B oldal
1. Álom
2. Ahogy élsz
3. Elhagyom a várost (EDDA-blues)
4. Semmim nincs
5. Álmodtam egy világot
(Slamovits István - Pataki Attila)
E
1. Minden perc egy nehéz nap,
Minden nap egy hosszú év,
C Em
Mögöttem már annyi érzés,
G Em
Előttem még oly sok év.
2. Volt már úgy, hogy mennem kellett,
Nem tudtam, hova érkezem,
Lehunyt szemmel azt reméltem,
Hogy egy dal segít nekem.
3. Aztán jött egy furcsa érzés,
Vad erővel elkapott.
Igen, úgy éreztem,
Kezeimmel elérhetem a Napot.
4. Azért volt oly különös,
Minden fénynél színesebb,
Egész nap égett bennem
Egy dal szüntelen.
C D Em
R. ||: Minden sarkon álltam már,
Am D Em
Minden lépcsőn ültem már,
C Em
És ha elrúgtam egy követ, amerre gurult,
C D Em
Arra mentem tovább :||
1., 2., R.
Arra mentem tovább.
Hm D A
1. Soha nem láttam még, hol kel föl a nap,
Hm A D
Soha nem aludtam át éjszakáimat.
A E
Hínárszálak húznak le a mélybe,
G A Hm
Önmagam állítottam félre.
2. Zárt ajtókat nyitottam ki másnak,
Nem hívtak barátnak és nem hívtak társnak,
A lenyugvó nap mindig máshol ért,
Ezer színével borult rám az éj.
G A Hm D
F#m7 Hm G A Hm D
3. Rám zuhant minden, minden, mi nem kellett másnak,
F#m7 Hm G A Hm E D
Rossz íze lett a sötét, a sötét éjszakáknak.
F C/E Dm G
R. Életemben sok mindent megpróbáltam,
C G C Am
Külvárosok előttem, utánam.
F C/E Dm G
Az egek felé kiáltottam,
C H/G Am/H
Rosszat soha nem akartam.
1., 2., 3., R., R.
1. Életem egyszerű, nem tudom hová jutok,
Egy biztos úton még ma elindulok.
Tévedésből túl korán elengedtek,
Úgy gondolták, sokáig melengettek.
2. Célpont voltam, rám számoltak,
Acél ajtók rám csukódtak.
A napok hosszú sor megzavart,
Hiszékeny életem naponta felkavart, felkavart.
R. Nézd, üres két kezem,
A köd elnyelte fejem!
Dalaimat rád kiáltom,
Nincs senkim, nincs semmim a világon,
Nincs senkim, nincs semmim a világon,
Nincs senkim, nincs semmim ezen a világon.
3. Nevünket nem kell, hogy valahol jegyezzék,
Életünk semmilyen, nem kell, hogy szeressék,
Eljön a nap, hogy fejem nincs hol lehajtanom,
De a jelenem a tiéd, vidd, neked adom, neked adom.
R., 3., R.
C D Em
1. Fejed fölött múlnak el az évek,
Nem tudod, mi lesz még belőled.
Apád szavai mind lekoptak rólad,
C D Em G D Am7
Érzed: nem szeretnek, átnéznek rajtad.
C D Em
2. A keresztútig mindennap eljutsz,
Senki nem vár, nem jön eléd.
Hazamennél, de nem kérnek belőled,
C D Em G D
Azt üzenik, maradj ott, hol eddig lehettél.
Am7 Em D Em
R. Csak menj, sok hosszú év vár rád,
Hm Em D C
Sorsunk egybeforr, menj, vidd tovább!
D Am Em
A hajnal ágyat bont neked,
Hm C D Em
Megpihen rajta kemény fémszíved.
2., R., R.
(Slamovits István - Pataky Attila)
1. A lány, kire nézek,
Egy új életről álmodik,
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még?!
R. Álmodhat szépről, álmodhat jóról,
Úgy szeretne élni már.
Elfojtott vágyak, órák, remények,
Úgy szeretne élni már.
2. Ha tudná, hogy merre menjen;
Az út oly nehéz.
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még?!
R., instr., 2., R., R.
1. Egyedül alszol, egyedül kelsz,
Amit tenned kéne arra sem figyelsz,
A dolgok súlya fejeden egyre nő,
Lassan olyan leszel, mint egy nehéz kő.
R1. Rég nem vagy már fenegyerek,
Rossz dolgokban törni magad minek?
2. Rossz ágyakon rossz álmokat láttál,
Éveken át mindig valamire vártál,
Elérted lassan életed negyedét,
Nézz önmagadba, mennyit vesztettél!
R1.
R2. Ahogy élsz, úgy lesz jó
Ahogy élsz, az neked való
Ahogy élsz, úgy lesz jó
Ahogy élsz, az neked való
1., R1., R2.
(Slamovits István - Pataky Attila)
Em C
1. Magányosan állok egy sötét udvaron
G C7
Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog
D D# Em
Sorra kidőlt padok közt lépkedek
Cmaj7 D D#
Kevés a hely, ahova léphetek.
Em C7
A sarkon áll egy alak, rám vigyorog,
G C
Szólni nincs kedvem, hát továbbindulok
D D# Em
A régi téren talán vár még valaki,
C D D7
Vele jó lesz egy cigit megosztani...
G
R. Egyszer, egy szép napon
Em(7)
Tudom, hogy elhagyom
F D7
A várost, ahol élek.
G
Mindent itt hagyok,
Em(7)
Mit Miskolc adhatott
F D
Igen, holnap, holnap indulok.
Em C7
2. Talán csak megszokásból indultam tovább,
G C7
Mereven bámultam a házak ablakát,
D7 D# Em
A pályaudvar, ó, egy megszokott állomás
Cmaj D7
Az egész egy furcsa látomás
Em C7
Aztán csend. És újra csend.
G C7
A sárga Hold álmosan figyel.
D7 D# Em
Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jártam itt,
C D
Tudom, hogy nem felejtem, mennyit vártam itt.
R., instr., R.
Igen, elhagyom a várost.
Elhagyom, ha nem fogad magába.
Erről szólt a dal: EDDA-blues.
1. Semmim nincsen nekem, mit adhatnék,
Megvetettlen ágyakban alszom rég.
R. Úgy vágyom rá, hogy a dalt megszeresd,
Ez minden, mit adhatok neked.
2. Semmim nincsen nekem, hát ne is kérj,
Nem tudom a vágyaid megvenni én.
R., 1., R., R.
Am Em
1. Időnk kevés, mégis hajt valami tovább
Am Em
Kormos városomban rám nem várnak csodák
F G
Hajszolt kutyák futnak az útmenti porban,
F
Új filmeket adnak a régi mozikban.
2. Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
F Am
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.
instr.
3. Titkaim nem őrzi senki meg,
De szívemben a dal megmarad nekem
Újra átélem örök hangjait,
F Am E
Ha szól az ének, álmodom a világot veled.
F G C E7
R. Álmodtam egy világot magamnak,
F G Am
Itt állok a kapui előtt.
F G C E7
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
F G Am G Am
Van hitem a magas falak előtt.
2., R., R.
B oldal
1. A keselyű
2. A torony
3. Ítélet!
4. Néma völgy
Pataky Attila - ének
Slamovits István - gitár, ének
Barta Alfonz - billentyűs hangszerek
Csapó György - dob
Zselencz László - basszusgitár
PEPITA felvétel 1981
Zenei rendező: Peterdi Péter
Hangmérnök: Zakariás István
(Slamovits István - Pataky Attila)
Em C D7 F F Am D#m D#m D C
Em
1. Karodon vittél évekig,
C D7 Em
Akaratod rabja voltam.
Em
A vágyak bennem egyre nőttek,
C D7 Em C D7
Elfelejtem, hogy kölyköd voltam.
2. Hiába hívnál megtört szívvel,
Elnyeltek a sűrű városok.
A tűzfalakra írtam éjjel:
Engem ne várjatok!
NC Em C Em D7
R. Kölyköd voltam, véredből lettem.
Em C Em D7
Kölyköd voltam, nem értettél engem.
C D7 Em NC
Emléked mégis fogva tart, el nem enged.
Em C Em D7 NC
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Em
Rossz hold kelt föl.
3. A régi dolgok sorra elvonultak,
Percről-percre messzebb jutok.
Terheim hegyekké nőttek,
Áttörni rajtuk nem tudok.
4. Szárnyaira vett a vágy,
S nem mondhatok neked mást:
A reményt soha fel ne add!
Megveted még hideg ágyamat.
Megveted még hideg ágyamat.
Óóó! R., instr., 3., 4., R. C D7
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz hold kelt föl.
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz hold kelt föl.
Em C D7 Em
----0----0-|----0-------0-|----0----2-|----0----0--||
---0----0--|---0------0---|---1----1--|---0----0---||
--0----0---|--0-----0-----|--0----2---|--0----0---:||
-2----2----|-2----2/4\2\0-|-2----0----|-2----2----:||
-2----2----|-2----2-------|-3---------|-2----2-----||
-----------|--------------|-----------|------------||
----0----0-||
---0----0--||
--0----0---||
-2----2----||
-2----2----||
-0----3----||
(Ezt igazából két gitár játssza. Az egyik szinte csak a felbontásokat csinálja, a versszakok közötti C-D7-nél basszus lépegetéssel.
Az összes többi cifrázás a másik gitárból jön.)
(Pataky Attila - Zselencz László)
Am G F Am G F
Am G F
1. Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Am G F
Visszamenne, de ő már nem kell.
C Am Dm
Érzi hálátlan lett sorsa,
G F NC
Keserű könnye arcát mossa
2. Arra gondolt, őt ki szerette.
Ha szerette, el miért engedte.
Vissza nem jön többé soha,
Bárcsak békén hagyták volna!
Am F/Dm
R. Minden hajnal övé marad,
C Am
Látja szállni a madarakat.
Hosszú-hosszú ideje már,
Nem számolja a napokat már,
G C
||: De amíg él el nem felejti,
Am C Dm (C) G F
Hogy a múltat ki nem tépheti szívéből. :||
3. Megállt egyszer, visszanézett,
Nézte-nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját,
Otthon hagyta minden múltját.
4. Ment a hűtlen nehéz fejjel,
Tudja jól, hogy ő már nem kell.
“Ég veletek!" - mást nem mondott,
Szeme túlragyogott minden csillagot.
