt a törekvést, hogy
elsőként dolgozza fel egy sajátos nézőpontból – az őrzést tekintve a
vizsgálódás tárgyának – a magyar történelem és államiság kiemelkedő eseményeit
és hétköznapjait.
A könyv fejezetei időrendben tárgyalják az őrzés kezdeti időszakát, majd annak jogszabályokon alapuló teljeskörüvé válását. Az első időszakban meghatározó volt az egyházi őrzés. Olvashatjuk, hogy a székesfehérvári egyházi szervezetben milyen szerepet töltött be az őrkanonok. Ő tartozott felelősséggel többekközött a királykoronázás jelvényeinek meglétért a koronázó tróntól kezdve a jelvényeken keresztül a ruházatig. Ennek az őrzési időszaknak anyagi és szervezeti alapjai is megismerhetők ebben a fejezetben. Az egyházi őrzés ellentmondásai, illetve az állam szervezetében bekövetkező változások bemutatásával indokolják a szerzők az általuk önkényesen, azonban a tartalmat pontosan tükröző kifejezés: a bizalmi őrzés sajátosságait. A király saját tulajdonaként kezeli a koronát, és a hozzá hű bizalmasa őrizetében érzi biztonságban. Ennek az időszaknak a jellemzőit nemcsak bemutatják, hanem rávilágítanak arra, hogy ez a körülmény milyen veszélyeket rejtett magában, hiszen kezdetét és a végét is illetéktelen eltulajdonítás jellemezte.
A következő nagy egység a
törvénnyel szabályozott őrzés bemutatása. I. Mátyás 1646-ban kiadott törvénye
általános megfogalmazásától "...egy különben megszokott
helyről és arra alkalmas személyekről kívánunk gondoskodni..." az 1928. évi XXV. tc.-ig, mely teljes részletességgel szabályozta a kormány
és a koronaőr méltóságok szerepét, az utóbbiak megválasztásának rendjét, az
őrzéssel kapcsolatos kérdéseket és felsorolja, hogy a Szent Korona mellett
melyik koronázási jelvényeket kell ilyen módon őrizni. Ez a fejezet tételesen
feldogozza mindazokat a törvényeket, eseményeket, amelyek a koronaőr méltóságok
választásával, az őrzés helyének, körülményeinek változásaival összefüggenek.
Bőven szól - más művektől eltérően - az eseménytelennek vélt időszakokról is. A
fejezet végén a koronázási jelvények menekítését, a korona elrejtését és
ismételt elővételének részleteit ismerhetjük meg. A magyar országhatár
átlépését tekintették a szerzők a törvényben rögzített őrzési rendszer
megszűnésének.
Külön
fejezet ismerteti az őrzők katonai szervezetét, létszámát, az őrség
parancsnokait, a szolgálati tevékenység változásait az évszázadok alatt. Az
őrzőhelyek változásainak részletes bemutatása tükrözi az elmélyült
kutatómunkát. Betekinthetünk a koronaőrök laktanyai életébe, függelmi
viszonyaiba, a mindennapi szolgálatok és a díszelgések tennivalóiba. Itt kapunk
képet arról is, hogy milyen anyagi alapja volt a koronaőrzésnek. Önálló fejezet
gazdag képanyaggal tárgyalja az egyenruházatot és az
ékítményeket. Ezt egészítik ki a könyv végén található Salamon György
festőművész által készített színes táblák.
Az
Epilógus címet viselő fejezet törekszik összefoglalni és egybefüggővé tenni a
különböző források által leírt eseményeket. Olvashatjuk mindazt, ami a
koronázási jelvényekkel történt az országhatár átlépésétől az 1978. január 6-i
visszaadáson keresztül a 2001. január 1-i Országházba szállításig és az új
rendszerű őrzés megszervezéséig. A szerzők felhasználtak olyan forrásokat,
melyek eddig nem álltak rendelkezésre. Vállalták a vitatható dokumentumok,
visszaemlékezések közlését, bízva abban, hogy a most még nem tisztázható részletekre
egyszer pontosabb választ lehet majd adni. Megjegyzendő, hogy a könyvben
esetenként előfordul pontatlanság, elírt adat, de ez szerencsére nem
ismeretzavaró mértékű. Egy következő kiadás ezt javítani tudja.
A
könyv először mutatja be a koronaőr-hagyományok őrzését felvállaló Magyar
Koronaőrök Egyesületét. A több, mint tíz éve működő és
rendszeresen díszelgő egyesület hagyományőrző tevékenységéről részletes
ismertetés olvasható. Sajátos értékét adja a következő fejezetnek, hogy a Szent
Korona őrzését a legutolsó időszakig hűen végrehajtók életrajzát,
visszaemlékezéseiket és rehabilitációjukat ismerhetjük meg belőle.
A
téma iránt érdeklődőknek további hasznos információ adnak a mellékletek.
Gazdagítja az olvasó ismereteit az egyházi őrzésért felelős prépostok és
őrkanonokok, majd a koronaőr méltóságok időrendben összeállított névsora, a
Szent Korona őrzőhelyeinek vélhetőleg hiánytalan
ismertetése és az őrség egy-egy időszakot tükröző névsora. Az írott források
gazdag tárházát sorolják fel a szerzők a lábjegyzetben és az
irodalomjegyzékben, ezzel segítve másokat a további kutatásban. A kor igényének
- a magyarul nem tudók érdeklődése kielégítésének - kívánt megfelelni a kiadó a
könyv végére illesztett angolnyelvű összefoglalóval.
A
három szerző törekedett összehangolt gondolatközlésre. Nem érezhető kutatási
témájuk elkülönültsége, nem tanulmányok sorozatát olvassuk. A teljes tartalomra
érvényes az 1700-as évekből idézett esküminta: "...Magyarország
Szent Koronáját...gondosan és híven megőrzöm..." szellemében folyó őrzés részleteit
feltáró vizsgálódás és tényfeltárás. A rendkívül sok adat, név és törvényidézet
segítheti a további kutatómunkát, ugyanakkor a szöveg olvashatósága az
érdeklődők igényét is kielégíti.
A könyv megvásárolható: Heraldika Kiadó
1113 Budapest, Takács Menyhért u. 5.
Telefon és fax: 209-6078, 06/20/9736-120
Email: heraldika@elender.hu