Cm G# A#
1. Bíborvörös fény ereszkedik reám,
A torkom elszorul és hófehér a szám.
Gm G# A#
Most jöttem csak rá, hogy hazudtál nekem,
Még soha senki így nem bánt el velem.
2. Nézem arcodat: most mit tegyek veled?
Iszonyú indulat fűti lelkemet.
Nem bírom tovább és most már nem tudom,
Hogy miért kéne még visszafojtanom a haragom.
Cm
R. Száll egy pofon a szélben, suhanó szárnyakon
G# A#
Nagyot szól, ha célhoz ér az arcodon.
Száll egy pofon a szélben; előre látható,
A történet végén mi lesz majd a csattanó.
3. Most nem vagyok szelíd, ahogy megszoktál talán,
Az utolsó csepp lefolyt a betelt pohár falán.
Most jöttem csak rá, hogy hazudtál nekem
És észrevétlenül elindul hirtelen a jobb kezem.
R., R.
1. Ha meguntam, hogy mindig itt legyek,
Majd utazgatok, mert utazni élvezet.
De szóba se jöhet Skandinávia,
C D
Csak a jó meleg Afrika,
C D E
Ott fülledt az erotika, hahaha!
2. Kibérelek egy jó nagy puputevét,
Bejárom Kenyát és Zimbabwét.
Minden feketének fizetek egy feketét,
Tömény romantika,
Imádlak Afrika, hahaha!
R. Párduc, oroszlán, gorilla, makákó,
Bambusznád, majomkenyérfa, kókuszdió!
Szavannák, fekete nők, óóó Afrika!
3. A lányokat majd a bozótba csábítom,
Egy négercsókért mindenem odaadom.
Utólag úgyis az egészet letagadom,
Ha kérdezitek idehaza:
"Na, milyen volt Afrika?" - hahaha!
R., R.
1. Kastélyban él,
A tornyok között fújdogál a szél,
És mindig szerda van.
Ott él boldogan ő, a szerda-királynő.
2. Zöld fény játszik repkedő haján,
A Merkur bolygó néz be az ablakán.
Az óra mindig áll,
Soha nincs ősz, se nyár, se tél,
Csak tavaszi, enyhe szél.
R1. Ha leszáll a földre egy szerdai délután,
Újságot árul egy főúton. Szerda-királynő.
3. Piros van és megáll a forgalom,
Esti Hírlapot nyújt be az ablakodon.
És közben rádnevet;
Te rögtön megismered: ez ő, a szerda-királynő.
4. És mondanál valami nagyon fontosat,
De amit most érzel, arra nincsenek szavak.
Az egész egy pillanat,
És máris továbbszalad ő, a szerda-királynő.
R2. Ha szerdára ébredsz, most már jól tudod,
Valahol mindig itt van ő, ||: szerda-királynő. :||
Am G Am G
C Em Am F G
1. Buta lány vagy Elizabet, óóó, de szép a hajad.
C Em Am F G
A nyakamról majd ledörzsölöm, óóó, a rúzsodat.
F C G Am - G
A beszéd nem a te asztalod, de a csípőd bomba jó,
F C G Am - G Am - G
Elizabet, én nem tudom ilyenkor mi a jó.
2. Ha veled alszom Elizabet, óóó, az mámorító.
Reggel viszont egy ostoba nő, óóó, elszomorító!
Az egyik felem feléd húz, de a másik hazafelé,
Elizabet, te kacér nő, ez a helyzet nagyon izé.
C Em Am F G C Em Am Am - G
R. Az a baj, hogy a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták,
C Em Am F G C Em Am
Vagy, ha szépek és okosak is egyben, nem állnak szóba velem.
F G F G C
Ki érti ezt, ki érti ezt?
3. Buta lány ez az Elizabet, óóó, most hova megy el?
Az a srác pedig hova nyúlkál, óóó, a kezeivel?
Gyere vissza Elizabet, az egész csak tréfa volt,
Nélküled én már nem vagyok se élő, se holt.
R. Én nem!
Am Em F G
1. Ültünk a mólón és néztük, hogy járja a táncát a vízen a fény.
Am Em F
Élveztük, mennyire jó ez a sablonos helyzet.
Am Em F G
Hamburgert ettünk és vártuk, hogy jöjjön a fél négy, mert utazunk már.
Am Em F Am
Itt hagyjuk Zamárdi-felsőt, hisz újra csak elmúlt egy balatoni nyár.
2. Emlékszem, mennyire vártam a tihanyi révnél azt a kékszemű lányt.
És persze nem jött el, mert ilyenek a kékszemű lányok.
Beültem inni és észre se vettem az árak színvonalát.
Hozták a számlát és azt hittem, rosszul látok.
Am G Am G
R. A nyaralás messze száll, sok emlék visszajár.
Am G F G
Hányszor elmúlt már, de újra vár
Am F G Am F
||: A balatoni nyár, balatoni nyár. :||
3. Csónakban ültünk egy lánnyal és lehullott rólunk
minden erkölcsi lánc.
Senki sem láthatott minket, mert sűrű a nádas.
Szerelmes voltam és fájt volna annak a lánynak az igazság.
Szemébe néztem és azt mondtam, nem vagyok házas.
R.
Kacsamajom!
1. A kacsamajom, a kacsamajom egy igazi piszok lény,
A kacsamajom, a kacsamajom aszongya nem kell fény,
És ránk oltja folyton a lámpát,
Úgy játsza velünk a fogócskát.
||: Jódlijódlijódlijódlijódlijódlijóó. :||
2. A kacsamajom, a kacsamajom a sötétben is lát,
A kacsamajom, a kacsamajom szerint ez a szabadság,
Hogy őneki jó itt a sötétben,
Mi se szórakázzunk a fényben.
||: Jódlijódlijódlijódlijódlijódlijóó. :||
R. ||: Nem szeretem a kacsamajmot, :||
Nem szeretem a kacsamajmot.
3. A kacsamajom, a kacsamajom mindig a nyomomban jár,
A kacsamajom, a kacsamajom csak az alkalomra vár,
Mielőtt igazán megjárnád,
Szerezz be gyorsan egy zsemlámpát!
||: Jódlijódlijódlijódlijódlijódlijóó. :||
R., R.
1. Az utcán sűrű éj,
Csak az operaházi lámpák kristályfénye száll.
Kívül semmi nesz,
Pedig odabent szól a zenekar, s a nagyterem díszben áll.
R1. Bál van az Operaházban,
Különös bál van,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam a díszes társaságban
Aidát, Sarastrót, Sparafuccilét, Rigolettót.
2. A Népköztársaság útján
Mennyi különös alakot elrejt a konfekciókabát,
És sohasem tudható,
Hogy mikor nem látja senki őket, mivé változnak át.
R2. Bál van az Operaházban,
Igazi bál van,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam a díszes társaságban
Cavaradossit, Csocso-szánt, Desdemonát és Don Juant.
R3. Bál van, igen, bál van az Operaházban,
S nekem réges-régi vágyam,
Az hogy megtaláljam
Figarót, Izoldát, Papagénót és Papagénát.