R., instr., R.
(Slamovits Tamás - Slamovits István)
1. Süllyedő utakon elhagyott házak,
A kidobott tükrök valakire várnak.
Hűvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények,
A házak fölött száll, kínoz egy ének.
2. Olcsó cigid szívod és fújod,
Önmagad egyre nehezebben húzod.
Fejed lehajtanád padra vagy földre,
Lesnek rád fák mögé rejtőzve.
R1. Veletek nőttem fel, házak, városok,
Fáradt villamosok, kőhidak.
Hűvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények,
Vadítja lelkem, kínoz egy ének.
R2. Mondd el mit szeretnél,
Te kicsi, te nagy, te csúnya, vagy szép,
Vagy régen elveszett, amire vágysz,
És kínoz egy ének, akárhol jársz.
3. Vasúti várótermek, pénznyelő automaták,
Zsúfolt vonatok, részeg katonák.
Hűvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények,
A házak fölött száll, kínoz egy ének.
4. Éjszaka van, a hold a földre ásít,
A falak mögött az altató még kábít.
Autók rohannak keletnek és délnek,
Minden utcán kísért egy ének.
R1., R2.
Vagy régen elveszett, amire vágysz,
És kínoz egy ének, akárhol jársz.
(Zselencz László - Barta Alfonz)
1. Élt egy fiú egymagában, a fény szívében, a csendnek élt,
Nálad nem volt jobb, se rosszabb, de érte jött egy nap a fény.
E naptól kezdett félni, fájó érzés tört reá,
Elragadta, egyre feljebb vitte őt a kék sugár.
2. A késő őszi fényben feltűnik a vén világ,
Látta ott fenn a viaszszívű emberek hatalmas táborát.
Mért mész tovább, nagy a világ, nem elég, amit látsz,
Mért mész tovább, nem tudod mi vár, hová visz a kék sugár.
R. Körbezárta, húzta magával a fény,
Látta, amire vágyott, amitől félt,
De egyre feljebb vitte őt a kék sugár,
Zuhanó sorsok, életek, mi vár rád és rám.
3. Zuhanó sorsok, életek, hova hajszol a remény,
A dolgok árát megfizetted, de ez még nem elég,
Csak egy medve szerelem, elveszett testedben lehet elég,
Vadul tör rád, meg nem öl, de emlékeztet míg élsz.
4. Látott vágyakozót és gyűlölködőt,
Kibontott hajú nőket, forrón ölelkezőt,
És kiket hajt vad kényszer, pénz és ékszer mások után,
Azt ki mindig vár, segítsd őket kék sugár.
R.
(Slamovits István - Pataky Attila)
1. Zúg a szél, a keselyű még él,
Magasból les rád, csak azért, hogy félj.
2. De ha eljön az éj, és zúgni kezd a szél,
Akkor fogod tudni: a keselyű még él.
3. Ma éjjel is felszáll a fekete fantomgép.
Fölötted kering, csak azért, hogy félj.
4. Mindent elvesz, amit az éj adott neked.
Bárhová is mennél, ||: a félelem ott lesz veled. :||
5. Minden nap, minden napnak hajnalán
Eltűnik a fantom; te azt hiszed, már nem él.
2., még él, még él.
instr., 3., 4., 5., 2.
Nem akarok félni! Nem kell keselyű!
Nem kell! Nem kell! Nem kell! Nem kell fantomgép!
Nem kell! Nem akarok félni! Nem kell! Nem kell keselyű! ...
(Slamovits Tibor - Slamovits István)
1. Egy napon szóltak, parancsot hoztak:
Menj a toronyba fel!
Kezedbe fegyvert, vasfegyvert adtak,
Egy napon ezt kaptad.
Kezedben fegyver, lábadon csizma,
Ez így volt álmaidba'.
Fegyvered fogtad, válladra dobtad,
És mentél a toronyba fel.
2. Őrzöd a semmit, nem tudod, mennyit
Vársz ott fent.
Hónapok múltak, emberek hulltak,
De nem jött senki sem.
Mehettél volna, szökhettél volna,
De a torony magába zárt.
Az évek teltek, elfelejtettek,
Éveid a toronyba vesztek.
R. Míg csendes a támaszpont neked,
Őrzöd a semmit, nem tudod, mennyit
Vársz ott fent.
Míg csendes a fából épült vár,
Valaki mindig őrzi a semmit,
Valamire vár. Hejjejja!
2., R., R.
(Pataky Attila - Zselencz László)
1. Tudom jól, hogy fegyverszóra várnak,
Szivart szívó szeszszagú fejek.
Tudom jól, hogy teljesülhet vágyunk,
És én akkor ellenük megyek.
2. Tudom jól, hogy megszakadhat álmom,
A hajnal tüzet hozhat rám.
Tudom jól, hogy elveszítlek téged,
És elveszhetek én is talán.
R. Félek, hogy eljön a nap
Gazdagra szegényre,
Soványra, kövérre -
A vérnek éjszakája.
R., instr., 1., R.
R'. Félek, hogy eljön a nap
Gazdagra szegényre,
Soványra, kövérre,
Jóra és gonoszra,
És minden bolondra.
Félek, hogy eljön a nap,
Eljön a nap,
Eljön a vérnek,
Eljön a vérnek éjszakája,
Eljön a vérnek éjszakája.
(Slamovits István - Slamovits Tamás)
1. Tízezerszer utazol,
Az éjszaka gyermeke lettél.
Minden napnak hajnalán
A felkelő nap úton talált.
R. Az út egyszer véget ér,
Siet a szél a néma völgy felé.
A távolban ott messze keleten
A nap még áttör minden éjjelen.
2. Az eső esik a város parkjaira,
Átázott hajjal mész a sötét kapuk előtt.
Élményed még nem volt senkivel,
Álmod nyugodt, nem ver senki fel.
instr., R.
Minden éjjelen (éjjelen, éjjelen).
Minden éjjelen (éjjelen, éjjelen, éjjelen).
Am C D F Am C D F
Am C D F Am C D F
1. Minden érzés, amit adtál, jó volt nekem,
Am C D F Am C D7 F
Minden, mi te voltál, jó volt nekem.
Am Em F Am
2. Minden szavad megérint, megéget,
Am Em F Am Em F
Bezár szívembe téged
3. Mindent, amit adtál hűen őrzöm, míg élek!
Mindig újrakezdve kereslek, míg el nem érlek.
2.
C G
R. Hol van már a szép világ?
Am Em
Számodra messze már!
F C
De néha még a magasba vágysz,
F G
S mint hulló kő zuhansz tovább.
C G Am Em
De minden út összefut, az árnyékból a fény kijut,
F C F C
De egyszer még gondolj rám, gondolj rám!
instr., 2., R.
1. Játék ez, vagy valami más? Választhatok.
Egyre közelebb az időn keresztül hozzád.
Ne bánts, ha mindezt így kívánom!
Ne legyen túl nehéz, az út, amin te lépsz,
Mert visszavárlak.
Arra kérlek, ne legyen túl nehéz neked,
El soha nem érlek, ha kettéosztod életed.
2. Add meg nekem a hosszú évekért,
Minden jóért és rosszért, amit kérek én!
Add meg nekem, engedd, hogy így legyen,
Mert a játék véget ért nekem.
R. Lennék harang, mi érted szól,
Vigasz lehetnék, ha búcsúzol.
Lennek szél, mely elkísér,
Minden dal, ami benned él.
3. Hát add meg nekem, engedd, hogy így legyen,
A hosszú évekért, minden jóért és rosszért, amit kérek én!
Add meg nekem, engedd, hogy így legyen,
Mert a játék véget ért nekem.
R.
Minden dal.
ld. az EDDA Művek 2. albumon!
ld. az EDDA Művek 1. albumon!
ld. az EDDA Művek 2. albumon!
ld. az EDDA Művek 2. albumon!
1. Életed rohanó szél,
Mint egy árnyék, mindig követ,
Megforgat, fogságba vet,
Majd eltompít, mint a cövek.
R. Adj nekem menedéket!
Adj nekem menedéket, ó!
2. Mi a fene, mond mi lesz velünk,
Ha egyszer fel sem ébredünk?
Lelkünk a mennybe költözött,
Vagyunk ég és föld között.
R.
ld. az EDDA Művek 2. albumon!
ld. az EDDA Művek 1. albumon!
ld. az EDDA Művek 1. albumon!
ld. az EDDA Művek 1. albumon!
ld. az EDDA Művek 1. albumon!
ld. az EDDA Művek 2. albumon!
1. Léket kapott közös ügyünk,
Keményen alánk vágott a sors.
Békében elválni, ez is valami?!
Élet a végére ennyit hagyott.
Elvtárs társak emlékezve,
Küzdöttünk mi eleget,
Bárhol vagytok, azt kívánom:
Óvjon az Ég titeket!
2. Őrült roham a zártosztályon:
Föl vagy le? - Ki dönti el?
Együtt rohantunk idáig,
Ki eddig köszönt, ma nem ismer.
Persze, ha hagyom, a rávaló
Meglenne most vastagon,
De vágyom, csak akarom az újat,
De tegnap után más legyen a holnap!
R. Az enyém is volt, és meg néhány arcé,
Azok az évek 80 körül,
Gyönyörű évek! Tisztán látok mindent,
Érzem, hogy veletek újra sikerül!
2., R.
1. Ó, már majdnem alszom, és ebből ébredek,
Az eszmélés első fokán találkozom veled
Egy régi társat látok szembejönni én,
A nevet egy fejfáról olvasom.
2. Az ablakon át, ha a csillagokra nézel,
Ő is ott van köztük, valahol,
Kérte az időt, de az meg nem áll.
Hitvány győzelmed ez, ostoba vagy, Halál!
Ostoba vagy, Halál!
3. Milliókat szórnak őrültségekre,
Hol vannak az okos doktorok?
S ha egyszer később a kislánya megkérdez,
Válaszképpen mit is mondhatok?
4. Hogy milyen volt? Különb, mint a többi,
Százszor is, és meg ezerszer is,
És mennyi jót tudott volna tenni,
Az Ég is csak az ilyet szereti,
Az ilyet szereti.
5. Én nem voltam ott, mikor útra keltél,
Magamnak soha meg nem bocsátom.
Legyen példa minden jó embernek!
