Bővebb leírás<<
Vissza
A számítástechnika története
A mindennapi számításokhoz valami könnyebben kezelhető eszközre volt szükség.
Hérodotosz (mintegy 2500 éve) azt írta, hogy az egyiptomiak "vonalakat húztak és (rajtuk)
kövecskékkel számoltak.
A 150x75 cm-es, fehér márványból készült un. szalamiszi számolótáblán rovások, s mellettük
betűszámok találhatók. Kis kövecskéket használtak a számok megjelenítésére, a helyérték
szerinti csatornába téve a köveket. Ez volt a calculus.
A kavics latinul calculus, számolni calculare, az eszköz a kalkulátor.
Nemcsak a kalkulátor, hanem a digitális és a computer is latin eredetű. Latinul a digitus ujj,
kezünk ujjai a római számok formájának az eredője. Latinul a computare: összevágni,
rovásfára felróni, amely a számok rögzítésének akkori módjára utal.
A keretbe foglalt vékony drótra fűzött golyókat - abakuszt - ugyanúgy használták, mint a
calculust a kövecskékkel.
Az eszközök egymástól függetlenül fejlődtek ki Európában és a
Távol-Keleten. A kínai szuan-pan, vagy a japán szoroban is igen hasonlatos. Az orosz
szcsotcsikot néhány éve még az orosz pénztárosok megbízhatóbbnak tartottak, mint a
pénztárgépeket.
Az abakusz feltalálását Püthagorasznak tulajdonítják.
Leonardo da Vinci maga is készített mechanikus számítógépet.
Wilhelm Schickard (1592-1635) Németországban született csillagász professzor volt 1623-
ban készítette el számológépét egy-és tízfogúfogaskerekek alkotják 4 alapművelet
végrehajtására képes. A gépezet magja az aritmetikai egység
1642-ben a francia Pascal egy óraszerkezetből átalakított összeadó masinát készített apja
munkájának megkönnyítésére, aki adóbehajtó volt.
A német Leibniz ezt a gépet
továbbfejlesztette, és 1672-re szorzásra és osztásra is alkalmassá tett. Ezzel a géppel százszor
gyorsabban lehetett számolni, mint az abakusszal.
A XVII-XVIII. Kempelen Farkas is készített egy automatát , a híres sakkozógépet.
1805-ben a lyukkártyaelvet tökéletesítette Joseph-Marie Jacquard:
A matematikusok keresték azt a megoldást, hogy hogyan lehetne a lyukkártyát a
számítástechnikában alkalmazni.
Charles Babbage angol matematikus 1828-ban elkészítette ún. differenciagépét, amely
matematikai táblázatok kiszámítására szolgált, de egy nagy gép előállítására nem kapott anyagi
támogatást, emiatt tovább gondolkodott. 1833-ban született meg az analitikus gép ötlete,
amely lyukkártyán megadott utasítások szerint végezné a számításokat.
Babbage a számítógép egyik szülőatyja, amiért a lyukkártyát vezérlőprogram hordozójaként
alkalmazta.
1939-1944 között építette meg Howard Aiken, a Harward Egyetem professzora a Babbage
elven működő első gépet, melynek neve: Mark I. volt. Elektromechanikus jelfogókkal és sok
kapcsolóval működött, percenként 200 műveletet tudott elvégezni.
1880-ban volt az USA-ban a 10. népszámlálás, amelyen 55 millió ember 36 féle adatát
gyűjtötték be. A feldolgozást 500 ember 7 év alatt végezte el.
Egy német fiatalember, Hollerith Hermann izgatottan hallgatta a népszámlálásról szóló
beszámolókat.
"Szétszedte" az elődei által használt végtelenített szalagot kártyákká, így egy kártya egy ember
adatait tartalmazta. Megfelelő elektromágneses számlálószerkezetet is kifejlesztett, 1889.
január 8-án erre a szerkezetre szabadalmat kapott. Ezzel a géppel az 1890-es népszámlálás
adatait már 4 hét alatt kiértékelték. Ez Hollerithnak erkölcsi és nagy anyagi elismerést is
jelentett. 1986-ban vállalatot alapított, amelyet 1924-től IBM-nek neveznek.
