Jegyzetek

 

Sebestyén Ádám a bukovinai székely telepesek története, népdalai és föld­művelése után népmeséik összegyűjtéséhez és a ma élő, illetve a közelmúltban elhunyt kiemelkedő mesemondók bemutatásához fogott.

A bukovinai székely népmesék nem ismeretlenek olvasóközönségünk előtt. Benedek Elek Péter és Pál című meséje után, melyet az 1882. évi al-dunai tele­pítés alkalmával gyűjtött, a népmese kedvelőinek és a folklór kutatóinak egész sora foglalkozott ezzel a gazdag mesekinccsel. A századfordulón Zsidó Domokos gyűjtött a Pancsova környéki székely telepesektől és Kolumbán Samu a Déva környékiektől meséket. De különösen fellendült a gyűjtés Tolnába és Baranyába való letelepítésük után. Itt elsősorban Dégh Linda nagy kakasdi gyűjteményét kell megemlítenünk, melyből német és angol nyelvű szemelvényes kiadás és kandidátusi dolgozat is készült. Ugyancsak Tolnában gyűjtött Kelemen Zoltán, Penavin Olga és tanítványai és Ujváry Zoltán pedig az al-dunai telepeseknél. A gyűjtésekből készült kötetek címét és egyéb adatait az irodalomjegyzékben ta­lálja meg az olvasó. Bosnyák Sándor és Forrai Ibolya mesegyűjteménye még kéziratban van. Már Sebestyén Ádámban felmerült a kétség, tudnak-e a ma élő bukovinai székely mesemondók újat mondani ilyen gazdag előzmény után?

Fábián Agostonné meséinek olvastán feltétlenül igennel kell válaszolnunk, bár hiányzik a mesék mögül a kiváló mesemondó előadói varázsa, mert hisz meséit nem tőle magától halljuk, hanem kinyomtatva olvassuk, meséi azonban még így, olvasva is, igaz gyönyörűségére fognak szolgálni felnőtt- és gyermek­olvasónak egyaránt, s tanulságos nyersanyagot biztosítanak a mesekutatónak.

Az érdekes cselekményen, a megszívlelendő tanulságon és Fábiánné szép székely-magyar mesemondó nyelvén túl hasznos, ha megtudjuk ezekről a szép mesékről, hogy honnan merítette őket a mesemondó, hogy miképpen illeszked­nek ezek a mesék.a nyomtatásban és kéziratban hozzáférhető bukovinai székely mesék sorába, hol a helyük a magyar népmesekincsben és végezetül, ha a magyarul nem tudó népmesekutató is jól tudja használni a könyvet. Ezért dön­tött úgy a kiadó, hogy jegyzeteket készíttet a kötethez. Ezek a jegyzetek meg­kísérelnek választ adni a fenti kérdésekre és itt-ott rámutatnak Fábiánné mese­mondó művészetének értékeire is.

A Kakasd-belaci óvoda népszerű Márika nénije nemcsak a kis óvodások mesemondója. A kötet olvasói lépten-nyomon meggyőződhetnek róla, hogy jogo­san viseli a Népművészet Mestere kitüntető címet, van bőségesen mondanivalója a felnőttek számára is. Mesekincsének gazdagságát jól érzékelteti az az egyszerű tény, hogy meséi nem is fértek el egyetlen kötetben, bőven jutott belőlük a ter­vezett második kötetre is. Hasznos lenne, ha itt nehány meséjét két változatban is megismerhetnők: úgy is, ahogya gyerekeknek s úgy is, ahogya felnőtteknek szokta elmondani. És szívesen olvasnánk egy-két mesét a kis tanítványaitól, Mátyás Rozáliától és a többiektől is.

Végezetül a második kötetben tervezünk egy kis tanulmányt Fábián Ágostonné mesemondó művészetéről. Az alábbiakban erről most csak annyit mondunk el, amennyi a jegyzetek megértéséhez szük­séges.

Fábián Ágostonné nemcsak mondani, hanem olvasni is szereti a meséket. Különösen azokat a meséskönyveket kedveli, amelyek az ő anya-táj nyelvén, székely-magyar nyelven szólnak az olvasóhoz. Olvasmányai közül mindenek­előtt Benedek Elek és Kriza János meséit kell megemlítenünk. Kriza Jánosnak a múlt század közepén gyűjtött híres Vadrózsák című gyűjteménye, s különö­sen a hagyatékából készült Székely népköltési gyűjtemény ragadta meg Fábián­né képzeletét, s nem egy meséjét megtanulta és továbbmeséli. Szívéhez azonban a megtanult mesék száma után ítélve Benedek Elek Magyar mese- és monda­világa áll a legközelebb. A millennium ünnepére megjelent hatalmas, több mint 500 mesét tartalmazó gyűjtemény egyes kötetei Bukovinába is eljutottak, s ked­ves olvasmányaivá lettek az ott élő székelyeknek. Palkó Józsefné, Zsuzsi néni és Gáspár Simon Antal számos meséjét Benedek Elek köteteiből merítette és a magukénak fogadták el tiszta erkölcsi felfogását, szép székely-magyar mese­mondó nyelvét.

Az olvasott mesék közül természetesen kiválogatta és a maga szemlélete, stílusa szerint átalakította a neki tetszőket a jó mesemondó. Fábiánné rendszerint a szóbeliségből ismert változatával ötvözte és a maga mondanivalójának a ki­fejezőjévé tette Benedek Elek, Kriza János vagy a Grimm testvérek meséit. Ezért ítéltük ezeket a meséket is közlésre alkalmasnak. Ahol a forrást sikerült megállapítanunk, a jegyzetekben azt is feltüntetjük.

A jegyzetek megértéséhez szólni kell végezetül a magyar és a nemzetközi népmesekatalógusról. A feljegyzett, magnetofonszalagra vett, nyomtatásban ki­adott magyar népmesék száma napjainkban meghaladja a 10 000-et. Az ebben való eligazodásra készül a nemzetközi Aarne-Thompson-féle katalógus (rövidí­tése AaTh) mintájára a Magyar Népmesekatalógus (rövidítése MNK). Jóllehet korábban már volt egy német nyelvű, Honti János által szerkesztett (rövidítése H) és egy magyar nyelvű, Berze Nagy által összeállított (rövidítése BN) kataló­gusunk, ezek azonban csak kb. 500, ill. kb. 1500 népmeseszöveg alapján készül­tek. Ma már tudjuk, hogy ennél jóval gazdagabbak vagyunk. Ezekre a kataló­gusokra utalnak a jegyzetekben található ún. típusszámok, melyek a magyarul nem tudó olvasó számára az illető mese cselekményét jelzik. Legtöbb mesének a magyar és a nemzetközi meseirodalomban változatai is vannak: ugyanazt a mesét más mesemondók is elmondták másutt, másképpen. Mi a jegyzetekben utalunk arra, hogy egy-egy mese a magyar nyelvterületen mennyire ismert, ked­velt. A nemzetközi változatokra csak szórványosan, szükség szerint történik utalás.

A jegyzetek tehát eligazítják az olvasót egy-egy mese származása, nép­szerűsége, Fábiánné mesemondó művészetének az illető mesére vonatkozó vonása felől, tájékoztatják a magyar és a nemzetközi tudományos életben tevékeny­kedő folklórkutatót a mese cselekménye és gyakorisága felől, sőt itt-ott ízelítőt adnak a mesével kapcsolatos tudományos eredmények felől is. A jegyzetek végén az irodalomjegyzék eligazít a legfontosabb magyar mesegyűjtemények, a magyar és a nemzetközi mesekatalógusok, valamint a jegyzetekben felhasznált tanulmányok szerzője, címe, megjelenési helye és ideje felől.

A kötet Fábián Ágostonné 90 meséjét az elmondás rendjében tartalmazza, ennek megfelelően a jegyzetek is
1-90. sorszámmal ellátva közlik az olvasóval az egy-egy mesével kapcsolatos tudnivalókat.

 

 

FÁBIÁN ÁGOSTONNÉ MESÉI:

 

1. A kelekótya legén. A fának eladott ökör meséje (AaTh 1643) közel 30 változatban ismert és kedvelt a magyar népmesekincsben. A változatok legna­gyobb része csak az istálló jelenetet, a fának való eladást és a kincseket rejtő fa kivágását tartalmazza. Fábiánné változata ennél bővebb: a kelekótya legény a tréfáskedvű vásárosok biztatására levágja az ökör farkát, kiüti a szarvát és ki­szúrja a két szemét, majd mikor a fából kiomló rengeteg arannyal hazatér, le­üti az utánuk leselkedő papnét. A ravasz testvérek egy kecskét ásnak el helyette s a papnét máshova temetik, így a pap nem találja meg, s a kelekótya legényt nem büntetik meg, hanem testvéreivel együtt meggazdagszanak az aranyakból.

Ennek a kibővített formának egyetlen kéziratos változata ismert 1861-ből, Valószínűleg Erdélyben jegyezte le az ismeretlen gyűjtő (MAROSI-BAGOSSY­-BAK Ms. 1. (Irodalom 4-r. 397/1.) 15-17. "A bolond ifjú"). Közeleső változata található ugyancsak a 19. század közepéről Haltrich erdélyi szász gyűjteményé­ben. (HALTRICH, 1972. 280-285. 64. "Der siebenmal getötete Leiche".) Berze Nagy János (1975. ll. 577-578.) s nyomán Lengyel Dénes (1968.) a mesét urali rokonainknak azzal a szokásával hozza kapcsolatba, amely szerint az áldozati fa odvába (tövéhez) pénzt, ékszereket helyeztek, hogy a felsőbb hatalmak kérésüket meghallgassák. Berze Nagy Munkácsi nyomán közöl egy történetet, amelyben az egyszeri szegény osztyák a bálványtól szerencsét kért. Sokáig hiába imád­kozott. Végül földhöz vágta, s annak fejéből egy darab arany hullott ki. "Imád­kozással mit sem értem el, veréssel inkább lehet tőled áldást kapni." (1975. 578.). Lengyel Dénes emlékeztet a hasonló témájú ezópusi mesére (1961. 92.). Ez a nyugat-európai keresztény változatok egyik forrása is lehetett: az ostoba legény jószágát az útszéli keresztnek vagy egy szent szobrának adja el, s azt kivágva, kidöntve jut a kincshez. A magyarban is ismerünk két ilyen változatot a Dunán­túlról. Fábián Ágostonné meséjének változatai elsősorban Erdélyben keresen­dők. Benyomásunk az, hogy a kibővített forma - a fának eladott ökör meg­csonkítása, a fától megszerzett kincs után leselkedő pap (itt papné) megölése, - újabb adalékokkal szolgál a mese mitikus hátterének vizsgálatához.

 

2. Az aranszőrű báránka. Két népszerű mesetípus (AaTh 571, 592) kombiná­ciójából alkotott mese, amely első pillanatban egyéni alkotásnak tűnik. A ma­gyar változatok áttekintése azonban csakhamar meggyőz bennünket arról, hogy a két mesét nem Fábián Ágostonné kombinálta össze. Egyik legrégebbi, a 19. század elején keletkezett mesegyűjteményünkben (GAAL 1857., 1860.) két szö­veget is találunk, amely hasonló összetételű. A gondolattársítás logikus: a juhász, akinek mindenkit megtáncoltató furulyája van, és a számos változatában obsz­cén, illetlen hangvételű, a szomorú királykisasszonyt megnevettető összeragadt, táncoló embersor nem egy mesemondó repertoárjában kapcsolódhatott össze. Ne feledjük, Fábiánné a belaci óvoda mesemondója, nála nyilvánvalóan elsősor­ban a humoros momentumokra, tréfás, mulatságos részekre tevődik a hangsúly.

Az aranyszőrű bárány meséjének (AaTh 571) 11, a mindenkit táncra perdítő, illetve könnyekre fakasztó furulyáról szóló mesének (AaTh 592) pedig 19 vál­tozatát ismerjük.

 

3. A tizenkét tolvaj. Az egész magyar nyelvterületen népszerű, ma is mesélt novella mese (Típusszáma AtTh 956B), 24 változatát tartjuk számon, közöttük két bukovinai székelyt is Hadikfalváról. Az egyiket Zombán, a másikat Tevelen jegyezte fel Kelemen Zoltán (1964. 81-85. 11. "A tizenkét rabló" és 123-126. 29. "A kapitány"). E két változat egymástól is, s Fábián Ágostonné meséjétől is több szempontból eltér. Figyelemre méltó mesénkben a fejbenézés motívuma, amely több változatban előfordul s a tipust Molnár Anna balladájával rokonítja. Nem véletlen, hogy Palkó Józsefné ezt a címet is adta változatának [Dégh Linda 1955. (UMNGy VIII.) 385-394. 37. "Mónár Anna".] Ebben a változatban a fejbe­nézés motívuma nem szerepel.

 

4. A rest leány. A bukovinai székely mesemondó asszonyok láthatólag ked­velik az ún. leányoktató meséket, melyek az eladó leányokat arra tanítják, hogyan kell viselkedniök, hogy ügyes, serény asszony váljon belőlük. Fábiánné­nak ez a meséje egy rest leányt tesz csúffá, aki hála férje "nevelőmunkájának", olyan serény lesz, hogy még enni is csak fonás közben eszik. A mese két mese­típusból áll, melyet mesemondóink szívesen kapcsolnak össze. Típusszáma: AaTh 1371 ** + MNK 1370E*. (AaTh 902). 3 változatát ismerjük, egyiket Palkó Józsefné mondta el [Dégh Linda 1955. (UMNGy VIII.) 360-363. 35. "Lusta menyecske".]. Mind a három változat magában foglalja mind a két résztípust, Hege­düs Lajos közöl ezenkívül egy olyan változatot is egy pokolpataki születésű mesemondó asszonytól (1952. 160-161. "Restes asszony"), mely csak a ruha­elégetés epizódját tartalmazza. A másik két változat Erdélyből és a Dunántúlról való. A mese valószínűleg sokkal szélesebb körből ismert, mint ahogy ezt a közölt változatszám mutatja.