Míg nem találkozunk, ezt magamban hordozom.
6. Emlékezni egy régi jó barátra,
Ha szomorú is, emlékezz velem!
Bárcsak tudnám még egyszer visszahívni!
Régi társam hiányzol. Hiányzol nekem.
1. Senki se magyarázza, mi a jó,
Hogy beleharapok magam,
És ha kihullanak is a fogaim,
Legalább magamnak csináltam,
Így akarom, így akarom.
2. És hogy a piros tilos, tudom,
És hogy lehet fekete is,
De a színeket had keverjem én,
Ettől még nem leszek kétszínű,
Így akarom, így akarom.
3. A legfontosabb persze a felvilágosítás,
Így elkerülhető a stressz.
Gondterhesség ellen kitaláltam valamit:
Emberszűrőt fogok szedni,
Így akarom, így akarom.
4. Velem mindennap történhet valami
Ez azt hiszem természetes
De hogy a véletlenek rácsa, végleg be ne zárja
Szilánkokra fogom törni
Így akarom, így akarom
Így akarom, így akarom
R. Én tudok valamit és át akarom adni
Neked, csak neked,
Én tudok valamit és át akarom élni
Veled, csak veled.
1.
5. Ha nagy leszek, aranyásó leszek,
Nem kell hogy kinevess,
Meg fogom tanulni az értékes közül
Kimosni a szemetet.
Így akarom, így akarom,
Így akarom, így akarom.
R.
1. Csak egy nyugodt pont kell, ahová leülhetek,
Ne kérdezz semmit, ezt most úgy sem értheted.
Belül keresek kapaszkodót, hogy ne zuhanjak nagyot,
Kívül, az élet jobbik része most elkerül.
2. Keresem önmagam, megfordult bennem a világ
Mindent próbáltam adni, de kinek is kellett
Hajszóltam azt a szót, és amit takar barát
Olyan lett a vége, mint egy paródia
R. Nem fogod elhinni, de sohase féltem,
Huhogtam mindig, ahogyan éreztem én.
A jósnak meglehet, hogy be fog válni,
Egyedül kell az utam végigjárni nekem.
Nem fogok senkinek a nyakára járni,
Van erőm, hisz bennem ég a tűz.
A jósnak meglehet, hogy be fog válni
Egyedül kell az utam végigjárni nekem
3. Európából valók vagyunk, magyaráztam neked,
Levegőbe kapaszkodó artistacsoport.
Szerettelek ember nagyon, de te nem értettél,
Kereshetünk külön-külön új kapaszkodót.
4. A múltat elfeledni, az lenne a könnyű,
Látod testvér, ezt is rosszul tudod.
Értsd meg, nem szabad a múltat megtagadni,
Még ha néhány régi emlék kellemetlen is.
R.
1. Föld kellett a népnek, és sok hús,
Ez volt az első nagy program.
A vezérnek elöl kellett menni,
Esélye volt győzni vagy meghalni.
Ez volt a cél, ez volt a cél.
2. Egymáson át tapostak a népek,
És jöttek az újabb programok.
Veszélyre kissé hátrább kerültek,
De a mi esélyünk semmivel se több.
Ez volt a cél Ez volt a cél!
R. ||: Szeretem a fákat, szeretem a levegőt és szeretnék élni,
Sötét fegyverekkel ne játsszon hát senki!
Elvenni a jövőt: nincs rá mentség semmi. :||
3. A XX. század barbárai lettünk,
Kik jóllakottak. Ott éhezők hada.
De a programokból semmit sem engedtünk,
A végzetünk fele törtetünk.
Hol van a cél? Hol van a cél!
4. És vérré vált az őrület,
Már programozás nélkül is ölünk,
Nem kellenek hozzá vezérek,
A végzetünk felé törünk.
Eltűnt a cél, eltűnt a cél, eltűnt a cél.
R.
(Pataky Attila)
Am
1. Kör közepén állok,
F G
Körbevesznek jó barátok
F G Am F - G
Körbevesznek jó barátok és rosszak.
2. Kör közepén állok,
Így könnyen eltaláltok
Így könnyen eltaláltok, rosszak.
C G
R. ||: Ha egyszer odébbállok,
F G
A kör közepéről majd hiányzok,
Am/C G Am F - G
Rám többé nem találtok, rosszak. :||
3. Bohóc vagyok, de bátor,
Pofonoktól ég az arcom
Pofonoktól piros az arcom - kaptam.
4. Nem adom fel, tudjátok
Láthatatlan, lapos sumákok
Istenem, de sokan vagytok, rosszak!
R., instr.
5. Hitványak az álmok,
Ha mindent eltakartok,
Fekete függöny mögé zavartok, rosszak.
6. Könyöröghetek bárhogy,
Éles késsel rám vadásztok,
Ha megtaláltok, kicsináltok, rosszak.
R., R.
1. Láttam két jó formájú combot,
Mit tagadjam feldobott.
Odamenni, megszerezni,
A többit hozzágondolod.
R1. Egykutya, szőke, barna,
Tőlem mind csak azt akarja.
De minek hazudok,
Ezért még hálás is vagyok.
2. Na gyere, adj egy jó tanácsot,
Nem tudom, hogy mit tegyek:
Épp most jöttem el az egyiktől,
És már a másikhoz megyek.
R1.
R2. Gyönyörű lányok bízhatok bennetek
Megkapom tőletek azt amit keresek
3. Oda nyúlok ahol neked jó,
Meglátod csodákat teszek.
A kezed viszem az enyémhez,
Remélem te is szereted.
R1.
4. Kitaláltam egy jó játékot,
Elmondani is alig merem.
A legszebbet ma én választom,
Én választom, kik közül eszek.
R1., R2.
Gyönyörű lányok!
1. Szakadt függöny az ablakokban,
Öregek egymagukban,
Ha tudnám, lecsókolnám a százéves ráncokat.
2. Szülők egymástól elvadulva,
Gyerekek eltaszítva,
Ha tudnám, összefognám a széthullott családokat.
3. Leány és fiú együtt sétál,
Test a testtől megoldást vár.
Nem szabad, hogy elfedjék kimondani: szerelem!
4. Egy út van, én ebben hiszek:
A mindent elsöprő szeretet,
A rossz felett győzni fog a jó!
5. Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Hó és hideg, de a szándék meleg,
A kevés is több lesz, ha a szíved adod bele.
6. Együtt így jó, nincs is rá szó, nem lehet papírra írni,
Egyszerűen érezni kell!
Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian!
(Gömöry Zsolt, Csillag Endre, Mirkovics Gábor, Pataky Attila - Pataky Attila)
1. Az élet az ma csodás dolog,
És én hozzá idomulok,
Ezért vagyok őrült, kicsit őrült.
2. A tapétával megpróbálok összebújni,
S nem ártani senkinek,
Bolond vagyok, ez természetes, kicsit őrült.
3. Ha holnap este elindulok,
Azt, hogy kivel találkozok,
Azt senki nem mondja, nem mondja meg nekem előre.
4. Társra vágyom én is, értsd meg,
Ugyanúgy, mint te. Ne kérdezd!
Őrült legyen, vagy nem kell senki sem. Legyen őrült!
5. Csak én vagyok, aki megért téged,
Persze csak akkor, ha rám hagyod.
Társ legyen, de őrültet akarok!
R. ||: Gyere őrült, gyere őrült, névsorolvasás,
Gyere őrült, gyere őrült, szükségem van rád. :||
4., R., instr., R., R.
1. Csak néhány fény,
És az országúton az autó rohan velem.
Ez az életem, ez az életed.
2. Csak néhány kéz,
Csak néhány kéz abból a sokezerből, aki segít,
Aki segít neked, aki segít nekem.
3. Kemény vagyok,
Ezt mondod, és te ezt gondolod rólam,
Ez így igaz, ez így igaz.
4. Azt mondod, jó nekem,
Majd elhiszem, de nem tudsz mindent, félek.
Félek, hogy gyakran én is félek.
5. És hogyan tovább?
Volt már siker és volt már elég bánat.
Kinek kiáltsak, ó, kinek kiáltsak?
R. Gyakran indulok szorongással telve,
Mint aki vissza se tér.
Nem vagyok keményebb, mint te,
Csak hajt a vér, az örökölt vér.
S ha majd utamról vissza se térek,
Hidd el, te akkor is mindig érezni fogod,
Hogy veled vagyok, veled vagyok.
1., 5., R.
7. Meg kell hát tanulnunk újra lélegezni,
A nagy hideg sötétben bátran lépegetni.
Árnyékot nem látni, nem nézni hátra,
Csak menni, csak menni, bátran menni.
(EDDA - Pataky Attila)
Dm C
1. Éjjel érkezem, száraz, kiégett aggyal,
Dm Am
De a testem gyönyörű, fáradt lázban ég.
Hozzád bújok tiszta égő, forró testtel;
Kérlek feküdj nyugodtan, csak én mozdulok,
Dm C Dm Am
Csak én mozdulok, csak én mozdulok.
2. Őstől örökölt a tűz, amivel átölellek,
Őstől örökölt a tűz, amivel követellek.
Vágyom, hogy érezd a szerelmemet,
Dm C
Vágyom, hogy érezd, hogy szeretlek, hogy érezd.
Am C Dm Am
R1. Nekem nem kell más, csak téged akarlak.
Dm C Am C Cbass F
Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak.
F Dm A#
R2. ||: Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
C F
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda. :||
Dm Am C
Ahol én voltam a szívedben, a lelkedben.
3. Látom a nappal, ahogy létezel,
Idegen szemek kívánnak, érintenek.
Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam,
Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.
az utolsó F helyett F/C#
R1., R2., instr., R2.
F# G# C# G# A#m
4. Ha akartam valaki lenni, csak érted volt,
Próbáltam mást keresni, csak bosszúból.
Mit akarsz tőlem? Csak nézlek, csak nézlek.
F# F
Vagy mondd meg, hogy tűnjek el, tűnjek el végleg!
R2., R2., R2.
1. Ma még együtt, és nincs tovább,
Átkozottul kemény a világ,
Lenyúztunk egymás agyából éveket,
Szél fújja már az érzelmeket.
R. Úgy éreztem kevés, amit adhatok,
Pedig dehogy ... és ma már hol vagy te és én hol vagyok?
2. Téboly, hogy ott vagy, és én várlak,
Idegen kéz nyúl tested felé.