Egyre fokozódott az igény, pl. a hadászat miatt is a gyors, hatékony számítógép iránt.
1943-45 között épült meg az ENIAC (Electronic Numerical Integrator And Computer). 18000
elektroncső, 6000 kapcsoló, 1500 relé, 70000 ellenállás és 10000 kondenzátor volt a gépben.
Másodpercenként 333 szorzást, vagy 5000 összeadást végzett. Ez a gép még 10-es
számrendszerben dolgozott. A gép programozása nagyon nehézkes volt. Huzalokkal,
dugaszolással kellett kialakítani a programot. Mérete 30 m hosszú, 3 m magas, 1 m széles,
tömege 30 tonna volt, építése 10 millió dollárba került.
Neumann János a háború utolsó éveiben tanácsadóként Los Alamosban dolgozott, ahol az
atombomba kifejlesztésén dolgoztak.
Golstine, aki az ENIAC építését irányította, 1944-bben találkozott Neumannal, hosszan
magyarázta az épülő ENIAC elvét. Neumant lázba hozta ez a beszélgetés, s nemsokára az új
gép építését megtekintette.
Ettől kezdve Neumann neve és a számítógép egymástól elválaszthatatlan lett. Rájött arra,
hogy a számítások algoritmusát, az ún. programot ugyanúgy lehet tárolni a gépben, mint
magukat az adatokat. A gép megtanítható arra, hogy ezeket megkülönböztesse egymástól (ez a
belső programvezérlésű gép alapgondolata).
Neumann, Goldstine és Burks 1946-ban publikálták az elektronikus számítóberendezések
logikai szerkezetéről szóló elképzeléseiket. Ebben rögzítették a 2-es számrendszer
használatának és a programok tárolásának az elvét.
Elgondolásaik alapján a Pennsylvania
Egyetemen építették meg az EDVAC-ot, 1949-ben a cambridge-i egyetemen az EDSAC-ot,
amely a világ első tárolt programozású számítógépe volt. Az ekkor már ismert magnetofont
adatok tárolására használták. A 40-es évek végén mágnesdobot, majd 1951-től
mágnesszalagos egységeket kapcsoltak a gépekhez.
1951-ben az Eckert-Mauchly cég elkészítette az UNIVAC-ot, amelyet már eladásra
gyártottak.
1953-ban helyezték üzembe az első orosz gépet, a BESZM-et. Ez az ENIAC-ra hasonlított,
csak a mérete kb. háromszorosa volt.
Az első számítógépek elektroncsővel működtek. 1947-ben három amerikai kutató feltalálta a
tranzisztort, 1956-ban mindhárman Nobel díjat kaptak.
A gép mérete lényegesen csökkent, s már nem kellett a programozónak ismernie a bináris
nyelvet, elég volt az Assembly nyelv ismerete.
1958-ban J.Kilby és R.Noyce feltalálta az integrált áramkört. Új korszak kezdődött! A
mágnesdob helyett mágneslemezen történt a rögzítés. A méretek csökkenésével növekedett a
tárolókapacitás. A tranzisztor helyett integrált áramkör, a vezeték helyett nyomtatott áramkör
került a gépekbe. A programozás nyelvét is továbbfejlesztették. Megjelentek a
fordítóprogramok, az első magas szintű programozási nyelvek: FORTRAN, ALGOL,
COBOL, majd később az interaktív nyelvek: FOCAL, BASIC, stb.
A 60-as évek végén kezdődött a számítógépek tömeges elterjedése.
1972-ben egy processzorban 1434 db tranzisztor, ellenállás és dióda volt szilíciumba ágyazva,
az alkatrészek száma azóta nagyságrendekkel tovább nőtt.
Lap
elejére <<
Vissza
|