 

5. Vas Laci. A sárkányok által elragadott három - itt két - királykisasszony meséjének (AaTh 301) ez a sajátos redakciója két népszerű nyomtatott szöveg­ből terjedt el országszerte: az egyik, mint Dégh Linda is megállapította, Majláth szövegének Benedek Elek által újramesélt "Vas Laci"-ja (Magyar mese- és mon­davilág III/2. 174-188.), a másik egy ponyvafüzet: "Vas Laci és a három sárká­nyok". Eredeti néprnonda. Magyar Óvárott Czéh Sándor szab. Könyvnyomdájá­ban. 1854. OSzK 3/19. Az utóbbi szövegnek az összevetése Majláth meséjével nemcsak a redakció alakulásának, hanem a ponyvafüzet forrásának a tisztázása szempontjából is hasznos lenne. Nem lehetetlen ugyanis, hogy ismeretlen szerző átírásában voltaképpen Majláth meséje jelent meg ponyván.

Nem érdektelen tudnunk azt sem, hogy Vas Laci meséjét cseh szomszé­daink is ismerik. Valószínűleg Majláth meséjének valamelyik német fordítása terjedt el náluk.

Fábián Agostonné Vas Lacija is nyilvánvalóan Majláth, illetőleg Benedek Elek meséjében gyökerezik, azt azonban a mesemondó leegyszerűsít ette és egyé­nivé formálta. A mese kezdete még hűségesen követi a nyomtatásban megjelent eredetit, a sárkányok által elrabolt legények, a katonákat szövő boszorkány, a mindent elnyelő tarisznya stb. azonban már más mesékből kölcsönzött motívu­mok, epizódok.

A mesét Palkóné is ismerte, Mucsfán lakó nénje olvasta fel neki, hogy to­vábbi mesékkel tudja megörvendeztetni a gyűjtőt. Mivel a mese megismerése és rögzítése között viszonylag rövid idő telt el, Palkóné Vas Lacija sokkal közelebb áll a Benedek Elek-féle szöveghez, mint a Fábiánnéé. Palkóné a mesét termé­szetesen nemcsak a gyűjtőnek, hanem állandó hallgatóinak is elmesélte való­színűleg nem is egyszer, így felmerül a kérdés, hogy Fábiánné Palkónétól ­közvetve vagy közvetlenül - tanulta-e, vagy pedig könyvből olvasta. Tudjuk róla, hogy Benedek Elek meséinek nagy kedvelője, sok meséje származik a Magyar mese- és mondavilágból. Ennél a mesénél mind a két forrás lehetséges, s jelentős az is, amit Fábiánné hozzáadott.

Vas Laci meséjének 4 szoros változata ismert. Valamennyi a Majláth-féle mese származékának tűnik. A hős népszerűsége és az összetétel stabilizálódása késztetett arra, hogy a típust Borsszem Jankó meséjének tőszomszédságában (az AaTh 312 számon) helyezzem el.

 

6. Vert viszi veretlent, s feje jaz töretlen. (AaTh 41 + AaTh 3 + AaTh 4 + AaTh 1 + AaTh 2.) Ismét egy népszerű mese, mely az egész magyar nyelv­területen elterjedt. Az állatmese az ismert róka-farkas kalandokat tartalmazza a megszokott összetételben. Valószínűleg Fábiánné óvodai repertoárjába tartozik, paraszti mesemondóink az állatmeséket általában gyermekmesének tartják. Kü­lönösen jó ízt kölcsönöznek a mesének a nyelvjáráson túl a bukovinai székely viseletre, szokásokra utaló motívumok. A mesemondó a rókát gagyába és hosszú ingbe öltözteti, másképpen hogy tudná a kebelét megrakni hallal? Az asszonyok is sulykokkal és padocskákkal mennek a Szucsávára mosni, ahogy annak idején Bukovinában szokásban volt, s így lesznek figyelmesek a lékbe fagyott farkasra.

Fábiánné meséje voltaképpen két, a magyarban állandónak tekinthető ösz­szetétel összekapcsolása: a róka és a farkas a lakodalomban, a róka a pozdorjá­ban, majd a farkas hátán (AaTh 41 + AaTh 3 + AaTh 4) az egyik újra meg újra ebben a háromepizódos formában felbukkanó kompozíció. 4 változatát tart­juk számon, ez azonban nem irányadó, a mese ennél még napjainkban is nép­szerűbb a szóbeliségben. A másik, a róka halat lop és a farkas farka a lékbe fagy. (AaTh 1 + AaTh 2) epizódokat tartalmazó két epizódos összetétel szintén igen népszerű, a Magyar Népmesekatalógus által számontartott 6 változatánál jóval többet ismernek paraszti mesemondóink. A 6 változat közül Istensegitsről való Gáspár S. Antal előadásában.

Az egyes epizódok változatainak felsorolásával itt nem kívánunk foglalkozni, csak annyit szeretnénk megjegyezni, hogy a róka és a farkas kalandjainak lánc­szerű összekapcsolását, amely Kelet-Közép-Európában elsősorban Haltrich em­lített erdélyi szász gyűjteményéből ismert, (1972. 349-387.) paraszti mesemon­dóink repertoárjában is megtaláltuk: rendszerint olyankor szoktak rá sort kerí­teni, ha a mesét nem gyerekeknek, hanem felnőtteknek mondják el.

 

7. Az ördög kilenc kérdése. (AaTh 812.) Fábián Ágostonné meséjének címét Kriza Jánostól kölcsönözte, s valószínűleg ismerte Benedek Elek átdolgozását is (MNGy XII. 219-226. XX. "Az ördög kilenc kérdése"; MMMV II/2. 119-204. 31. "Az ördög hidja"). A mese ezen túlmenően hihetőleg az andrásfalvi száj­hagyományban is ismert lehetett. Ezzel magyarázható, hogy irodalmi forrásai ellenére sem hat utánmesélésnek. Fábiánné nem követi sem a Kriza-féle változat bonyolult, székely tájszavakkal, fordulatokkal zsúfolt szövegét, sem Benedek Elek szentimentalizmusát, hanem józan paraszti realitásérzékkel mondja el a mesét. A szegény legény hóbortos anyjának alakját, mint fölöslegeset, elhagyja, segítője az ősz öreg ember helyett a sündisznócska, akivel megosztotta az enni­valóját. Az ördög hídján úgy mennek keresztül, hogy a legény a lova négy lábát egy négyfele hasított kendővel beköti, mikor a sok leány közül nem adják neki azt, aki megtetszik, megszöknek.

A tiszta, világos felépítésű mesében talán csak a kérdések feltevésének módja nem egészen világos. Elképzelhető, hogy itt a mesemondó nem teljesen értette, hogy miről van szó? Talán azt képzelte, hogy a szegény embernek az ördög gondolatát kell kitalálni, nem pedig a számok értelmét megfejteni?

A mesének 16 változatát ismerjük, az egész magyar nyelvterületről - töb­bek között Palkóné is elmondta. Palkóné változata nem irodalmi eredetű, Fábián­né meséjénél több hiedelem-elemet tartalmaz, voltaképpen nem mese, hanem realisztikus falusi történet.

Mesénk középpontjában a számok jelentésének megfejtése áll, amely isme­retes pohárköszöntő és lakodalmi ének, ún katekizmusi ének formájában, s már Kriza írja, hogy ezt a kérdés sort szokás végig kérdezni a menyasszony fölötti alku során feltett találós kérdések között is.

 

8. Az ikrek. (AaTh 707.) Az aranyhajú két testvér meséjének vázlatosan el­mondott változata. Fábiánné hozzá van szokva, hogy gyermekeknek rövid egy­szerű meséket mond el, ezért a fiú elküldésének hármas epizódjába csak bele­fog, de jobbnak látja nem elmondani, a mesét nem bonyolítani. A mesének 34 változatát jegyezték le.

 

9. Két hazug legén, szót szóra mondó. (AaTh 1920A.) A hazug és a szót szóra mondó meséje nem tartozik a gyakran feljegyzett hazugságmeséink közé, mind­össze 4 változatát ismerjük. Ezek közül a Merényié (1862. 1. 182. 6. "A hazug és a szót szóra mondó"), illetőleg annak Benedek Elek által történt feldolgozása (MMMV II/2. 14-18, 2. "A hazug legény") alapmesének számít, egy származé­kát az írástudatlan Bágyi János bőzödi mesemondó is elmondta (Bözödi 1958. 58-62.). A gyűjteményből nem derül ki, hogy Bágyi János hol ismerkedett meg Benedek Elek meséivel, a sokat olvasó Fábiánnéról tudjuk, hogy szereti ezeket. Ezt a meséjét is az ő gyűjteményéből vette, csupán annyit változtatott rajta, hogy a legények nem a szolgabíróval, az alispánnal és a főispánnal találkoznak, hanem három alispánnal, s azt a hazugságot túl vastagnak találta a mesemondó, hogy meghalt az Úristen, ezt arra enyhítette, hogy az égből leszakadt egy darab. A mesemondó egészséges realizmusa és jóízű humora ebben a mesében is meg­nyilvánul. Jellemzőnek tartjuk, hogya "király", vagy "az igazságos király?" szerepében Mátyás ebben a mesében is felbukkan.

 

10. Hajlik meg ott. Ez a meséje Fábiánnénak az idegen szavak félreértésén alapuló népi tréfák közé tartozik (AaTh 1699). Tudjuk, hogy a tolnai székelyek korábbi lakóhelyükön román-német környezetben éltek, s valamennyien tudtak, tudnak ma is legalább néhány szót ezen a két nyelven. Az ilyen vegyes nyelvű vidéken kedveltek a vegyes nyelvű népköltési alkotások is, melyek addigi gyűj­teményeinkben csak szórványosan fordulnak elő. Folklórkutatóink közül Faragó József éppen erre a történetfajtára figyelt fel, amit Fábiánné is elmondott, s a kolozsvári Folklór Intézet kézirattárából egész csokrot mutatott be belőlük [Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények 1971. (XV.) 101-112.], ezek között azonban a "Hajlik meg ott" nem szerepel. Nincsen változata a Magyar Népmesekatalógusban sem az említett típusszámon és annak környékén. Érde­mes oda figyelnünk ezekre a mulatságos kis történetekre, s feljegyeznünk őket, mert egyelőre nemcsak magyar vonatkozásban, de Európa-szerte keveset isme­rünk belőlük.

 

11. A szóló szöllő, mosolygó alma s csengő barack. Ismét egy Benedek Elek­mese Fábiánné repertoárjában. Nemrégiben, mikor Benedek Elek meséinek to­vábbélését vizsgáltam a paraszti mesemondók körében (Kovács Ágnes, 1977. 139-188.), ezzel a mesével is foglalkoztam (uo. 169-173.): Benedek Elek meséje (MMMV LA. 242-247. "Szóló szőllő, mosolygó alma, csengő barack") mellett közöltem a sajóvelezdi világtalan mesemondóasszony, Kalas Jolán hasonló című meséjét is. Ha az egészen más nyelvjárást beszélő palóc mesemondót nem zavarta Benedek Elek székely mesemondó stílusa, hanem valósággal a hatása alá került, csoda-e, ha a székely mesemondó egészen magáénak érezte, az élőszóban hallott mesékhez hasonlónak tekintett Benedek Elek meséjét.

Amor és Psyché meséjének (AaTh 425A) ez a sajátos redakciója (MNK 425C 1*) 10 változatban ismert, ezeknek nagy része Benedek Elek meséjének a szár­mazéka, mely Erdélyi János Pusztamonostorról beküldött meséjének (1846., 1847., 1848. II. 343-345. 3. "A szóló szőlő, mosolygó alma és csengő barack") újramesé­lése. Erdélyi meséje ponyvára átírt verses formában több kiadást is megért (A legkisebb királyleány vagy A szóló szöllő, a csengő baraczk és a mosolygó alma. Igen szép tündéries történet. Négy szép képpel. Budapest, 1882. Nyomtat ja és kiadja Rózsa Kálmán és neje, ezelőtt Bucsánszky A. OSzK 23/19.). Az elterjedt irodalmi előképek biztosították a mese népszerűségét és szilárd szerkezeti váza fennmaradását.

 

12. Csalóka. Csalóka Péter népszerű trufájának (AaTh 1539) 31 változatát ismerjük. Egyik legrégebben közzétett változata Jókai rendkívül népszerű anek­dotagyűjteményében jelent meg (1846. 59-73. "Csalóka Péter kalandjai"), ki­adták ponyván is (Csalóka Péter élete és kalandjai. Igen víg és mulattató törté­net. 5 képpel. Pesten 1873. Nyomtatja és kiadja Bucsánszky Alajos. OSzK 16/8), s számos népi változata ismert. Fábiánné Csalóka Pétere valószínűleg nem Jókai meséjének a származéka, hanem úgy tűnik, mintha a két változat azonos for­rásból származna, Fábiánné több ponton teljesebb, logikusabb (a három huszár három lovának ellopása pl.). A trufa, melyet a világirodalom Naszreddin hodzsa kalandjaiként tart számon, voltaképpen két részből áll: a huszárok, majd a falu lóvátevése. Ez utóbbi tartalmazza a megkecskésedett menyasszony típusát is (AaTh 1685). A malombeli kaland az ismert változatok egyikében sem szerepel.

