MÁTYÁS ROZIKA ÁLTAL MONDOTT MESE


2. A tűz

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. S annak annyi gyermeke volt, mind a resta lika, s még eggyel több. Olyan szegények voltak, hogy még nem volt gyufájuk se, mivel tüzet rakjanak, s még cibere levest se főzzenek. 

Egy reggel olyan szomorú volt…, - …neki volt egy kis fazeka, s azzal elindult parazsat kérni. Mindenhova bement a gazdagokhoz, de egy se adott. S a végén úgy járt a falun végig. Egyszer csak látott egy tüzet, s odament. Egy ősz apó ült mellette. Kért tőle parazsat.

-       Hát, ha csak ez a baj, akkor vigyél, és szedjél, amennyit akarsz, - …és akkor utána kiabálta, hogy:

-       …csak felét rakd tüzelőbe, s a felét takard le, s rakd be az ágy alá!

Úgy is csinálta. A felét a tüzelőbe rakta, és felét meg jól letakarta, s az ágy alá rakta.

       Reggel felkelt, s inkább parázs helyett pénz volt benne. S hamar elfutott házat venni, állatot, csizmát… - mindent, és boldogan éltek.

Egyszer…, - egyszer úgy fúrta az oldalát a gazdag embernek, hogy ilyen hamar meggazdagodott a szegény ember, és ő is úgy csinált. De ő este ment, hogy nehogy észrevegyék az emberek. És akkor ő el is ment, de ő egy nagy fazékkal, hogy neki több pénze legyen. Ő is a falun végigment, és akkor ott ment. Ott akkor elpanaszolt. De tudta az ősz apó, hogy ez hazudik és tudta, hogy gazdag. -…és ha ez a baj, akkor merítsen. Jól megmerítette, és akkor vitte, vitte. Majdnem elégett a keze. De azért vitte, vitte örömmel. Még a nagy kacagástól…, - és úgy örült, hogy nem bírt aludni. Örökké kukucskált be, és reggel kivette. Talált kígyót, …teknyős­béka, minden benne volt.

Ezt megérdemelte, amiért ilyen volt. És akkor még megjutalmazta a szegény embert, és megbüntette a gazdag embert.

Itt a vége, fuss el véle.

Úgy láttam, mind most.

Tiszta igaz.