                                               |
|
| Hülyék vagyunk, de jól esik, ez a jelszavunk,
Esik eső, fúj a szél, mi tovább baktatunk. Jöhet akár mély szakadék vagy égigérő hegy, eshet a jég, vagy süthet a nap, ez nékünk egyre megy. azt mondjuk: Hejhó, hülyeség, de jól esel nekünk. Nélküled mit sem ér hitvány életünk. Hegyre fel, víz alá, lyukakba fel-le, Énekeljük jelszavunk, hogy Há-Vé-Dé-Jé-E ! Tavasz van és minden ifjú nők után lohol. Meglát egyet, s a szíve máris élénken dobol. Addig a jó hülye is csak lyukakat keres. Szíve dobban, hogyha lát egy kilométerest ! Perzsel a nap, minden ember a strandon üdül. Ott a bőre a jó naptól szép pirosra sül. Addig a jó hülye csak egy barlangban hűsül, Szifont úszik, cseppkövön lóg, agyagban csücsül. Esik a hó, csikorog a hideg odakint. Rendes ember meleg helyről még ki sem tekint. Kicsiny csoport bandukol a nagy hegyek között, Alig él már, alig lát és alig nyöszörög. |