19. A KEREK KŐ

Egyszer vót, hol nem vót, hetedhétországon túl, még az Óperenciás tengeren es túl, ott, ahol a macskákot dióhéjba patkóják, s a kéményen leeresztik. Ott történt ez a dolog.

Vót egyszer egy szegén ember s egy szegén asszon, s azoknak vót annyi gyermekik, mind a restalika, s még egyvel több. Hát biza’ gyermek az vót, de ennivaló nem vót.

A szegén ember halászásval kereste a kenyerit. Mindennap elment a folyóra halászgatni. El es adták, s meg es főzték, s abból éldegéltek.

Egy délután es azt mondja neki a felesége:

- Jó vóna elmenj, fogjál egy kicsi halat vacsorára, mert nincs amit főzzek.Vette es a szegén ember a hálóját, s elment ki a vízre. Belétette a vízbe a hálóját, s tartotta ott egy jó darabig, tartotta. S egyszer húzza ki, s hát erőst nehez vót. Húzza, húzza, elig bírta. Ahogy valahogy kihúzta, – hát mi vót benne? –, egy hatalmas nagy kerek kő.

Megharagszik a szegén ember, s azt mondja:

- Hát ezt vigyem én haza a gyermekeimnek? Ezt főzzem meg?

Kivette a hálóból a követ, s jó messze béhanyította a vízbe. S hát megint belétette a hálóját, tartja ott, tartja. Egy jó félóráig ott tartotta, várt. Húzza ki.

- Na, most jó sok van.

Hát ahogy kihúzza, látja hogy megint a kő vót benne. Hát erőst megharagudt a szegén ember.

- Hát én erre vagyok érdemes? Mostanig örökké fogtam? Há mi isten csodája, hogy örökkét csak ez a kő jő beli. Elment jó messze, s újra beléhanyította a vízbe a követ.

Belédugta a hálóját, tartja itt egy darabig, tartja, s húzza ki, s hát újra az a kő vót benne.

- Hát - azt mondja – a jóisten es úgy akarja, ezt a követ szánta nekem, hát legyen ez!

Belitette a tarisnyájába a követ, s a hálót felvette a hátára, a vál lára, s elindult hazafelé. Haza es menyen, de otthon imá’ ment a felesége elejibe.

- Na mennyit hoztál? Hadd lássam!

Azt mondja a szegén ember:

- Nem hoztam én még egyet se. Nezd csak oda te, hogy jártam!

Kiveszi a követ, s hát hallják-e, olyan világosság lett a szobában, mintha száz lámpás égett vóna. Nem kellett oda se gyertya, se lámpás, semmi se, mert az a kerek kő tiszta szinarangy vót. A gyermekek elfelejtettek még vacsarázni es, csak elkezdték guríttani a követ ide, guríttani a követ oda a szobába, s avval úgy eljácottak, hogy a szegén ember s a szegén asszon lefeküdt étlen, s a gyermekek csak a kővel jácottak, nem kérték a vacsarát.

Hát így, ahogy jácadoznak a gyermekek, egyszer hogy, hogy nem, hát arrafelé ment a király hintóval. Mikor menyen ott el a kapu előtt, azt mondja a kocsissának:

- Szállj csak le, s szaladj, nézd csak meg – mondja – ennél a háznál valami meg kellett hogy gyulladjon, olyan világosság jő ki az ablakon!

Oda es menyen a kocsissa, s leskődik bé az ablakon, s hát látja, hogy egy kővel jácodnak a gyermekek. Menyen vissza, s szóll a királynak, hogy:

- Felséges királyom, nem gyulladott ott meg semmi se, hanem egy nagy kerek kővel jácodnak a gyermekek, s az olyan fényes, hogy annak a világja látszik ki az ablakon.

Le es szállott a király hamar a hintóról, s ő maga ment oda a szegén emberhez. Kopogtat, bémenyen, s úgy megejedett a szegén ember, hogy az ágyból leugrott. Mi baj van, métt keresi őt a király.

- Hallod-e, te szegén ember! - azt mondja. - Hol kaptad te azt a nagy követ?

A szegén ember elmondta úgy, ahogy vót. Hogy ő në, úgy halászta ki, s háromszor es visszahanyította, de az a kő örökké csak a hálójába került.

