Egységben éli meg énjét a transzvesztita

• Freyja - sakovicsdiana@gmail..com

Nicole-lal, a Bohemian Alibi transzvesztita eloadómuvészével, a Komédiás Kávéházban beszélgettünk. Megtudtuk róla, hogy alapvetoen vidám és nyitott, de egy határon túl zárkózott, nem érdekli mit gondolnak róla az emberek, és nem tud mit kezdeni az eloítéletekkel. Emellett kiforrott véleménye van a politikáról, remekül ismeri a sminktörténetet, és bármikor megmondja, milyen divatház stílusához hasonlít egy noi cipo. Nem csoda, neki is van, vagy negyven pár.

A Nagymezo utcai Komédiás Kávéház galériájáról fürkésztem a bejáratot. Vajon ma hogy fog kinézni? Amikor eloször láttam felvágott flitteres estélyiben, tusarkúban osztotta a tömeget a Moulin Rouge-ban, és ha nincs a feltuno paróka, rá se jöttem volna, hogy férfi. Láttam dívaként vonulni , láttam öreg dívaként a színpadon kimúlni, láttam a tv2 Hal a tortán címu musorában a legváltozatosabb szerelésekben, és egyszer, egyetlen egyszer láttam kutakodó tekintetu, szemüveges, fekete hajú pasinak. Akkor sokkolt a különbség, ma természetesnek vettem. Ahogy o is az volt. És látszólag nyugodt.

"Az emberek nagyobb önbizalmat és lelki stabilitást tulajdonítanak nekem, mint ami felszín alatt van" - mondta Nicole, bár kiderült, hogy ugyan sokat aggodalmaskodik, még sohasem futamodott meg a feladatok elol. Egyszerre introvertált és extrovertált, nehezebben sorolta fel a legjobb, mint a legrosszabb tulajdonságait, végül mégis kiderült, hogy egyedi humorral bír, elemi energiát sugároz, és mély empátiával szemléli az embereket. Leginkább mégis a szemét tartja különlegesnek. "Máshogy értékelem a vizuális ingereket, mint a többség" - mondja, és mondhatja, hiszen fotós. "Van egy saját szurom, ettol másként, szebbnek látom a dolgokat, jobban ki tudom emelni a részleteket."

Mik a rossz tulajdonságai? "Ha nagyon-nagyon kegyetlenül oszinte akarok lenni magammal (pedig ez néha elfér) sokszor nagyon sokat beszélek, annyira, hogy nem lehet leloni, sokszor pedig hajlamos vagyok az önmarcangolásra. Démonokat gyártok, parákat."

Nicole másképp viselkedik a színpadon, más ha "civilben" van valahol "noben" - ami egyébként ritka - és más fiúként. Ez elsore bonyolultnak tunhet, de benne a színpadi transzvesztita és a nappali lénye egységet alkot. "Amit a színpadon csinálok, az az én produktumom. Ez olyan mintha megkérdeznéd egy írótól, hogy mennyire áll össze a fejében, ha megírt egy könyvet. Persze, hogy összeáll: o írta meg."

Beépült báj és csillogó színpad

"Tizenhárom-tizennégy éves koromban farsangkor, volt egy fiúszépségverseny az iskolában, ahol nonek kellett öltözni. Kapva kaptam az alkalmon, hogy végre ezt legális keretek között is lehet." Ugyan már korábban is vonzották a noi ruhák, ekkor öltözött fel így eloször nyilvánosan. Hogy milyen érzés volt? "Természetes. De csak második lettem."

A színpadra 21 évesen került, mikor ismerose bemutatta egy transzvesztitának a Capellában, aki felkérte egy egyszeri háttértáncra. A háttértáncból hétköznap esti, majd hétvégi fellépések lettek, három és fél évvel késobb pedig a Bohemian Alibibe [4] került. Azóta is ott dolgozik. A szereplés mellett még két évig volt operator, nyolc éve átállt az éjszakai életre és csak a színpadon dolgozik. Azóta a trafó mufaj minden vállfaját kimerítette. Volt fotómodell, játszott színdarabban, musicalben, csinált reklámot és musorokat, vezetett gálákat. Mindezt bájosan, elegánsan, noiesen. Hogy ez tanult-e vagy ösztönös? "Nagyon ösztönös és nagyon tanult- mondta mosolyogva. - Egy ido után az ösztönös is tanulttá válik. Beépül az ember személyiségébe."