Csak a vágy ereje halványul el lassan,
S már nem hazudunk egymásnak reményt.
R.
3. Rád gondolok és újra látlak,
A napfény áttetszik a hajad szálain.
Ha álmodom veled, szívem szivárvány fényein lebeg,
De jéghidegek a reggelek.
R.
4. Istenem, pedig már fogtam a kezed,
Csak nem mertem mondani: Szeretlek, szeress!
Templomok lépcsőin várom a csodát,
Az idő törvényt ül, s lassan kipipál.
3., 4.
1. Amikor megszülettél és átöleltél engem,
A város köd-porával együtt nevelkedtem.
Mikor a hús szagához kenyeret kerestem,
Azt mondtad, vállalnom kell mindig minden tettem.
R1. Akkor is volt már olyan,
Aki figyelt, csak figyelt,
Hogy mikor tévesztem el.
Csak figyelt, csak figyelt.
2. Kemény világ volt, soha nem hátráltam,
Ha pofont adtam, pofon érkezett.
De igazság se volt, mint most teszik,
Mikor a pofon hátulról érkezik.
R1'. Akkor is volt már olyan,
Aki figyelt, csak figyelt,
Hogy mikor tévesztem el.
Csak figyelt, csak figyelt,
Mikor tévesztem el.
R2. Akarom, hogy velem kiáltsatok:
Tiszta életet és boldogságot akarunk!
Akarom, hogy nyújtsatok kezet,
Szeretném, hogy mind szeressetek!
3. Amíg te tépsz és végzed a dolgod,
Amíg te izzadsz és véded az álmod,
Amíg mi hozzáteszünk és elveszünk,
Amíg mi jót akarunk, és néha tévedünk.
R1''. Addig már csak figyel,
Csak figyel, csak figyel,
Hogy mikor téveszted el.
Csak figyel, csak figyel,
Mikor téveszted el.
R2., instr., R2., R2.
1. Égtem, égtem, izzadtam és féltem,
Az első utam a kezemmel jártam végig.
Kértelek szépen, segíts, hogy értsem,
Hogy megtanuljam a test nyelvét beszélni.
R1. Kicsavartál hosszú éjszakákon,
Csúcs voltál, elismerem.
Tudsz mindent egyszer, vagy kétszer,
Vagy négyszer, vagy ötször, vagy hétszer.
2. Kamasz kölyök voltam, épp hogy kibírtam,
Szép voltál, majd megvesztem érted.
Álltam, vártam, sokat tétováztam,
Csak intettél és rohantam hozzád.
R1.
3. Éhes asszony ne számíts rám,
Számodra nem létezem.
Varázsló szemekkel, varázsló kezekkel,
Nem fogsz megőrjíteni.
4. Évek teltek, hmm, de sokan voltak,
Megtanultunk egymástól szeretni.
Látom, érzem, majd megőrülsz értem,
Látod, én nem nevetek rajtad.
R2. Csúcs vagyok minden éjszakán,
Kicsavarlak ahányszor csak kéred.
Tudsz mindent egyszer, vagy kétszer,
Vagy négyszer, vagy ötször, vagy hétszer.
5. Éhes asszony számíthatsz rám,
Csak számodra létezem,
Varázsló szemekkel, varázsló kezekkel
Meg foglak őrjíteni.
1. Anyám, valami színházról meséltél,
Amiben mindenkinek lesz néhány jó szerep.
Kölyökként reszkettem a színház varázsáért,
Így élt, aki ott elől lehetett.
Ez a színház, ez a színház, ez a színház
2. Itt a színpad és özönlik a nézősereg,
Valami nagy dolog készül, beszélik, rebesgetik,
Fantasztikus darabot írt egy fiatal író,
És nincsenek benne közhelyek.
3. De milyen színház ez, amiről meséltél?
Becsaptál, hisz elfogytak a szerepek.
Rendező úr, ön nem teszi a dolgát,
Elkoptak a nagy reményű deszkák.
4. De a világosító rontott mindent el!
Ez azért túlzás, ezt senki nem hiszi.
A súgó a hibás, de ő csak mormogott,
Hisz könyv nélkül én sem súghatok.
5. Valami nagyon nagy jót mégis kéne tenni,
Ha már megszülettünk, nem hiába élni.
Kitalálni valami tiszta, igaz szerepet,
Hogy álmaink mind teljesüljenek.
||: Ez a színház, ez a színház. :||
4., 5.
6. A tévedésre mindig van gyógyír,
A tisztánlátás tablettája segíthet még.
Az igazságtól soha nem kell félni,
Csak bátran egymás szemébe nézni.
||: Nem kell félni, nem kell félni,
Csak bátran egymás szemébe nézni.
Nem kell félni, nem kell félni,
Csak bátran egymás szemébe nézni. :||
||: Ez a színház, ez a színház,
Ez a színház, ez a színház. :||
7. Várok a sorsomra ily késen, csendesen,
Így 120 évesen,
Hát ez a színház,
Ez a színház, ez is színház.
1. Ház, mely betonkézzel átölel,
Ház, mely minden célnak megfelel.
A munkás jó szándékkal épített,
Kész lett, és hozzá többet nem tehet. De tévedett!
2. Sokan lakunk, hamis vágyak fűtenek,
Kiáltásunk alig hallik, elveszett.
Ez az, ahol jó melegben lakhatunk,
Ez az, ahol néha mégis megfagyunk. Ó, megfagyunk!
R1. Kezed fognám, hogy vezess, de nem látlak sehol.
Érzem, hogy a lelkemben élsz, álomból.
R2. Uram, segítsd fiaid, hogy megtisztuljanak,
Annyit, mint mi csalódtunk, ne csalódjanak!
Uram segítsd, hogy napfény érje tiszta arcukat,
Uram adj szép fiaidnak boldog napokat!
Kérlek, segíts!
3. Boldog élet, amire vágyunk,
Nem hitvány ígérettömeg.
Hamisat, rosszat eltemető tél,
Helyette itt a cél, mely mindent túlél, mely mindent túlél.
R1., R2., R2., R2., R2.
(Gömöry Zsolt - Pataky Attila)
Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet!
1. Lábtörlő alatt lapul a kulcs,
Rajta állunk koszos cipővel.
Otthonról hozott tulajdonság,
Hogy derekunk nem hajlik kellőképpen.
2. Új öltönyöm feszül rajtam,
Az udvartól levél érkezett:
Meghallgatják minden bajom,
De előbb, előbb végeznek velem.
R1. Nem értem felség, mitől oly hideg,
Hogy a frász tör ki mindenkit,
Pedig mindent, mindent lehet.
R2. ||: Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet,
Csak kérhettek bármit, csak kérhettek szépen. :||
3. A karzat mögött a kórus hangol,
A közönség fáradtan legyint,
Mindig és mindig újra kezdi,
Szerintem fárasztó nekik.
4. Az új műsor lassan készül,
Hamisnak hallom a régi dallamot.
Mindig és mindig újra kezdi,
Szerintem fárasztó nekik.
R1., R2.
||: Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet. :||
R2., R2.
1. Amikor még kezdődött a szerelmünk,Amikor még velem örültél,Amikor még boldogan elfogadtukAz olcsó szállodák ízét.2. Amikor még szenvedéllyel öleltél,Amikor még tiszta volt a szó,Amikor még mindent bennem kerestél,S én voltam minden, ami jó.R. Reméltem, újra hívsz,Elmúlik minden kín,Reméltem, újra hívsz, igen.Foszlányokká szakadt évtizedek,Nem létező álomkép,Átéltem újra a képzeletemben,Hogy hívsz, újra hívsz.3. Amikor még önfeledten szerettünk,Minden gondunk fölött volt híd,Amikor még arcod volt a tükörkép,S ünnep volt minden érintés.R.4. Lelkembe égettem fény-mosolyod,Az emlékeim nem vehetik el.A múltam az itt van, azt mélyen őrzöm,Az enyém, csak az enyém.
1. Öt napig vártam,Öt teljes napig,Hogy szóljon az asszony:Vesd le rongyaid!2. Nekem nem kellett kétszer mondani,A szobába mentem ágyat bontani.A férje egy szénbányába' dolgozik,Nem tér házába hajnalig.3. Levetem a csizmám,Ágyadba fekszem,A szíjam egy szögre akasztom.A véred szívom, a húsod rágom,A kutyát, a házad is felzabálom!4. Te asszony, vörös tigris,Van erőm, hogy leigázzalak!Mire visszatér a férjed,Hajnal lesz az égen,Én rég elfogyasztalak.
1. Ez a nap is jól kezdődik,Leiszom magam a sárga földig.Földre hajlik a szilvafa ága,Felszökött a pia ára.Hej hopp!2. Látják ezt a szakemberek,Bánatukban isznak-esznek.Végső soron más is issza,Rendszeresen összevissza.||: Cseresznye és barack, míg a fűbe harapsz. :||3. Aki nincsen oda érte,Az ne beszéljen a levegőbe!Nálunk ez már szokássá vált,Őrizzük a jó hagyományt!R. A sör, a bor hordókban forr,Már nagyon várjuk, köszönjük.Jól habzik a Coca-Cola,Tudomást se vegyünk róla, A Tokaji lesz a király.4. Abbahagyni? Ez csak frázis.Ha unod magad, hívjál mást is!A haverom is épp ezt tette,Most vele iszom minden este.R.
1. Néha még újra vágyom a múltba,Vágyom, de erről te nem tudhatsz már.Érzem a bőröd, a vállamba körmödBelemélyeszted, nem baj, ha fáj.R1. Nem segít rajtam senki se már,De hiába minden, éjfélkor kezdemFény és sötét közt keresni őt.A többiek csak nézik és nem is értik,Mi történik velem, ördögi kör.R2. ||: Amikor újra látlak,Amikor megkívánlak,Nincs kérdés, a válasz mindig ő. :||instr.2. A srácok szóltak: a törvény a régi,Kegyelemért ne alkudj senkivel!Pláne egy lánnyal, aki dobott téged,Ha ilyen vagy, közülünk menni kell.R1., R2., instr., R2., R2., instr., R2.