 

13. Fenkő. "Szerencsés János" története (AaTh 1415) a városi gyermekszo­bákban a Grimm testvérek gyűjteményéből ismert (Grimm No. 83.), de ismert és kedvelt a szóbeliségben is: az ostoba parasztgazda meséjét különösen női mese­mondóink mondják el szívesen. Mesénk tartalmazza "Butuk Miska" meséjét is (MNK 1412), amely voltaképpen "Okos Kati" meséjének (AaTh 1387) férfi párja. Mindössze 10 változatát tartjuk számon változatos összetételben és előadásban. A ponyván is megjelent Grimm mese származékain túl ismert az a forma is, mikor János voltaképpen fogadásból követi el az ostobaságokat, s természetesen nem egy olyan változatot is ismerünk - ilyen a Fábiánnéé is -, amelyben a hős egyszerűen ostoba, s minden részvétünk a feleségéé. Ezek Kriza János idevonat­kozó meséjével tartanak rokonságot (Vadrózsák. No. 8.).

 

14. Félsz-e, angyalom? Két hiedelemmesét, a "Halott vőlegény"-t (AaTh 365) és az "Ördögszerető"-t (407B) kombinál Fábiánné hiedelemmonda formájában. Mindkettő hozzávetőlegesen 50-50 változatban ismeretes a magyar népmese­anyagban, ebből 10 a kettő kombinációja, s 5-öt tartunk számon hiedelemmonda formájában. A Bihari-Körner-féle, sajtó alatt levő magyar hiedelemmonda ka­talógusban ennél minden bizonnyal jóval több van. A halott vőlegény és az ördögszerető meséje népszerű a bukovinai székely mesemondók körében. Dégh Linda, Bosnyák Sándor, Kelemen Zoltán nem is egy változatukat jegyezte fel. A 7 ismert változat közül 5 halott vőlegény, 1 ördögszerető, 1 Gáspár S. Antal által elmondott hiedelemmonda pedig a két típus kombinációja. A közölt, illetve kéziratban levő változatok nem azonos menetűek. Fábiánné realizmusa abban is megmutatkozik, hogy meséjében a halott szerető fuvarozásban hal meg - tud­juk, hogy Bukovinában a székely férfiak közül sokan jártak fuvarozni -, a változatok nagy részében a katonaságnál vagy a háborúban. A mese, helyeseb­ben hiedelemmonda is rossz véget ér: a halott szerető magával viszi kedvesét a sírba. Tanulságos a visszajáró halott szeretőnek az ördöggel való azonosítása ­ez országos jelenség -, ez idézi elő voltaképpen a két típus kombinációját. A kombináció a 40-es évek elején rendkívül népszerű volt a Zemplén megyei Lácán, 5 változatát ismerjük Virány Judit kéziratos gyűjteményéből.

 

15. A félig nyúzott bakkecske. (MNK 212A*.) Egyike legkedveltebb gyermek­meséinknek, 18 változatát tartjuk számon. Fábiánné azonban ezúttal sem a szok­ványos formát mondja el. A házaspárnak nem három fia, hanem egy leányocs­kája van. Először őt küldik el kecske legeltetni, majd az asszony  megy, végül az ember. Így lesz teljes a mesei hármasság. Fábiánné józan szemléletére  jellemző, hogy az ember a kecske hazugságára nem kergeti el a leánykát és az asszonyt, hanem csupán megveri, így nem kell jóvátehetetlen cselekedete miatt később bánkódnia. Ez a forma egyedül áll a maga nemében, bár egy-két változatot isme­rünk, melyben nem fiúk a kecskelegeltetők, hanem leánykák, de sohasem egy. A mesének lészpedi, gajcsánai és háromszéki változatait ismerjük, s feldolgozta Arany János és Benedek Elek is. Fábiánné Benedek Elek változatát (MMMV II/l. 13-17. 2. "A telhetetlen kecske") láthatólag ismeri, innen származik ugyanis a kecske versikéje. Mint érdekességet megemlítjük, hogy ennek a versikének egy változatát Markó Anna, Pogány Péter jeles kislengyeli (Zala m.) mesemondója 1943-ban dallammal adta elő. Valószínűleg ismerhette vagy Fábiánné vagy Se­bestyén Ádám Arany László változatát is [Arany-Gyulai 1872. (MNGy. 1.) 453­458. XII. "Félig nyúzott bakkecske"], innen származik ugyanis a mese közismert címe. Az ügyesen megszerkesztett, kedvesen elmondott mesét biztosan élvezettel hallgatják a belaci óvodások.

 

16. Haragszik a gazduram. János szolga meséje (AaTh 1000) szintén a rend­kívül népszerű magyar mesék közé tartozik. Mesemondóink mindig nagy kedv­vel részletezik, hogy hogyan bosszulja meg a szolga gazdája hóbortosságát, nem egy változatban a kegyetlenséget. A gazda és a szolga által kötött szerződés, hogy aki hamarabb megharagszik, annak bocskorszíjut hasítanak a hátából, a voltaképpeni kerete a mesének, ezen belül még a következő epizódokat, kalan­dokat sorolja fel Fábiánné: A szolga mindenütt a kutya nyomát kell kövesse (MNK 1003A *), az otthon hagyott szolga feladataiként számos epizódot össze­dolgoz : Amit a szomszéd tesz (EN 1016*), azt a birkát kell leölni, amelyik ránéz (AaTh 1006*), "Petrezselyem" és "Murok"(a kutya és a macska) a levesben (MNK 1019A *), a nagy kondér leves, amit a szolga két embernek egy ebédre főz, az általunk ismert változatokban nem szerepel, ezért típusszáma sincsen.

János szolga meséjének kétféle befejezése ismert. Az egyik szerint addig fogadják meg, amíg megszólal a kakukk (AaTh 1029), a másik szerint kenyér­adói megszöknek tőle. Ilyen Fábiánné meséje is. Ez a befejezés két epizódot tar­talmaz: a szolga a zsákban (AaTh 1132) és a "tévedésből" vízbe dobott asszony (itt házaspár; AaTh 1120). Ez utóbbi formának 10, János szolga mesé­jének összesen 40 változatát ismerjük.

Szólnunk kell még a román nyelvű szövegbetétről is. Értelme: feljebb, tisz­telendő úr, feljebb! Vagyis hogy emelje a pap feljebb a zsákot, mert beleér a vízbe. János szolga mint kísértet szólal meg a zsákban idegen nyelven - Fábián­né, s idősebb hallgatói románul tudnak, értenek, tehát románul -, ezért hatá­rozzák el a papék, hogy amint átértek a vízen imádkoznak egy kicsit, hogy ti. távol tartsák maguktól a tisztátalan lelkeket. (Ld. erről: Kovács Ágnes, 1973. 164-166.)

Fábiánné ezt a meséjét is, mint annyi mását, részben Benedek Elek gyűj­teményéből (MMMV III/2. 165-173. "Haragszik-e gazd' uram ?"), részben a szó­beliségből merítette, s saját elképzelése, ízlése szerint módosítgatott rajta. A me­se egyik fő értéke ezúttal is az eleven, szemléletes, jóízű székely mesemondó nyelv, amely nem azonos a Benedek ElekéveI.

 

17. Tizenkettőt egy csapásra. A vitéz szőcs - itt cigány - meséje ismert ön­álló meseként (&iTh 1640), s a "Hetet egy csapásra!" epizód (MNK 1640**) hasz­nálatos mesekezdőként is. Fábiánné is egy ezzel kezdődő mesét mond el. To­vábbi epizódok: A cigány elhiteti az óriással, ördöggel, hogyatüsszentéséből (másutt szelletéből) lett, és nagyon erős. (AaTh 1145-1154 között.) Ki tudja magasabbra hajítani a buzogányt? (AaTh 1063), Párbaj vasvillával és nyárssal (AaTh 1083A), Kísérlet a szegényember v. cigány megölésére (AaTh 1115), A cigány viteti magát és a "megszolgált" aranyat az ördöggel-óriással (AaTh 1139 körül), A cigánygyerekek ördöghúst akarnak enni (AaTh 1149). Ostoba-ördög meséink mind ilyen alkalminak tűnő epizódsort alkotnak. Fábiánnéról, mint jó mesemondóról nem tételezhető fel, hogy meséjét hevenyészve a gyűjtés alkalmá­val ütötte össze, ezt a mesét valószínűleg mindig így, vagy ehhez hasonló for­mában szokta elmondani. Ez a meséje a szájhagyományból való. Változatai az egész magyar nyelvterületen s azon túlmenően is egész Európában ismertek.

 

18. A három vadas királyfi. (MNK 463A**) A síró-nevető szemű király + (AaTh 361*) "A vasfejű farkas" + (AaTh 300) "A sárkányölő vitéz". Volta­képpen a vasfejű farkas - itt ördög - meséjének keretében mondja el a mese­mondó a síró-nevető szemű király mesekezdőt és a sárkányölő vitéz meséjét is. A címe után ítélve Benedek Elek meséjének vélné az olvasó, ez azon­ban a sárkányölő vitéz meséjének egy másik összetétele (AaTh 315, (AaTh 300). A királyfi segítői sem kutyák: Földnél nehezebb, Vasnál erősebb, Messze halló, messze látó, mint Fábiánné meséjében, hanem farkas, medve és oroszlán. Csupán a megölő álhős személye és az alóla kiugró párnák motívuma egyezik. Solymossy Sándor szerint a jeles vendég alatt levő sok párna a tiszte­let jele, a motívumot keletről hoztuk magunkkal (Keleti elemek népmeséinkben. Ethnographia 1922. (XXXIII.) 43-44.) A sárkányölő vitéz meséje egyike a leg­népszerűbbeknek a magyar népmesekincsben. 63 változatát ismerjük. A vasfejűfarkas meséjének eddig 27 változatáról tudunk, a két mese azonban mindössze 4 változatban alkot a Fábiánnééhoz hasonló kompozíciót.

 

19. A kerek kő. (AaTh 736.) Ennek a mesének viszont nemcsak a címe, ha­nem menete is megegyezik a hasonló című Benedek Elek-mesével (MMMV II/2. 5-13. "A kerek kő"), mely Merényi László "A szegény és a gazdag ajándéka" c. meséjének az átdolgozása (1861. 143-158.). A mese 5 további változata - köz­tük a Sebestyén Geczi Lajosnéé (Dégh Linda, 1960. UMNGy. IX. 263-265. 94.) ­mind ennek a változatnak a közelebbi, távolabbi származéka. Fábiánné ki­emelkedik közülük természetességévei és életszerűségéveI.

 

20. A három szemü leján. Egyszemű, Kétszemű és Háromszemű meséje (AaTh 511) nem tartozik nálunk a gyakoriak közé, mindössze 8 változatát ismer­jük, népszerűbb ennél a veres tehén meséje (AaTh 511A), melynek önálló;:m és különböző összetételekben 25 változatát tartjuk számon. Fábiánné meséje ennek a két formának a keveréke, kombinációja. Az egyik redakciónak ugyanis egy kis leány, a másiknak egy fiú a hőse, mesénknek mind a kettő. Arról sincs szó ebben a mesében, hogy a tehén a kisleány elhalt anyja - ezt a változatok nagy része legalábbis sejteti -, viszont mivel jóságos segítő állat, a mesemondó jobb­nak látja a második és a halálával végződő harmadik küzdelmet elhagyni ­inkább a gonosz boszorkányasszony mostohát és a leányait viteti el az ellenfél rézbikával, amely valamiféle tisztátalan, ördög-szerű lény. A mese tehát kissé keresztényiesítve és gyermekmesésítve van, jelenlegi egyedi formájában való­ szinűleg Fábiánné alkotása.

 

21. A kevé asszon. A tréfás leányoktató mesék közé tartozik ez a rövid történet. A mesemondó a kevélységet, vagyis a hiúságot teszi általa nevetsé­gessé. A tréfás mesének nincsen változata sem a magyar, sem a nemzetközi kata­lógusban, a motívum azonban, hogy a lusta asszony férjét fonálba tekeri, mivel nincsen tiszta inge, amit ráadjon, meséinkben többször is előfordul [MNK 1370F* = AaTh 902*: Dobos Ilona, 1962. (UMNGy X.) 254-259. 1/33. "A rest asszonya lakodalomban", AaTh 1370B*: Vöő Gabriella, 1969. 233. "A lusta asszony"]. Mesénk hősnője azért öltözik ilyen különösen, hogy senkinek se legyen a templomban olyan ruhája, mint amilyen neki van.

 

22. Kolontos Jankó. Kolontos Jankó meséje valószínűleg a Benedek Elek saját költésű meséi közül való. (MMMV VII. 57-60. 8.), olyan népi környezetben azonban, ahol sokat olvassák meséskönyveit, mint például akalotaszegi Ketesden vagy a bukovinai székely telepesek között, szívesen mesélik az édesanyák, gyer­mekgondozók a kis gyerekeknek, mert azok jól mulatnak rajta. Mihály András Istvánné, Szücs Kati is akkor mesélte még a gyermekeinek, mikor kicsinyek voltak [Kovács Ágnes, 1943. II. (UMNGy VI.) 67-68. "Kolontos Palkó"], s bi­zonyára most is elő-előveszi az unokáinak vagy a kicsinyeknek a ketesdi óvodá­ban, ahol ő is mesemondással szórakoztatja az óvodásokat, akárcsak Fábiánné Kakasd-Belacon.

