                                      |
|
| Jázminbokor kihajlik az utcára, Szőke kislány visel gondot reája. Édes szóval csak azt kérem őtőle: Kössön nekem szép bokrétát belőle. Aranyrojtos kendő lobog válladon. Tudom rózsám, de drága volt az nagyon. Nem adok én semmit ezüst, aranyért, Nekem az a jázmincsokor többet ér. |