1. Vasgyár, neve a helynek,Vasgyár, ahol fölneveltek,Vasgyár, ahol engem mindenki ismer.2. Néhány pohár sör mellettOldódtak föl csak a lelkek,Aztán egymást verték, egymást ütötték,Így emlékszem.3. Völgyeket ölelő óriás hegyek,Ne hagyjátok, hogy egyedül legyek,Fújjátok el a ködöt és a bánatunk!R. Kívánom, légy boldog újra,Szemeidben könny ne csillogjon, sohasem, sohasem!Apa és fia merjen remélni,S ne féljen reggel felébredni sohasem, sohasem!Én vagyok, én vagyok teérted,S te vagy, te vagy énértem,Egymás nélkül nincs megoldás.4. Felszisszenünk újra, van erőm még,S ha van, mondd testvér, mondd meddig elég,Ki nyújtja kezét, hogy segítsen rajtunk?3., R.
1. A lelkemben hűség a vallás,De oly nehéz minden hétköznaponA kísértések tengerében élek,Tiszta, igaz szót csak tőled kapok,Így élek.2. A szobám falán képek, régi képek,Az egyiken még apám fogja anyám kezét,A másik képen már nincs mosoly,Kevesebben vagyunk, elteltek az évek. R1. Miért rohansz valami után?Ott képzeled a távolban a boldogságot megtalálni.Miért rohansz valaki után?Ott képzeled a távolban, hogy mellette állsz.R2. ||: Ha feladod az álmaid, meghalsz, élve halsz meg,De boldogságot vagy szép haláltCsak e föld adhat neked. :||3. Az új nemzedék arcán remény csillog,De minden régi hír egy nagy megpróbáltatás.Megbecsülni a földi néhány percet -Nagy dolog lenne ez, tisztelt emberiség!R1., R2., instr., R2.A jövő távolba tűnik, és kevés a megoldás,Hát figyelj, figyelj rám!R2., R2.
ld. az EDDA Művek 2. albumon!
ld. az EDDA Művek 1. albumon!
ld. az EDDA Művek 1. albumon!
ld. az EDDA Művek 1. albumon!
ld. az EDDA Művek 2. albumon!
ld. az EDDA Művek 2. albumon!
ld. az EDDA Művek 2. albumon!
ld. az EDDA 5. albumon!
ld. az EDDA 6. albumon!
ld. az EDDA 6. albumon!
ld. az EDDA 5. albumon!
ld. az EDDA 7. albumon!
ld. az EDDA 8. albumon!
1. Szép vagy gép-kedvesem, átölel a lábam.Elnyújtott élvezet, rég csak rád vártam.Csillogó szállodák, szépen vetett ágyak,A szél süvít mellettünk, ránk hiába várnak.2. Ragyog a nap, forró tüze kábít,Nem érdekel, hogy jobb, aki nem fázik.Ne fogjon körbe semmi, ami megvéd,Testemet a vad szél hadd tépje szét!R. Szélvihar - ami támad utánunk,Szélvihar - mi motorra vágyunk.Szélvihar - már nem kell bocsánat,Szélvihar - engem és téged csak holnapra vártak.3. Nehéz a csizmám, könnyen félrelépek,A kezed vedd el, mert még rád lépek!Benzinszagú felhőt hoz felém a szél,Felforr a vérem, indulnék, mehetnék.4. A mi csapatunk megy, a motorunk lángol,Aki velünk tart, ma ezer fokon táncol.Ha minden nap félni kell, mondd, minek is élünk?Te sápadt ördög, mi senkitől sem félünk.R., instr., R., R.
1. Ez így már nem mehet, legyen már vége!Nem ezt ígértétek. 2. Emberi életet sürgető vészjelek.Gyorsan fogynak az érvek.3. Bábeli zűrzavar, sok minden eltakar,Nincs már súlya a szónak.4. Az életünk döcög, a tettes jót röhög,Te és én fizetünk mindent.R1. Végül is hadd mondjam el,Amiben úgy hiszel,Amitől meghal a holnap.Az új nap sokat ígért,Vagy legalább reményt,És az egész most hol van?R2. Ha nem élhetek egyszerűen, szabadon, szépen,Ha most sem lehet úgy, ahogy érted és értem,Hát szakadjon szét, szakadjon,Szakadjon szét minden!Most minden!5. Hányszor meritek még, ami már megtörtént,Megtenni újra és újra?6. Gőgös az arcotok, a falnak rohantok,Nektek a hatalom a minden.7. Milyen a fájdalom, milyen a szánalom,Arról fogalmatok sincsen.4., R1., R2., instr., R2., R2.,Ó, minden!
1. Ó, ma újra láttalak,A szívem megszakadt,Ahogy te átmentél az úton.Ó, ma újra vártalak,De csak álom maradt,Hogy elém jössz ugyanúgy, mint régen.R1. Elmentél, szinte fájt a csend,Mikor te tőlem elmentél.Így volt.2. Ó, ahogy átöleltelek,Csak utánozni képesAzt minden képzelet.Ó, ahogy szerettelek,És elengedtelek,Harc nélkül feladtam magunk.R1.R2. Testedben fürdök meg, érzem illatod,Átölel a hajnal, újra boldog vagyok.Senki nem tudhatja meg, hogy itt voltál,Csak én álmodok, én álmodok.3. Gyönyörű voltál nekem,Most szenvedés,Hogy tested már csak elképzelhetem.Nézd bolond életem,Tovább képzelem láthatatlan,Ködfedte sorsunk.R1., R2.4. SzerelmünkértAmit elhagytunkMég most is szenvedek.5. Ó, az örök társAz életemben lehettél volna te,Szeretlek még mindig.Pedig nem maradt semmi,Mi tarthat össze mégis?- Még mindig szeretlek én is!R2., R2.
Nánánná...1. Az üres fal és az üres ágy -Csak te voltál, ennyi maradtál.Amit megtudok, olyan lehangoló:Sötét úton jársz, kezedben altató.2. Hiába kérdezik, a válaszod rövid:- Köszönöm, jól vagyok. - Hamisan cseng ez így.Utolsó éjszakám, itt vagyok veled,Utolsó éjszakán, újra csak neked.R1. Szellemvilág, ahol élsz.A valóság utolér, utolér.R2. Szálljunk fel, én is akarom,Így most jó, nem kell beszélni!Szálljunk fel, én is akarom,Így most jó, így jó!3. Furcsa hírt kapok, nem lennél te már,Ha nincs egy ismerős, aki épp arra jár.Végső gondolat, mit is tehetnék?Nincsen alkalom, pedig szeretnék.4. Szíved dobog még, a tested már halott,Segítenék neked, varázsló nem vagyok.Utolsó éjszakán itt vagyok veled,Utolsó éjszakán, újra csak neked.R1.R2'. ||: Szálljunk fel, én is akarom,Így most jó, nem kell beszélni! :||R2., instr., R2'., R2., R2'., R2.
Veled én nem félnék,Bármerre elszállnék.1. Ott fenn a kék égen egyedül őt nézem,Fenséges látvány a hatalmas sasmadár.2. Fénylő kék szárnyával, késéles csőrével,Gyönyörű testével dalolva hív.3. Szeretném megkérni, legyen a testvérem,Tanítson repülni, oly régi a vágy.4. Hangom tán meghallja, vágyam tán meghatja,Neki még elhinném, hogy van még remény.R1. Emberi testem lehúz, a földön tart,Nem enged felszállni hozzá.R2. Veled én nem félnék,Bármerre elszállnék,A sorsom ó, légy te!Testemtől megválnék,Lelkedbe költöznék,Sorsom, a sorsom.5. Jelképe mindennek, kezdetnek és végnek,Kit szabadnak hisznek, szárnyal az égben!6. Ha én elrepülnék, már nem is szenvednék,Sírnátok utánam, késő, már késő.R1., R2., R2., instr., R2., R2.A sorsom, a sorsom,A sorsom a sorsod.
1. Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy élsz,Gyönyörű a kép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra élünk,Gyönyörű a fény, hogy nem kell félnünk együtt,A megtalált útról nem kell letérnünk.2. Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra itt vagy,Gyönyörű a kép, ma minden más, ma minden fény,Üzeni a fény, hogy rám vársz újra,Üzeni a fény, hogy mindig nálam voltál,Sodor az ér, de hozzám visszataláltál.3. Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra itt vagy, Gyönyörű a fény, esetlen minden lépés,Mit nélküled kéne lépni,Ha te nem vagy, nem kell senki más,Ma minden más, ma minden fény.4. Gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra élünk,Gyönyörű a kép, gyönyörű szép, hogy újra itt vagy,Gyönyörű a fény, hogy nem kell félnünk együtt,A megtalált útról nem kell letérnünk.5. Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra látlak,||: Gyönyörű a kép, ma minden más - csak te és én.Ma minden más, csak adj és kérj! :||||: Ma minden más,Ma minden más. :||
Koncert
1. Szellemvilág
2. Gyere őrült!
3. Veled vagyok
4. Dobszóló
5. Szélvihar
6. Elhagyom a várost (EDDA-blues)
7. Ördögi kör
8. Velem kiáltsatok!
9. A hűtlen
10. Büszke sas
11. A torony
12. Álom
13. Minden sarkon
14. Nincs visszaút
15. A kör
16. Kölyköd voltam
1. Nézd! A Föld népe most olyan bizonytalan.Kevés az igaz, sok az arctalan.Ma érted sír, akinek lelke van.2. Kenyér. Kérlek, Uram, ma adj mindenkinek!Fordítsd felénk kegyes tekinteted!Ó, adj hitet, ó, adj mindenkinek!R1. Gyermekkori álom volt, csak szép emlék.Megírni a vágyaim, amit kapni szeretnék,Aztán várni a karácsony estét.R2. Akitől fényesség, akitől minden szép,Akitől remény lesz a szívekben.Aki csak egyszer is megérezhette őt.3. Miért? Miért ne lehetne úgy, ahogy ma van?Karácsony este, együtt boldogan.Velünk örül, akinek lelke van.R1., R2., R2.4. Az már nem kér, csak ad,Nem vesz el, hisz tőle kap.Mindent elértél, ha ember maradsz.instr., R2., R2.
ld. az EDDA 3. albumon!
ld. az EDDA 6. albumon!
ld. az EDDA 8. albumon!
ld. az EDDA 12. albumon!
ld. az EDDA Művek 1. albumon!
ld. az EDDA Művek 2. albumon!
ld. az EDDA 7. albumon!
ld. az EDDA Művek 1. albumon!
ld. az EDDA Művek 10. albumon!