 

23. Pihári. A félelemkereső meséjének (AaTh 326) ez a változata, amely ma­gába foglalja az elkárhozott leány meséjét is (AaTh 307), csak részben szárma­zik Benedek Elek hasonló című meséjéből (MMMV III/2. 196-205. 32. "Pihári"). Hasonló a mese kezdete és befejezése, de számos motívuma és epizódja eltér, s különbözik Fábián Ágostonné kedves, realisztikus, szentimentalizmustól mentes székely mesemondó stílusa is Benedek Elek kissé papos, érzelmes ugyancsak székely mesemondó nyelvétől. Érdemes összevetni Fábiánné változatát Palkó Józsefnéével (Kakasdi népmesék II. 28-32. 51. "Pihári"), ez sokkal közelebb áll a Benedek Elek-féléhez, de Fábiánnéénál töredezettebb és logikátlanabb. Láthatólag Palkóné a gyűjtés előtt nem sokkal ismerkedett meg Benedek Elek meséjével, s nem bánik vele olyan szabadon, s ötvözi olyan logikusan a szóbeli­ségből ismert változattal, mint Fábiánné.

A félelemkereső meséjének 25 magyar változatát ismerjük, ennek egyike az az Erdélyi János gyűjteményében található változat (1846., 1847., 1848. III. 289299. 12. "A félelem kereső"), amely közvetlenül Pint ér Sándornak (1891. 133­142. "A feesz kereseő") s közvetve Benedek Eleknek is forrásul szolgált. Figyel­met érdemelnek még azok a változatok, melyek a Grimm testvérek gyűjteménye valamelyik magyar fordításából származnak. Fábiánné meséje ezekkel nem tart kapcsolatot.

 

24. A sánta réce. Ismeretlen típusú tündérmese, a magyar mese anyagból nem ismerjük változatát. Valószínűleg szintén könyvből származik.

 

25. Kacor király. Népszerű gyermekmese Arany László és Gyulai Pál gyűj­teményéből [1872. (MNGy. 1.) 433-437. VIII. "Kaczor király"]. Benedek Elek és Illyés Gyula is feldolgozta (MMMV III/2. 130-134. 22. "Kacor király"; Hetven­hét népmese 7-9. "Kacor király"). Fábiánné nagyon kedvesen, realisztikusan adja elő. Új a mesében a Bodri kutya alakja s ennek következtében módosul a mese befejezése is: a macska visszatér a gazdasszonyához.

A mesének a fent említetten kívül 4 változatát ismerjük, valamennyi a Bak László által Kolozsvárt feljegyzett mese közelebbi-távolabbi származéka. A Ma­gyar Népköltési Gyűjtemény I. kötetében is ez a mese jelent meg Kacor király címmel Gyulai Pál neve alatt.

 

26. A három öregasszon. A rest fonóleány és a három rút öregasszony me­séjének (AaTh 501) ez a változata Kriza János Székely népköltési gyűjteményé­ben található (1956. II. 179-185. 16. "A három öreg nenő"). A jóízű székely nyel­ven elmondott mese érthető módon megragadta Fábiánné képzeletét, s igen szemléletesen, mulatságosan mondja el ő is.

A mesének 7 változatát ismerjük, s további 4 olyan változatot is, mely a rest fonóleány másik redakciójávai (AaTh 500) társul. Van a változatok között egy, amelyet Kelemen Zoltán jegyzett fel Zombán a hadikfalvi Szentes Menyhérttől (1964. 51-52. "A lusta leán"), ez azonban mesénktől sokban különbözik. A mese a Székelyföldön láthatóan népszerű volt, mert Kriza feljegyezte egy másik vál­tozatát is, s megtaláljuk a Benedek Elek és a Konsza Samu gyűjteményében is. Megjelent ponyván is még a múlt század közepén. A ponyvakiadványaGrimm gyűjteményben található változatot népszerűsíti magyar nyelven. Fábiánné a sokféle forráslehetőség közül jó ízléssel a legjobbat választotta.

 

27. A furfangos székely menyecske. A makacs asszony meséjének ez a re­dakciója (AaTh 1365J* + AaTh 1164D) szintén a Kriza-hagyatékból készült székely népköltési gyűjteményből való (1956. II. 354-358. 41. "A székely asszony és az ördög"). Ezúttal az űrmösi Sándor által Udvarhelyszéken gyűjtött 100 éves változat tűnik sikeresebbnek, szerencsésebbnek.

A mese két típusból alkotott kerek egész. Első fele a magyarban változat nélkül áll - román változatait ismerjük -, második felének 6 változatát tart­juk számon.

 

28. A szegén asszon gyermekei. Ez a részben ostoba ördög-meseként is szá­mon tartott állatmese-kombináció (AaTh 122 + AaTh 1149 + MNK 157B*) gyer­mekmese. Fábiánné minden bizonnyal a belaci óvodásokat szokta szórakoztatni vele. A mese a szóbeliségből való, irodalmi előképéről nem tudunk s csupán a második epizódnak (AaTh 1149) ismeretesek változatai a magyarban a cigány és az ördög párviadalának részeként (12 vált.).

29. A szőrdisznyócska és a fekete kakas. Nagyon kedvesen, derűsen elmon­dott, gyermekeknek való tündérmese. A szőrdisznóvá, sündisznóvá varázsolt ki­rályfi meséjének (AaTh 441) 5 magyar változatát ismerjük, ezek egyike, amelyet Andrásfalvy Bertalannal 1956-ban a Szabolcs-Szatmár megyei Tyukodon gyűj­töttünk, s eddig nyomtatásban nem jelent meg, láthatólag ugyanabból a forrásból származik, mint a Fábiánné meséje, az esetleges közös irodalmi forrást azonban mind ez idáig nem sikerült meglelnünk.

30. A szegén ember három fia. Hamupipőke királyfi meséjének (AaTh 530) ez a változata ismét Benedek Elek gyűjteményéből származik (MMMV III/2. 90-94. 16. "A szegényember szőlője"), aki viszont Erdélyi János meséjét (1846., 1847., 1848. II. 367-368. 11. "Hamupipőke") dolgozta át. Fábiánné szokása sze­rint ezen a mesén is módosított egy keveset, realisztikusabbá, mulatságosabbá tette. A mese nálunk igen népszerű, 32 változatát tartjuk számon.

 

31. A három j6barát. A hólyag, a szalmaszál és a tüzes üszök meséje (AaTh 295) kedvelt gyermekmese. Forrása Arany László Eredeti népmesék című gyűj­teménye (1862. 285-286. "A hólyag, a szalmaszál és a tüzes üszök"). Ezt olvas­hatta Fábiánné vagy az, akitől a mesét hallotta valamelyik újabb gyűjtemény­ben vagy iskolai olvasókönyvben, s ezt tanulta meg. Természetesen csak a mese cselekményét vette át, a mesemondó stílus már sajátja. Elbeszélő modorát az teszi rendkivül életszerűvé, hogy látja és láttatni tudja, amit előad. Például a hólyag­nak csípte a szemét a füst, azért szökött meg, a tüzes üszök kiesett a kemencé­ből, s csak sínylődött, azért ment világgá és így tovább.

Van nálunk a mesének egy másik redakciója is, amelyben a varga, a szikra és a babszem kelnek útra. A szikra vízbefulladásán a babszem akkorát nevet, hogy kireped. A varga nyomban foltot vet rá, ezóta látszik a babszemen a fekete folt. Ez az aitiologiai, természetmagyarázó forma kapcsolatban van a Grimm­gyűjteményben található hasonló mesével (No. 18), Fábiánné azonban láthatólag nem ismeri. A két formának összesen 5 változatát tartjuk számon.

 

32. Babszem Jankó. Babszem Jankó, vagy más változatokban Hüvelyk Matyi meséje (AaTh 700) szintén gyermekek számára átformált tündérmese. Hasonló című mesét Benedek Elek gyűjteményében is találunk, Fábiánné meséje azon­ban nem innen származik. Közeleső változata Istvánffy Gyula Palóc népköltési gyűjteményében található (1963. 237-242. 12. "Babszem Jankó"), annál azonban épebb, teljesebb forma. Itt is, akárcsak "A szőrdisznyócska és a fekete kakas" című mese esetében, közös irodalmi forrásra gyanakodtunk, mely azonban mind ez idáig nem került a folklórkutatók látókörébe. A 19 ismert változat közül 4-5 népkönyvi, ponyvai változatot is számon tartunk, s minden bizonnyal magas még azoknak a nép kezébe került nyomtatott formáknak a száma, melyeket nem is­merünk. Fábiánné meséjét ezúttal is azért érdemes szemügyre vennünk, mert jó képi ötletei vannak. Például Babszem Jankó úgy hajtja a ló füléből a lovakat, hogy hátrafelé csap az ostorával, vagy úgy közlekedik, hogy felfut az emberek és az állatok lábaszárán. Ez a sok apró ötlet teszi annyira életszerűvé Fábiánné meséit.

 

33. Hüvelyk Matyi. Nem az előbbi mese egy újabb redakciója, hanem a Hét fiú az óriás házában mesetípus (AaTh 327B) nagyon kedvesen, ötletesen elmon­dott változata. Valószínű forrása egy ponyva füzet (Hüvelyk Matyi. Bp. Bartalits Imre könyvnyomdájának kiadása. É. n. 7 p. OSzK 56/37.), melyet nem Fábiánné, hanem az vagy annak az elődje olvashatott, akitől a mesét hallotta. Olvasta azonban minden valószínűség szerint a Benedek Elek-féle változatot (MMMV III/l. 216-222. 35. "A szegényember hat fiacskája"), innen, a szóbeliségből is­mert váltazatból és saját leleményéből kombinált a össze ezt a gyermekmesévé formált tündérmesét. Igen jó ötlet mindjárt a mese kezdetén, hogy a szegény szülők nem szándékosan hagyják az öt gyermeket az erdőben, hanem a gyerme­kek kódorognak el málnázás közben. A képi ötletek közül filmre kívánkozik az a jelenet, mikor az öt gyermek halkan, lassan felkel, három belekucorodik az óriás csizmájába, kettő az orrára ül, magukra terítik a láthatatlanná tevő kö­penyt, s hipp, hopp, ott legyek, ahol akarok, hazarepülnek a szülői házba, ahol természetesen tárt karokkal fogadják őket.

A mesének 6 változata ismert, forrásai közül a Grimm-gyűjtemény (No. 15.) föltétlenül megemlítendő.

 

34. Annuska és Mariska. A dolgos és a rest leány meséje (AaTh 480) rend­

kívül népszerű nálunk, 62 változatát tartjuk számon. A Fábián Agostonnéé ezek­től kissé eltérő, leegyszerűsített, gyermekmesésített változat, mely talán a Grimm-féle változatnak (No. 24.) a szóbeliségben átformálódott, módosult távoli származéka, amely nemcsak munkaszeretetre, hanem szerénységre is nevel. A tiltott szoba motívuma, mivel a mesemondó nem tudta értelmezni s fölöslegesnek ítélte, kimarad ameséből.

 

35. A szegén ember állatai. A farkas elszalasztja zsákmányát típuscsoport­hoz (AaTh 122/ A) tartozó típuskompozíció, melynek csak a Székelyföldről is­merjük változatát (2 vált.). Nyomtatott előképéről nem tudunk, Fábiánné vál­tozata is a szóbeliségből való, s kiválóan alkalmas arra, hogy kis gyermekeknek elmondják. A mesének az ismert változatoktól eltérően még tanulsága is van: ha a szegényember állatai tavasszal kiszöknek a havasba, azok vigyáznak magukra, s ősszel meghízva malaccal, borjúval, csikóval együtt térnek haza, abból meg is gazdagszik. A tanulság a reális tapasztalatot tükrözi.

 

36. A szegén ember három leánnya. Ismeretlen típusú tündérmese, talán legközelebb a Három leány az ördög hatalmában (AaTh 311) típus csoporthoz áll, attól azonban Fábiánné meséje felépítésében eltér. Változataival a magyar anyagban nem találkoztunk. Mondanivalója azonban egyértelmű. Problematikus, hogy nyomtatott forrása van-e vagy pedig a szóbeliségből származik?

 

37. A varju király (MNK 569A*) Ismét egy tündérmese, amely Benedek Elek gyűjteménye nyomán. került Fábiánné repertoárjába (MMMV III/l. 108-121. "A varjúkirály"). Forrása Merényi László sajóvölgyi gyűjteménye (1862. II. 113­134. "A szegényember és a varjak királya"). A mesének Fábiánnéén kívül még 4 származéka ismert a magyar nyelvterület keleti feléből (Csanádapáca, Bözöd. Rétközberencs, Hajdú-Bihar m.), amelyek mind őrzik Benedek Elek mintául szolgáló meséjének menetét. Ismerünk azonban hasonló menetű meséket Mező­kovácsházáról és Tolmácsról, amelyek a Magyar mese- és mondavilág előtt je­lentek meg, attól tehát függetlenek, a mese nyilvánvalóan ismeretes Merényi, illetve Benedek Elek meséjétől függetlenül is a szóbeliségben. Idevonható me­sénkhez az alaptípus is (AaTh 569), a mindent járó malmocska meséje a maga 7 változatával. Ennek is közölte egy változatát Benedek Elek (MMMV II/l. 70-78. "A mindent járó malmocska"), ez azonban nem vált olyan népszerűvé a paraszti mesemondók körében, mint a varjúkirály.

 

38. A víz tündére. Ismeretlen típusú tündérmese. Közvetlen vagy közvetett forrása valószínűleg ponyva füzet vagy idegenből magyarra fordított meséskönyv. A mesének a magyarban változata nincsen.

