89. A két jóbarát

 

Vót egyszer két legén, egy német, s egy magyar legén. S szomszédok vótak, de erőst, erőst jóbarátok vótak. Egyik a más nélkül se kocsmába, se leányokhoz ezek nem mentek. Mind ahogy a közmondás mondja: hogy egyik a más feneki­ből ki nem estek; – hát ez es úgy vót, örökké együtt vótak.

       Azt mondja Hanzi – mert így hítták a német legént. A magyar legént Jóskának hítták.

Azt mondja Hanzi:

       - Gyere, Jóska, megyünk a kocsma! Iszunk bort! ­

       Na el es mennek ők, leülnek az asztalhoz. Kirendel Jóska két üveg sört. Megigyák, újra rendel Jóska két üveg sört. Megint megigyák.

       Aszongya neki Hanzi:

       - Jóska, most elég lesz, többet nem kell! De Jóska megint rendelt. Jóskának erőst jó kedve kerekedett, s a kujakjával* kezdte verni az asztalt, s énekelte, hogy:

       - Rád irattatom*, rád irattatom!

Hallgatkozik a barátja, s azt mondja:

       - Reám te ne irasd, ha kérted, akkor fizesd meg! Én mondtam, hogy elyen sokat ne kérjél!

De Jóska megint csak énekelte:

- Rád irattatom, rád irattatom! ­

Hát ez a két legén úgy esszeverekedett ott a korcsomába, hogy úgy kellett elválasszák. Aztán, hogy azután jóbarátok lettek-e, vaj nem-e, azt én nem tu­dom, me’ úgy láttam, mind most.

A szöveget gondozta: Sebestyén Imre Dezső