1. A csendes ember itt élt köztetek,De rá sosem, sosem figyeltetek,A világról véleménye volt,De megtanították, hát hallgatott.2. A csendes ember nem kell senkinek,Ha szeret is, nem mond szépeket,A csendes ember nem jó társaság,Ha megszólal, minden szava vág.A csendes ember.3. Jól van, jól van - mondta -, okosok,Tudom, ti mindent előre láttatok,Istenem, de akkor ki tévedett?A csendes ember magában nevetett.4. A csendes ember hosszú útra megy,Találkozásunk a néma völgyben lesz.Te nem kérdezel, és én hallgatok,Úgy érzem, hogy megbolondulok.5. A csendes ember némán morgodott,Hiába hajolsz fölém, nem hallhatok.Így múltak el utolsó napjai,A fájdalomról nem voltak szavai.6. A csendes embert márt megérteném,Mindent átbeszélnénk, ó, hogy szeretném!Fájdalmasan hiányozni fogsz,Édesapám, veled maradok.4'. A csendes ember hosszú útra ment,Találkozásunk a néma völgyben lesz.Te nem kérdezel, és én hallgatok,Úgy érzem, hogy megbolondulok.instr., 4'.Megbolondulok!
ld. az EDDA 13. albumon!
ld. az EDDA 6. albumon!
ld. az EDDA 6. albumon!
ld. az EDDA 12. albumon!
ld. az EDDA Művek 1. albumon!
ld. az EDDA 10. albumon!
ld. az EDDA 6. albumon!
ld. az EDDA Művek 2. albumon!
ld. az EDDA 13. albumon!
ld. az EDDA Művek 2. albumon!
ld. az EDDA Művek 1. albumon!
ld. az EDDA Művek 1. albumon!
ld. az EDDA 12. albumon!
ld. az EDDA 5. albumon!
ld. az EDDA Művek 2. albumon!
1. Megőrjíted az agyam,Tökéletes a mozdulat.Csak elképzelni lehet,Ahogyan hozod magad.2. Nem vagy egy egyszerű eset,Vagy könnyen kezelhető,De keresem a kulcsotHozzád, és ez érthető.3. Nem kérem számon tőledA múltat visszafelé.Nem akarlak bezárni,Csak azt akarom, hogy szabadon élj.R1. Elérlek egyszer,Elérlek egyszer még!Elérlek teljesen!A tested, a lelked csak az enyém.4. Egyik nap fogod még a kezem,Az arcod hozzám simul,De aztán cefet egy érzés:Másra mosolyogsz váratlanul.5. Kilépek egyedül az ajtón,Becsukom magam után.Valami kiáltasz még, hallom,De én csak megyek, megyek a fejem után.6. Meg fogom bánni,Meg fogom, érzem már,De mit csináljak?Forog az agyam, messze jár.R2. Elérhetsz egyszer,Elérhetsz egyszer még,Ha kell, hát harcolj!Ha nem, hát ennyi éppen elég.7. ||: Még félhetünk, még van mitől,Még van mitől, még van mitől. :||8. ||: Az idő semmit nem segít,Csak elrepül, csak elrepül. :||instr., R1., R2.
1. Elromlott jó néhány hét,És néhány hónap és év.De nagyon vártam, hogy arcod újra lássam,Mikor vasárnap lesz szívem mélyén.2. Elindultál hát felém,Jöttél és mindent vittél.Talán te hittél egy másik új csodában,Mert a régi neked így már kevés. R1. Várj, még egy utolsó érintés vár,Ebből lesz erőm elmenni már, ha akarod,De érezned kell, hogy most mit teszel!R2. ||: Utolsó érintés, utolsó tévesztés,Amit megőrzünk egymásból az álomszép. :||3. Hangos is azért voltál,Hogy bátorságod legyen,Hogy el tudd viselni, amit hang nélkül mondtam,Hogy még mindig szeretlek, kedvesem.R1., R2.4. Csak ne mondtad volna el,Én szép kedvesem,Hogy ölelés helyett megölni jöttél,Megköszönni, ami szép volt velem.R1., R2.
1. A suliból jöttél szomorúan és én nem kérdeztelek,Megszokott játék ez kettőnk között,Harcolunk - volt a felelet.2. Nagy balhé volt, azt tisztán láttam,Miért te és nem valaki más?Füled, farkad húzd be, kértelek,Ha nem fontos, ne dumálj!3. Megint egy balhé, és nem az utolsó,Mást ígértél tegnapelőtt.Megköszönöm, hogy nem hazudtál,A többit tisztázd magad előtt!R. Hagyjatok békén, hagyjatok már! -Ezt dumálod, ezt hallom mindig.Ami nekem jó, az másnak miért fáj? -Ezt dumálod, ezt hallom mindig.4. Nagy vagány vagy, én elhiszem,De azért hallgass néha rám!Nem kel rögtön szétrobbanni,Ha jön a túlnyomás.5. Nehéz az élet, én megértelek,És ritkán jön segítség.Jobb lenne csak szabadon élni,Ha nem lenne kötöttség.3., R., R., instr., R., R., R., R.
ld. az EDDA 13. albumon!
ld. az EDDA Művek 1. albumon!
ld. az EDDA 3. albumon!
ld. az EDDA 10. albumon!
ld. az EDDA Művek 1. albumon!
ld. az EDDA 6. albumon!
ld. az EDDA 6. albumon!
ld. az EDDA Művek 1. albumon!
Hm X Hm Eb9#/5b (X = 224422, Eb9#/5b = 324422) Hm X Hm Eb9#/5b
Hm X Hm Eb9#/5b Hm X Hm Eb9#/5b
1. A gyertya szépen lángol, nem fújja már a bántó szél.A viasztest elolvadt, valahol új életre kél.
Em F# Hm X Hm Eb9#/5b
2. A föld már elengedte, az égen egy csillag ragyog.Szelíden kérik ők, s ő játszik egy égi dallamot.3. Egyé forrt kéz a húrral, és már egy új ütembe kezd.
Em F#
Lassúbb és csöndesen szól, úgy üzeni: megérkezett.
Hm A F# A
R. ||: Lelkünkből szól ez a dal.
D
Örökre velünk maradsz,
F#
Őrizzük mosolyodat. :||
Hm X Hm Eb9#/5b
4. Vihar kiállt kegyetlen, elválaszt zord idők keze.Az ész hazug; ne engedd, nehogy a reményt elvegye!2.5. Minden üvöltve lázad, hol van az elrabolt hitünk?A lelked halhatatlan, de a fájdalom elönt.R., R.
1. Élt egy babona örök időkből,Nehogy mosolyogj rajta:Aki hitetlenül él, semmitől sem fél,A Sátán útját járja.2. Hát add oda, amid van,És azt is ami nincs,Kezek nyúlnak feléd sorra,Hogyha kérik add oda, ha keveset is,Hátha segíthetsz rajta!R. Hidd el, nem kell, hogy félve élj,A szabadság ára csak benned él,Hej, hűség és árulás, ha békét kötne már!Hej, hűség és árulás közt kötéltáncot jársz.3. Hát ha meg kell halni, most legyen vége,Legyek áldozat, de csak őérte,Legyen végre vége már!4. És ez az az idő, és ez az a perc,Az Írás az igazat mondja,Mert letelt az idő, választani kell,Erős a gonosz hatalma.5. Egy sziklából jön elő rettenetes arca,Kegyetlenül vicsorgó.Földi helytartói, értetek jött,Nagy sereget akar újra.
1. Látom, hogy nézed az embert a sarkon,Zsebéből árut kínál.Az mondja, nem fogod megbánni, hidd el,Az övé a legtisztább.Most még csak tőled függ minden,Nem könnyű a valóság.2. Azt súgják néhányan, csináld csak bátran,Ez mindenen átsegít.Csak nem félsz egy csipetnyi fehér portól,Ami az égbe repít.Most még csak tőled függ minden,Nem könnyű a valóság.R. Mi vagyunk a hely, a menedékhely.Ne hallgass másra, hozzánk gyere el!Gyere hozzánk el! Gyere hozzánk el!3. Nézd meg csak jobban a kínáló kezétNézd meg a csábítót.A halál jelét hordja mind magán, ott van,A még nem is láthatót.
1. Vibrál a képernyő, gyorsan beállítom,Újra jönnek a hírek. Közben szendvics érkezik és mellé hűtött a bor,Ventilátor forog körbe.2. A tegnap már történelem, gyorsan felejtsük el,Azért mert nekünk így könnyebb.Befogták mind a két szemük, égett hús szaga,Ilyen nem történhetett meg!3. Furcsa menekülés, amit látok,Az engem nem érhet el.R. Ó, a végső zuhanás,Ó, a végső árulás,Ó, a végső tévedés,Ó, a végső vétkezés,4. A fekete tömeg vonul, Afrika népe sír, zokog,A halál tárt karokkal várja.Segítség lassan érkezett, a világ közömbös maradt,Bár mindannyian tudunk róla.5. Talán még lenne egy utolsó lehetőség,Talán még lenne megoldás,De neked késő már, hitetlen világ, vége.
1. Megrepedek, dolgozom eleget. (Ez így jó.)Szeretek bulizni veletek. (Nekem ez így jó.)Mehetek, tehetem, akarom. (Nekem ez így jó.)Aki jön, szeretem, ölelem. (Nekem ez így jó.)R. Ebből nekünk elég, csak a gyomrunk korog,Minden szépen el van osztva.A jövőt ne keresd, a helye még meleg,Eltűnt újra!2. Számla jön, fizetem, egyre több. (Ez nem jó.)Ígérték, csoda lesz, elmaradt. (Nekünk ez nem jó.)Tűrni kell veletek, de meddig? (Nekünk ez nem jó.)Valaki kiröhög, leütöm. (Neki ez nem jó.)3. Sok a meló, kevés a korpa,Eleged van, az arcodra van írva.