 

39. Béka királyfi. (AaTh 440) Ez a mese a Grimm-gyűjteményből származik (No. 1.). 13 magyar változatát tartjuk számon, köztük két ponyvaszöveget is. Egyes változatokban a béka dalban kér embernek való ételt, italt és leányt. Fábiánné, miután gyermekeknek mesél, az ágyra való utalást "félreérti". A Grimm-mese befejező epizódja, amelyben lepattant a hű szolga szívéről a vas­abroncs, amelyet akkor veretett oda, mikor urát elvarázsolták, Fábiánné mesé­jéből hiányzik. Valóban az egyszerű hármas motívumból álló tündérmese így is kerek.

 

40. A szegén ember és a tűz. Az arannyá vált parázs meséjének (AaTh 751B*) ez a változata szintén Benedek Elek gyűjteményéből való (MMMV V/l. 156-158. 31. "A parázs"), aki viszont Kálmány Lajos Tiszaszentmiklóson gyűjtött meséjét dolgozta fel (Szeged Népe II. 152. 35. "Az ősz ember parazsa"). Benedek Elekről tudjuk, hogy meséit demitizálta, a "csodás" elemeket kiemelte környezetükből, ésszerűsítette, esetleg ki is hagyta. (Lengyel Dénes, 1974.) Fábiánnénak ebben a meséjében ellenkező tendenciát tapasztalunk: a gazdag ember parazsa nem egyszerűen pernyévé válik, mint Benedek, illetve Kálmány meséjében, hanem kígyóvá, békává, amelyek világgá űzik a gazdag embert és feleségét.

 

41. Bocskorbén királyfi. Bocskorondi király és Ludamenti király (AaTh 1544A *) meséjének ez a változata a szóbeliségből való s magán viseli Fábiánné mesemondó erényeinek számos vonását: a nemzetközi vándortéma hibátlanul van elhelyezve bukovinai székely környezetben, a fukar idős házaspár, akik éjjel főzik meg a ludat, hogy a kiéhezett katonáknak ne kelljen adniok belőle, joggal bűnhődik és jár csúfuloktalan fukarságáért. Az asszony, aki éjszaka felkel meg­keverni a ludat, s kelletlen válasza, mikor férje az eltűnt bocskort keresi, nyil­vánvalóvá teszi, hogy voltaképpen ő az értelmi szerző, s az olvasó együttérez nemcsak a tréfáskedvű éhes katonákk,al, hanem a póruljárt férjjel is.

A tréfás mesének, trufának, obsitos történetnek két verziója van: egyik sze­rint a katonák a padláson levő hájat lopják el, s mikor búcsúzkodnak, ezt mond­ják: háj, háj el kell menni..., a másikban Fábiánné meséjéhez hasonlóan a bocskor és a lúd kicserélésére céloznak. A két verziónak összesen 7 változata ismert a magyar nyelvterület keleti feléből. Jellemzőnek tartjuk, hogya nem­zetközi katalógus a mesének a magyar on kívül még orosz és finn változatai­ról tud.

 

42. A három együgyű leán. Két leányoktató mese összekapcsolása (AaTh 1457, AaTh 1456), vagyis a mesemondó a három selyp leány mese keretébe he­lyezi el a vak menyasszony, illetve a tyúkszemű leány epizódját. A három selyp leány meséjének 11 változata ismert az egész magyar nyelvterületről, a tyúk­szemű leány meséjének 5 változatát ismerjük, ezek közül 2 bukovinai székely telepes mesemondótól való [1. Dégh Linda, 1955., 1960. II. (UMNGy. IX.) 260. 92. "A vak leány". Elm.: Sebestyén Geczi Lajosné, 2. Penavin alga 1971. (UMNGy. XVI.) 548-549. 174. "A rövidlátó leány" Elm.: Nagy Márton, Hertelendyfalva]. Fábiánné változata a logikus, de eddig nem tapasztalt kombináción kívül jó szé­kely paraszti életképet ad, s értékes, ritkán előforduló táj szavakat tartalmaz: tyúkszemű, csepünyelvű, teveszőr rokolya stb., láthatólag a jeles mesemondónak ez iránt is van érzéke.

 

43. A tyúkocska. Ismert állatmesetípusokból kombinált gyermekmese, mely ritmikus felépítésénél és esetleges dalbetéténél fogva különösen a kisgyermekek előtt kedves. Típusösszetételee AaTh 20C + AaTh 31. Valószínű forrása Arany László és Benedek Elek meséje (Eredeti népmesék 290-294. "Farkas barkas"; MMMV II/2. 166-173. 26. "A farkas és a róka). A két mese összeillő epizódjai­nak összekapcsolása a szóbeIiségben történt meg. Farkas-barkas meséjének 6, a róka a farkas vállára állva kiugrik a veremből epizódnak mindössze 1 válto­zata ismert. A farkas-barkas meséjét Bosnyák Sándor feljegyezte Gáspár S. An­taltól is a Fábiánné meséjétől eltérő befejezéssel.

 

44. Tündér Erzsébet. Ezt a mesét Fábiánné Kriza János Vadrózsáiban (454­465. XV. "Tündér Erzséböt"), vagy Benedek Elek nagy gyűjteményében (MMMV III/2. 23-36. 7. "Tündér Erzsébet") olvasta, de az is lehet, hogy élőszóban el­mesélve hallotta (Dégh Linda: Kakasdi népmesék II. 33-41. 52. "Tündérszép Erzsébet", Elm.: Palkó Józsefné), és hibátlanul megtanulta. Egyike legszebben elmondott meséinek. A típus (AaTh 400) hasonló formában még Benedek Elek fiatal korában is ismert volt a Székelyföldön, mint ezt Székely Tündérország CÍmű kötetében olvashatjuk (1885. 83-96. "Az arany köles" = MMMV l/l. 211­222. =), a Vadrózsákban közölt változat azonban szebb és teljesebb, nem csoda, ha azt Fábián Agostonné mellett Bágyi János is megtanulta (Bözödi György, 1958. 156-161. "Az óriás fogadott fia"), Fábiánné változata azonban szebb, tel­jesebb. Bizonyára többször elmondta s valószínűleg többször el is olvasta, ezért őrződött meg ez a mese ilyen hibátlan, kerek formában.

A mesének 24 változatát tartjuk számon, ezek közül 11 a Székelyföldről, 3 bukovinai székely telepes mesemondóktól való.

 

45. Az elcserélt gyermek. Közismert hiedelemmonda mese formájában el­mondva. Berze Nagy János 367. szám alatt a mesék között tartja számon. Az általa feldolgozott változatok közül a Haraszti Gyula által Veszprémben gyűj­tött mese (Magyar Nyelvőr, 1878. VII. 233-234.). Fábiánné változatának a for­rása. A mesét Benedek Elek is feldolgozta (MMMV III/2. 151-153. 25. "A vál­tott gyermek"), Fábiánné tehát ezt a változatot is a Magyar mese- és mondavilág általa oly jól ismert 3. kötetéből tanulta. Hasznos volna tudni, hogy Fábiánné ismer-e még más történetet is a váltott gyermekkel kapcsolatban, él-e ez a kép­zet a bukovinai székely telepesek mai hiedelemvilágában?

 

46. A három kívánság. Ez a tréfás mese a három félresikerült kívánságról közvetve Erdélyi János Népdalok és mondák című gyűjteményéből (3. köt. 286­288. 11. "A kívánságok"), közvetlenül pedig szintén Benedek Elek oly sokat idé­zett gyűjteményéből való (MMMV IV/l. 39-42. 6. "Három kívánság"). A típus­nak (MNK 750A II*) 8 változata ismert, ezek közül 5 - közöttük egy verses ponyva is � a fenti mese származéka. A mesét Gáspár S. Antal is megtanulta egy Benedek Elek-kötetből, mely emlékezete szerint az istensegítsi iskola könyv­táráé volt. Hasznos volna ismerni Fábiánné Benedek Elektől tanult meséinek a közvetlen forrását is.

 

47. Az én álmom. A székely asszonyok álomlátásairól külön kis gyűjteményt találunk Kriza János hagyatékában (Székely népköltési gyűjtemény 1. 266-274. Almak), Fábiánné álma azonban nem innen való. Az álmok � kevés kivétellel - nem tartoznak a mesék közé, hanem igaz történetnek tekintik őket, mert egy részük valóban megtörtént, más részük mint jóslat teljesült be. Külön csoportot képeznek azok az álmok, melyek úgy kezdődnek, mintha valóban meg­történt eseményt adna elő az elbeszélő, a kritikus ponton azonban felébred, s csak akkor tudjuk meg, hogy álom-elbeszélést hallottunk. Ezek között is isme­rünk vándortémákat, Fábiánné álmának másával azonban eddig nem talál­koztunk.

 

48. A rest leán. "Aki nem dolgozik, az ne is egyék" tartja a közmondás s példázza ez a mese is (AaTh 1370A *), melyet Fábiánné Kriza fent említett gyűj­teményéből tanult (Székely népköltési gyűjtemény II. 368-373. 44. "A rest leány"). A mese annyira megtetszett neki, hogy csaknem szóról szóra megtanulta, csak a befejezésen módosított egy keveset: a fiatalember titokban tartja a falu­ban, hogy hogy tanította meg a feleségét dolgozni.

A típusnak 10 változatát tartjuk számon, ezek egyikét Sebestyén Geczi La­josné mondta el (Kakasdi népmesék II. 254. 88. "Hányan eszünk?"). Dégh Linda a jegyzetben (342-343 1.) ezt a mesét is a fent említett árkosi mesével hozza kapcsolatba. Láthatólag az a Kriza-mese, melyet rokona és barátja, Kis Mihály jegyzett fel, és formált meg, két mai, tegnapi kakasdi székely mesemondónak is megnyerte a tetszését, Fábiánné meséje azonban kerekebb, logikusabb.

 

49. A gömböc. A kis gömbec meséje (MNK 2028*) megtalálható Arany László és Benedek Elek gyűjteményében egyaránt (Eredeti népmesék 287-289. "A kis gömböc", MMMV II/12. 137-140. 21. "A kis gömböc"), de ismert a szóbeliségből is. Fábiánnénak is hihetőleg kettős forrása lehetett: kedvelt mesés könyveinek egyike és a szájhagyomány. Ebben a gyermekmeseként elmondott kis meséjében is hibátlanul festi a székely paraszti környezetet, s jó mesemondóként egyik hallgatóját is szerepelteti: Jancsika valószínűleg a belaci óvodások egyike, aki örömmel hallgathatta, hogy éppen az ő budlibicskája hasította ki a telhetetlen kis gömböcöt. � A mesének 10 változatát ismerjük.

 

50. Amen. A halál-koma meséjét (AaTh 332) Fábiánné igaz történetnek mondja el, s úgy is adja elő, mintha valóban megtörtént eset lett volna, hiedelem­mondaként. Forrása valószínűleg nem Benedek Elek hasonló meséje (MMMV II/l. 87-90. 10. "A szegényember és a halál"), hanem meséjét a szóbeliségből merí­tette. A típus 20 magyar változata között egy Palkó Józsefnétől származik (Ka­kasdi népmesék 1. 81-85. 5.), a két kakasdi, illetve andrásfalvi változat azonban egymástól több ponton eltér. Fábiánné meséjéből hiányzik a szegényember mint csodadoktor epizód, Palkónénál viszont a gyermek képében síró Halál epi­zódja maradt el, aki elfelejtette a Miatyánk befejezését. Eddigi tapasztalatunk szerint a bukovinai székely és ezen belül az andrásfalvi mesemondók körében alig találunk ún. lokálredakciókat, helyí mesealakulatokat, inkább bizonyos tí­pusok népszerűsége állapítható meg. Ennek talán széles körű olvasottságuk le­het az oka, de Benedek Elek, Arany László vagy Kriza János meséi közül is első­sorban azokat mesélik tovább, melyek több-kevesebb eltéréssel a helyi mese­kincsben is kedveltek.

 

51. A három arkangyal. (MNK 794*) Fábiánné ezt a tréfás legendamesét is Benedek Elektől tanulta (MMMV III/2. 13-14. 3. "A három árkangyal"), aki viszont a Magyar Népköltési Gyűjtemény első kötetéből dolgozta át (Arany­ Gyulai, 1872. 490-491. XIX. "A három árkangyal"). A mese Gyulai Pál gyűjte­ményéből való Erdélyből. Fábiánnén kívül Palkó Józsefné is bevette a repertoár­jába (Kakasdi népmesék II. 112-113. "A három arkangyal"), ezen kívül több változatot nem is ismerünk.

 

52. A három leány gyásza. Ennek a mesének (MNK 1452A*) mindössze 3 változatát ismerjük a szóbeliségből, mind a hármat a Székelyföldről, illetőleg a székelység köréből.'Egyíket Sebestyén Geczi Lajosné mondta el és Dégh Linda közölte a Kakasdi népmesék II. kötetében (259. 91. "A három leány és a kérő"). A mese valószínű irodalmi előképét érdemes volna felderítenünk kakasdi-and­rásfalvi vonatkozásban legalábbis, amelynek a nyomán ez a lokálredakciónak is tekinthető forma kialakult.

 

53. Az igazság és a hamisság. (AaTh 613) Fábiánné ezt a nevezetes mesét is két forrásból ismerhette: a szóbeliségből (ld. Berze Nagy János, 2. kiad. 1961. 103-109. "Az igazság és a hamisság hordozója" Gy. Zsidó Domokos, Elm. Varga Antal Hertelendyfalván, Torontál megyében) és Benedek Elek gyűjteményéből (MMMV II/1. 142-147. 19. "Igazság és Hamisság"). Ez utóbbi mese a Székely­földről származik a Háromszék megyei Arkosról Kriza János Vadrózsák c. gyűj­teményéből (403-405. II. "Az Igazság és Hamisság utazása"). A mese ponyván is megjelent Méhner Vilmos kiadásában (Hogy mesél a székely nép? 2. "Az igaz­ság és hamisság utazása." Bp. 1888. OSzK 26/130.) A mese az egész magyar nyelv­területen ismert, 39 változatát tartjuk számon. Ezek közül 6 a Székelyföldről, vagy onnan kiszármazott telepesektől való.

