A tojás

(MÁRI NÉNI) ÓVODÁSOKNAK MONDOTT MESÉJE

160. A tojás

Hol volt, hol nem volt, hetedhétországon, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy tojás, benne volt egy kosárban. Unatkozott, addig mozgatta a kosárt, míg kigurult belőle. Ment az úton, ment. Találkozott egy tűvel.

- Szerbusz tű pajtás, hová mész?

- Hát te, tojás?

- Hát én ültem a kosárban, ültem, hogy megzáposodtam, a gazdasszony nem tett a tyúk alá, hogy csirke legyen belőlem.

- Én meg - azt mondja a tű - ott voltam beleszúrva egy törülközőbe, megrozsdásodtam, én is elbujdosok.

- Menjünk együtt!

Mentek ketten, beszélgettek, hát ahogy mennek, mendegélnek, találkoztak

egy rákkal.

- Szerbusz, rák!

- Szerbusz!

- Hová mész?

- Elbujdosok. Kiszáradt a patakból a víz, s én gondoltam, hogy elbujdosok.

- Menjünk együtt!

Mentek együtt, mentek, hárman voltak. Mentek, menegettek, találkoztak

egy macskával.

- Szerbusz, macska!

- Szerbusztok!

- Hová mész, te macska?

- Megyek, elbujdosok, már öreg vagyok, nem tudok egeret fogni. A gazdaasszony elkergetett.

- Menjünk együtt!

Mentek, mendegéltek, találkoztak egy kakassal.

- Kukurikú! Hová mentek, jóbarátok?

- Megyünk ebujdosni.

- Hát te, kakas koma?

- Jaj, le akar vágni a gazdaasszonyom, észrevettem, s elbujdosok.

- Gyere velünk!

Ment a kakas is. Öten voltak, mentek, mendegéltek, egyszer csak találkoztak a Bodri kutyával.

- Hu-hu, hová mentek, jóbarátok?

- Megyünk elbujdosni.

- Hát te, Bodri kutya?

- Én is elbujdosok. Öreg vagyok, nem tudom a csontot megrágni, a házat őrizni, s a gazdám elkergetett.

- Gyere velünk!

Ment ő is. Hatan voltak, mentek, mendegéltek, találkoztak egy szamárval.

- lá… iá…, hová mentek, jóbarátok?

- Megyünk elbujdosni.

- Hát te, csacsi ?

- Jaj, jaj megöregedtem, nem tudom húzni a kordét, a szekeret, és a gazdám elkergetett.

- Gyere velünk!

Mentek együtt, mentek, mendegéltek, találkoztak egy lóval.

- Nyi-ha-ha! Hová mentek, jóbarátok?

- Megyünk elbujdosni.

- Hát te, ló, hová mész?

- Én is elbujdosok. Olyan öreg vagyok, a gazdám elkergetett.

- Menjünk együtt!

Mennek, mendegének, s estére beértek egy erdőbe. Féltek az állatok, hogy

jön a farkas, és hogy hol hálnak meg éjjelre. Azt mondja a macska:

- Én legjobban tudok mászni, felmászok egy fára, s megnézem, nem látok-e valahol világosságot...

Hamar fel is mászott a macska a fára, s aszongya:

- Látok egy világosságot.

Lemászott, a szamár ment legelől, ő volt a legokosabb. Mentek, mendegéltek, s egyszer csak egy kicsike házacskához értek.

Világosság volt, beleskődtek az ablakon. Mi volt benne? Tizenkét tolvaj vót. Az asztalra kiöntöttek egy zsák pénzt, számolták. Ahányan vótak, annyifelé ettek, ittak, beszélgettek.

Azt mondják az állatok:

- Meg kéne ijesszük őket!

- Hogy ejesszük meg?

- Úgy - mondta a szamár -, hogy a ló odaáll az ablakhoz, én a hátára állok, az én hátomra áll a kutya, a kakas, a macska, a rák, a tű, a tojás. S mindegyik, ahogy tud, úgy énekel.

Úgy is lett. Egymás hátára álltak. A ló nyihahá, a szamár iá, a kutya huhuhu, a kakas kukuriku, a macska nyávogott, a tű szúrkálta, a tojás ütögette, a rák csipegette őket. Akkora nagy zenebonát csaptak, hogy a tolvajok odabent a házban elszörnyűlködtek. Mi lehet ez? - …soha életünkben ilyet nem láttunk, hogy tudjunk kifutni innet? De több ajtó nem volt, csak egy, azon nem mertek kimenni.

