FÁBIÁN ÁGOSTONNÉ (MÁRI NÉNI) ÓVODÁSOKNAK MONDOTT MESÉJE

Hol vót, hol nem vót, hetedhétországon, még az Óperenciás tengeren is túl,

volt egyszer egy medve. Összetalálkozott a macskával, azt mondja a macskának:

-       Hallod-e, macska! Egyezkedjünk össze! Csináljunk egy házat ketten!

Jól van, esszegyezkedtek, csináltak az erdőben egy házat, ketten laktak a medvével, beszélgettek, nem unatkoztak. Egyszer csak ősz volt, azt mondja a medve:

-       Hallod-e te macska, te cica! Nemsokára tél lesz. Valami ennivalót kéne szerezni.

-       Jól van - azt mondja a macska.

Elmentek az erdőbe, de előbb elmentek a boltba, vettek egy nagy bödönt, s elmentek az erdőbe, telirakták mézzel. Újra elmentek, vettek egy nagy bödönt, azt telirakták zsírval, s feltették a háziknak a padlására. Nagy tél lett, fújt a szél, hideg volt. A medve lefeküdt és aludt, mert télbe, - tudjátok -, a medvék alusznak, a macik.

A macska éhes lett, a medve nem evett, mert aludt. De a macska erőst éhes lett, - hogy tudjon úgy kimenni, hogy felmenjen a padlásra, és lopjon abból a zsírból egy kicsit, …vagy a mézből. Lassan kinyította az ajtót, s ki akart lopodzkodni.

Azt mondja a medve:

-       Hova mész, macska?

-       Jaj, jaj! Képzeld el, itt volt egy egérke, s meghívott a keresztelőbe. Azt mondta, hogy született neki egy kisbabája. Én leszek a keresztapja.

-       Jól van, csak menjél - mondta a medve.

A macska kilopodzkodott, és felment a padlásra, s megette a zsírnak egynegyed részit, a méznek egynegyed részit, lelopodzkodott. Azt mondja a medve:

-       Na, hazajöttél a keresztelőből?

-       Hazajöttem.

-       Mi a neve a kisbabának, kisegérkének?

-       Negyedecske.

-       Jaj, még ilyen nevet még sose hallottam. Negyedecske.

Eltelt egy darab idő, két-három nap, a macska újra olyan éhes volt. Hogy tudjon felmenni a padlásra egy kicsi ennivalót lopni? Lassan az ajtót kinyitotta, hogy kiosonjon, de a medve felébredett:

-       Hová mész, macska?

-       Jaj, jaj, megint itt volt egy kisegér, meghívott a keresztelőre, született egy kisbabájuk, s én leszek a keresztapja.

-       Menjél csak! - mondta a medve.

Elment a macska, megette felét a zsírnak és a méznek, utána visszament, és azt mondja a medve:

-       Hazajöttél a keresztelőből?

-       Hazajöttem.

-       Mi a neve a kisbabának?

-       Felecske.

-       Jaj, még ilyet sose hallottam! Negyedecske…, Felecske...

Na eltelt egy-két-három nap. A macska újra megéhesedett, megehült. Megint, amikor aludt a maci, kinyitotta az ajtót, és ki akart lopodzkodni. Felébredett a medve:

-       Hova mész, macska?

-       Képzeld el, újra meghívtak a keresztelőbe, megint született egy kisegérke, én leszek a keresztapja.

-       Menjél csak, macska!

A macska felment a padlásra, mind egy falásig, még a bödönt is kinyalta,

a mézet is megette, a zsírt is. Lejött, felébredett a medve:

-       Na, te macska megkereszteltétek-e?

-       Meg hát.

-       Mi a neve?

-       Semmisincs.

-    Hogy milyen furcsa nevek vannak! - csodálkozott a medve. - Semmisincs… - Felecske… - Negyedecske…! Nem tudtam.

Hát egyszer csak tavasz lett. Felkelt a medve lesoványodva. Éhes volt.

-       Nem baj - azt mondja a macskának: van nekünk a padláson zsírunk, van nekünk mézünk, sütünk palacsintát, mézet teszünk bele. Jó mézes palacsintát eszünk. - Menjél csak fel macska a padlásra, hozdd le azt a két bödönt!

-       Jaj, én úgy szédülök! - mondta a macska.

Pedig a macskák nem szédülnek. Igaz-e? De hazudott.

-       Na, jól van, felmegyek én a padlásra - mondta a medve.

Felvánszorgott a padlásra, nézi a bödönt, s hát ott bizony semmi se volt.

-       Na, megállj, te gonosz macska! Megetted, ezért mondtad, hogy: Negyedecske, Felecske, Semmisincs. Ameddig én aludtam, addig te bélakmároztad.

A macska tagadta rettentően. Azt mondja a macska:

-       Tudod mit, medve? Feküdjünk ki a napra, s akinek a szőrire kijő a zsíros, meg a mézes, akkor az ette meg…

Hát kifeküdtek a napra, a macska elment, és a bödönt még jobban kikotorta, s aludt a medve, békente a szőrit. Egyszer felébred a medve, - nézi, csupa mézes a szőre.

-       Hát én ettem volna meg vajon? - csodálkozott a medve.

S akkor a macska jó nagyot kacagott, elfutott az erdőbe. Szegény medve még most is él, ha meg nem döglött az erdőben.

          Itt a vége, fuss el véle!