 

54. A nyúlpásztor. (AaTh 570) Ismét egy mese, amely részben a szóbeliségből, részben Benedek Elek gyűjteményéből származik (MMMV l/l. 197-201. "A ki­rály nyulai"). A mesét ott találjuk már Benedek Elek Székely Tündérország című gyűjteményében is (1885. 119-126. "A király nyulai"), ismert volt tehát már a múlt század második felében a Székelyföldön. Fábiánné és Benedek Elek meséjét összevetve lényeges különbségeket találunk, elképzelhető tehát az is, hogy Fábiánné az utóbbit nem, vagy csak nagyon régen olvasta.

Ismételten emlékeztetnünk kell arra, hogy Fábiánné a gyerekek mesemon­dója, a felnőtteknek szóló változatok lényegesen kevésbé illedelmesek: a király­kisasszonytól a hős nemcsak csókot kér, s a királynak sem csupán a szamár far­kát kell megcsókolnia. - A mesének csupán 4 magyar változatát tartjuk számon.

 

55. A kégyó király koronája. A kígyót tejjel itató gyermek, leány, asszony hiedelemmonda-szerű meséinek egész sorát ismerjük az AaTh 285 típusszámon és mellékszámain, Fábiánné meséje azonban nincs közte. A kígyó a magyar nép­hitben, mondákban és mesékben ambivalens lény: ha tejjel etetik, gondozzák, hálás, kincsekkel, vagyonnal, gyermekkel ajándékozza meg a gazdát, ha bántják vagy elűzik, vagy éppenséggel meg is ölik, a ház elszegényedik, a gazda vagy valamelyik hozzátartozója meghal. Erdész Sándor részletesen tárgyalja a kígyó­val kapcsolatos népi hiedelmeket "A fehér kígyó a magyar néphagyományban" c. tanulmányában. Ö hívja fel figyelmünket az AaTh 672C mesetipusra, mellyel mesénk kapcsolatba hozható (75. 1.).

 

56. A griff madár. AaTh 537 + AaTh 361*. Ez a mese is a Magyar mese- és mondavilág nevezetes 3. kötetéből való (MMMV III/2. 118-129. "A griffmadár"). A mesét Benedek Elek Kálmány Lajos Koszorúk az Alföld vadvirágaiból című gyűjteményéből vette (1877., 1878. II. 204-207. 2. "A griff madár"). Az összetétel első fele, a griffmadár ajándéka (AaTh 537) az Etana mítosszal van kapcsolat­ban, amely nálunk láthatólag kevéssé terjedt el, második fele, a vasfejű farkas meséje � rendszerint az összetételek második, befejező részeként � 28 változat­ban ismert. A nemzetközi mesekatalógus a mesének csak magyar változatait ismeri, ez azonban nem fedi a valóságot, magunk is tudunk román változatokról.

 

57. Gyöngyvirág Palkó. Ugyancsak a Magyar mese- és mondavilág 3. köte­téből való mese (MMMV III/2. "Gyöngyvirág Palkó") azzal a különbséggel, hogy míg az előbbi a szóbeliségből származik, ez olyan Benedek Elek-mese, melyet a nagy mesemondó maga költött a népmesék mintájára. Talán a virágból lett leány tipushoz lehetne sorolni (AaTh 407), másával, Gyöngyvirág Palkó meséjé­nek más népi származék ával nem találkoztunk.

 

58. Amikor én gyermek voltam. Hazugságmese, melyet Fábiánné szintén Benedek Elek nagy gyűjteményében olvasott, de az epizódokat kedve szerint fel­cserélte: AaTh 1882A + AaTh 1877* + AaTh 1961C* + AaTh 1875. Fokozza a mese humorát, hogy Fábiánné arról az időről mesél, amikor ő kisfiú volt, s a mesét áthelyezi Bukovinába: a kisfiú és gazdája nem Debrecenbe mennek ko­csin, hanem Radócra. A tanya felgyújtásának epizódját Fábiánné mint értel­metlent és fölöslegeset, elhagyja. � A mese végső forrása Erdélyi János Magyar népmesék c. gyűjteménye (1855. 189-191. 18. "Mikor és kisfiú voltam"). 9 vál­tozatát ismerjük, ebből 2 az említett, Benedek Elek-féle átdolgozás származéka.

 

59. A szegén ember kilenc tyúkja. AaTh 154. Népszerű gyermekmese Benedek Elek nagy gyűjteményének sokat emlegetett 3. kötetéből (MMMV III/2. 18-21. 5. "A szegényember és a róka"). Benedek Elek a mesét a Magyar Népköltési Gyűjtemény 1. kötetéből vette (Arany-Gyulai, 1872. 470-473. XIV. "A róka, a medve és a szegényember"). Utóbbi gyűjtemény a mesét Gyulai Pál gyűjte­ményéből valónak mondja s Kolozsvárról eredezteti. Ma már tudjuk, hogy Bagossy Pál gyűjtése [Marosi-Bagossy-Bak Ms. 1. (Irodalom 4-r. 391/1.) 46-47 f. ,,8. Mese"]. A mese megjelent ponyván is ("A kijátszott róka, vagy többet ész­szel, mint erővel." Bp. Méhner Vilmos kiadás é. n. OSzK 46/33.), és a Rózsa-féle családi Naptárban (1925. 126.) és még ki tudja hol és hányszor meséskönyvekben, iskolai olvasókönyvekben, kalendáriumokban. 17 változatát tartjuk számon, ez azonban nem tükrözi általános ismertségét falun és városon egyaránt.

 

60. Az arangymadár. AaTh 550. Fábiánnénak ez a meséje a Grimm-gyűjte­ményből való (No. 57.). Híven követi "Az aranymadár" című mese cselekmény­vázát, a mesében helyenként Benedek Elek stílusára utaló fordulatokat találunk. Az ő fordítása lett volna az a mese, amelyet Fábiánné olvasott? A cselekményt egy ponton valószínűleg ő módosította: a kicsi királyfi a Fehérlófia meséjéből (AaTh 30lB) ismert griff madár segítségével kerül ki a kútból. � A mesének 17 magyar változatát ismerjük.

 

61. A három jótanács. AaTh 910B. A mese hőse ismét szegény bukovinai székely ember, aki helyi szokás szerint "bémegy Móduvába", hogy egy kicsi pénzt csináljon. A gazda három tanácsa közül (1. járt utat a járatlanért el ne hagyd, 2. ahol öreg a gazda és fiatal a gazdasszony, ne hálj meg, és végül 3. az esteli haragot hagyd el reggelre) a mesemondó figyelmét csak az utolsó és az ezzel kapcsolatos érzékeny jelenet ragadta meg, az útközben átélt kalandokat, mint kevésbé fontosat, elhagyta. Ezt a mesét érdemes volna újra hangszalagra venni Fábiánnétól, hátha csak alkalmi feledékenység volt a két tanács elhagyása, bár az is elképzelhető, hogya "feledékenység" szándékos, a mese így is ki van kere­kítve. � A típusnak 15 változatát tartjuk számon.

 

62. A pletykás asszon. AaTh 1381D. Ennek a nemzetközi trufairodalomban elterjedt mesének viszonylag kevés változatát ismerjük. Mindkét, a Magyar Nép­mesekatalógus által számon tartott változatot Berze Nagy János gyűjtötte (1957. II. 563. 1631 *mt.; 1940. II. 378. 176. "A kanász mög a csóka"). Tanulságosabb en­nél a harmadik változat, melyet Lázár Béla említ A Gesta Hungarorum hatása a magyar népköltészetre című tanulmányában (Ethnographia, 1891. II. 236.). A köz­kedvelt népkönyv 125.-ik meséje ugyanis "Az asszonyemberek nemcsak meg­jelentetik a titkot, hanem hazugsággal meg is toldják" címmel a mese másik redakcióját tartalmazza, melyben a férj ,azt füllenti, hogy egy holló repült ki az alfeléből, mire a hír a falu végére ér, egész madársereg lesz belőle. Lázár Béla említ egy közmondást is a mesével kapcsolatban "Komámasszonyból egy tyúk esett ki reggel, estére száz lett belőle". Fábiánné változatához Berze Nagy kéz­iratban maradt besenyőtelki meséje közelebb áll, a két mese forrása azonban aligha lehet közös.

 

63. Az ördög három arany haja szála. AaTh 461. Ez a mese is a Grimm­gyűjteményből származik (No. 29. "Az ördög három arany hajszála"). Fábiánnépontosan követi a Grimm-mese cselekményének menetét s tanulságképpen egy közmondással zárJa le. A típusnak 31 magyar változatát ismerjük, ezek közül ismét egy besenyőtelki változat áll legközelebb mesénkhez [Berze Nagy János,

1907. (MNGy IX.) 93-101. 12. "A tollas ördög"]. Elmondója, Dankó Anna sza­kácsnő láthatólag szintén olvasta a Grimm-mesét. A jegyzetek készítője, Katona Lajos csak az addig ismert, nyomtatásban megjelent magyar változatokat sorolja fel, (i. m. 565.), de arról nem tesz említést, hogy a mese Grimm-származék.

 

64. Halász Józsi. AaTh 465C. Ez a mese viszont Kriza János Vadrózsáiból származik (No. 16. "Halász Józsi"), Benedek Elek is feldolgozta (MMMV III/2. 57-67. 12. "Halász Józsi"). Fábiánné pontosan követi a mese menetét, apróbb eltérések azonban vannak: a földesúr első parancsa szerint Krizánál a ház előtt levő oszlop helyét kell Józsinak beültetni szőlővel és gyümölcsfákkal, Fábiánné­nál a kert végében levő hegyet kell elhordania. A második kívánság: a két palota között a híd itt ezüst, ott márvány legyen a két szélén különbnél különb fákkal, rajtuk madarakkal. A ház előtt Krizánál kőfaragók dolgoznak, Fábián­nénál kovácsok majd ácsok. Jó ötlet és újítás Fábiánné részéről a Halász Józsi udvarán dolgozó cséplőgép, mely a gazdagságot van hivatva érzékeltetni. � A mesének 15 magyar változatát ismerjük. Ezek egyikét Palkó Józsefné mondta el (Kakasdi népmesék 1. 173-183. 17. "Halász Józsi"), Fábiánné tehát a mesét a szóbeliségből is ismerhette.

 

65. Az arató leányok AaTh. 822. A rest leány és a szorgalmas leány meséjét Fábiánné Benedek Eleknél is olvashatta (MMMV III/2. 163-164. 27. "Az arató lányok"), de a szóbeliségből is ismerhette. Meséje első felében hasonlít a Benedek Elekéhez, melyet az a Magyar Nyelvőrből merített (1877. VI. 131-132. "Krisztus és a két arató lány", gy. Both Béla, Győr), második felében egy előttünk ismeret­len szóbeli szöveg származéka, s a tanulság ismét a győri meséé. - A típus 16 vál­tozata közül Fábiánnéé nagy vonásaiban Gönczi Ferencnek a Zala megyei Babos­döbrétén gyűjtött meséjéhez (1948. 331. 23. "A lusta meg a friss házasoggyanak össze) áll legközelebb, a két mese részleteiben és tanulságában azonban eltér egymástól.

 

66. Fadöntő. AaTh 30lE (AaTh 650A, AaTh 300). Fehérlófia nevezetes mesé­jének a hősét itt kék juh szoptatj a és Fadöntőnek hívják, mivel Fábiánné e me­séjének a forrása is a Magyar mese- és monda világ III. kötete (MMMV III/2. 95-105. 17. "Fadöntő"). A mesemondó ezúttal is híven követi az eredeti cselek­ményét annak minden következetlenségével, tipológiai logikátlanságával együtt. Hasznos volna tudni, hogy ezek közül a könyvből tanult mesék köoo.l melyeket tanult meg Fábiánné csupán a gyűjtés tiszteletére, s melyek éltek korábban is, s élnek még ma is repertoárjában? Melyeket szokott mesélni színpadon, iskolá­ban vagy az óvodában? � A típus a legnépszerűbbek egyike a magyar mese­kincsben, 59 változatáról tudunk. Ezek közül nevezetes egy ponyvaszöveg, mely közel áll mesénkhez ("Fatörő vagy a három királyleányt megszabadítja Hegy­döntő és Vasgyúró ereivel". Igen szép tündéries történet 4 képpel. Bp. 1881. Nyomtatta és kiadta Rózsa Kálmán és neje ezelőtt Bucsánszky. 20 p. OSzK 28/8.) és Gáspár S. Antal változata (EA P 72/1963. 30-38. 17. "A nagyszakállú Bak­arasz", gy. Bosnyák Sándor), mely szemmel láthatólag más forrásból származik, mint a Fábiánnéé.

 

67. A szamár bőrű királyfi. AaTh 430. Ismét egy Grimm-mese (No 144. "A szamaracska") némiképpen átalakítva, modernizálva: a szamárbőrű királyfi ze­neiskolába jár, ott tanul meg lanton játszani. Tipikusan székely a királykisasz­szony kétértelmű válasza, mikor megkérik a kezét a szamárbőrű királyfi részére (Talán igen, talán nem.) Fábiánné tehát hihetővé, elképzelhetővé tette ezt a magyar mesekincsben változat nélkül álló, idegenszerűnek tűnő mesét.