Azt mondja a király:

- Tudod-e, te szegén ember, ez a kő ez tiszta szinaranygyból van, s te úgy se sokat tudsz vele csinálni, hanem add ide nekem! S ezétt neked én adok egy zsák pénzt, s aval te tudsz mindenfélét vásárolni a gyermekeidnek.

Azt mondja a szegén ember:

- Én nem bánom! – de a gyermekek kezdtek sirni:

- Ne adja oda, édesapám! Mivel jácodunk akkor?

- Hát jól van – mondja a király. Hónap reggel hozd csak oda, mert még megmondják, hogy te úgy loptad, s még elzárnak tégedet!

Úgy es lett. Másnap reggel megmosakodott szépen a szegén ember, s belétette a felesége egy abroszba azt a követ, s egy kasárkába, s a szegén ember elvitte a királynak.

A király adott es neki egy zsák pénzt azétt a kőjétt. S adott neki még két lovat s szekeret, amivel a pénzt haza tudta vinni. Aszondta a szegén embernek, hogy legyen az es az övé.

Haza es vitte a szegén ember, s vót aztán amiből kőtekezzenek. Pénzik elég vót, szép házat csináltattak, fődet vettek, gúnyát a gyermekeknek.

No de a szomszédban lakott egy erőst nagy gazda ember, s annak erőst fúrta az ódalát a kéváncsiság, hogy miből tudott ez a szegén ember elyen hamar meggazdagodni. Ez nem tiszta dolog. Itt nincs rendbe valami. Átoll es ment egy reggel:

- Hallod-e, szomszéd! – mondja. Hogy-hogy te elyen hamar meg tudtál gazdagodni? Ha meg nem mondod, hogy miből, feljelentlek! Biztoson te valakit kiraboltál, vaj megöltél.

Hát mit tudjon mondani a szegén ember, nem akarta az igazat megmondani, azt találta mondani, hogy a királynak nem vót macskája, s erőst sok féreg van a királyi palotában, s ő biza vitt egy macskát a királynak, s a király adott neki egy zsák pénzt.

Na, nem szóllott semmit se a nagygazda ember, hazament, s vót neki négy lova, kettőt abba a szent helybe eladott, s még egy kicsi megtakarított pénze es vót, s hamar a másik két lovával szekervel elindult a falun végig, s elkezte kiábálni, hogy

- …macskát veszek, macskát veszek. – Bé es szerzett belőlle azt se tudom, hán zsákval, egy szekerderekval.

Békötözte a zsákokot s azt mondja a feleséginek:

- Gyere, most ülj fel te es. Menjünk a királyhoz!

El es mennek, s hát ugye a kapunál őrség vót, hát azt mondják az őrök:

- Mit akar itt?

- Én a királynak hoztam egy nagy ajándékot.

- Há melyen ajándékot?

- Hát azt csak neki személyesen mondom meg.

Hát a király es hallja a beszédet, s lemenyen, s azt mondja:

- Mi van itt? Valami baj van?

- Felséges királyom – mondja –, hoztam egy nagy ajándékot, de csak odabé mutatom meg.

- Hozzad bé hamar! – Még rendelt oda embereket, s mindegyik felvett egy-egy zsákot a vállára, s bévitte, s ott a királyi szobában a nagygazda ember csak a zsákokot megódta, s rázni ki a macskákot.

Hát azok a macskák eszeveszedtül kezdtek... – egyik felmászott a képre, a másik az asztalra, a másik a divánra, a másik az ágyba, a másik a király képire. Melyik ahogy érte szerteszéjjel.

A király se vót rest, kiabálta:

- Fogják meg! Fogják meg!

Az asszon el tudott futni, de a nagygazda embert elkapták, s esszekötték a két kezit, s bé a dutyiba, bézárták.

Hát ha bézárták, az ott es maradott. Hanem abba nem tudott belényugunni, örökké mondta, ha ő kiszabadul, akkor a szegén embernek így meg úgy csinál.

De azt nem csapták ki. Úgy, hogy lehet, hogy még ma es ott van bézárva. S a szegén ember a sok pénzvel s a gyermekeivel még most is boldogan él, ha meg nem hót.

A mese szövegét gondozta: Sebestyén Imre Dezső