1. Lehet egy igaz történet,Lehet mese, mégis szép.Hallgasd, hogy történt velük,A hullám s a szikla szerelmét.2. A büszke sziklaférfi ott állt egyedülKörbetáncolták a hullámszeretők.3. A büszke sziklaszív, tébolyult pillanat,Egy szeretői csók, ő is mindent akart.Száz magányos év már tűnjön végre el,Vigyél el és ölelj!4. Lehet egy igaz történet,Lehet mese, mégis szép.A büszke szikla elgyengültHa hullámkarok ölelték.5. A büszke sziklaszív már forró lázban ég,Ha szép szerelme szól, ő mindenre kész.6. A büszke sziklaszív, már semmitől se félt,Ha hullámszeretője az ajkához ért.Ha hullám csókja hív, mélysége csábító,Ha ott lehetek veled, nekem is ott a jó.7. Egy másik sziklaszív, ott fenn a hegytetőn,Már őt csábítja el, egy újabb szeretőt.Egy hulló kődarab, egy régi sziklaszívUgyan kit érdekel, mikor másik hív?8. Egy csalfa pillanat, de túl nagy lett az ár,Az ottfelejtett nap, a kék látóhatár,Nincs már visszaút, fáradtan zuhanok,És nincs már sziklaszív, elsüllyedt kő vagyok...
1. Azt mondják körülöttem: - Nahát, neked véged!Befűznek, felcsavarnak, de te nem is érzed.A véred százezerrel száguld, rohan, éget,Az ilyen lángolás már nem is érhet véget.R1. S ha mindez túl sok, vagy túl kevés érte,Ráteszünk egy lapáttal, hogy mindenki értse.R2. Száguldás fényes vágyakon,Száguldás, én már csak magamtól félek. Száguldás, most még jó nagyon.Száguldás, még egy kis időt kérek!2. Szeretlek látni ölelés előtt és közben,A gyönyör pillanatát osszuk meg örökre!Szeretem nézni, ha már kisimult az arcod,Bárhogy is remélik, nem adom fel a harcot.R1., R2., R2.3. Veled a sötétség is makulátlan tiszta,Nem kell, hogy vigyázzanak ránk,De amit most kérsz, lehet hogy én is,Én is épp ezt akarom.instr., R2., R2.
1. Arra kértél, mindig jó legyek,Ha lehet, mindig szeresselek,Ha lehet, ne bámuljak félre.2. Egy rocker nem könnyű eset,De neked mindent megteszek,Bár veszettül izgatnak a lányok.3. Micsoda vágyak, micsoda álmok,Micsoda idők, micsoda lányok!Szabad az élet, szabad az álom,Ami jólesik, csak azt csinálom.R. Elöl a lányok, hátul a srácok,Mi meg itt fent, most mit csináltok?Elöl a lányok, gyönyörű álmok,Ők, ők, a nők.4. Az estétől mindig féltelek,Ezt mondod és nem könnyű neked.Délután is megtörténhet minden.5. Éjjeli lepkefajta vagyok,Este mindig életre kapok,Őrülten gerjedek a fényre.
1. Irány a magyar tenger,Meleg a nyár, mindenkit elvakít,Enyhül az este az utcán,Soknyelvű tömeg vonz, vagy eltaszítR1. Abszolút fölény az utcán,Összegyűlt Európa, mind itt feszít.2. Ott vagyunk mi is köztük,A nyári bulik, a Balaton újra hív,Nincs kedvünk lefeküdni,Hajt a vérünk, az éjszaka megvadít.R1.R2. Béküljünk meg, vagy rajtunk már a csoda sem segít,De nézd mi történt, épp egy ember közelít.Ember az utcán, faág a vállán, nagyon exkluzív.Rongyokba burkolt teste láttán röhögünk. Ó, ó.3. A nyarat nem felejtem,Az öreg csöves emléke felvidít,És amit tenni kéne,Odafigyelni, ellesni tőle valamit.R1.
1. Az asztalon az abrosz fehér még,Rajta néhány morzsa.Tenyerembe hajtom fejem már,A fájdalom magához húzza.2. Egy idegen jön csendben, hangtalan,Némán surran.Lesepri az asztalt tisztára,Pedig ott vagyok rajta.R1. Nem vár bennünket sehol senki-semmi,Mindent nekünk kell magunkkal vinni,Hogy újra legyen miben hinni.R2. Elfájdult lelkem csak azt reméli,Ami szép volt, az minden megmarad.Átrepülhetsz az óceánon,De ha rám gondolsz, elsírod magad. 3. Éhesek rád, hangjuk hamisan cseng,Arany és bíbor.Ha lesepred lelked asztalát,Vigyázz rám, ott leszek akkor.R1., R2.4. Zsákmányként cipel a sors,Elsüllyeszt, vagy magasba dob.Csak emlékképedből élünk,Egyedül maradtunk.instr., R2., R2.
1. Mi az, ami újra hív és indulnunk kell már,Mi az, ami elcsábít és csak ránk vár?Táskánkba minden cuccunk, minden, ami kell,Közbe jöhet egy-két gubanc, kit érdekel?2. Lehet élni száztíz évig, de mindez mit ér?Mi csak addig élünk, míg a rockzene él.Ennyi az életünk, vagy lehetne több,Ha hiányzunk várj, és mi újra jövünk.R. Egy ez a tábor és egy ez a szív,Egyetlen érzés, és egy ami hív,Van néhány dal, amit csak mi tudunk,Amíg ők szólnak, boldogok vagyunk.3. Ugyanaz a ház, és benne ugyanaz a lány,Mégis jó tudni, hogy otthon valaki vár.||: Ennyi az életünk, vagy lehetne több. :||
1. Lebben a függöny,Fejed lehajtva lépsz.A helységben ismeretlenIsmerősen szól.2. A tenyered izzad,Szívedben félelem,A jövődet látni jöttél,Tőle vársz jövőt.3. Miért is vagyok itt?A csoda sem segít,Szememből látja, szeretnékMeg élni egy kicsit.R. Egyirányú út,Ahova megyek.A kezem levegőt markol,Mikor keresi két kezed.Egyirányú út,Lehet, meg sem érkezem.A kezed levegőt markol,Mikor keresi két kezem.4. Állj meg egy szóra!Valamit kérdezek,Nem halljuk egymás hangját,Rohanunk tovább.5. Keresem, hol a baj,Pedig egyszerű,Valami elmúlt, eltűnt,S ettől lett keserű.3., R.
1. Az utca széles, de néha szűk,Nekem épp elég.A dolog sürgős, sietek hozzád,Ma korán van sötét.Félnem kéne? Rég leszoktam róla már.2. Az első sarkon nincs szerencsém,Egy csapat sakál vár.Megszokott balhé, mindenki retteg,Aki csak arra jár.3. Megvillan egy kés, én következem,De nagyon unom már.Most félnem kéne?Rég leszoktam róla már.Az egyik ordít, nézd, milyen gizda!Arcok, ez vért kíván!R. Hátamba fejsze, vállamba kés.Azt kérdezik tőlem:Figyelj haver,Erre most mit lépsz?4. Körbe nézek, mindenki eltűnt,Nem jön segítség.Egyedül is megy, csak kőkeményen,A sakál nem ellenfél.Vagy félnem kéne?Rég leszoktam róla már!5. Négy egy ellen, körbefognak,Nem tudják, amit én.R.Erre most mit lépsz?6. Csak néhány lépés választ el tőled,Meg egy kis bunyó még.Micsoda mázli, egy pár haver jön,Így mindjárt más a kép.Félnem kéne?Rég leszoktam róla már!7. Még el sem kezdtük, máris pucolnak,A rohadt gyáva nép.R'. Nincs hátamba fejsze,Nincs vállamba kés.Nem kérdezik tőlem:Figyelj haver,Erre most mit lépsz?R'.Figyelj haver,Erre most mit lépsz?
ld. az EDDA 9. albumon!
ld. az EDDA Művek 1. albumon!
1. És épp ott jön, amerre tartasz,Melletted terem egy régi ismerős.A lépte halk, még szinte surran,Először mindent megtesz, mindent megígér.R1. Nem hinnéd el, ami történik, pedig így van,Nem ez az első árulás.Pedig így lesz ez testvér, ha neki hiszel,Így lesz ez testvér, hát hidd már, hidd már el!2. Csináljuk együtt, és minden jó lesz! -Te újra elhiszed, hogy csak jót akar.De nagyon éhes, s akkor veszélyes,Kitűnő gyomrával mindent befal.R1.R2. Csak róla szól a blues,A patkány blues.R1.3. Sötét az éj, csak az ne jönne!Izzad és remeg a patkány király.Pohárhoz nyúl, már nincs megállás,És megint éj van, és elszámolás.R1., R2.
II.
1. Hűség és árulás
2. Elveszett
3. Zuhanás
4. Éjjel érkezem
5. Nincs visszaút
6. Elöl a lányok
7. Egyedül maradtunk
8. Egy ez a tábor
9. Érzés
10. Álom
11. Ünnep
12. Kölyköd
13. Búcsú
14. Zárlat
R2. Ezerszer átélt mozdulat, te szállni fogsz.
Ha most még félsz is, a tested földhöz ragaszt.
Azt, hogy nem lehet, hogy nem szabad, ó, el ne hidd!
Egy győztes mozdulat a földtől elszakad,
Örökre fönnmaradsz.
3. Lehet, hogy nem lehetsz mindig az első,
De elkezdeni soha nem késő.
Sok millió szállni vágyó ember
Veled örül, ha ott legelöl neked sikerül.
R1., R2.
4. Ezer könnycsepp, vérverejték, így túl nagy az ár.
Ha azt súgják, meg ne hallgasd, rád a győzelem vár!
R2., R2.
Ők te vagy magad, ők te vagy magad, magad.
1. Régen volt, valahol az út véget ért,
Régen volt, ma is minden perce elkísér.
2. Akkor ránk sütött a nap, és én megtaláltalak
Akkor úgy ölelt a holnap, együtt ígértünk a Holdnak szép jövőt.
3. Álomkép, hogy majd egyszer újra visszatérsz
Ne ígérd! A remény a szívem tépi szét.
4. Hol van már a régi nap, amikor úgy vártalak?
És a Hold is számon kéri, amit együtt ígértünk
R. Menj, ha menned kell,
Várok Rád a szívemmel.
Egy álom elég,
Amit nem tépsz el,
És én elfogadom,
Hogy még élnem kell.
5. Egy más világ, ahová én nem léphetek át,
Nem kérhetem, vegyék el fájó életem.
4., R.
1. Annyi rosszból, annyi bajból
Menni kéne már,
Elrohanni, megtalálni, ahol nem vár,
Csak csönd és nyár.
2. Sor ígéret a szép jövőről,
Mind az égbe száll,
Nem maradt más, mint a valóság,
S az néha nagyon fáj.
