|
161.
A szegény ember állatai
Hol volt, hol
nem volt, hetedhétországon túl, még az Óperenciás tengeren is túl, volt
egyszer egy szegény ember és egy szegény asszony. Azoknak annyi
gyermekük volt… Szegények voltak. Volt nekik egy tehenük, volt egy
lovacskájuk, és volt nekik egy malackájuk. Egy este azt mondja a
szegény ember: -
Na,
gyermekeim, holnap levágjuk a malackát. Lesz malachús, lesz kolbász,
hurka. De
meghallotta ezt a malacka: -
Engem
bizony nem vágtok le! Kirontotta a
pajtaajtót, és elfutott ki az erdőbe, de mikor futott az erdőbe, az erdő
véginél összetalálkozott a farkassal. Azt mondja a
farkas: -
Most
én, malacka, tégedet megeszlek. Megijedett a
malacka. -
Jaj,
farkas, ne egyél meg, olyan sován vagyok, kicsike vagyok, várjál, mikor ősz
lesz, lehullik a fák levele, eszem az erdőben sok makkot, s nagy lesz
belőlem. Jövök hazafelé, akkor megehetsz. -
Jól
van! - mondja a
farkas. Hát reggel
kimegy a szegény ember, hogy levágják a malackát, s hát nem volt a
malacka. Biztos valaki ellopta. Búsult a szegény ember, bement, mondja
a feleségének: -
Jaj,
képzeld el, valaki ellopta a malackánkat. Most el kell adjuk a tehenet,
s vegyünk belőle malacot. Meghallotta
ezt a tehén. -
Engemet
bizony nem adtok el! Elszakasztotta
a kötelet, s usgyi, vesd el magadat, futott be az erdőbe. De mikor ment az
erdőbe, ő is találkozott a farkassal. Azt mondja a
farkas: -
Most
én tégedet, tehén megeszlek! Megijedett a
tehén. -
Jaj,
farkas, ne egyél meg! Most sovány vagyok, majd az ősszel, ha jövök
haza, akkor megehetsz. -
Jól
van - azt mondja a
farkas. Hát az ember
felöltözött szépen, kiment az istállóba, hogy a tehenet elvigye eladni
a városba, hát nincs ott a tehén. Hú, valaki ezt is ellopta. Na elvisszük
a lovat, eladjuk…, de meghallotta ezt a ló, elszakasztotta a láncot, és
futás be az erdőbe. Ő is
összetalálkozott a farkassal, azt mondja a farkas: -
Most
én tégedet ló, megeszlek. -
Jaj,
ne egyél meg, farkas koma, majd az ősszel…, - eszek sok-sok szénát, füvet, s jövök
hazafelé, akkor megehetsz. -
Jól
van - azt mondja a
farkas. A három jóbarát az erdőben: a malacka ette a
makkot, a tehén ette a füvet, a ló ette a
szénát. S malackának, a disznónak lett kilenc malaca, a tehénnek lett
egy bornyúcskája,[1]
a lónak lett egy kiscsikója, s mikor már fújt a szél, hullott a
falevél, ősz volt, összeeegyeztek,[2]
hogy most menjünk haza, hát de melyik menjen előre. Féltek a farkastól.
Azt mondja a disznó: -
Majd
én megyek előre. Mentek, ment
a kilenc malacka a disznó után, röf-röf-röf, s a farkas várta a falu
véginél. -
Most
én tégedet, disznó, megeszlek a kilenc malackáddal. -
Jól
van - azt mondja a
disznó -, nem bánom,
egyél meg, de mosakodtál-e ma? Csak akkor eszünk, ha mosakodunk. A
gyerekek kezet mosnak… Te mosakodtál-e? Szégyellte
magát a farkas, mert ő még akkornap[3]
nem mosakodott. -
Jó,
várjál meg itt, megyek a patakra, megmosakodom - mondta a farkas. S elment a vízre, hogy
megmosakodjon… …s addig a
disznó azt mondja a malackáinak: -
Fussatok
utánam! Futott elől a disznó, utána a malackák, röf-röf-röf, és egyhamar
elfuttak. Egyszer
visszajő a farkas, s úgy ölte a méreg. -
No,
megállj, te malac, becsaptál! Hát egyszer jött a tehén a bornyúcskával. -
Jó,
hogy jössz, te tehén. A malac becsapott, de most én téged megeszlek. -
Jól
van na, farkas - mondta a tehén -, hát egyél meg, én nem bánom. Jól van na…, - egyezik bele a tehén - …de ide figyelj, látod-e, mi mekkorák
vagyunk, s te mekkoracska vagy? Menj le szépen abba a nagy gödörbe,
nyitsd ki a szájadat, s mi beleugrunk a szájadba! -
Jó
- azt mondja a
farkas. Belement egy
nagy gödörbe, - kinyította jól a száját, és várta, hogy a tehén és a
bornyú ugorjon belé, de a tehén azt mondja: -
Gyere
bocikám, bocika bu-bu-bu! Utána
elfutottak haza. Hát egyszer a farkas összecsukta a száját, s megy ki a
gödörből, s nem volt sehol se a tehén. -
Na,
ezek is jól becsaptak! - mérgelődött. - Majd a lovat, s a kiscsitkót[4]
megeszem. Várt egy
kicsikét, jött a ló a kiscsitkóval. -
Na
most én tégedet megeszlek. Becsapott a disznó, a tehén. Azt mondja a
ló: -
Jól
van no, egyél meg! Hol akarod megkezdeni? - …a fejemen, a hátamon? Látod, hogy te milyen
kicsi vagy, s én milyen nagy vagyok? Kezdd meg a lábamat! -
Jól
van - azt mondja a
farkas. -
Na
nesze, harapjál egyet! - …s a patkós lábával úgy szájon rúgta a
farkast, hogy a farkasnak a fogai mind leestek. -
Jaj,
de kemény a húsod - azt mondja a farkas. Mert az a
patkós lába volt a lónak. -
Nem
is kellesz te! S akkor a ló
a kiscsitkóval, - usgyi, vesd el magadat -, hazafutottak. Otthon megálltak a kapuban. Egyszer csak
hallja az ember, hogy valami röf-röf-röf, ui-ui, a tehén meg bú-bú, a
ló meg nyi-ha-ha… -
Hallod-e
te asszony, s édes gyermekeim! Itt vannak a kapuban valami állatok,
olyanok, mint a mienkek voltak, de sokkal többen vannak. Megy ki az
ember, kinyítja a kaput. Szépen besorakoztak a disznó a kilenc
malackájával, a tehén a bornyúcskájával, a ló a kiscsitkójával. A
szegény ember beeresztette. Jaj, de boldogok voltak! Akkor volt amit
levágjon belőle a télre, volt, amit eladjon. Felöltözködtek jól, a
gyermekeknek vettek szép ruhát, hogy tudjanak menni az óvodába,
iskolába, s az embernek lett két lova, mert a kiscsitkó is megnőtt, s a
szekerbe befogta, s lett neki két lova. Úgy örvendtek, s még ma is
boldogan élnek, ha meg nem haltak. Itt a vége,
fuss el véle! |
