                          |
|
| Látod,
babám, azt a tearózsát? Nappal nyílik, este járok hozzád. Este járok, mikor senki sem lát, Még is irigy rám az egész világ. Irigyeim, hagyjatok szeretni, Hagyjátok a szememet rávetni. Rászokott a szemem a nézésre, Gyönge karom szép lány ölelésre. |