 

68. A tojás. AaTh 210. � AaTh. 130. Fábián Ágostonné kedvesen, ízesen, szemléletesen elmondott gyermekmeséinek egyike: a tojás megzápult a kosár­ban, a tű belerozsdásodott a tűtartóba, azért kelnek vándorútra, a rák vizet ke­res, a macska, a kakas, a kutya, a szamár és a ló megöregedtek, gazdájuk nem becsüli őket, azért mennek világgá. Jellemző Fábiánné mesemondó stílusára a mese befejezése is: a vándorok ott maradnak a tolvajok házában, "A tő minden­nap megfódozta a gunyájikot, a tojás vót a szakácsné, a rák vót az olló. A kakas minden áldott reggel kukorékolt nekik, a macska fogta a ház körül az egeret, a kutya ügyelt a házra, a szamár vót a vízhordó, a ló hordta a fát s így szépen megéltek.. .", de megérdemelné az idézést a tolvajoknak tartott hangverseny is. A mese közvetlen forrását nem ismerjük, valószínűleg a szóbeliségből származik, bár Fábiánné ismerhet nyomtatott változatokat is. Ennél a mesénél nem a szöveg származása, hanem rendkívül kedves, életszerű előadásmódja a figyelemreméltó.

A két összetevő mese 18, illetve 7 változatban ismeretes, kettőjük kombiná­ciója mindössze 2 változatban került elő, mind a kettő Erdélyből.

 

69. Erős János. MNK 650D*. Erős János meséjének ez a redakciója a cím­azonosság ellenére nem származéka Benedek Elek hasonló című meséjének (MMMV l/l. 49-59. "Erős János"), inkább hozható kapcsolatba azzal a ponyva­füzettel, melynek a hősét Bulyi Jankónak hívják (öt igen szép történet és tündé­ries rege az őnkorból. 11 képpel. ifjak és öregek számára. Tartalom: 1. Bulyi Jankó nevelése és tettei.  Nyomtatja és kiadja Bucsánszky Alajos. É. n. OSzK 69/77.). Ez azonban nemcsak a hős nevében, hanem a mese második felével is eltér Fábiánné meséjétől. Legvalószínűbb forrás a szóbeliség, annál is inkább, mert Palkó Józsefnétől is ismerünk egy hasonló menetű mesét (Kakasdi nép­mesék 1. 282-285. "Erős János"). A típusnak ezen kívül 10 különböző, az Erős János-típus (AaTh 650A), az ördöngős szolga (AaTh 1725), a szegényember furu­lyázni tanítja az ördögöt típus (AaTh 1159) motívumaival megtoldott, kiegészített változatát ismerjük. A változatsoron belül Palkóné és Fábiánné változata tiszta típusnak tekinthető. � Említést érdemel még az a forma, melyben a szegény embert a megevett kis kenyeréért szolgáló ördög csépeli ki és viszi haza a földes­úr gabonáját az utána küldött bikával együtt fizetségképpen a gazdájának (AaTh 651 *). Ennek a formának további 10 változatát ismerjük.

 

70. A mozsár. AaTh 875. Fábiánné ezúttal két Benedek Elek-mesét kombinált össze (MMMV III/I. 70-72. "Az arany mozsár" + uo. IV/I. 59-60. 10. "Az okos leány"). Az első mese közvetlen forrása Veres Imre Orosházán gyűjtött meséinek egyike (1875. Nyr. 4. évf. 375-376. "Az öreg ember és az aranymozsár") s az orosházi mese feltehetően Grimm-származék (No. 94. "Az okos parasztlány"). A második mese forrása a Magyar Népköltési Gyűjtemény I. kötete (Arany­Gyulai. 1872. 478-479. XVI. "Az okos leány"), s azon belül is lllyési György debreceni gyűjtése. Mind a két mesének jellemzője, hogy az okos parasztleány meséjének csak az első felét tartalmazzák, a parasztleányból lett királyné .okos ítélete, s a király újonnan való meghódítása Fábiánné meséjéből is hiányzik.  érdekes módon ez a számos változatból a mese második feleként ismert rész Gáspár S. Antalnál önálló meseként szerepel. A mese sokszor kapcsolódik Mátyás királyhoz. Gyakran feljegyzett novellameséink közé tartozik, 45 válto­zatát ismerjük.

 

71. A só. AaTh 923. Ez a mese címe ellenére nem Benedek Elek gyűjtemé­nyéből, hanem a Grimm-mesék közül való (No. 170.), de Fábiánné biztosan is­merte a Magyar mese- és mondavilágból származó változatot is (MMMV II/1. 237-240. 30. "A só"), melyet Benedek Elek Merényi egyik gyűjteményéből dol­gozott át (Merényi László 1863. 1. 147-153. "A három királykisasszony"). A me­semondó láthatólag felismerte a két mese közötti tipológiai hasonlóságot, s mi­vel jellemzőbbnek ítélte a Benedek Elek által adott címet, azzal mondja el a Grimm-féle változatot pontosan követő Lear-mesét. A típusnak 6 magyar válto­zatát ismerjük, hetedikül megemlíthetjük Kóka Rozália idetartozó meséjét, me­lyet ő a szóbeliségből hallott s fülem hallatára egy rádiófelvétel alkalmával me­sélt el. A mese tehát, amely szórványosan az egész magyar nyelvterületről elő­került, ismert a bukovinai székelyek között a szóbeliségből is.

 

72. Az öreg székely ember. Ismeretlen típusú rátótiáda, melyet a mesemondó mint megtörtént eseményt ad elő. A "góbéság" eredeti megírója valószínűleg az öreg székely elmaradottságát akarta gúny tárgyává tenni, nem lévén egészen tisztában azzal � amit a mesemondó viszont jól tud �, hogya régi öregek ki­tűnően tájékozódtak a nap, a hold és a csillagok állásáról, ha nem is az óráról leolvasható percnyi, másodpercnyi pontossággal.

 

73. Mezőszárnyasi. MNK 319*. Egyik legjelentősebb hősmesénk Benedek Elek után elmondva (MMMV III/2. 135-142. 23. "Mezőszárnyasi"), amelyet Fá­biánné saját mesetudása, tapasztalatai alapján kommentál, kiegészít. A mese kezdete például sokkal "meseszerűbb", mint Benedek Eleknél. A könyvbeli szö­veg Pintér Sándor nyomán (1891. 120-128. "Mese a setétország királyáról") egyszerűen közli, hogy a király három lányát, a napot, a holdat és a csillagokat elrabolták a sárkányok, Fábiánné viszont szemléletesen elmeséli, hogy éppen táncmulatság volt a királyi udvarban, mikor "leereszkedett a sárkány farka" és a sárkányok elrabolták a királylányokat és az égitesteket. Jellemző a Fábiánné tevékenységére, hogy az eredeti mese szerkezeti hibáit is kijavítja: mikor a há­rom legény hazafelé tart a három visszaszerzett királykisasszonnyal, a sárkányok nénje eléjük küldi a leányait, hogy állítsa meg őket. A Pintér-Benedek-féle mesében csak két leánya van, akik körtefává és forrássá változnak a hazafele tartók útjában. Fábiánné változatában három leány szerepel, akik körtefává, szilvafává és patakká változnak s az idősebb testvérek ezekről, illetve ebből akarják szomjukat oltani, Mezőszárnyasi azonban beleszúrja a kardját a fákba és a folyóvízbe s azokból vér csordul ki és jajkiáltás hallszik. - Gondot okozott a kutatóknak a mese hősének neve. Berze Nagy János a Mezőszárnya, Szépmező­szárnya stb. neveket románból való fordításnak tartja (1957. 1. 386.). Erdész Sándor közöl egy népmeseszöveget Szabolcs-Szatmárból, mely szerint a név kö­lest jelent (1960. 186-192.). A mese egy Kálmány Lajos gyűjtötte távoli változa­tának hősét szintén Köles-nek hívják (1941. 1. 1-13. 1. "Köles"), a két bátyját pedig Arpának és Zabnak. (A növényi termést jelentő hősnevekről ld. Kerényi 1931.) - Szépmezőszárnya meséjének 45 változatát tartjuk számon.

 

74. Szép János. Aath 1426*. Ez a tréfás mese kétségtelen irodalmi eredete elle­nére a szóbeliségből származik, közvetlen irodalmi előképét nem ismerjük. A Székelyföldről két változatunk is van a múlt század közepétől. Az egyik Orbán Balázs gyűjtése [Kriza-Orbán-Benedek 1882 (MNGy III.) 393-396. XII. "A

szép ember és a csalfa asszony"], melyet Benedek Elek is közölt Székely Tündér­ország című kötetében (1889. 191-198. "A világszép ember"), a másik Kriza Já­nos hagyatékában található [Kriza János Ms 1. (Irodalom 4-r. 409/IV.) 115-117. C. n.] ismeretlen gyűjtő keze nyomán. A mesét közölte Osz János is (1941. 24­

27. "A világszép ember"] és Dégh Linda a Kakasdi népmesék 2. kötetében [1960. (UMNGy IX.) 201-204. 70. "Világszép Jánossa" Elm. Andrásfalvi György]. Eze­ken kívül csupán egyetlen gégényi, szabolcs-szatmári változatunk van (Bodnár Bálint EA. 10.095. 41-43.3. "A szép ember"), mely nem a Székelyföldről vagy a bukovinai székelyektől való. Dégh Linda itt is Benedek Eleket véli a mese elter­jesztőjének, mi azonban más keleti vagy olasz eredetű népi olvasmányra gya­nakszunk. - A mesének mindössze a fent felsorolt 5 magyar változata ismert.

 

75. A hat hattyu. AaTh 451. Ezt a népszerű tündérmesét is egy Grimm-mese nyomán meséli el Fábiánné (No. 49. "A hat hattyu"), de annál poétikusabban és - logikusabban. Azon már nem is csodálkozunk, hogy a mese színtere ezúttal is Andrásfalva és a kitett gyermekeket egy román pásztorember neveli fel. A tí­pusnak egy másik változatát Dégh Linda is feljegyezte (Kakasdi népmesék II. 240-242. 82. "Tizenkét holló"), Sebestyén Geczi Lajosné meséje azonban sokkal szűkszavúbb, vázlatosabb, mint a Fábiánnéé. - A mesének 40 nép változatát is­merjük, s 5 különböző ponyvai kiadását. Andersen szép meséjéről sem szabad megfeledkeznünk, amely nálunk láthatólag nem vált népi olvasmánnyá.

 

76. Vas Jankó. AtTh 502 (AaTh 314 + AaTh 530). Vas Jankó meséjét is a Grimm-gyűjteményből tanulta Fábiánné (No. 136. "Vas Jankó"). Az aranyszakál­lú ember meséje (AaTh 502) voltaképpen keretmese. Az aranyszakállú ember, Vas Jankó, a vadember stb. különböző feladatok megoldásában segíti a király­fit hálából, amiért megszabadította őt a fogságból. A Grimm-féle változatban a feladat három aranyalma megszerzése lovagi öltözetben. Fábiánné itt egyszerű­sít, a hős egyetlen alkalommal ugrat az aranyalmáért és máris felfedik. Elmarad a király megsegítése a háborúban-epizód is. Felmerül a kérdés: vajon Fábiánné maga olvasta a mesét és gyermekhallgatói számára egyszerűsítette a kissé bo­nyolult szerkezetet, vagy pedig a mese a szóbeliségben megtett útja során vált egyszerűbbé? A típusnak különböző összetételekben 10 változatát ismerjük.

 

77. Gagyi gazda. AaTh 560. Az olvasó a cím után ítélve Arany László egyik meséje (1862. 220-231. "Gagyi gazda") származékának vélné ezt a mesét. Fá­biánné lehet, hogy olvasta Arany László meséjét is, az ő meséje azonban jórészt a szóbeliségben gyökerezik. Figyelemre méltó a mese színtere, s különösen a két főalak, a szegény asszony és a fia, Gagyi gazda, akik természetesen székelyek, rokolyában járnak és három öltözet ruhára van szükségük: egy ünneplőre, egy viselőre s egy jövőmenőre. Beszédmodoruk és gondolkodásmódjuk is megegye­zik az egyszerű székelyemberekével, s magával a mesemondóéval is. - A típus­nak 37 változatát tartjuk számon, ezek közül figyelemre méltó a Palkó József­néé [Dégh Linda 1955. (UMNGy VIII.) 255-270. 24. "Gagyi gazda"], mellyel Fá­biánné meséje nemcsak címében, hanem menetében is megegyezik, apró részle­tekben van azonban a két mese között eltérés.

 

78. Furulyás Palkó. AaTh 559. Ez a Benedek Elektől tanult mese [MMMV III/2. 224-229. 37. "Furulyás Palkó"; forrása: Török Károly 1872. (MNGy II.) 398-409. III. "Az özvegyasszony fia"] logikusan kapcsolódik az előbbihez. A sze­gény asszony fia ezúttal négy borjut cserél el egy szarvasbogárért, egy furu­lyáért, egy egérért s egy álomporos tarisznyáért. A négy tárggyal megnevetteti a szomorú királykisasszonyt, s el is altatja, ennek következtében a férje lesz. Fábiánné ezúttal is egyszerűsít a mesén, második fele, az inas megtréfálása el­marad. "Kárpótlásul" életszerűbbé teszi, az arra járók "megtöpdösik" a szarvas­bogarat és az egeret, mikor a furulya szavára táncolnak, hogy a nagy csodálko­zástól meg ne igéződjenek. A mese ebben a formában igen jó kisgyermekeknek való, tréfás tündérmese lesz. Fábiánné biztosan többször elmondta a belaci óvo­dásoknak. � A típus négy változata közül említésre méltó a Bágyi Jánosé(Bözödi György 1958. 118-122. "Az acskó tudománya"), mely szintén az emlí­tett Benedek Elek-, illetőleg Török Károly-féle mese származéka.

