                         |
|
| Nem messze van ide Kismargita, Hortobágynak vize körülfolyta. Közepében koponyai csárda, Ott iszik egy nagy betyár bújába. Gyenge nádszál lehajlik a földre, Ha sírok is, nem hallik messzire. Hull a könnyem, az is csak csendesen, Ha lehajtom fejem keservesen. |