R. Miért van annyi átok, ami elkísér,
És az miért van, hogy az ember újra fél?
Miért kell menni még, ahová szebb jövőt remélsz?
Miért van újra bennem az, hogy nincs remény,
Hogy nincs remény, nincs remény?
3. Majd' elhittem, ez az otthon,
És én itthon vagyok,
De csak vendég, akit megtűrnek
A fenn ülő hatalmasok.
4. Egy jó koncért, némi pénzért
Elárulnak, ha kell,
Néhány barát maradt csak fenn,
A halom szemét tetején.
R.
Itt nincs remény...
1. Háromszor
2. Nekem nem kell más
3. Nincs erre válasz
4. Könnyű préda
5. Ha jön a magány
6. Árnyék a falon
7. Feléd nyújtom a kezem
8. Megtaláltam
9. Ez más
10. Szerelem virága
1. Amikor még új egy szerelem,
Amikor még azt sem kérdi,
Épp most hol jársz,
Nincs messze semmi, nincs távolság.
2. Amikor még él a bizalom,
De a néhány furcsa telefon
Mindent elvág.
Úgy érzed, nagy lett a távolság.
3. Lehet, hogy féltékeny vagyok,
De ha őrültség, ordíts rám!
És ha tényleg nincs rá semmi ok,
Ordíts rám!
R. Háromszor szóltam rád,
Háromszor kértem, hogy mondj mindent el,
De te háromszor nem jöttél el,
Neked ez a szerelem? Ó, ó...
Háromszor vágtál át,
Háromszor kértem, hogy mondj mindent el,
De te háromszor nem jöttél el,
Neked ez a szerelem? Ó, ó...
4. Látlak felhőn, látlak vonaton,
Látlak jönni, s menni utadon,
De nincsen már nyom,
Ami elvezet hozzád, a szívedhez.
5. Ez az egész furcsa lebegés,
Gyomromban ott a remegés,
Épp most hol jársz?
Nem élem túl, ha nem engem vársz.
6. Kétségek közt, még bírom, még fáj,
Csak tudjam meg végre,
Ha nem kellek már'
R.
1. Nincs más,
Benned bíznom kell,
Hogy nem veszítlek el
A cél előtt,
Ahol annyian buktak el.
2. Nem kell más,
Egy boldog pillantás
Egy fénylő ölelés
És ez elég
Hogy elviseljem még
R. Hogy elszakíthat, megkísérthet
Még a szenvedély,
Álruhában rád találhat
Még a szenvedély.
Csillogóbbat, többet ígér
Majd a szenvedély,
Szerelmes szívem mégis remél
- Nekem nem kell más.
3. Nincs más,
Én mégis féltelek.
Túl sokan éhesek
A boldogságra,
Élnek szerelemre várva.
Nem kell más...
4. Ha minden próbát túlélve
Egymás kezét fogjuk még,
Tudom, hogy akkor lesz vége,
Te győztél - és én.
1. Csak azt ne kérdezd tőlem,
Miért nézek néha másfelé,
Hogy mi az, ami kerget
Mindig újabb élmények elé?
Nincs erre válasz,
Csak az utam járom én
- Ez vagyok én.
2. Mondd miért játszunk a tűzzel,
Mikor épp most minden jó megint.
Egy perc lehet a minden
Van, aki egy perc alatt minden elveszít
Nincs erre válasz,
Csak az utam járom én.
R. Sok egyéjszakás kaland
Már semmit sem jelent,
Nem adnám én semmiért,
Hogy szeretlek és szeretsz.
3. Már elviselek mindent,
Az élet sok mindenre megtanít.
De hogy lesz az a holnap,
Ha véletlenül nem leszel megint?
Nincs erre válasz,
Csak az utam járom én.
4. Érzem,
Még nem bízol bennem.
Miért kell
Mindig megfelelnem,
Meddig bírom én még erővel,
Hogy elhidd, csak te vagy, aki kell?
1. Érdemes most rám figyelni,
A történetem egyszerű.
A korsó addig jár a kútra...
- Ne nevess! -
Néha a vége keserű!
2. A város legnagyobb csibésze,
A neve csak a Nagy Vadász,
Kéne már egy újabb préda,
Egy újabb skalp az övre kerül.
3. Elszalasztott évek után,
Ha majd látni fogod, ha már nem leszek ott.
Ezt mondta az a szőke lány,
Aki úgy szerette, mint még senki.
R. Könnyű préda, ez az álma,
Könnyű préda, csak semmi érzelem.
Könnyű préda, ez az álma,
Könnyű lány legyen az, akire ma este lő'
4. Gyorsan elteltek az évek,
Elfáradt a Nagy Vadász,
Hol van már a régi fénye,
Szinte semmi,
Semmi nem sikerül.
5. Hol van már a régi jó fej,
Állandóan csak kesereg,
És egy korsó sör fejében,
Folyton egy szőke lányról fecseg.
1. Látom, hogy fáj neked,
Látod, hogy fáj nekem,
De itt belül lassan,
Elül a félelem.
Már nem bánt, ha jön a magány.
2. Már nem félek attól,
Ha belehalok,
Már nagyon rég érzem,
Egyedül maradok,
De már nem bánt, ha jön a magány.
3. Ha nem lehet úgy, ahogy
Megálmodtuk százezerszer.
Ha hiába kérjük még
Ezerszer újra.
R. Ami nem múlik, ami megmarad,
Ami nem fogyhat el, hisz úgy vártuk,
Amit átéltünk, a szerelem.
Az voltam én és te.
Csak ez segített nekem, ha jön a magány.
4. Az ablakunkból
Még láttalak,
Az ajtót becsuktad,
De itt maradt a szerelmünk
Ha jön a magány.
5. Miért nem lehet úgy,
Hogy csak szeretünk,
Aztán még jobban,
Aztán eléghetünk,
Aztán meghalunk - és nem jön a magány?!
1. Én, én vagyok az egyetlen,
Akivel ha beszéltem,
Mindig őszinte volt.
És reggel, ha megláttam a tükörben,
Ott volt, ha akartam, ha nem,
Szembejött az életem.
2. Nézd, az az árnyék, hogyha nem is nézel rá,
Veled él mindig,
Nélküle soha nem léphetsz tovább.
R. Sok győzelem és sok kudarc,
Amivel ha van erőd, mégis
Tovább léphetsz, tovább élhetsz majd.
Ez elég, talán elég.
3. Körberajzolt árnyékképem
Szomorúan néz rám a falról.
Együtt megyünk végig az úton már?
4. Nehéz, hisz minden bizonytalan,
És velem együtt oly sokan
Keressük, hol a kiút.
5. Nézd, álmodni sem merünk már!
Valaki elől futottál,
A szíved vadul kalapál.
1. Egy régi presszó asztalához
Beszéltük meg a randevút.
Lehet, hogy itt ahol kezdődött,
Lehet, itt zárul le a múlt.
2. Haraggal a szívünkben jöttünk,
Feledve mindent, ami szép.
Nem fontos mit gondol a másik,
Jaj, de meg fogjuk bánni még!
R. ||: Feléd nyújtom a kezem,
Már itt vagy énvelem,
Ahogy hozzám szólsz,
Ahogy hozzám érsz. :|| Szeretem.
3. A harcnak lassan-lassan vége,
Mindketten fáradtak vagyunk.
Már tudjuk, mit nem kellett volna
Hibázni, mindkét oldalon.
4. Legyen hát újra minden úgy, mint rég,
Ne adjuk fel könnyen egymás szerelmét!
1. Sokszor megálmodtam,
Kezemben mikrofon,
Mindenki tapsol nekem,
Én elől vagyok,
És boldogan dalolok.
2. Szenvedélytől égtem,
Nem volt más kiút,
A vágyaimtól nem láttam,
Hol a szakadék,
És hol az út.
3. A sok jó tanár,
A sok segítő,
Majd' belehaltunk már.
4. Ha ti nem vagytok,
Ha ti nem bíztok,
Réges-rég vége már.
R. Megtaláltam a régi álmom,
Itt - Gyere énekelj!
Neked írtam a sok dalt,
Tiéd, hát vidd! Ó...
5. Tiszta eső mossa
Fáradt arcomat,
Már nem kell a harc,
Békét akar,
A múlt a szívembe mar.
6. A lista igen hosszú,
Volt adok-kapok.
Nincs veszteség,
És nincs győzelem.
- Békét akarok!
1. Jó lenne tudni,
Látni a holnapot,
Tudni, hogyan lesz,
Amit még nem tudok.
2. Látni előre,
Úgy ezer évre tán,
Álmodni együtt,
Vágyni szép holnap után.
3. Kevesen értik, hogy mi a feladatunk,
Csak a mának élnek,
És nem hallják a szívünk üzenetét:
Hogy egymást kell szeretni!
Jó, ez más.
R. Ez más, ez más,
Ez egy másik holnap már.
És csak terád vár.
Ez más.
4. Álmodni napfényt,
Álmodni kék eget,
Álmodni téged,
Ahogy épp engem szeretsz.
5. Álmodni mindent,
Álmodni mindenkinek,
Álmodni együtt,
Álmodni amíg lehet.
6. És eljön a hajnal,
És eljön az éj,
És a föld az éggel
Épp összeér.
7. És eljön a mérték,
A mindent tudó,
És megbocsát majd mindent,
Ő annyira jó.
1. Engedd el a lelked,
A tested követ majd,
Nem lesz több félelem,
A szíved virágot hajt.
2. Szerelem virágot,
Közös boldogságra,
Félelem nélküli,
Elképzelt világra.
3. Te teremtheted meg,
Én pedig tebenned,
Nem vagyunk mi mások,
Csak álmodozó szentek.
4. Kit ha por belep is,
Nem véti az utat,
Kit ha besároznak,
Tiszta marad.
R. Szerelem virága,
Hogy imádlak téged!
Ha meg kell halni egyszer,
Hát haljak meg érted.'
Szerelem virága,
Ha élni kell, hát éljek,
De csak melletted, veled.
- Így legyen!
5. Ha éjjel hívsz, én jövök,
Ha nappal hívsz, jövök.
Bíznod kell, hisz vagyok,
És benned és örök.
6. Nem mondhatok többet,
Kár is lenne érte,
Csak elrontanám mindazt,
Ami szép.