Hamar a szobának a sarkába lyukat kapartak, és azon kibújtak a tolvajok, és elfutottak.

Aztán az állatok bémentek, leültek, jól megvacsoráztak, s akkor lefeküdtek.

- A tojás bebújt a kályhába, a jó melegbe, a hammuba…,

- a tű beleült a törülközőbe,

- a rák a vödörbe, a vízbe,

- a macska felmászott a kályha tetejire, a jó melegbe,

- a kutya lefeküdt a küszöbre,

- a kakas felmászott a ház tetejére,

- a ló bement az istállóba, a szamár a pajtába, s mindenki aludt, hortyogtak.

S egyszer csak azt mondja a tolvajoknak a vezére:

- Na, ki lesz az a bátor, aki vissza mer menni megnézni, hogy azok a csúf szörnyetegek ott vannak-e még?

Egy tolvaj se mert.

- Na, kap egy kitüntetést, aki vissza mer menni!

Hát az egyik azt mondja:

- Nem bánom, adjatok puskát, hogy védekezzek, én vagyok a legbátrabb, én visszamegyek.

Lassacskán, lassan vissza lopódzkodott.[1] Néz ide, néz oda, nem látott senkit se. Nincs is itt senki… - azt mondja.

Elévette a zsebéből a dohányát, a pipáját, hogy reagyújt, de nem volt gyufája. Benyúlt a kályhába, hogy tegyen egy parazsat a pipájába, de amikor megmozgatta a kályhában a hammat,[2] a tojás pukk…!, - szembelőtt.

- Jaj, jaj, jaj! Nem is tudtam, hogy itt puska van! Szembe lőttek!

Odafutott hamar a vödörhöz, hogy megmossa a szemét, de ott volt a rák a vödörbe. Ment a törülközőhöz, hogy megtörülközzön. Ott volt a tű belészúrva, összeszúrkálta.

- Jaj, jaj, jaj! - jajgatott, de a macska se vót rest, leugrott a kályha tetejéről, szembekaparászott vele.

- Jaj, jaj, jaj! - kiugrott az ajtón…,

… a kutya hu-hu, a sarkát jól megharapta, de még ez semmi.

A ház tetejiről a kakas a fejére ugrott, és elkezdte csipkedni: kukurikú, kukurikú, úgy megijedett, futott a kapu felé.

A szamár utána. Úgy hanyotán[3] lökte, hogy elesett. Pedig hát ez semmi se lett vóna.

A ló is észrevette, kiugrott az istállóból, s a patkós lábával úgy fenéken billentette, hogy kiesett a kapun. Úgy elfutott vissza a tolvajokhoz, hogy meg se állott.

Azt mondják a tolvajok:

- Na, mit láttál, mi volt ott?

- Jaj, ne is mondjátok, képzeljétek el, ott van a hétfejű sárkány, ott boszorkányok, ott szörnyetegek, ott mindenféle van a világon…

- Ne beszélj! - szörnyűlködtek a tolvajok.

- Igaz ez?

- Igaz. Gondoltam, hogy reagyújtok a pipámra, s akkor szembelőttek puskával a kályhából. Megyek hamar a vödörhöz, s ott tele volt mind ollóval, az ujjamat mind lenyírték. Megyek a törülközőhöz, hogy megtörülközzek, hát ott tele volt tűvel.
De ez még semmi, egy boszorkány reám ugrott, és azt mondta: pfu, pfu…, de még ez es semmi, kimentem az ajtón, akkor valami a sarkamba beléharapott, azt mondta, hogy: hu-hu-hu, akkor a fejemre ugrott valami a ház tetejiről, megcsipett, azt mondta: ku-ku-ri-ku, ku-ku-ri-ku, de még ez es mind semmi.

A pajtából kiugrott valami, s úgy hanyotán lökött, hogy elestem. De ez es még semmi lett vóna, az istállóból kiugrott a patkós lábával egy hétfejű sárkány, úgy lökött fenéken, hogy én kiestem a kapun.

Úgy szörnyűlködtek a tolvajok… - jaj vissza ne menjünk többet abba a házba!

Nem is bánták az állatok. Ott maradtak szépen. A tojás volt a szakácsné, a tű megfoldozta a ruháikat, a rák elvágta az ollójával a cérnát, a kutya őrizte a házat, a macska fogta az egeret, a kakas - amikor reggel volt - ku-ku-ri-ku, akkor a szamár az volt a vízhordó, a ló hordta a fát a konyhára, s így szépen a jóbarátok megéltek, s még ma is ott élnek, ha meg nem haltak.

Itt a vége, fuss el véle!