Számára a muvészet, a színpadi szereplés ritkán jelenti a mély kitárulkozást. "A traveszti színpad a szórakoztatásról szól. Inkább a lenyugözésrol, az elvarázsolásról, a nevettetésrol, mint a drámáról, vagy a mély érzelmek kifejezésérol. Legalábbis itt Magyarországon. Egy szombati bulin, ahol az emberek táncolnak és szórakoznak, nem hiszem, hogy le kéne nyúlnom a lelkem legmélyebb bugyraiba és felhoznom a szívhasogató fájdalmam." Nicole akkor élvezi a színpadi munkát, ha pozitív élményanyagot kapcsolnak az emberek szerepléséhez, ha meg tudja nevettetni, vagy akár elbuvölni oket.

Mik a rossz tulajdonságai? "Ha nagyon-nagyon kegyetlenül oszinte akarok lenni magammal (pedig ez néha elfér) sokszor nagyon sokat beszélek, annyira, hogy nem lehet leloni, sokszor pedig hajlamos vagyok az önmarcangolásra. Démonokat gyártok, parákat."

Nicole másképp viselkedik a színpadon, más ha "civilben" van valahol "noben" - ami egyébként ritka - és más fiúként. Ez elsore bonyolultnak tunhet, de benne a színpadi transzvesztita és a nappali lénye egységet alkot. "Amit a színpadon csinálok, az az én produktumom. Ez olyan mintha megkérdeznéd egy írótól, hogy mennyire áll össze a fejében, ha megírt egy könyvet. Persze, hogy összeáll: o írta meg."

Beépült báj és csillogó színpad

"Tizenhárom-tizennégy éves koromban farsangkor, volt egy fiúszépségverseny az iskolában, ahol nonek kellett öltözni. Kapva kaptam az alkalmon, hogy végre ezt legális keretek között is lehet." Ugyan már korábban is vonzották a noi ruhák, ekkor öltözött fel így eloször nyilvánosan. Hogy milyen érzés volt? "Természetes. De csak második lettem."

Félelem és agresszió

Hogy érte-e valaha atrocitás? "A legdurvább itt volt, a Komédiástól három méterre. Gerincen rúgtak. Gerincen rúgtak, mert egy fiúval mentem kézen fogva. Huszonkét éves voltam és naiv (még mindig az vagyok), úgy gondoltam, miért bántaná ez az embereket? Mi ezzel a gond? Hát, volt vele gondjuk. Kaptam egy sallert meg egy gerincenrúgást."

"Az embernek tudatában kell lennie, hogy ez van, ilyen a világ. Sajnos a gyulölet és a félelem a másságtól, bármiféle másságtól (nem feltétlenül a homoszexualitásra gondolok), az további félelmeket ébreszt, és ez mindig is így volt. Félünk attól, ami nem hétköznapi. Az ember pedig a félelmeit agresszióval vezeti le. Ez rossz tulajdonsága az emberiségnek, de mindenkiben megvan. Én sem vagyok más, bennem is bennem van, bár próbálom kiirtani magamból. Fontos, hogy olyan dologtól féljek, amit már tapasztaltam, ami tudom, hogy félnivaló, ne az ismeretlentol. Az ismeretlentol való félelem egy nagyon durva elzárkózás a világtól. Határtalan beszukültségre vall. Kicsit tágítani kellene az emberek látókörét, és hangsúlyozom, ezt nem a homoszexualitásra értem, hanem en bloc az emberi természetre. Ha megpróbáljuk megismerni, átérezni a másik helyzetét, rögtön rájövünk, hogy o ugyanabban a világban él mint mi, csak külsore más."

Ha Nicole varázshatalmat nyerne, akkor ezt a hályogot venné le az emberek szemérol. "Megpróbálnám megtisztítani az embereket a félelmeiktol, attól, hogy fogékonyak legyenek a demagógiára." Ezen a ponton beszélgetésünk politikai eszmefuttatásba csapott át, így a bulvártémákhoz szokott diktafonom inkább tönkrement. Azt azért még felvette, hogy Nicole imádja Budapestet, és bár élt Torontóban, járt Rómában, Párizsban és Berlinben, ha messze van, hiányzik neki ez a város, aminek belvárosáért különösen rajong. Az orjöngésig tudja megélni, ha a régit elrontják modern dolgokkal. "A régibol lehet tanulni. Ha a múltat nem éli meg az ember, akkor nincs jelene sem."

http://velvet.hu/celeb/hcdb/napcelebje/nicole080423/