 

79. A két barát. AaTh 759. A remetéről és Isten angyaláról szóló legendame­sét Fábiánné igaz történetnek mondja. Talán látta is azt a vallásos ponyvafüze­tet vagy kalendáriumot, melynek nyomán a vallásos példázat az andrásfalvi székelyek szájhagyományába került, ki tudja hányadszor megtéve ezt az utat az írásbeliség és a szóbeliség között. A mese egy töredéke már az :J!':rsekújvári kódexben megtalálható, a múlt század közepén Orbán Balázs is feljegyezte (Kri­za-Orbán-Benedek 1882 (MNGy III.) 384-388. X. "A zandárok és Isten an­gyala"]. A legendamese különösen a katolikus vidékeken népszerű, a székelyek és a palócok között, s Szeged vidékén. 14 változatát ismerjük, ezek egyikét Palkó Jó­zsefné mondta el [Dégh Linda 1955. (UMNGy VIII.) 328-334. 30. "Két remete"]. A két mese cselekménye nagy vonásokban egyezik, kezdetük azonban eltér. Egyi­ke azoknak a meséknek, melyeket az andrásfalvi székelyek közös mesekincsének részét képezik.

 

80. Az égig érő fa. AaTh 468 (D1415.2.5.) A nevezetes hősmese, az égig érő fa meséje, mely voltaképpen keretmese (AaTh 468), csupán a mindenkit meg­táncoltató furulya motívumával (D1415.2.5.) kibővítve, gyermekmeseként el­mondva. Fábiánné valószínűleg ismeri a Benedek Elek-féle változatot (MMMV l/l. 14-27. "Az égig érő f,a"), melyet saját Székely mesemondó című gyűjtemé­nyéből dolgozott át (1889. 72-93. "Az égig éri fa"), de az sem lehetetlen, hogy a két mesének közös a gyökere. Benedek Eleknek ez ameséje [AaTh 468 (AaTh 302A*)] Erdély-szerte bekerült a szájhagyományba, de még dunántúli származé­káról is tudunk, megtalálható a Palkóné repertoárjában is [Dégh Linda 1955.(UMNGy VIII.) 184-193. 19. "Az égig érő fa"], nem lehetetlen, hogy Fábiánné tőle tanulta a mesét, s azután az ismert motívum segítségével az óvodások szá­mára átalakította, mivel a testen kívül elrejtett erő epizódját (AaTh 302A *) a kicsinyek számára túl bonyolultnak, érthetetlennek ítélte. Ezért lett J ancsikából is kiskondás helyett birkapásztor. Fábiánné alkotó mesemondó, aki kis hallgatói széllemi szintjének, érdeklődésének megfelelően alakít a hallott, olvasott mesé­ken, egyszerűsít, rövidít, de már válogatni is abból a szempontból válogat, hogy mivel tudja az óvodások érdeklődését lekötni. Tekintélyes repertoárjából érde­mes volna kiválogatni azokat a meséket, melyeket rendszeresen mesél abelaci óvodásoknak. Az égig érő fa meséje biztosan közötte lenne. A típusnak - kü­lönböző összetételekben � 44 magyar változatát ismerjük.

 

81. A tisztelendő ur. Mese formájában előadott hiedelemmonda, élményeIbe­szélés. Fábiánné biztosan tud ilyet többet is, csak talán nem érezte a mesék kö­zé valónak. Ezeket olvasva közelebb kerülünk Tamási Aron novelláihoz is, s az a gondolatunk támad, hogy neki a témákért nem is kellett olyan nagyon mesz­szire mennie. íróféle ha nincs is olyan sok a székelyek között, könyvbe illő el­beszélés nem is egy akad a mind ritkábbá váló mesemondók száján.

 

82. Az ecceri huszár. AaTh 726. És íme egy világszerte ismert népmesetéma úgy előadva, mintha a bukovinai székely faluk egyikében esett volna meg. Sa­játos módon a nemzetközi népmesekatalógus magyar változatokról nem is tud. A Magyar Népmesekatalógus hat változatot tart számon. Ezek egyikét Benedek Elek is átvette (MMMV II/l. 93-95. 11. "Az öregek"), Fábiánné a mesét minden valószínűség szerint tőle tanulta, de számos momentummal ki is egészítette, meg is toldotta: az öreg, aki a búzát válogatja szét a konkoly tól, vagy a pap nagyany­ja olyan momentum ok, amelyek az eredeti Szívós Barna-féle szövegben nem szerepeltek (Ethnographia, 1891. 2. évf. 299-300. "Hajdú-Szoboszlói adalékok: Mese.").

 

83. Az ezüst bornyu. BN 615* + AaTh 854. Ismét egy mese, amelyet Bene­dek Elektől tanult Fábiánné (MMMV III/2. 232-238. 39. "Az ezüst ló"; forrása: Erdélyi János 1846, 1847, 1848. II. 348-352. 5. "A két legkisebb királygyermek"), s a maga tudása és ízlése szerint átalakított. Az eredeti mese úgy kezdődik, hogy egy királyi párnak van hét fia és hét leánya, s a szülők arra kényszerítik őket, hogy házasodjanak össze. Hat fiú és hat leány meg is teszi, a legkisebb királyfi és királykisasszony azonban ellenszegül, inkább világgá mennek. Fábiánné ezt a mesekezdetet feleslegesen bonyolultnak ítélhette és megváltoztatta: a királyi párnak csupán egy fia és egy leánya van, apjuk felszólítja őket, hogy nősüljenek meg, illetve menjenek férjhez, s mivel az országban nincs senki, akit szívük sze­rint társul választanának, ellenszegülnek, mire a király száműzi őket. Az ezüstló­borjú csere talán a bibliai aranyborjúval hozható kapcsolatba. Az álom és a ki­rályfi meggyógyulás a is világosabbá, egyszerűbbé vált Fábiánné meséjében. Az álom igazságában való meggyőződéses hit nem ebben a mesében nyilvánul meg először. A novella mesének mindössze 5 változatát ismerjük, ezek egyikét András­falvi György mondta el [Dégh Linda 1960. (UMNGy IX.) 189-195. 68. "Az ob­sitos katona"], ez azonban más forrásból való, mint a Fábiánné meséje.

 

84. Az elátkozott kastély. AaTh 431, MNK 481*. Idegen nyelvből magyarra fordított mesét tanult meg ezúttal Fábiánné, a típus magyar változatainak mene­te meséjétől egészen eltér. A mesét � Veres Imre nyomán (1875. Nyr. 4. 179­180. C. n.) - Benedek Elek is feldolgozta (MMMV III/l. 85-86. "A macska".), ezt azonban láthatólag figyelmen kívül hagyta, vagy nem is ismeri. Fábiánné me­semondó művészete kellő értékeléséhez fontos volna ismerni az olvasmányait és a szempontjait, amelyek szerint ezekből válogat. � A típusnak 21 magyar válto­zatát ismerjük.

 

85. Világszép nádszál kisasszony. AaTh 408. Ez is azok közé a mesék közé tartozik, melyeket Fábiánné olvasott is, de a szóbeliségből is ismert. A címadó mesét (MMMV III/l. 146-154. 24. "Világszép Nádszál kisasszony"; forrása: Merényi László, 1861. II. 35-46. "A nádszál kisasszony") biztosan olvasta, de bo­nyolultsága és hiányosságai miatt nem iktatta a repertoárjába, csupán a címet vette át s elmondta hozzá azt a Palkóné által is előadott változatot, melyet Dégh Linda közöl a Kakasdi népmesék 1. kötetében [1955. (UMNGy VIII.) 124-136. 14. "Tündér királykisasszony"]. Palkóné meséje, úgy tűnik, részben Benedek Elek másik hasonló típusú meséjében gyökerezik (MMMV 1/2.84-87. "A fazékfedő"; forrása: Erdélyi János 1846, 1847, 1848. II. 345-348. 4. "A három pomarancs"), részben a szóbeliségben. Fábiánné az ő meséjét mondja el kissé vázlatosabban, kevésbé művészi formában. Vagy hallhatta a kiváló mesemondótól, vagy a Ka­kasdi népmesékben olvasta. A róluk szóló, az ő meséiket tartalmozó könyv köz­kézen forgott Kakasdon, s Fábiánné, mint szívesen és sokat olvasó mesemondó, ezt a mesét nem is egyszer olvashatta. � A nádlányok meséje népszerű tündér­meséink közé tartozik, 41 változatát ismerjük. A Palkónéé és a Fábiánnéé az úgynevezett tiszta típusú változatok közül való, amely magán viseli a mesetípus minden fontos jellemvonását.

 

86. Különös temetés. Mesévé alakított novellisztikus élményeIbeszé­lés, amely nyilán az azévi esős nyár jóvoltából jutott eszébe a me­semondónak. Kitűnően tükrözi Fábiánné formaérzékét és humorát, gondoljunk csak a tréfás jelenetekre, mikor a szegény székely átteszi a halottat az ország­határon, azután visszahozza, mert az is ember volt, vagy mikor a fél liter pálin­ka felett kötött barátságban lekaszálják a zsandárral a halott ember mellett a szegényember összes füvét, de figyelemre méltó a siratás és magának a teme­tésnek az epizódja is.

 

87. A sárgalábu halál. AaTh 332. Vö. az 50. sz. Amen c. mesével. Ez a válto­zat, a halálkoma meséjének egy másik redakciója, megegyezik a Palkó Józsefnéáltal elmondott formával [Dégh Linda 1955. (UMNGy VIII.) 80-85. 5. "Sárga­lábu halál"]. Itt is felmerül a kérdés, hogy vajjon Fábiánné a mesét a szóbeli­ségből ismeri-e, vagy pedig a Kakasdi népmesék c. gyűjteményben olvasta? Akármi is volt a forrás, vannak momentumok, amelyek a Fábiánné egyéni lele­ményének tűnnek, például a virág, amelyet a Halál ad a szegény embernek, s amellyel a beteg testrészt meg kell simogatni, hogy a beteg meggyógyuljon, nem szerepel Palkóné meséjében. A meggyógyított személyek is különböznek, ennek láthatólag egyik mesemondó se tulajdonít jelentőséget. Eltér viszont a mese be­fejezése. Palkónénál a Halál a szófogadatlanság után eljön a volt szegény em­ber után, s annak minden mesterkedése és kérése ellenére, hogy bár addig hagyja életbe, amíg a gyermekei megházasodnak, levágja a fejét, Fábiánnénál azonban a szegényember a Halált zsákba szorítja, s felakaszt ja a füstre, csak akkor enge­di ki, mikor már a legutolsó gyermeke is megházasodott. A "jó vég" valószinűleg Fábiánné leleménye.

 

88. A kőszívű ember. AaTh 312D (AaTh 554, AaTh 302A *). Ismét egy nem magyar mese került be Fábiánné repertoárjába, az összetétel szokatlan a ma­gyarban. A testen kívül elrejtett erő típushoz tartozó mesékben (AaTh 302A *) nálunk nem a sárkány � itt öreg ember � szíve van elrejtve a kősziklában levő madárkában, hanem az ereje egy az erdőben élő vadkan fejében levő nyúl fejé­ben levő tojásban vagy dobozban, melyben darazsak vannak. Az erő-szív vélt helyének a felbokrétázása a típus magyar változataiban is szokásos. Az utóbb született hős � nálunk rendszerint borsszemtől fogant, Borsszem Jankó - pe­dig elpusztítja, nem pedig visszahelyezi az élő szívet. � A mesének ebben a for­mában magyar változata nincsen.

 

89. A két jóbarát. Ez is a novellatémájú élményelbeszélések közül való, me­lyekkel kapcsolatban két tényre kell felhívnunk a figyelmet: ezek között a falu­si témájú "valódi történetek" között éppen úgy vannak vándortémájúak, mint a tündérmesék vagy a trufák között, csak talán nem olyan nagy százalékban. Itt is felmerül továbbá az olvasmányeredet lehetősége. Kalendáriumokban, iskolai olvasókönyvekben, sőt novelláskötetekben is számos "népi elbeszélés" juthat vissza vagy juthat be a szóbeliségbe, amely számára az írott, nyomtatott forrás mind általánossabbá válik.

 

90. A zsoltár éneklő madár. MNK 550B*. Forrása Benedek Elek MMMV III/I. 183-195. 31. "A zsoltáréneklő madár". A közvetett forrást itt nem ismer­jük, vagy Benedek Elek saját gyűjtése a mese, vagy pedig munkatársai, Kolum­bán Samu vagy Deák Gerő gyűjteményéből való (ld. erről MMMV V/2. 250.). Tudjuk, hogy Kolumbán Samu a Déva környéki bukovinai székely telepesektől is gyűjtött, fennáll tehát az írásbeli forrás mellett a szóbeli forrás lehetősége is [Dégh Linda 1955. (UMNGy. VIII.) 239-254. 23. "Zsoltáréneklő madár"]. Láttuk, hogy Palkóné forrásai között is jelentős volt Benedek Elek meséinek a szerepe, s Fábiánné is, amellett, hogy olvashatta a Magyar mese- és mondavilág III. köte­tét, hallgathatta is, olvashatta is Pa1kóné idevonatkozó meséjét, az átvétel bo­nyolult folyamatával állunk tehát szembe. Ha mesemondásának egyéni jegyeit akarjuk vizsgálni, meséit mind Palkóné, mind Benedek Elek meséivel össze kell vetnünk. � A típusnak kereken 20 változatát ismerjük.

 

KOVÁCS ÁGNES